Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-03 / 95. szám

io DÉLMAGYARORSZÁG 1912. december 1, zá intézett kérdésekre, de hangsúlyozta, hogy egyelőre nem nagyon fenyeget a há­ború veszedelme. Hogy milyen Romániá­nak a magatartása, arról ő nem nyilatkoz­hat, de Románia épp ugy, mint Ausztria­Magyarország, feltétlenül megbiznak ural­kodóiknak a bölcseségében. Általánosan re­mélik, hogy az egész vonalon kedvező for­dulat fog beállni. Conrád a királynál. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor: KEDD: Bohémélet, operett. SZERDA: Ostrom, szinmü. (Bemutató.) CSÜTÖRTÖK: Ostrom, szinmü. PÉNTEK: Ostrom, szinmü. SZOMBAT: Éva, operett. (Bemutató.) VASÁRNAP d. u.: Rablólovag, szinmü. VASÁRNAP este: Éva, operett. rab hangulatának, a rovására. A nagy jele­netében megkapó erővel, kellő színezéssel ját­szott. Csihg még leginkább beilleszkedett a darab hangulatába. Harmath Zseni szépen elmondta a szerepét, Gömöri Vilma megle­pő gyöngén játszott. Az előadáson .szerepel­tek még László és Szathmáry. * Ostrom. A szinházi iroda jelenti: Bern­stein neve ma már valósággal fogalom. Nem lehet ráfogni erre a nagy színpadi mesterre, hogy érzékenykedő, lirai hangokat irt meg, — Berstein majdnem minden darabjában az játsza a főszerepet, ami az egész élet rugója, a pénz. S ha már a pénz érdekli legjobban az embereket, mennyire érdekli az a sok keser­ves, szomorú, liol kiengesztelő történet, ami együtt jár vele! Ezeknek a variálásában nagy mester Bernstein. Történetei mindig igazak, tehát izgalmasak is. Az Ostromban azért azt lehetne szinte mondani — a pénz melléksze­repet játszik, amelyeket előidéz. A szegedi bemutatót az az érdeklődés kíséri, amely ki­jutott eddig minden Bernstein darabnak. * Éva. A szinházi iroda jelenti: Lehár Ferenc uj operettjéből, Évából szorgalmasan folynak naponta a próbák. A szinház teljesen uj díszletekkel hozza színre a világhírű ma­gyar zeneszerző darabját, amely előrelátha­tólag szezonslágerként kerül ki az előkészítő munkákból, akárcsak Lehár többi darabja. * Magyar film az Urániában. Hétfőn este elsőrangú magyar filmet vetített az Urá­nia. Garvay Andor1' kitűnő mozidrámája: A nővérek került műsorra és a közönség nem győzött eléggé csodálkozni,' liogy magyar filmgyár ilyen kitűnőt produkált. Óriási si­kere volt Mátrai Idának, kit már is magyar mozieisí 11 agnak tartanak, kinek a szakértők jelentős karriert jósolnak. A többi szereplők is megállják a helyüket, ebez járul még az, hogy a film a legfejlettebb teknikával ké­szült el. A hárem felvonásos magyar mozi­drámának épen olyan sikere volt, mintha csak egy kitűnő Nordisk sláger került vol­na vetítésre. Szerepelnek a műsoron Polidor meg Max Linder is. Az elsőrangú műsor csak kedden és szerdán látható az Urániában. * Asta Nie!sen a Vassban. Hétfőn, kedden és szerdán Asta Nielsen csudaszép alakját vetiti a gép a Vass-szinház fehérvász­nára. Asta Nielsen még mindig a mozik ki­rálynője. Óriási érdeklődés kíséri minden fel­léptét. Elvitathatatlan, hogy Asta Nielsen játékában sok a drámai és jellemző erő, a mimikának pedig egyszerűen nagymestere. Szemének egyetlen rebbenésével nagy lelki tusákat magyaráz meg. Hétfőn este is nagy és előkelő közönség nézte végig Urbán Gád remek drámáját, melyben Asta Nielsen ját­szotta a főszerepet. A kitűnően megkonstruált dráma cime: Amikor az álarc