Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-28 / 115. szám

2 a bolgár, az orosz és az osztrák, a német és a francia, ha a legellentétesebb közérdekek által természetesen elválasztott nagy nemzetek meg tudják érteni egymást és békességet tudnak teremteni egymást közt: talán mégis lehetséges lesz, hogy a magyar is megértse a magyart és meg tudjon békülni vele. Annál is inkább, mert a kormány s a többség áldozatkészséggel óhajtja és az egész nemzet követeli ezt a megértést és ezt a megbékülést. Szeged bizalommal van a kormány iránt. — Az adóreform ügye a városi közgyűlésen. — (Saját tudósítónktól.) Szeged város törvényhatósági bizottsága pénteken délután, a decemberi rendes közgyűlés első napján túlnyomó többséggel bizalmat szavazott a kormánynak. A bizalmat nem munkapárti oldalról provokálták, aminthogy erre semmi szükség nincsen. A komoly, higgadt elemek, akik nem súlytalan elfogultsággal és kicsinyes gyűlölködéssel nézik ennek az országnak a sorsát, azok nem keresik-kutatják a föltűnő alkalmat, hogy legteljesebb bizalmukat és ragaszkodásukat demonstrálják. A közgyűlésen ugyanis az egyik bizottsági tag, Kormányos Benő dr., azt indítványozta, hogy az uj kereseti s jövedelmi adók hatályon kivül való helyezése érdekében Írjon föl a közgyűlés az országgyűlés mindkét Házához, azonkívül pedig — szavazzon bizalmatlanságot a kormánynak. A tanács a bizalmatlansági indítvány ügyében azt javasolta, hogy a közgyűlés térjen napirendre fölötte, az adóreformra vonatkozólag pedig javasolta, hogy a kereseti s a jövedelmi adók hoz s megpillantotta a délszaki fenyővel boritott dombok hullámos gerincét, a nagy, bíborszínű sziklákat, a tengerben elszórt, valami égi nyakláncból lehullott gyöngyszemekhez hasonló szigetecskéket s a golfok zugaiban meglapuló apró, derűs városkákat a partokon, a szép Cythereának eszébe jutottak a mult emlékei. Egy teljes évig voltak egymástól távol s ezen idő alatt sűrűn irtaik egymásnak hosszú, poétikus és forró levéleket. Miikor rniss Goodrich megtudta, liogy a fiatalember Párisból Saint-Raphaelba újra leutazott, égett a vágytól, hogy ott újra találkozzék vele. Egy kis meghűlés, meg az orvos ügyes behálózása segítettek neki, hogy tervét megvalósítsa. Szülei ugy vélték, Cytherea elég nagy leány már ahoz, hogy egyedül utazhassák s igy történt, hogy egy szép napon Cytherea ismét útra kelt hazájából, hogy az örök napfény honában újra föltalálja az örömet és a szerelmet. Érkezését nem jelentette be előre Euvrardnak. Meg akarta lepni. Az együttlétük óta eltelt egy év alatt ő is átment azon a nagy változáson, amely kimaradhatatlan az aszszonyoknái s még inkább a fiatal leányoknál, akikben megfogan a szerelem. Rá nézve Micliel elveszhette valódi egyéniségét; olyan volt neki, mint a szerelem megtestesülése, a mindenség megnyilatkoztatója, az élő alaikot öltött szerelem; beléje képzelte a világ minden gyöngédségét, finomságát és hűségét. De mivel Cytherea a józan és megfontolt angolszász faj gyermeke volt, addig nem akarta magát egészen átadni neki, mig meg nem bizonyosodott arról, hogy Ciahe! csakugyan az a férfi, akinek képzelte. Késő volt már, miikor a szállodába ért. Megebédelt az üres ebédlőben s aztán rögtön lesietett a tenger partjára. Hideg éjszaka volt, a holdat egészen elborították a fellegek, de Cytherea szivébe seDÉLMAGYARORSZAG végrehajtásának e'gy évre való