Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-21 / 111. szám

1912. december 21 Ö Szerbia ma temető és kórház! — Miért hajlandók a békére ? — Zimony, december 20. (Saját tudósitónktól.) A szerb kormány néhány nap óta békésebb húrokat penget, hajlandó engedményeket tenni s igyekszik kikerülni a monarchiával való fegyveres öszszeütközést. A nép győzelmi mámorában még minidig eszeveszetten követeli a háborút, tüntetéseket rendez Belgrád utcáin a monarchia ellen és zajongva fenyegetődzilk. iA sajtó még ma is köti az ebet a karóhoz, hirdeti, liogy a győzelmes Szerbia nem mondhat le követeléseiről s szitkozódva támadja Ausztria-lMagyarországot, mely, szerintük, megakadályozza a balkáni népeket abban, liogy élvezhessék azokat a gyümölcsöket, amelyekért annyi életet és vért áldoztak. A kormány azonban már jobb belátásra tért. Pmiosék tudják, liogy Szerbia ma már teljesen képtelen egy második háború viselésére. Nincsenek meg az anyagi eszközei hozzá és az emberanyag fölött sem rendelkezik. A haditartalék régen elfogyott. Annak a százkét millió franknak, amellyel a török háborúnak nekiindultak, liire-huimva sincsen már, a pénzügyminisztérium régen rátette kezét a közalapítványokra s a franeo-szerb bank közvetítésével Parisban bajszok egyelőre hasztalanul, kölcsönöket. A francia pénzügyi körök nem is idegenkedtek attól a gondolattól, hogy Péter király országát kisegítsék a financiában beállott zavarokból, egy feltételük volt csupán: Szerbia rendezze mihamarabb az Ausztria-Magyarországgal való konfliktust,. Reddewigli Frank, a franco-szerh bank belgrádi igazgatója négy hétig volt Párásban, hogy a kölcsön dolgát lebonyolítsa, s szombaton tért vissza a szerb fővárosba, ahol nyomban kihallgatásra jelentkezett Pasicsnál. Másfél óra hosszat tartott ez az audiencia s utána minisztertanácsot tartottak, melyen megvitatták a helyzetet. Ezen a tanácskozáson Paesu, a pénzügyminiszter, a hlyzetnek békés utort, minél sürgősebben való megoldása mellett foglalt állást, A pénzügyminiszter álláspontja győzött s a kormány megtette az előkészületeket az Ausztria Magyarországgal való tárgyalásokra. Ezek első jeleként útnak indították az osztrák fővárosba Jovanovics volt külügyi osztályfőnöjköt, akit már málsfél hónappal ezelőtt kineveztek bécsi szerb követté, de nem foglaltatták el vele uj állását. Jovanovics békés utasításokat hozott magával. A marsrutája: -a legmesszebbmenő engedmények árán is kerülni a háborút, ha a monarchia félig-meddig elfogadható feltételeket szab a szerb kormány elé, azokat elfogadni. Ezekért cserébe bizonyos gazdasági előnyöket kiván szerezni Szerbia, amelyek lehetővé tegyék a nyers termékek tömeges exportját a kontinensre. Főleg a husvámok kérdése az, amelyet a szerb kormány ezúttal egyszer és mindenkorra rendeztetni akar. Ezen az aliapo|n mindben valószín iiség szerint létre is jöhet majd a megegyezés a Ballplatz és a belgrádi .kormány között. Erre a megegyezésre elsősorban Szerbiának van sürgős szüksége. A fegyverkezés, az örökös bizonytalanság, a háborútól való folytonos félelem a monarchia két államában is borzalmas állapotokat teremtett. Péter király országát pedig teljesen tönkretette. Ha Londonban nem ütik nyélbe hamarosan a békét, Szerbiában a legsúlyosabb gazdasági válság fenyeget. Az ország a tönk szélén áll. Pénz úgyszólván egyáltalában nincs. Az államnak annyira nincs pénze, hogy a katonák zsoldját a kereskedőknél beváltható bonokban fizeti