Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-25 / 114. szám

10 1912. december 25. alkoholfogyasztásáról megbízható statiszti­kává] nem rendelkezünk, de kétségtelen, liogy a legalkoholizáltabb vidék a borivó Bács­ka, amelyben a tüdővész is a legnagyobb mér­tékben szedi áldozatait. Innen kerül ki egy­szersmind a legtöbb elmebeteg és büntévő. Hasonló eredményekre jutunk, ka az egyes foglalkozási ágak tüdővészstatisztikáját vizs­gáljuk, csakhamar kiderül itt is a két beteg­ség között való szoros összefüggés. És hogy ez nem csupán a munkásosztályra vonatko­zik, annak kitűnő bizonyítéka a*berliui ven­déglősök betegsegélyző pénztárának kimuta­tása, amely szerint Berlinben az összes korcs­márosok és vendéglősök között 45 százalék halt meg giimőkórban, mialatt az általános tuberkolózis halálozás 15 százalékot tesz ki. A szegényebb néposztályra nézve minden esetre fokozott mértékben esik számításba a szeszes italok fogyasztása, mert keserves ke­resményét nagy mértékben igénybe veszi. Dr. Stein Fülöp vizsgálatai szerint Budapesten a mértékletesen ivó és szervezett munkások keresetüknek 18 százalékát költik szeszes ita­lokra. Saját vizsgálataim szerint, amelyeket 7 év előtt az újpesti villamossági gyárban végeztem, az átlagszám ennél jóval nagyobb volt. Ha a munkás ezt az összeget akár nyo­morult lakásviszonyainak, akár táplálkozásá­nak megjavítására fordítaná, már ezzel je­lentékenyen emelné a bacillusokkal szemben való ellentállási képességét. A szeszes italok démona azonban nem elégszik meg a közvetlen áldozataival és nem csupán az italt élvező egyének sejtjeit bete­giti meg és teszi alkalmatlanná a gümőiba­eillusok ellen való küzdelemre. Még (fokozot­tabb mértékben áll az az alkoholisták utó­daira nézve, akik már örökségbe kapják az egész szervezet csökkent ellentálló képessé­gét mindnféle káros behatással szemben. Bunge baseli egyetemi tanár vizsgálatai sze­rint, mig a kivételesen ivó apák gyermekei­nek csak 8 százaléka, addig a rendszeresen ivók gyermekeinek 16 százaléka, az iszákos apák gyermekeinek 22 százaléka szenved tu­berkulózisban I Föntebb már emiitettük, hogy Leitinen alapvető vizsgálatai szerint az alkoholizált állatok utódainál veleszületett módon csök­kent a fertőzésekkel szemben való immunitás és ezen állatok egyszersmind mesterségesen is nehezebben immunizálhatók. Ezt a tételt, amelyet Leitinen tudományos állatkisérletek­kel exaet módon bebizonyított, a tüdővészre vonatkozólag tett tapasztalataim mindenkép­pen igazolják. Anélkül, hogy komplikált la­boratóriumi vizsgálatokra volna szükségünk a szervezetnek a tuberkulózissal szemben való kisebb-nagyobb fokú immunitása már abból megállapítható, hogy a szervezet a behatolt fertőzéssel szemben a legkülönbözőbb tüne­tekkel reagál, amelyek főképpen különféle szubjektív tünetekben és működési zavarok­ban nyilvánulnak. A fertőzött, de áUentálló szervezetnél éppen azért inkább ezek a tüne­tek dominálnak, mint maga a gümőkóros fo­lyamat, amely a fönnálló immunitás folytán alig vagy nem is tud kifejlődni. Az ilyen egyének többnyire végleg meg is szabadul­nak a gümőkóros fertőzéstől, a szervezet dia­dalmaskodik, főképpen, lia a további fertő­zésből kivonjuk őket ós megfelelő hygiénikus, diétikus rendszabályokkal vagy még inkább bizonyos specifikus kezeléssel a szervezetnek ezen harcában céltudatosan segítségére sie­tünk. Másképp áll azonban a helyzet olyan egyéneknél, akiknek a sejtjei a védő-anyagok (immuntestek) termelésére nem, vagy csak kevésbbé képesek. Ilyeneknél a fertőzés nem talál a sejtekkel szemben kellő ellentállást, a hacillusok gyorsan szaporodnak s nincs ami őket romboló ntjokban föltartóztatná. Az ilyen egyéneknél nem is fejlődnek ki a szer­vezet védekezésére jellegzetes reakciós-tüne­tek, hanem annál inkább kifejlődik