elhalasztása érdekében írjon föl a közgyűlés a képviselőés főrendiházhoz. Ezzel szemben Cserő Ede dr. és Wimmer Fülöp helyesen megindokolt, tárgyilagos beszédükben kimutatták, hogy amit a tanács javasol és amihez később Kormányos Benő dr. is csatlakozott, sokkal kevesebb, mint a mennyit a törvényhozás már -megszavazott és amit Teleszky János pénzügyminiszter igért. Mert mi történt? A képviselőház az uj adóreform végrehajtását elhalasztotta 1913. július elsejéig. Hozzátette a pénzügyminiszter, hogy amennyiben a pénzügyi helyzet addig nem javul, még egy félévre, esetleg másfél -évre is elhalasztják az adóreform életbeléptetését. Addig természetesen a szükséges módosításokat is eszközölhetik. Már most miért kérne annál kevesebbet a város, mint amennyit a kormány a saját jószántából fölajánlott? A közgyűlés túlnyomó többsége belátta Kormányos Benő dr. indítványának a tarthatatlanságát ós azt egész terjedelmében elvetette. A tanács javaslata pedig nem is jutott el a szavazásig. Cserő Ede dr. és Wimmer Fülöp gyöngéd célzást tettek arra, hogy az uj adótörvény a "koalició alkotása, amelyet még 1911ben akartak életbeléptetni. A mai kormány enyhitette a koalició alkotását és most az ellenzék dörög, agitál, lármázik a — saját főztje ellen. Fölfedeznek egy mumust és azzal akarják megrémíteni az országot. A közgyűlésen nem akadt senki, aki fölszolalásában pártolta volna Kormányos Benő dr. indítványát. Még a függetlenségiek is türelmetlenül hallgatták a vértelen beszédet, amelyben a legkellemesebb volt az — argumentum. — Szavazzunk! Szavazzunk! — kiáltozták a városatyák. regestől tolultak az emlékek, véghetetlen, zűrzavaros, meghatározhatatlan örömet keltve benne. Elindult Agny felé s útközben megmegállt, hogy ráakadjon arra a helyre, ahol Michel szerelmet vallott neki . . . És egyszerre csak, amint éppen a sziklás part egyik kiszögelléséhez ért, ugy tetszett neki, mintha annak a férfinek a hangját hallaná, akiért eljött, ide messzire. Pár pillanattal később gyönge női hangot hallott visszhangul a férfi szavára. Miss Goodrich szive összeszorult, gyanúja támadt . . . Odalépett a szikla szélére, lehajolt s lepillantott. Szemei hozzászoktak már a sötétséghez. A homokban Michel feküdt, végigdőlve s mellett egy bizonyos Marinette nevü leányka, akit Cytherea mindjárt megismert: egy halász leánya volt, akiről Euvrard a mult évben többször is beszélt neki nagy elragadtatással. v Miss Goodrich könnyes szemmel, összetört szivvel tért vissza a szállodába. Másnap elutazott Saint-Raphaelből. Euvrard néhányszor irt neki, de ő soha nem válaszolt ... A nyár végén, Brighton korrekt plageán, Sámuel Hatch, a lelkipásztor, megkérte őt, hogy ossza meg vele prózai, egyhangú és hideg életét. S miss Goodrich az ajánlatra igennel felelt. S mikor Sarnuel azt kérdezte tőle, vájjon nincs-e szivében bánkódás, gyöngédebb érzelmek édes-bus emléke, Cytherea haragosan ezt felelte: — Én okos, józan nő vagyok. Ön talán kacérnak, vagy érzelgősnek tart? S a boszuság föltámadván benne, még ezt tette hozzá: — Én nem vagyok francia, Sámuel. Nem fáj a szivem senki után . . . De Sámuel Hatch, a lelkipásztor, nem látta, hogy e percben miss Cytherea szeme nagy könycseppekkel volt tele . . . 1912. december 20. — Ugyan mikor találja már meg a beszéde végét? — mondta Kormányos dr.