Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-25 / 114. szám

20 Kis folyókákon vezetik széjjel a vázét m egész oázison. A folyókák a pálmafáik tövei körül kanyarognak s igy a pálmákat azzal a vízzel tartják fenn, melyet a szomjas föld a kis csatornákból tolsz iv A többit azután „bolgár módra" széteregetik a vetéseken, a legelőkön. És az aránylag nagyon kevés viaből mindenhova jut. Mikor pedig kiérünk a kb. 4 kim. hosszu oázis végére, csodálkozva látjuk, hogy még maradt is viz és még az oázison tul is gazdálkodnak vele. Az oázist széles öv alakjában még vetések veszik körül. Bizony gyatrák voltak a vetések, de mégis nagy jelentőségűek, mert a semmiből, a esőn t kemény földiből állították őket elő eső nélkül. A kalászok alig arasznyira emelkedtek ki és bizony nem susogtak, mert olyan ritkán állották, hogy rövid száruknál fogva egymáshoz nem hajolhattak. Március másodika felőlien megérett mindenfelé az árpa, a búza és a kevés termést oly hamar és oly zajtalanul takarították el, hogy észre sem lehetett venni, hogy a környéken aratnak. Aratnak ... Ó! Milyen szép dolog ez. És haza gondoltam, a magyar rónára, a magyar aratásra . . . Az új nyugdíjtörvény. E napokban] tárgyalta le a képviselőház az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról szóló törvényjavaslatot, aimdly rüvkl idő múlva türvénynyé lesz. 1 Az állami alkalmazottakniak egy bég óhajtott vágya, — mondhatjuk, jogos követelése —• nyier e törvénnyel kielégítést, Hiszen a 40 évi szolgálati idő, — az özvegyek és árvák eddigi ellátássá oly tűrhetetlen hatváínytai voltak az 1885. évi nyugdijtiörvény>vek, hogy azok (mielőbbi ,megváltoztatását az ország közvéleménye évek óta élénken sürgette. Ha vannak is az eletbelépendő törvénynck az egyes tisztviselő-csoportok érdekei szoinpontjáhót hiányai 'is ha .nein elégítik is ki teljesen ia hozzá fűzött reményeket; az tagadhatatlam, hogy alkalmas lesz a legégetőbb 'bajokat orvosoilni s hogy különösen az özvegyek és árvák -— eddigi nyomorúságos helyzetén'— segiteni fog. Azt vélem nem éi'öéktelen, ha az uj törvény nevezetesebb és az állami alkalmazottak, valamiint azok özvegyeinek és árváinak •— helyzettón előnyös újításokat ímegismer tetem: 1 Fontos njitása a törvénynek, hogy amig eddig a nyugdíj ebnen teljes fizetés élvezésére jogosító szolgálati idő — a tanárok kivételével — az állami szolgálatban ; eltöltött 40 év volt azt az iuj törvény a főiskolai képzettséggel biró tisztviselőknél, továbbá az állami rendőrség, határrendőrség, a csendőrség, a pénzügyőrség, a bírósági (fogházak, az országos büntető intézőtek és a ikir. javító (intézetek őrszemélyzeténél és legénységénél 35 évre (szállította le. Fontos újítás ez, hiszen 'az éléttapaszta lat szerint az az állami tisztviselő, aki 24—26 óyes korában íl«éo> állami szolgálatba, pedig ez á leggyakoribb eset — a nagy munkateher alatt már 50 éves kora utáni igen ,sok esetbein megrokkan, nem jut ahh oz, hogy a 1 el kiisoneretes — idegeit és egészségét tönkretevő (munkássága után — teljes fizetésévé! vonulhasson nyugdíj ha s jjó egészségben, testi épségben anyagi gondoktól menten élvezhesse a jól megérdemlett nyugalmat. — Igen •méltányos újítása. iaz uj 'törvénynek az is, hogy a nyugdijlm vonuló tisztviselő, a fizetése utáin járó nyugdíjon kivül, ugy nevezett Jakbér nyugdijat" is kap, a mely az élvezett lakbérének mintegy 60—65 százalékát teszi ki. — Hiszen nagyon (méltánytalan volt az, különösen a mai drága lakbérviszonyok mellett, hogy a nyugdíjas, — a különben is szerény nyugdijának javarészét lakbérének fedezésére vtolt kénytelen fordítani. Lényeges és előnyös eltérés