Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-18 / 108. szám

1912. december 14. DfiLMAGYARORSZÁG 285 lentett be, mig a védők összes semmiségi pa- ) naszadkat visszavonták. Az itélet kibindetóse után a tárgyalóterem közönsége Kovács Gyulát megéljenezte. B«""««.»«3BSB„AABEAA31LBIII,AAA(,« A kórházi tűz hivatalos aktái. - Tüzérkaszárnya vagy kórház. — (Saját tudósitónktól.) A szegedi közkórbáz ugy látjuk — még sokáig botrányköve marad nem a helyi közigazgatásnak, hanem országos állapotaink vérszegénységének. A legokosabb, amit az utóibibi években ebben az Ügyiben tettek az, hogy Baross József dr. igazgató-főorvos fölgyújtotta azt a barakkot, amely a kórház udvarán éktelenkedett és a melynek eddig való fönnállásáért is sorsba kellett volna büntetni mindenkit, aki hivatalos vonatkozásba hozható "a kórházzal ós tűrte ezt a ragályfészket. Szabályszerűn elhatároztatott, hogy a barakkot a város lebontatja, a fáját elégeti, vasaikatrészeitpedig eladatja. Ennek a határozatnak végrehajtása késett, talán nem is hanyagságból, hiszen a közigazgatás útvesztőjében a legtöbb ügy hónapokig vesztegel. Mindenki meg fogja érteni, hogy Borosé József előtt, az orvos előtt nem ennek az üdvös határozatnak bürokratikus ügy kezelése, hanem végrehajtása volt a fontos. Az orvos nem tudta bvárni, inig az ad hoc bizottság átiratban értesiti a kórüázi bizottság elnökét, akit ülésre hiv össze, az ülésen megállapítják, hogy a barakkot valóban föl keiil gyújtani, a jegyző a jegyzőkönyvet elkészíti, az elnök két bizottsági tagot behív, hogy a jegyzökönyvet hitelesítsék, hitelesítik, mire az ainök a kórházi bizottság határozatát beviszi a tanácsba. A tanáos a a akták fölszerelését kéri, mert maga is tudni szeretné, kinek dicső városvezetése alatt épült ; a kitűnő barakk, mibe került és mit veszít i a város, ka elégeti ós nem adja ki bérbe, esetleg munkásházaknak parcellázva. A levéltárban az aktákat fölszerelik és visszaküldik az eilőadonoz, aki ujabb referádát készít és azt bemutatja a tanácsnak. A tanács ekkor határoz: a barakkot föl kell gyújtani, a v asal kódrészeket ©1 kell adni. Amiről a tűzoltó/főparancsnok ós a gazdász értesíttetnek, a levéltáros azzal, hogy a barakk fölgyújtása napjáról tegyen jelentést. Az iratok így egyelőre levéltárba kerülnék és a levéltáros hivatalos jelentést tesz a tanácsinak, liogy készüljön, itt a nagy nap, amely a barakk a lángok prédájául aidatik. A levéltáros jelentése az előadóihoz kerül, az referál róla a ta- \ nácsnak, amely fölhívja a tűzoltóparancsnokot, hogy ekkor és ekkor vonuljon ki a barakk fölgynj fására ós a gazidiászf, hogy a vasalkatrészek értékesítése céljából kezdjen tárgyalásokat ócskavasasofckaii. Igy a barakkot fölgyújtják — 1914. őszén és az ócska vasaikat értékesítik 1916. nyarán. Az ócskavasak nem fontosak az igazgató-ífőorvasnak, de azt imár igazán nem lehet rossz néven venni tőle, hogy ennek a betegiségtainyának fölgynj tásóval nem várt még azután is, hogy a sbrsát elhatározták, hanem tűzoltókat kért a főkapitánytól és az ócska épületet fölgyiujtatta. De a tanács — a mostani eset tanúsága szerint — még a kórház igazgatójának sem hajlandó disponálási jogot engedélyezni. A mikor ugyanis tudomást szerzett a nagy tűzről, vizsgálatot rendelt