maga a tüdővész, amely áldozatát előbb-utóbb a sír­ba juttatja. Vizsgálataimban feltűnt, hogy a semmi reakciós jelenséget nem mutató vagyis sem­mi immunitással nem biró és igy kezdettől fogva többnyire menthetetlennek tartott tü­dővészes betegeim igen nagy százalékban a szülőknek, többnyire az apának iszákossága volt kimutatható. A typikus lefolyás, a kö­vetkező: Az atya iszákos, de nem tüdővészes, élete derekán tüdővészt kap — a szerzett disz­pozíció folytán ez könnyen bekövetkezik — és elpusztul, gyermekeit természetesen fer­tőzi. A fertőzés olyan gyermekeket ér, akik az alkoholtól megrongált csirasejtből szár­mazván, iimmunizáló képességgel nem bír­nak, avagy e képességükben nagyfokú hiá­nyosságot szenvedtek. Amig betegségük lap­pangó állapotban marad, ezt legíölebb csak szervezetük fejletlenebb volta mutatja, — a mint azonban a betegség kitör, az kezdettől fogva rosszindulat,u és rohamos lefolyású s áldozatát egy-két év alatt vagy még hama­rább elpusztítja még akkor is, ha már kez­dettől fogva a legkitűnőbb hygiénikus, klima­tikus gyógymódokat, vagy specifikus keze­lést alkalmazunk is a betegség meggátlásá­ra. Az ilyen egyének többnyire a legkörülte­kintőbb kezelés mellett sem menthetők meg, éppen azért, mert a szervezetben egy nagyfo­kú defektus van: az immunizálási képesség hiánya. Természetesen nem szükséges, hogy az iszákos apa egyszersmind gümőkóros is lett légyen. Az iszákosok utódai másutt is nagyon könnyen megkapják a fertőzést, nemcsak a szülői házban, ami épp oly könnyen végez is velük; s igy minden egyes iszákos egy uj és uj fertőzési forrást képezhet a tüdővész ter­jedése szempontjából. iFz az oka épp annak, liogy Franciaországban, amelynek népe elég­gé müveit és eléggé gazdag és főképpen na­gyon kevéssé szapora ahoz, hogy a tüdővészt Európa összes népei között a legkönnyebben kiküszöbölhesse, mégis a tüdővész-statisztiká­ban a legrosszabb helyek egyikét foglalja el. És ezt közvetlen összefüggésbe kell hoznunk azzal az óriási alkoholizmussal, amely világ­szerte éppen Franciaországban a. legnagyobb. A szeszes italok élvezete tehát az ellentállási képességnek szerzett vagy átörökített csök­kenésével folyton ujabb és ujabb kapukat nyit meg a hacillusok számára, amelyek az­tán a fertőzés ujabb forrásaivá, ujabb góc­pontjaivá lesznek. Hol van itt a megállás? Az esztelen élv­hajhászás, az ostoba és veszedelmes ivási szo­kások, az alkoholtőkétől közvetve vagy köz­vetlenül terjesztett előítéletek mindent meg­tesznek, hogy az ivás fokozódjék. Ezzel pedig karöltve jár az elmehajnak, a bűnténynek, a faj elkorcsosulásának, a tömegnyomornak és tüdővésznek állandó fokozódása. Az alkoho­lizmus ellen küzdők szervezett csoportja va­lóban titáni munkára vállalkozott, midőn az ivás okainak radikális kiirtását irta zászla­jára. De ezt a nemzetközi küzdelmet immár számos államban fényes siker koronázta. Ka­nada, Finnország, Norvégia, példája eléggé bizonyítja, mire vezethet a megalkuvás nél­kül való elszánt küzdelem az emberirtó szesz ellen. Az önzetlenségnek és igazságnak végre is győzni kell hazánkban is az önzés és babo­nák fölött. Ha az alkohol molochját a föld­re tiporjuk, ugy a tüdővész elterjedésének egyik legerősebb méregfogát is kiütöttük. (*) Petőfi Svédországban. Kis füzet fekszik előttünk, irója Leffer Béla dr. és a mii címe: Petőfi Svédországban. Megtudjuk, hogy a magyar nemzet eme tüneménye mint hódította meg a svéddket, Strindberg és még annyi óriás nemzetét. Mert Svédországban a nem rég elhunyt II. Oszkár (király is meg­jegyezte, hogy „gyönyörűséggel olvastam Petőfi Sándor fenséges dalait", — V. E. őman, a svédeik egyik ünnepelt költője meg igy nyilatkozott a Schöldström által lefordí­tott műről: „A könyv Magyarország legna­gyobb lírikusáról és a modern kor legerőtel­jesebb