Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-29 / 116. szám

8 DÉLMAGYARORSZAG 1912. december 20. megéi, ugy, ihogy Kristóffy tervének megvalósulása után minden száz választóból 43 lett volna munkás, az Andrássy reformja szerint periig minden százból 36. A kormány tervezete szerint ezzel szemben száz szavazat közül csak tizenhetet juttat a munkásoknak. Másik kifogása a szocialistáknak a javaslat ellen az, hogy ezeket a szavazatokat is a kormánytól és a. tőkétől függő munkásoknak juttatja az által, hogy a választói jogosultságot. a. harminc éves korba!árhoz s a két évi egy helyben töltött munkaidőhöz köti. En uek az lenne az eredménye, bogy elsősorban az á 1 lamvasutak s egyéb állami üzemek .munkásai jutnának politikai jogokhoz. A Népszava mai számában előre jelzi, hogy folytatni fogja a kormály által a javaslati mz csatolt statisztikai számitások közlését. Karácsony Avtovácon. — Kuoff alezredes humanitása. — (Saját tudósítónktól.) Szegedről elindulva, öt napi ut után érni Avtovácra, ahol fél órányira a montenegrói határtól — ugy mondják — több ezer szegedi és szegedvidéki ember táborozik. Szegedtől Avtovácba Mosztáron át vezet az ut és pedig ugy, hogy vagy három napig kell mars ölni, vagy egy napig kell postakocsin törni magát az utasnak, A bosszú ut nagy fáradalmai után kétségbeesve érkeznek ide katonáink, mert lelkükben a helyzet bizonytalanságával és a háborús hirek szilánkjaival rémképeket fest meg fantáziájuk. Egy napi avtováci tartózkodás után kaUemesen csalódnak. Kouff Róbert alezredes, ugyanis a szó igazi értelmében atyja katonáinak és állandó,an arra törekszik, liogy a katonaélet minden népségének s egész testvériségének fölszinrelhozásával nyugalmat, sőt vigiságot varázsolj,au embereinek lelkébe. Méltó segítőtársa ebben az egész tisztikar. Szivekig megiható, ahogy karácsony estéjón az avtováci katonák ünnepeltek. Miniden század számára külön karácsonyfát állítottak fel és a kapitányok költségére a legénység ünnepi vacsorát kapott. Gyönyörű karácsonyfa ékeskedett a tiszti étkezdében, a hol nyolc közlegény kellő maszkban előadta ,a betlehemi játékot. Utána szép és értékes nyereményekkel tombola volt. Az Avtovácon állomásozó szegedi katonák számára gyűjtött 3200 koronából egy századra 800 korona jut. A legénység ezt a pénzt a bekivott szegény rezervisták otthonmaradt családjainak ajánlotta fel. Kon ff alezredes megfontolt, tapintatos vezetése következtében a szürke hétköznapok is részint a nyugodt munka, részint a. kedves kedélyesség jegyében múlnak el. Izgalomnak semmi nyoma. A szegedi bakák életét a humánus tisztikar kipárnázta és ha majd a diplomácia szövetséges utjain kikötőbe ér a béke ügye, tisztek és legénység még mindig kedves reminiszcenciákkal lesz eltelve és már rég megfeledkezett arról, liogy a montenegrói határon háborús összecsapás réme hozta ö,ssze őket. A „Délmagyarország" telefon számai: Nappali szerkesztőség 305. Kiadótulajdonos ?