ki. Gyáripar.nem is volt. Tizennégy gyártelep volt az egész országban s ezekből hét szüntette be az üzemét eddig. Tönkrement a kisipar is. A kézművesek nagy részét besorozták katonának, a többi, hitel hijján, fogyasztók liijján, nem volt képes az üzemet fenntartani. A kereskedelem megszűnt. Az ország belsejében komoly kereskedői élet nem is volt, Pozsarevácon, Nisben, Yranjá.bau, eltekintve néhány kisebb, a lakosság mindennapi széülks égi était ellátni hivatott, inkább szatócsnál, mint üzletemberektől, számbavehető vállalkozás nem keletkezhetett, részben a vasutak elégtelensége, részben a lakosság kulturátlansága következtében. A háború ezeket a kiskereskedőket is tönkretette. A vasúti forgalom megszűnt, az árukészletek kifogytak, nem voltak pótolhatók s a kereskedő, a bekövetkezett drágaságban, felélte a maga kicsiny tőkéjét. Magában a fővárosban sikerült a kormánynak idejében foganatosított intézkedésekkel bizonyos mértékig korlátoznia a drágaságot. Nyomban a mozgósítás elrendelése után katonákat vezényeltek a pókmühelyekbe s az élelmiszer-boltokba, hogy megakadályozzák az üzletek megostromlását s az árak emelését. A katonáknak szigorúan kellett őrködniük azon, hogy a kenyér és a fogyasztási cikkek ára egyetlen centimemai se emelkedjék s kötelessegük volt nyomban feljelenteni azt a kereskedőt, aki a háború teremtette helyzetnek ilyen módon a maga részére való kihasználást megkisérlette. Még hadüzenetről szó sem volt, amikor október hetedikén elfogadtatták a skupstdnával a moratóriumot. Ezzel bizonyos mértékig sikerült megtartaniok az egyensúlyt. A belgrádi kereskedelmet egyelőre nem fenyegette veszedelem s Zimonyig vasúton, onnan hajón, az árubehozatal is rendesen folyt. Egyetlen csapás volt a szerb értékek devalválódása. A moratórium természetszerűleg csak az annak kihirdetése előtt ioganatoistott vásárlásokra lehetett hatással. Az október hetedike óta kötött üzleteknél az eladó kikötötte a nyomban készpénzben való fizetést. A szerb frankért azonban, mely október első napján még kilencvenhat fillért ért, másodikán délután már csak kilencven, harmadika óta pedig nyolcvan fillért adtak Zimonyban. Azóta, most már tizennégy napja, beszünt a hajóforgalom is s a vasúton, ha a személyforgalom Budapesttől Belgrádig rendes is, az áruforgalom most is szünetel. A magyar államvasutak állomásain nem is vesznek fel Belgrádba, vagy Szerbia belsejébe szóló árukat, ugy, hogy a szerb főváros úgyszólván teljesen el van zárva a viliágtól. Ez azután megadta a belgrádi kereskedelemre x a kegyelemdöfést. Az üzletek egymásután zárulnak be s alig múlik el nap, melyen a bécsi hitelezői védegylet ne jelentené szerb cég fizetésképtelenségét. Szerbia ma temető és kórház. A szellemi intelligencia nagy része ott pusztult el Prepolácnáli, Kumanovónál, ahol közös sírokban vagy másfélszáz ügyvéd, háromezer diák, mérnökök, tanárok, (kereskedők, iparosok és parasztlegények alusszák 'a vitézek álmát. Az utcákon nem lát az ember épkézláb férfit. Sánták, bénák, vákok, mindenféle nyomorékok ijesztő társasága lett az ország fiatalsága. Az odahaza maradt iparosság, a kereskedővilág tönkrement. A sorozóbizottságok elé az utolsó korosztályokat állítják, deres liaju, görnyedt hátú, elfáradt Öreg embereket. És ha meg is van a népben a lelkesedés, ha ma, a gyorsan és minden borzalmas veszteségei dacára, aránylag könynyen elért győzelmei mámorában, akarja is, követeli is a háborút a monarchia