Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-19 / 109. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. december 15. nem esik-e jól mindenkinek a magyar pénzügyminiszter bizakodó szava? Hogy vájjon az uj adótörvények miatt való legtulzottabb aggodalom is számba jöhet-e a mai gazdasági helyzet gyökeres jobbrafordulása óriási jelentőségével szemben? Az igazság az, hogy ha a helyzet jobbrafordul, a gazdasági körök sokkal kevesebb idegességgel fogják fogadni az adózás uj rendjét, mint ma fogadják, ha pedig a helyzet nem változik, az adózás rendjében nem lesz változás. A kiélezett kérdés aktái le vannak zárva. Az incidens bizonyára csak egy tünete marad egy sanyarú gazdasági korszak idegességének, egy tünete különösen a városokban, amelyeket a munkapárt és a kormány mindenkor segített a maguk fejlődésében, s amelyek iránt való érdeklődésről Antal Géza beszéde és a pénzügyminiszter idevágó válasza olyan jelentős ujabb bizonyságot tett. — Kovács fölmentése és az ellenzéki sajtó. Kovács Gyula felmentésének komoly körökben semmiféle politikai jelentőséget neun tii1aj.donita.nak, erre maga a vádlott adott útmutatást, aki az egész tárgyalás során .igyekezett bizonyítani, hogy arról, mintha Tiszára lőtt volna, egyáltalán nem tudott, ilyen szándéka nem volt, sőt ismételteim bizonyítgatta, milyen boldog volt, mikor megtudta, bogy Tisza sértetlen maradt. Fatális dolog és ugyancsak megingatja, az esküdtszéki igazságszolgáltatásba vetett, liitet,, bogy Kovácsnak ez a (bizonyítási módja éppen az esküdteknél sikerült neki, de végre is ránézve ez volt a fontos, mert ezzel érte el, hogy fölmentették. Legvisszatetszőbb ezen ügyben az ellenzéki sajtó viselkedése, mely mohón ráveti magát a. verdiktre és tőkét akar belőle kovácsolni saját céljaira és ha felmentő verdiktnek lehet veszedelmes következése, az abban keresendő, hogy ujabb tápot ad a politikai elvaduilásuak, mely közéletünkre már eddig is oly romboló hatással van. A városi tisztviselők uj fizetésrendezése. (Saját • tudósítónktól.) Ma délután négy órakor Lázár György dr. polgármester elnöklésével ülést tartott a szervező bizottság és — amint bejelentettük — a városi alkalmazottak fizetésrendezéséről szóló javaslattal foglalkozott. A bizottsági ülésen örvendetes fordulat történt. A javaslatot nem tárgyalták le sem általánosságban, se ma részleteiben, hanem égy sziikebbkörü bizottságot küldtek ki, amelynek a feladatává tették a javaslat tüzetes átvizsgálását és az abban foglalt sérelmek orvoslását. A szervező-bizottság ugyanis igen helyesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy egy ilyen nagyfontosságú és akkora anyagot felölelő fizetési tervezetet a nagy bizottság alaposan le nem tárgyalhat, mert ebez sem ideje nem volna elegendő, se pedig nem foglalkozhat vele annyira behatóan, kitérve /minden részletkérdésre és mérlegelve minden jogos kívánalmat, — mint egy néhány tagból álló szükkörü bizottság. Világosan kidomborodott a szervező-bizottság iilésén, hogy a bizottsági tagok jól vannak értesülve a javaslat sérelmes passzusairól és tudnak arról a törekvésről, amely ezeknek a sérelmeknek a korrigálása érdekében a városi tisztviselők között megindult. Rósa Izsó dr. szintén szóvá tette ezt, miközben hivatkozott arra, hogy maga is hét-nyolc kérvényt kapott, amelyek