a ma érvényben lavő nyugdíjtörvénytől az is, hogy az uj DÉLMAGYARORSZÁG törvény érvénye alatt már 5 évi szolgálati idő után is ínyugdijra jogosított lesz a tisztviselő és pedig élvezett fizetésének 40 %-út tevő nyugdíjban részesül, ha beszámítható szolgálati idejének kezdetekor (negyvenedik életévet be nem töltötte (azelőtt 10 év volt a minimális idő). Előny az is, hogy ezután az egész éveken felül maradó és 6 hónapot meghaladó idő egész év gyanánt jön szárúi tóéba, további az is, hogy a legkisebb nyugdíj összege tisztviselőknél évi 800 K, az altiszteknél, szolgáknál évi 360 K lesz, a dijnokok nyugdija pedig az eddigi évi 400—1000 K helyett 500-tól 1400 koronáig emelkedhet. Az uj nyugdíjtörvény legkiválóbb rendelkezései azonban azok, amelyek az özvegyek és árvák nyugdijára vonatkoznak. — örömmel kell üdvözölnünk ezeket az uj rendelkezéseket, mert ezek lesznek hivatva megszüntetni azt a tűrhetetlen ós szégyenteljes állapotot, amelyben az eddigi nyugdíjtörvény alapján a tisztviselő özvegye és árvái jutottak, akkor a midőn a nyugdíj a tisztességes megélhetésnek a lehetőségére sem volt elég. A családfő halálával valóságos nyomorúság várt a hátirahagyottakra. Az uj törvény lényegesen javit e helyzeten, amennyiben a tisztviselők özvegyeinek az eddigi nyugdíj összegeknél átlagban 52 százalékkal, az altisztek és szolgák özvegyeinek pedig az eddigi összegeknél átlagban 62 százalékkal nagyobb összegű nyugdijat biztosit és kimondja, liogy a tisztviselők özvegyeinél a legkisebb özvegyi nyugdíj 800 K, altisztek és szolgák özvegyeinél 360 K, valamiint azt is, hogy az özvegyi nyugdíj a férj által kiérdemelt nyugdíjnalk felénél kevesebb nean lehet. — Az az özvegy tehát, aki most 800 K nyugdijat élvez, jövőre 1200—1300 K nyugdijat kap és az az özvegy, kinelk férjét 6000 K nyugdíj illetné meg, 3000 K-nánál kevesebb nyugdijat nem kaphat. i Kivételesen kedvező nyugdíjban részesül az az özvegy, kinek férje a szolgálat téljiesitése közben szenvedett baleset, vagy rendkivüli esemény következtében, vagy akinek fegyver alatt szolgáló férje a szolgálat teljesítése közben előállott viadalban vesztette el életét. Előbbiek az évi rendes nyugdíj másfélszeres összegét kapják, utóbbiak a férj nyugdijával felén nyugdíjba® részesülnek. Igen méltányos és igazságos az a rendelkezés is, hogy a törvény életbelépése előtt nyugdíjas özvegyek jelenlegi nyugdiját 20 százalékkal fölemelik, ha egy éven belül ezt kérik. Az árvák ellátására vonatkozó újítások közül a legfontosabb az, bogy ezután minden atyátlan árvának igénye lesz nevelési járulékra, holott eddig az özvegy csak akkor kaphatott ilyet, ha a férj halálakor legalább 3 anyai ellátásban álló gyermek maradt hátra. Előnyös az az ujitás is, hogy az árvák nevelési járuléka ezután az özvegyi nyugdíjnak nem egyliatoda, hanem egyötöde lesz és elmarad az az eddigi korlátozás, hogy az árvák nevelési járulékainak összege együttvéve nem haladhatja mag az özvegyi nyugdíj őszszegét. Méltányos rendelkezése az uj törvénynek az is, hogy a szülőtlen (apa és anya nélküli) árvák nevelési járuléka az atyátlan árvák nevelési járulékának kétszerese, ha csak egy vagy két ilyen szülötten árva maradt bátra, továbbá az is, hogy a járulék ,a tisztviselők árváinál a betöltött 24, az altisztek és szolgák árváinál a betöltött 16 életévig jár (eddig a 20, 18, 16, illetve 14 évig járt). Végiül előnyös ujitás a temetési járulékokra nézve az, hogy mig eddig csaík az özvegyek ésj. árvák kaphattak ily járulékot az elhalt tisztviselő" részére; ezután kiutalják ezt azoknak is, aikik az elhaltnak gyógyikezeltetőséről gondoskodtak és bogy ez