/. Éjjeli szerkesztőség 10 83. Kiadóhivatal 305. HIREK Szegedi kalendárium. IDŐJÁRÁS: A meteorológiai intézet jelenti: Fagy AI pont körüli hőmérséklet és J^L • semmi, vagy csak kevés ^| csapadék várható. Sürgönyprognózis : Kagyponf körüli hőmérséklet, semmi, vagy kevés csapadék. Déli hőmérséklet: ti.5 C volt, VÁROSI KÉPTAR és muzeum, nyitva délelőtt 10—12-ig. Belépődíj nincs. VÁROSI SZÍNHÁZ, délután félnégy órakor „Denevér" operett, este „Ingyenélők", népszínmű. URÁNIA-SZÍNHÁZ: Délután 2 órától kezdve „A becsületért", társadalmi dráma 3 felvonásban. VASS-MOZI, délután kettőtől kezdve „A hazátlan leány", mozidráma 3 felvonásban, A TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TÁR SASÁG szegedi fiókja vasárnap délután öt órakor tartja alakuló közgyűlését a városháza dísztermében. Ez lesz egyúttal első fölolvasó-ülése, amelyem JÁSZI Oszkár tart előadást a balkáni bonyodalom keletkezéséről és okairól. MUNKÁSOK VASÁRNAPJA. Az ipari és kereskedelmi •munkások képzésére szervezett helyi bizottság délután két órakor előadást tart az állami felsőkerekedeimi iskola vegytani termében. A REFORMÁTUS SZÉKHÁZ nagytermében vasárnap délután fél ötkor egyháztársadalmi összejövetelt tartanak, melyen BERECZK Sándor lelkész bibliamagyarázatot mond, Somlyódy István felolvas, Darabos Lajos hódmejrővásárhelyi református kántor énekel, Belle Ferenc és Belle Géza, az országos zeneakadémia, növendékei pedig zeneszámokat adnak elő. Belépődíj nincsen. A borravaló ellen. (Saját tudósítónktól.) Valamikor —- ide s tova vagy négy évtizeddel ezelőtt — rengeteg népszerűségre tett szert egy angol elbeszélés, mely azt az ősrégi közmondást illusztrálta humorosan, hogy: „Szólj igazat és betörik a fejed." A novella hőse fogad valakivel, liogy huszonnégy óráig, akárkivel beszél, csak a tiszta, igazságot mondja s még udvariasságból se fog füllenteni; ezt meg is állja, de azon kezdve, bogy menyasszonya, az istenfcisértésnek már legelső órájában visszaküldi a jegygyűrűjét, minden elképzelhető kellemetlenség megtörténik vele s a kikötött huszonnégy óra még nem telik el, amikor a vakmerő igazmondót már bezárják az őrültek házába, a dühöngő bolondok közé. Ez a valaha hires novella, melyre még bizonyosan sok idősebb ember emlékszik, lehetett a szülője annak a kis elbeszélésnek, a melyet mostanában igaz történetként adnak elő az újságok. Egy bécsi ur — azoknak a modern Harun al Rasid-oknak a példáját követve, kik koldusoknak vagy utcai énekeseknek öltöznek, bogy megfigyeléseket tehessenek és tapasztalatokat gyűjtsenek — elindul kísérletezni: vájjon mi történik vele, ha huszonnégy őréiig sehol se a'd borravalót? Hát az történik, hogy mindenütt igen cudarul bánnak vele s végül, mikor taxi autóba ül, liiába tiltakozik, kiabál és toporzékol a kocsiban, a soffőr, kit egy boszus borfiú lovalt iföl erre, addig kering vele a városiban, mig a kivánt útnak megfelelő három korona helyett nyolc korona kilencven fillért kell fizetnie. Kilenc koronát nyújt át, de a. soffőr visszaadja a tiz fillért azzal, liogy ilyen piszkos embertől nem fogad él borravalót. Igy fenékig kellett ürítenie az inzultusok poharát s miután az arcába röhögtek és meg-meglökdösték, hat koronával többet kellett kiadnia azért, liogy megtakaríthasson egy koronát, A bécsi ur elbeszélése sokkal inkább hijjával van a valószínűségnek, semhogy .az iskolai olvasókönyvbe kerülhetne, mint örökkön tanulságos sé megkapó példázata annak, hogy mennyire megjárja az, ki a borravaló bőséges folyósításától idgenkedik. Az egész mesének inkább valami