a javaslat kivételezéseiről panaszlkodnak. A szervező-bizottság üléséről egyébként részletes tudósítást közlünk. Lázár Gyöjrgy dr. polgármester megnyitja. az ülést és fölkéri Tascihler Endre főjegyzőt, a bizottság előadóját, hogy referáljon a javaslatról. TascMer En/dofe ismerteti általánosságA férfi hatalmas markába zárta a leány finom, keskeny kezét, ugy válaszolt. — Bábi, imaga nem kicsinyes lélek, különben hogy szerette volna meg az én rútságomat; Bábi, én magát elviszem innen édes anyja akarata ellenére is. Az én édesanyámhoz viszem; ott majd megesküszünk. Még csak nem is remegett a szerelmes leány. — Jó, — mondta, de őriznek magától. — Majd elintézzük azt, kis szivem, segítségünkre lesz Kazi. — ,Kazi? — Igen, — válaszolt Berci finom, szarkasztikus mosolylyal, — eddig én voltam az fí elefántja, most ő lesz az enyém. Azzal, anélkül, hogy felvilágositotta volna bámuló aráját, fogta köcsög-kalapját és egyenesen Kazihoz ment. — Kazi fiam, jelentem neked, hogy a Bábika vőlegénye vagyok. Kazi maid leesett a lábáról. — Te? Hogyne... De mintán anyja miatt nem tudom megragasztani: szükségem van a te segítségedre. — öriilet! Megcsaltál... — Számitok a revanchera. Noblesse obiige. — En legyek a te elefántod? Hát ki? Kazi diilibe jött a Berci nyugodt, előkelő szarkazmusától. I — Engem ne tégy nevetségessé, kikérem magamnak... — Berci még nyugodtabb lett egy fokkal. — Te teszed magad nevetségessé, ha haragszol. Egy olyan hites szép legénynek, mint aminő te vagy, hasonló helyzetben nevetned kellene és danolnia: gombház, ha leszakad, lesz más ... Kazi belátta, hogy mond valamit Berci. Még nem dalolt ugyan, de már hencegett. — :Hát hiszen, ami azt illeti, olyan leányt, mint a Bábi, kapok én minden ujjamra tizet. — Látod, — hagyta jóvá a hencegést Berci, — látod, most jól szavalsz. De ez nem elég. Éreztetned is kellene vele, hogy nem busulsz utána. — Te mondod? — Igen, mert őszintén szólva, szükségem van a négyes fogatodra. Kazi elsápadt. — Az én négyes fogatomra? Van neked is. ; — Van, — magyarázza Berci — de arra nem eresztik föl a Bábit. A tieden akarunk szökni. — Értem, — mondja Kazi fanyar iróniával. — 'Én, a vőlegény, kocsikáztassam meg a Bábit; az ördög sem fogja sejteni, hogy nem magamnak kocsikáztatom, — az ördög sem, nemhogy a mama ... —- Látod — biztatja Berci. — Az eset oly szeilemes s pikáns lenne. Az egész világ dicsérné humorodat. Kazi beugrott. — A világgal nem törődöm. — fakadt ki mérgesen, — de igazad van, Bábin meg fogom magam bőszülni: bebizonyítom neki, liogy egy fityinget sem fáj a szikem utána — Tehát?... — Vigyen el az ördög, — pukkant ki Kazi — megszöktetem neked. — Köszönöm, pajtikám. — Dagadj meg... Ilyenformán esett meg ez a furcsa kivételes eset, bogy megszöktette a vőlegény a menyasszonyt, de nem a maga, hanem az elefántja számára. ban a városi törvényit ós összehasonlítja azt a régivel. Eddig csak a szervezeti szabályzatiban biz/t osiiittaitott a tisztviselők fizetése és osztályokiba sorozása. A törvény az államinak megfelelő hat fizetési osztályt állapított meg fizetési fokozatokkal. A városi szabályrendelet huszonegy fizetési osztályt ismert tiz százalékos négyszeri korpótlékkal. A törvény által megállapított fizetési osztályokba besorozta az összes városi alkalmazottakat ós akiknek szervezeti fizetése