-naik Weiner Miksa. — Hogy találná meg a végét — vágott közbe Wimmer Fülöp — amikor eleje sem volt! A bizottsági tagok egyébként alaposan traktálták egymást csipős megjegyzésekkel. Kormányos Benő dr. beszéde közben törvénykönyvet tartott a 'kezében és mégis megtörtént az, hogy hibásan citált egy törvényt. Ezt a tévedést Cserő Ede dr. közbeszólásával nyomban kikorrigálta. Később fölszólalt Cserő dr. és történetesen szintén törvényt citált. Kormányos dr. az örömtől sugárzó arccal megszakította beszédében a jogász-kollégát: — Nem ugy van! — De ugy van az — replikázott Cserő Ede dr. — én nem a kezemben hordom a törvénykönyvet, hanem a fejemben! A Cserő—Kormányos dr. párbajt nem fejezték be az első összecsapás után. Kormányos dr. beszéde közben föleimiitette, hogy — Ebben a törvényhatósági bizottságban aligha akad valaki, akinek az évi kere'sete ne volna legalább ötezer korona. — De Kormányos nem vádlott be annyit! — szakította félbe a szónokot Cserő Ede dr. Kormányos Benő dr. egyébként nem feledkezett meg az obligát közgyűlési humoráról sem. — Csodálom — mondta, — hogy Wimmer bizottsági tag ur olyan hiven kitart az olyan párt mellett, amely lepdjeszozott bennünket . . . Wimmer Fülöp: Ah! Azt csak Kubinyi mondta, nevetséges . . . —Nohát én azt mondom tisztelt közgyűlés, — folytatta szittya hévvel Kormányos dr. — ha nekem valaki azt mondaná, hogy pájeszos, annak én azt vágnám a szemébe, hogy előbb voltam én szegedi honpolgár, mint maga magyar nemes! A vicc derültséget keltett és Kormányos dr., hogy el ne rontsa a hatást, hamarosan befejezte a beszédét. A közgyűlésen Lázár György dr. polgármester elnökölt. Koczor János tanácsos előterjesztette Kormányos Benő dr. indítványát és a tanács javaslatát. Kormányos dr. megnyugodott a tanács javaslatában, tudniillik abban, liogy az adóreform végrehajtásának egy évre való elhalasztása érdekében írjon föl a közgyűlés a képviselő- és a, főrendiházhoz. A kormány iránt való bizalmatlanság ügyében napirendretérést javasolt a tanács. Kormányos Benő dr. beszéde után Cserő Ede dr. emelkedett szólásra. — Az indítványt — mondta Cserő Ede dr. — nem tartom céltudatosan okosnak, csak egyszerű — politikai sakkihuzásnak. Az ellenzék részéről, igaz, hogy csak a maga nevében, bizalmatlanságot javasol Kormányos dr., az uj adótörvénnyel kapcsolatosan. Tisztában kell lennünk azzal, liogy ki csinálta tulajdonképen az adótörvényt? A koalició csinálta. 1911-ben akarta életbeléptetni, a kormány azonban elhalasztotta. A bizalmatlanság nem ezt a kormányt illeti, mert nem ő készítette ezt a törvényt. — Tanulmányoztam az uj adóörvényt és mondhatom, hogy az különösebben nem ns érinti a szegedi földművelő népet és ha igen, hát a javára szolgál. Az, akinek a jövedelme nem haladja meg a nyolcszáz koronát, egyáltalán nem fizet adót, A kereskedőknek sem kell fázni az uj adótörvénytől. Attól félnek, hogy a könyveikbe bármikor betekinthetnek a fináncok. Ez azonban nem igaz. A törvény szerint a finánc csak abban az esetben vizsgálhatja át a kereskedő könyvét, ha azt önként fölajánlja. És csak abban az esetben indítanak kihágási eljárást a kereskedő ellen, ha szándékosan félrevezette a fináncokat, Ennek a büntetése elsősorban pénzbüntetés, nem pedig fogház. — Ki jönne akkor — folytatta Cserő Ede dr., ha megbuknék ez a kormány? Az ellenzék, amelyik megcsinálta ezt az uj adótörvényt. Mit akar Kormányos dr.? A törvényhozás kimondta, hogy 1913. julius elsejéig föl-