lehull. Izgal­mas, lelkimcitivumokon felépülő dráma ez, melyben minden jelenet uj és uj meglepetést hoz. Nem a sablonos mozikép ez, hanem a tek­nika és művészet közös szüleménye. Szerepel a kitűnő műsorban egy Nordisk sláger is: Daueig. A mellékképek humorosak, melyek állandó derültséget biztosítanak. * Legjobb szinházi cukorkák Linden­feld Bertalan Első szegedi cukorkagyárá­ban, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók. Bécs, december 2. Hötzendorfi Conrád báró, hadseregfelügyelő, tegnap este Buka­restből Bécsbe érkezett, őfelsége Conrád bá rót ma délelőtt hosszabb kihallgatáson fo­gadta. A hadseregfelügyelő a királynak jelen­tést tett romániai útjáról. Danev Bukarestben. Bukarest, december 2. Egy tegnap tar tott minisztertanács a román haditengerészet kibővítésének a szükségességével foglalko­zott. A román kormányt hivatalosan értesí­tették Danev, a bolgár szobran.ie elnökének ideérkezéséről, azzal, hogy Danevet eddig a béketárgyalások gátolták abban, hogy Buka­restbe utazzék. Behódoi a szerb. Belgrád, december 2. A belgrádi lapok hangja teljesen megváltozott s ma már a monarchia mellett írnak. A félhivatalos Tri­buna vezetőcikkében azt irja, hogy Szerbia rá. van utalva a monarchiára s azzal jó vi­szonyban kell élnie. Teljesen érthetetlennek tartja, hogyan keveredhetett Szerbia a mon­archiával ilyen erős konfliktusba, holott könnyen meg lehetne találni a megoldás mód­ját. Elitéli a szerb sajtó egy részének provo­katív hangját és annak az óhajtásának ad ki­fejezést, hogy ezt a hangot ne tekintsék Ausz­triában a szerb közvélemény hangjának. A Strazsa ugyanerről a témáról azt irja, hogy Szerbiának hA1ásnak k"U"v mutatkoznia a monarcki i c t. mert bár keményen bán* a .BaTká-: né ive!, felkeltette bennük a nemzeti önérzetet, S erbia hivatalosan nem fegyverkezik. Belgrád, december 2. A külügyminiszté­rium sajtóirodája közli: Azök a legutóbbi időkben ismételten és különösen a szomszéd monarchia sajtójában megjelent hirek, hogy Szerbia csapatokat összpontosít északi hatá~­rain, hogy Belgrádot és más városokat meg­erősítenek és készülődéseket tesznek bizo­nyos akcióra, tényleg minden alapot nélkü­löznek és föl vagyunk hatalmazva arra, hogy ezeket a legkategórikusabb formában megcá­foljuk. A kormány egyetlen katonát sem kül­dött az északi határra, nem erősítette meg sem Belgrádot, sem egyetlen más várost a Duna, vagy a Száva partján, amiről egyéb­ként mindenki saját szemével is meggyőződ­hetik. Éppen ellenkezőleg, a kormány mindent megtesz, ami tőle telik, hogy elkerüljön egy fölösleges konfliktust. E nyilatkozatainkért teljes és tökéletes felelősséget vállalunk. Szerbia követeli az Adriát, Páris, december 2. Hiteles balkáni forrá­sok szerint a Temps által közölt békeföltéte­lek nagyjában helyesek, de nem valószínű, hogy Bulgária Drinápolyról lemondana. Szer­bia a balkáni államok szuverénitását kiván­ia az autonóm Albánia fölött és köti magái ahoz, hogy kijárót kapjon az adriai tengerre, de az itteni balkáni körök, különösen pedig a szerb diplomaták meg vannak arról győződ­ve, hogy Ausztria-Magyarország a balkáni államok fenhatóságát a függetlenné nyilvá­nított Albánia és Macedónia fölött aligha fog­ja megengedni. Ankét a városi színházról. (Saját tudósítónktól.) Befejeztük, elvé­geztük a mások kötelességét. A város köz­oktatásügyi ügyosztályában, ahová a szinház