ellen, hol vannak hozzá az erői? Ez a háború elkerülhetetlen. Szerbiát a gazdasági és nemzeti aspirációi uszítják a monarchia ellen s előbb-utóbb, holnap-holnapután, el kell követekeznie egy nagy leszámolásnak, a fejlődni, terjeszkedni akaró ország ós a határait védő monarchia között. Ez azonban, minden valószínűség szerint, nem most lesz. Szerbia óvakodni fog attól, hogy most bocsátkozzék háborúba a nála hatalmasabb monarchiával s meg fogja várni, amig egy győzelmes hadjárat később elkövetkező áldásai meg fogják erősíteni arra, liogy ujabb vállalkozásokba bocsátkozhassák. Ha pedig mégis, minden várakozás és minden józan meggondoltság ellenére arra, kényszerítené ia monarchiát, hogy végét vesse a komédiának, egyetlen pillanatig sem védelmezhetné határait, meggyöngült hadseregével, fogytán lévő íinanciáival, kórságok, drágaság sújtotta népével, a bevonuló magyar-osztrák ármádia ellen. Lévai Mihály. SBBBKBBBnBBBBSBaBBEQEisBflBBaaBBBSSBBBBaBf BBaaaaaaii Öngyilkos nagyvállalkozó. — Agyonlőtte magát a rendezőpályaudvaron. — A pénzválság áldozata. — (Saját tudósitónktól.) Megdöbbentő öngyilkosság történt ma délután a SzegedRendező-pályaudvaron, a robogó vonat egyik másodosztályú fülkéjében. Egy idősebb debreceni nagyvállalkozó hatlövetű forgőpisztolyból átlőtte a halántékát és nyomban meghal. A Rendező-pályaudvar személyzete semmit sem tudott a véres esetről, amely csak akkor derült ki, amikor a vonat már berobogott a Szeged-állomásra. Egy takaritóaszszony fedezte föl a vérrel borított hullát és ijedt sikoltással fellármázta az állomás embereit, akik értesítették a rendőrséget. Kiderült, hogy a debreceni nagyvállalkozót a pénzkrizis kergette a halálba. Részletes tudósításunk a tragikus esetről itt következik: Délután 3 óra volt, amikor a SzaJbadkafelől érkező személyvonat a Rókusi-állomásról a Szeged-állomásra indult. A vonatban kevés utas utazott, különösen a másodosztályú kupék voltak néptelenek. Az egyik másodosztályú fülkében utazott Szabados Vilmos 68 éves debreceni vízvezeték- és villanyberendező vállalkozó, a szomorú tragédia hőse. A kalauz előadása szerint Szabadkán szállt föl és többedmagával telepedett le u kupéban. Az utasok Rókus-állomáson mind leszálltak, csak Szabados maradt egyedül és rendkivül izgatottan viselkedett. A kalauz megkérdezte tőle: — Tovább tetszik utazni nagyságos ur? — Igen, azért megyek át a Szeged-állomásra, az ötórai személlyel Pest-felé utazom. A kalauz kiment és Szabados teljesen egyedül maradt. Erre az alkalomra várt. A vonat már a Rendezőspályaudvar közelében robogott, amikor a harmadik osztály néhány utasa tompa dördiüóst hallott.. Ügyet sem vetettek rá, nem voltak biztosak benne, honnan ered a különös zaj. A vonat pedig ment, robogott tovább, anélkül, liogy bárki is sejtette volna, milyen véres tragédia áldozatát viszi Szeged felé. Negyed négykor érkezett be a Szegedállomásra. Az utasok kiszálltak, a kalauz is elment, a mozdonyt más vonathoz kapcsolták és egyedül maradt a halott kupéja. Jött a takarító asszony, benyitott minden egyes fülkébe s eközben fölfedezte a nagyvállalkozó bulláját. Riadtan menekült le a vonatról és rögtön szólt az állomás egyi'k tisztjének a fölfedezésről: Mind a két homloka át van lőve, dűl beiüle a vér — mondta és keresztet vetett. Nyomban értesítették az esetről az állomás rendőrségét és a legközelebbi kerületi orvost. Lengyel István rendőrbiztos és Berkes I Dezső kerületi orvos mentek be a fülkébe, a