költői tehetségéről: Petőfi Sándorról szól" és igy tovább, minden oldalon, minden sorban elragadtatással. Igazán örvendünk Leffer Béla tájékoztató füzetének, megje­gyezvén, hogy Leffer maga is mindent elkö­vet, hogy a svédek figyelme a magyarok kul­túrája és művészete felé forduljon, mert tu­dósítója a legnagyobb stockholmi napilapok­nak. MULATSAGOK. (Szilveszter-est.) A szegedi katolikus kör december 31-én, kedden összes helyiségeiben kabaréval egybekötött szilveszter-estélyt ren­dez, amelyen közreműködnek: Ily Margit, Rónay Erzsi, Znojemszky Ella, Belle Ferenc, Belle Géza és Járossy Jenő dr. Az előadás es­te 9 órakor kezdődik. Utána tánc Urbán zené­je mellett. Belépődíj személyenkint 1 korona. — A Szegedi Tisztviselők Otthona ez alka­lommal is nagy,szabású estélyi rendee. Szil­veszter napján saját helyiségeiben. Az estély hangversennyel kezdődik, amelynek műsorá­ban zeneszámok és humoros előadások szere­pelnek. A hangversenyben részt veisznek: Miksa Ilona, Elefánti Ilona, Zucker Simon, Solymossy Sándor, Belicza Kálmán ós Pau­lovits Sándor. Az Otthon estélye 9 órakor kezdődik. Az estélyen az egyesület tagjain s azok családtagjain kiviil csak a vigalmi bi­zottság által meghívott vendégek vehetnek részt. A meghívó a belépésnél előmutatandó. A hangversenyt tánc követi. Az estély sikere, érdekében az egyesület vigalmi bizottsága, Mauser Rezső Sándor igazgatóval az élén fá­radozik s mindent elkövet arra nézve, hogy az egyesület mulatsága is minél kedélyesebb és fesztelenebb legyen. (Pásztorjáték.) A vakok szegedi intézete 29-én délután fél 5 órakor tartja a siketnémák intézetének dísztermében (Bécsinkörut) pász­tojátékkal egybekötött karácsonyfa ünnepé­lyét. Az ünnepély sorrendje ez lesz: 1. Az ün­nepély megnyitása. 2. A betlehemi bakter, pásztorjáték. Előadja Necsey Mariska, Nc­csey Esztike, Tibor Mariska, Jamisek Anikó és Lovács Ilike urleányok (közreműködésével az intézet ifjúsága. 3. A karácsonyfa mélta­tása. Tartja Jászay Géza püspök. 4. Köszönő beszéd. Mondja az intézet egyik növendéke. 5. Az ajándéktárgyak kiosztása. oa»Kaaa«BBE»iiaoBaaBSBBa*aBa»sa«mB»BBíHa«i«aaaBamaa«a § Leöídösünk benneteket. A debreceni ügyészséghez az utóbbi időben számos jelen­tés érkezett, hogy a máramarosmegyei fal­vak ruthón lakosságát idegen emberek lázít­ják az állameszme ellen. Legutóbb Kövesli­geten történt, hogy egy Jakuloviős Koppéi nevü kazár koresmárosnál több ruthén em­ber gyűlt össze. Kencka Iván orosz munkás politizálni kezdett a békés ruthénekikel, aki­ket a király és az ország ellen izgatott. — Bár csak jönne már — mondta — a mi atyuskáník, a cár. lia nem lesztek a mi pártunkon, leöídösünk titeket és az urakat, mert aharc késhegyig fog menni. A veszedelmes embert följelentették a csendőrségnél, mely letartóztatta. Az ügyész­ség szigorú vizsgálatot indított. § Üdül a művész. Máramarosszigeten egy Radvány Dezső nevü állítólagos festő­művész járta be az uriházalkat: megrende­léseket és előlegeket vett föl arckép után fes­tendő olajfestményekre. A halmi-i járásbíró­ság megkeresésére letartóztatták Radványt. A máraimarosszigeti rendőrhatóság tegnap át is szállította a letartóztatott festőt Halmiba. Az a panasz ellene, hogy Halmiban is előlege­ket vett föl, de a képeket nem szállította a megrendelőknek. Radvány, eredeti nevén Ro­senfeld Mayer Dávid kihallgatásakor han­goztatta, hogv ő ungvári születésű ismert festőművész és hogy nem szélhámoskodott, hanem csupán azért nem szállíthatta a meg­rendelt /képeket, mert tüdőcsucshu rútban megbetegedett és emiatt egyideig a Rivié­rán (kellett tartózkodnia, most pedig, kará­csony előtt még nem fogott a .munkához, mert ünnepek előtt az üzletek beszerzésével kell foglalkoznia. Radvány ügyében a halmi-i járásbíróság fog intézkedni.

Next

/
Thumbnails
Contents