ügye még mindig tartozik, megdöbbentően bürokratikusán kezelték a szinházat. Azon a véleményen voltak, hogy szinházpolitika ala­kulhat ki ebből, ha minden második hétre szinügyi bizottságot hivnak össze, a szer­ződés lejártát a naptárban előjegyzik, a vá­rosi páholyban hébe-korba megjelennek és a bizottsági ülésekről szóló jegyzőkönyvet el­készítik. Olyan embereket szólaltattunk meg* egy héten át, akiknek nem hivatásuk, hogy a sze­gedi szinházkérdés megoldásával foglalkoz­zanak és mégis minden nyilatkozatban fi­gyelemre méltó ideák sorakoztak föl. Ebből elsősorban a város illetékes faktoraira kell tanulságoknak származni és pedig: 1. hogy a szinház mai idejét és jogosultságát múlt el­helyezkedésén változtatni kell, 2. hogv az ak­ták réteges poraiba nem lehet beletemetni az életet, amelynek ma mások az igényei és föl­tételei, mint 25 évvel ezelőtt. /V személyi kérdéseket igyekeztünk tel­jesen távol tartani, mert hiszen a szinház­kérdés megoldásánál természetszerűleg nem állitható első helyre az, hogy Almássy le­gven-e a szinház igazgatója, vagy más. Előbb azt a szinházat kell uj viszonyok közé helvezni, amelyhez igazgatót keresünk. Első­sorban csak erről lehet szó. A város fej­ődésének arról a föltételéről és a közönség­nek arról a tiszteletre méltó igényről, hogy a város közoktatási ügyosztálya ne ugv ke­zelje a városi szinházat, mintha arról lenne szó, hogy szegedi illetőségű valaki, vagy se. Igaz, hogy a megszólaltatott törvényha­tósági bizottsági tagok véleménye sokban el­lentétes és más-más ösvényeken jár. De az is igaz, hogy valamennyi reformokat sür­get. Se a város kulturtanácsosa, se a szin­ügyi bizottság nem zárkózhatik el ezeknek a követeléseknek meghallgatása elől, mert ők még nem bérelték ki a szinházat. Várjuk a tanácsos ur előterjesztését és a szinügyi bi­zottság döntését: nem nagy sietve arról, hogy kilegyen a szinház igazgatója a követ­kező három évben, hanem arról, hogy ki­zárólag és egyedül a város gazdasági, a kö­zönség kulturális és szórakozási igényeinek érdekéből micsoda reformok megvalósítását tartja szükségesnek a személyi kérdések el­intézése előtt. Ott leszünk akkor is, ha majd erre ke­rül a sor. Igazság, méltányosság és közérdek fognak vezetni akkor is. De ebben az irány­ban való véleménynyilvánításunkkal fölösle­gesnek tartjuk a nagy sietést. * Aranyember. A /oAröf-dráma az este igen- gyérszám 11 publikumot vonzott a szín­házba. Az előadás nem is érdemelt nagyobb érdeklődést. A. szereplők játékában elvérzett az Aranyember poézise, lekopott a regény zo­mánca. A rendezésben nem mutatkozott gon­dosság, minden az értéktelen sablon szerint történt. Az előadásban nem volt egy csöpp élet, a szereplők javarészben jól-rosszul el­mondták vagy végigkiabálták (Csáder) a inondokájukat. Az öt fölvonáson keresztül esak elvétve akaidt egy-egy élvezhető jelenet. Noémi alakjában első izben szerepelt Gyön­gyössy Teréz, üdén— kedvesen. A szerep poé­zisét azonban inkább csak külső hatásokban igyékezett kidomborítani. Virányinak Krisz­tyán alakjában is megnyilatkoizott eredeti színjátszói talentuma, néhol azonban a dn­A „Délmagyarország" telefon számai: Nappali szerkesztőség 305. Éjjeli szerkesztőség 10 83. A fogak ápolására legjobb a Gerle-féle ^ ^ Ara 70 fill. Kapható Szeged klauzál- U\avó" gyÓgy" V ^ téren a M^JgyU tárban-

Next

/
Thumbnails
Contents