kevesebb volt, mint a törvényiben megállapított minimum, az több fizetést fog kapni, akinek pedig szervezetileg már több alapfizetése van, az a szervezeti többletet a jövőben pótlókként kapja, melyet a nyugdijába beszámítanak. Ha a régi szervezet korpótlékokkal többet biztosit, a tisztviselő ennek a többletnek élvezetében marad. Az előadó referálása után Végmami Ferenc bizottsági tag szólalt föl. Miiélőtt a részletekre térnének át, indítványa völna, Azt tapasztalta, hogy sóikkal több ága-boga van a javaslatnak, semiliogy az entnek a bizottsági ülésnák a keretében letárgyalható volna. Hely esnék tartaná, liogy ezekből a szempontokból a javaslat egy sziikebbkörü, öt-hat tagiból álló bizottságnak adassék ki. Ez a bizottság szemügyre venne mindent, aimi ferdét talál a javaslatiban, mérlegelné a kifogásokat, megbeszéléseit az egyes hivatallf őnölkök jelenlétében és azok véleményének megballgatásáwal folytatná, hogy igy aztán mindenképpen megtámaidhatatlán javaslat kerüljön a közgyűlés elé. Kéri indítványának elfogadását. Taschler Endre: Csupán csak azt vagyok bátor előterjeszteni, hogy ha Végmann bizottsági tag ur indítványának egyedül az volna a célja, hogy a hivatalfőnökök is meghallgattassanak, ugy jelezhetem, hogy valamennyi hivatalifőnököt felkértem nézeteinek -előter j esztésére. Végmann Ferenc kijelenti, hogy nem csak ez a célja az indítványának, hanem főleg: egy sziikebbkörü bizottság kiküldése a szervezési bizottság kebeléből. Rósa Izsó dr. csatlakozik Végmann Ferenc indítványához azért, mert a bizottsági tagoknak bizonyára tudomásuk van arról a mozgalomról, amely a városi tisztviselők körében a javaslat sérelmes rendelkezései miatt megindult. Amint értesült, az egyes hivataliba tartozók részéről több sérelem nyújtatott be, sőt maga is átvett 7—8 ilyen kérvényt. Ezeket mérlegelni kell. Meg kell győződni róla, mennyiben bimak alappal a kifogások (és a panaszok jogosuil taik-e. Mindezeket a szempontokat a szervező bizottságban érvényesíteni és véglegezni lehetetlen s ezért járul hozzá készséggel Végmami Ferenc indítványához. Lázár György dr.: Ezeknek a mozgalmaknak egyszerre el kell vágni az élét azzal, hogy nincs fizetésemelésről szó és az elaborátuma nem ezért készült, hanem a fizetések rendezése céljából. Rósa Izsó dr.: Elfogadom, liogy az olaborátuimnak nincsen fizetésiemelési tendenciája, de kombinációba kell venni az abban összes felhozott sérelmeket is és ezek jogosságához bizonyos változtatásokat kell eszközölni, Balogh Károly: Kötielősségemnek tartom, liogy a hatóság részéről egy kijelentést tegyek. Pillich Kálmán törvényhatósági bizottsági tag részéről az egyik szegedi lapban oilklk jelent meg, amely, feltételezem, ihogy jóhiszemű téves adatok folytán, alkalmals a közönség megtévesztésére. Azt mondja ez a oiklk, hogy a fizetésrendezés 450.000 korona deficittel jár. Ez nem felel meg a valóságnak. A dolog ugy áll, hogy nekünk a költségvetésünkben esak a költségvetési hiteléket szabad felvennünk. Már most Vannak költségvetésen kívüli kiadásaink is, igy például fizettünk az állam helyett százezer koronát, egyéb beruházásokra ismét százezer koronát, a járda-költség fedezésére szintén na gyobb összeget. Ezek azonban mind visszatérülnek. Hasonlóképpen állunk a fizetésrendezési többletkiadásokkal is, amelyek nem ké-