el, hogy mi jogon égette föl Boross a kórházi bacillustanyát. Elíhisszük, magúink )iis azon a véleményen vagyunk, hogy rendnek muszáj Lenni. De egy ilyen határozatot még se" állítottunk volna a kórház düledező épülete mellié, amélynek ilyen viszonyok mellett a sors minden könyörűiletie kevés lesz, mielőbb öszszedül. Mindenképen rosszul áll egyébként a kórház wzlan részének ügyes, amélyót mlég nem gyújtottak föl. A katonaság ahoz ragaszkodik, liogy a tüzérkaszárnyát arra a területre építsék, amelyet a kórház számára jelöltek ki évek előtt. Még mindig sok akadály háruil annak a pénznek összehozása elé is, amely a kórház építésére és fönntartására kell. |Mi lesz velünk, ha addig várunk, amig a kórházi mizériákon majd csak ugy tudunk segíteni, liogy az egyes épületrészeket sorjában leszünk kénytelenek fölgyújtani? Talán akkor bőkezűbb lesz velünk szemben az állam, mert ugy látszik, hogy itt már csak a hivatalból rendezendő gyújtogatás segít. üEBoaa'íi-SiSiiSffisaaa.sffiaaaasHSBEaBasBsaHaEHaaaaasaaasafflasa Béke Szerbiával?! — A külügyminiszteri hivatalunk közzétette Edl konzul jelentését, mely szerint Prizrendben a nemzetközi jogot megsértették a szerbek, viszont Prohászka sértetlen. — Ugrón belgrádi követünk elégtételt követel a szerb kormánytól és biznak a békés megoldásban. — 4(Saját tudósitónktól.) Ma reggelre kelve leszállott a külpolitika barométere és a béke langyos fuvalma áramlik az egész kontinensen. Mintha a népek rajongó békevágya hatalmába keritette volna a diplomáciát, egyszerre mindenfelől reménykedés támad s valami szivet nyugtató optimizmus melegiti az aggódókat. Epiruszban még egymásra merednek a török és görög ágyuk, bandák fosztogatnak, falvakat gyújtanak föl, békés lakókat gyilkolnak halomra, de ki törődik most ezzei? Londonban, kétszázezer elesett ember véres árnyától űzve, összeült a békekonferencia és a népek máris a megkötött béke áldásait érzik, pedig még csuv tárgyalnak felőle s ki tudja, milyen szándékkal? Egyben a monarchia és Szerbia konfliktusán bau is békés szellők hírei szállanak. A külügyminisztérium közzétette Edl jelentését és hozzátehetjük, hogy ha még nincs se háború, se béke, de azért sok okunk van a békében bizni. A nemzetközi jogon ejtettek sérelmet a szerbek, az ismeretes prizrendi bevonuláskor. Kiderül a félhivatalos jelentésből újólag az, hogy a mi diplomáciánk milyen hidegvérrel és nyugalommal kezeli az izgató balkáni eseményeket, még a monarchia ellen elkövetett sértéseket is. Ezt a jelentést ugyanaz a béketűrés, jóhiszeműség és bókeszeretet szelleme lengi át, mint ami egyáltalán a monarchia magatartását jellemzi a fenyegető bonyodalommal és összeütközéssel szemben. Csak az a kár, hogy a jelentés általánosságban emlit sértéseket, de nem mondja meg világosan és részletesen, hogy Edl konzul Prizrendben milyen természetű sértéseket állapított meg a monarchia tekintélyének és hatalmi állásának rovására. De viszont ez a körülmény is csak a monarchia béketürésére vall, mert lehet, hogy a szerbek súlyos botrányokat követtek ei az osztrák és magyar konzulátuson, a monarchia hivatalos jelvényein stb., a külügyi hivatal azonban ezeket nem közli, nyilván azért, hogy a lakosságot fel ne izgassa. Eía Szerbia megadja a kellő elégtételt: akkor ezeket a botránykoztató sertéseket el lehet simitani, a békeszeretet szellemében, s akkor meglehet, hogy a világ talán sohasem fogja egészen megtudni, hogy voltaképen mi történt Prizrendben. Ugrón István belgrádi követünk különben rövidesen a szerb kormány elé terjeszti a prizrendi sérelmeket és elégtételt követel. Általában —. jnég Belgrádban is — biznak a békés válaszban, abban, hogy Szerbia elégtételt ad. A prizrendi ügyben ma a Reichsrath ülésén interpellált Schnerall képviselő és kérte az osztrák miniszterelnököt, hogy világosítsa föl a közvéleményt, mi történt voltaképen Prizrendben? A külügyminisztérium a Prohászka-ügyről. Bécs, december 17. A külügyminiszteri um részéről Prohászka prizrendi konzul ügyében megindított vizsgálat, amely a nagy távolság és a hadi állapot következtében beállott viszonyok folytán kissé elhúzódott, végleges befejezést nyert. A vizsgálat eredménye szerint örömmel konstatálható, hogy azok a hirek, amelyek arról szóltak, hogy Prohászka konzult székhelyén valósággal fogva tartották, sőt testileg is bántalmazták, minden alapot nélkülöznek. A szerb kormánynak az a hivatalos vádja, amely szerint a szerb csapatoknak Prizrendbe való bevonulásakor, a konzulátustól lőttek volna a csapatokra, valótlannak bizonyult. Ezzel szemben a szerb katonai hatóságok Prizrendben több Ízben hibáztak a nemzetközi jog szempontjából ottani konzulátusunkkal, annak vezetőjével és személyzetével szemben. Ezeket a sérelmeket a szerb királyi kormánynak azzal a kívánsággal fogják előterjeszteni, hogy értük a legmesszebbmenő elégtételt szolgáltassák. Nincs ok annak feltételezésére, hogy a szerb kormány, amely a külügyminisztérium kiküldöttét oly előzékenyen fogadta, meg fogja tagadni az elégtételt. Szenet vásárol a monarchia. London, december 17. Az osztrák-magyar haditengerészet a már előbb megrendelt liuisz-b arminoezer tonna szénen kívül az Atlantié Patent Euel Gomp.-nál még harmincnegyvenezer tonna szenet rendelt. Az első ötezer tonnás szállítmányt már a jövő héten elküldik. Manőver az iidrián. Fiume, december 17. A tengerészeti hatóság hirdetményit bocsátott ki, melyben közli a kereskedelmi tengerészettel, hogy a haditengerészet hajói San Giovanni in Palago és Porer között gyakran sebességi próbajáratokat végeznek. A hatóság utasítja a kereskedelmi hajók parancsnokaik, ha ilyen gyakorlatozó hadihajókkal találkoznak, mozdulataikat ugy végezzék, hogy a hadihajókat ne zavarják. Németország készülődik?! eBrlin, december 17. A Vorwürst jelenti: Hogy Berliniben nem tartják kizártnak a háború eshetőségét, kitűnik abbóil, hogy a birodalmi kincstári hivatal ily értelmű átiratot intézett a szövetségi kormányhoz, liogy a hivatalnokok fizetéseit és az állami munkások béreit ezüstpénzben és birodalmi bankjegyekben, illetve kincstári jegyekben kell kifizetni. A kormány tehát háborús célokra visszatartja az aranyat. Megáililapitották továbbá, liogy kik azok a hivatalnokok, kiket háború esetén sem lehetne állásukban nélkülözni. December 13-ika után a hadügyminisztérium az összes katonai főparancsnokságokhoz körtáviratot intézett ezzel a kérdéssel, liogy az összes parancsnokságok előkészültek-e annyira, hogy egy következő táviratra • minden parancsot foganatosíthassanak.