a járulék a nyugdíjazott állapotban elhaltaknál is a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámit ható javadalmazás alapján — és nem minft eddig az élvezett nyugdíj álapján — vtaltatik ki. Ime bemiutaittam azokat a lényegesebb újításokat, amelyeket a napolkiban élethelép1912. december'25. tetendő uj nyugdíjtörvény a tisztviselők,azok özvegyei és árvái érdekében érvényre juttat. Bár ez újítások régóta érzett szükséget pótolnak és azok életbeléptetését a szociális kényszer erejével követelték a kor, a gazdasági állapot, a nehéz megélhetési viszonyok; mégis örömmel iketll üdvözölnünk a kormányt ós a törvényhozást, liogy végre orvosolták ezeket az égető sebeket s figyelembe vették az állami ad'minisztratio legfontosabb tényezőinek évek óta sürgetett jogos kívánságát. Abban a nehéz helyzetben, amelyben a tisztviselő ós családja a mai drágasági viszonyok mellett küzd, — megnyugtató az, hogy lia a fáradságos munkáiban megrokkan, vagy elbai, — magának és családjának nem kell nyomorogni, mert tisztességes megélhetésükről gondoskodik az állam. Perjéssy Mihály dr. A pali-kávéház. — Belvárosi rejteiemek. — Kabaré — előadások nélkül. — Miért kellenek az artistanők? — Két fekete története. (Saját tudósítónktól.) Füstös, piszkos, kopottan berendezett zughely a pali-kávéház. Ott virit rendesen a belváros egyik legszebb és legcsöndesebb utcájában. Kivül, a bejárat előtt álmason világit egy kopott ívlámpa, a lefüggönyözött ablakokon ordító vörös plakátok, melyek azzal csalogatják a pasasokat, hogy „ma nagy kabaré-előadás", „fényes műsor", „az összes művészek és művésznők föllépte". Csakhogy mindebből egyetlen szó sem igaz. Állandóan van ugyan ezeken a helyeken öt-hat szerencsétlen artistanő, de kabaré-előadásnak, fényes műsornak és a többi hangzatos reklámnak bent a helyiségben semmi és senki életrekeltője. Aki azért vetődik oda és jobbizlésü, semhogy bedűljön azoknak a megengedhetetlen üzleti fogásoknak, amelyek a pali-kávéházak létalapját teszik, undorral fordul ki onnan. De nem is a kényesebb izlésüekre alapítják a pali-kávéházak az egzisztenciájukat. Egészen uj szerű bőrlenyuzás folyik azokban. És nemcsak a közönség, hanem az ott alkalmazott artistanők rovására is, akikkel valóságos üzérkedés történik, ocsmányul és embertelenül. A forrna, amelybe ezt (beállítják, keveset árul el és tetszetős, hizelgő és csiklandós. Bizonyságául, hogy jó üzletember, aki kitalálta és él vele, sőt megél belőle. De ha lerántjuk a formát, kiugrik a kozák, azaz hogy a pali-kávéház minden mocsaras titka. Nézzük hát meg közelebbről, mi rejtik a fenekén ennek a vig és mégis nagyon szomorú éjszakai világnak. Kezdődik . . . De nem a kabaréeloadás. A pali-kávéházban ritkaság ez. Sokszor két hétig se lépnek föl a ,/művészek- és művésznők", küzdő, idevetődött szerencsétlenjei a léha Pestnek, éhező artistanők a Meteor-kávéházból, akik abban a boldog hitben jönnek, liogy végre látnak színpadot is. Mert Óriási az artistanyomor Pesten. Különösen most, liogy sorra buknak nemcsak a vidéki, de n pesti kabarék is. És lejönnek Szegedre és látnak valami szinpadfélét függöny és minden rekvizitum nélkül s az „öltöző" egy piszkos szcparé, ahol éjifélután pezsgős orgiák folynak, maga a helyiség pedig olyan szegényesen szomorú, hogy aki előadást bálitgiatni jönne bele, inkább elmenekül valami tiszta, kedves kis korcsmába. És kezdődik a.z élet — éjfél után. A személyzet: artistanők, cigányprímások, főpincér ós pincérek nagyszerű betanulással várják a palikait. Az a tulajdonképpeni előadás a kutató szemnek, amit ezek együttesen csinálnák. Fortélyos, körmönfont, nagyszerű