olyas zamata van, mintha az újévi postakönyvek számára készült volna. Mintha a 'levélhordók, szemben azzal az aggasztó jelenséggel, Ihogy az újévi borra való-szüret évről-évre apadó tendenciát mutat, pálya dijat tűztek volna ki egy olyan elbeszélésre, mely az emberiséget a. borravaló fokozottabb kultuszára buzdítsa; ós mintha elbeszélésünk erről a pályázatról lekésve vagy ezen a pályázaton észrevétlenül maradva, kereste volna érvényesülését a bécsi napilapok hírrovatában, bogy a veszett fejszének legalább a nyele megtérüljön. De ha kis történetünk a borravaló-iroda-" lomban se tartozik a kiemelkedő alkotások közé, — lia nem is a legszerencsésebben példázza azt, amit mondani akar: amit kifejez (.a példázatnak maga a tartalma), az már szinarany igazság. A borravaló ellen folytatott harc szélmalomharc. Aki a borravaló ellen küzd, csak annyit érhet el, bogy kinevetik érte. Azonkivül a borravaló megtagadása vagy nem méltányos, vagy nem. okos. Kétféle borravaló van. Az egyikkel olyan apró szolgálatokat jutalmazunk meg, melyeket az illető nem tartoznék megtenni és mégis megtett a mi kényelmünk érdekében. Hogy menynyire illő az ilyen kis szolgálatokat némi aprópénzzel honorálni, ez nem szorul bizonyításra; biszen e nélkül annak a szegény •embernek, a,kinek a szolgálatát _ igénybe vesszük, adósai maradnánk. (Persze, lia. valaki tolakodva oktrojál ránk szolgálatot, bajában nem a. mi kényelmünk érdekében, hanem csak 'a jutalomért, — ez már más eset.) A másik fajta, borravaló pedig az, amelyet például a pincérnek adunk, amikor ez semmi különösebb szolgálatot nem tesz nekünk, tmert csak olyasmit végez el, amit tartozik megtenni (ha nem is nekünk tartozik vele, hanem .a vendéglősnek, akitől viszont mi követelhetjük ezt a szolgálatot). Ez ellen a második fajta, borravaló ellen handabandázni pedig nem okos. Mert ha elérhető volna, — amint hogy egész bizonyossággal elérik etetőn, — bogy egyik napról a másikra mindenki megtagadná ezt ,a borravalót: világos, liogy a pincérek ezt az elveszett jövedelmüket a vendéglősön vasalnák be, aki viszont, hogy ez.az uj költsége megtérüljön, uj adót •etne ránk az ételek árának a növelésében. Hogy a másféle rendszer inaugurálását nem a pincérek és nem a. vendéglősök fizetnék meg, hanem a közönség: könnyen elképzelhető. Amióta a fogadókban a világítást, a fűtést és a kiszolgálást nem számítják fel külön, mindezt csak drágábban fizetjük meg a sokkal drágább szobaárban, de nyerni nem nyertünk az uj rendszerrel. Igy volna a borravaló eltörlésével is. Csak azok járnának jól rele, akik most pazar borravalókat adtak, — szóval a legkevesebben. A mai rendszer mellett a takarékosaknak, .akik a leghevesebben küzdenek a borravaló ellen, meg lehet az a vigasztalásuk, liogy amíg borravalót adnak a pincérnek, a pincértartás költségének rájuk eső részét csak részben fizetik meg ők maguk, egy másik részét helyettük a pazarok fizetik meg. Ha majd nem adnak borravalót, de a vendéglős a kiszolgálás címén tiz százalékot fog felszámítani, rosszabbul járnak. Nem okos hát mérgelődniük és lázadniok. Nyugodjunk bele abba is, liogy egyszer egy évben, újévkor, olyanok is megzsarolnak egy kis borravalóért, akikhez semmi közünk, akiket akkor látunk először és utolja-