Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-14 / 105. szám

LO DÉLMAGYARORSZÁG 1912. december 12. szituációjuk. Ellenkezőleg; napról-napra romlik. A kivételes javaslatok ellen hirdetett hangos akciójuk belefúlt egy járványos emlékezéshiány nevetségébe. Ezt a blamázst soká nem fogják kiheverhetni. A kire a mentelmi bizottság indítványa alapján hozott kizárási határozatok hatálya lejár s az urak netán jónak látják kerepelőikkel és sípjaikkal a képviselőház tanácskozó termét ismét megtisztelni, szemben fogják magukat találni a törvényesen szervezett képviselőházi őrséggel. A konklúziónak az, hogy az ellenzék abszentálásával teljesen célt tévesztett, mert az eseményeket megállítani, a kormányt és a többséget útjáról eltéríteni, a minisztérium parlamenti akcióképességét megbénítani nem volt képes. Ennek felismerése elől el nem zárkózhatnak, mert ez a tények nap-nap után, ülésről-ülésre demonstrálják. És ez adja meg a mai parlamenti helyzet leghűbb mérlegét. Obstrukcíó estétől reggelig. Bécsből jelentik: A cseh radikálisok és a klerikális délszlávok szívósan folytatják az ohstrukciót a -háborús törvényjavaslatok ellen. Tegnapról mára még rosszabbodott a helyzet. Az igazságügyi bizottság ülésén, amely a rendkivüli javaslatokkal foglalkozott, tegnap este háromnegyed tízkor Hiibschmann kezdett beszélni és ina reggel háromnegyed hatkor fejezte be fölszólalását. Csak háromszor kért szünetet öt-öt percre. Azt a javaslatot, hogy a kivételes törvény hatályát egy évre korlátozzák, elvetették. Fuchs báró határozati javaslatát., amely fölszólítja a kormányt, hogy a törvényt a -magyar kormánnyal létrehózandó.egyezség alapján pótcikkekkel lássa el, elfogadták. Az ülés reggel hét órákor ért véget. egy tölgyfapadra és nézte az alkonyat tűnő fényét. Körülbelül most kellett volna elkezdődni a hangversenynek a fürdőpalotában, hol a közreműködésre Lattmannsdorí gróf fölkérte a kisasszonyt is, aki pedig pihenőidejét minden nyilvános föllépés nélkül akarta eltölteni. De a jótékony célra váló hivatkozás -miatt nem tudott lemondani. Az öreg grófné volt a mulatság védőasszonya s a jövedelemből egy ottbont akartak épiteni a szegénysorsu hivatalnoknők számára. Ilyenformán nem kérethette magát nagyon és föl kellett lépnie. Most aztán egy ilyen, jóformán a főrendezők parancsára történt letartóztatás révén még boszankodnia kell. Egyszerre -mégis ezüsthangon felkacagott, ugy hogy Nosztiz csodálkozva emelte föl fejét, ő ugyanis a közelében ült, hogy — őrizze. Egyszerre csak megérkezett a főerdész. — Kit tartóztatott le maga is, Nosztiz? — kérdezte jóakaratulag. — Látszott raja, liogy elismeri a mester buzgóságát. Nosztiz megtette jelentését. — Hm! Ez esetben a pénztárcája vagy tiz márkával megfogyatkozik, kisasszony! — fordult a mosolygó leányhoz. — És ha véletlenül nincs annyi pénz nálam? Vagy más okból tagadnám meg a fizetést? — kérdezte nyugodtan. — Tudja magát igazolni? — Nem! — Hát akkor kérem. A leány szúró pillantással mérte végig. — Pardon, főerdész ur, ez a pénz a szegénypénztárba fólyik be? — Kedves egészségükre. Még ezt is! Nekünk semmi közünk a szegénypénztárhoz! — De azért mégis elszedik a szegény néptől azt a sok pénzt az igazolványokért! A képviselőház ülése. — Kultuszminiszter! beszéd. — (Saját tudósítónktól.) Az ellenzéki képViselők fölvonu-lásában ma részt vett Apponyi Albert gróf is; Apponyi Justh Gyula mellett haladt az alig tizennégy főnyi csapat élén, egész a kordonig, honnan azonban rögtön Visszafordultak, amint Pavlik rendőrfelügyelő elállta az utjukat. Benn a Házban az általános részvétlenség miatt csak tizenegy órakor nyithatta meg az ülést Tisza István gróf. A vallásés közoktatásügyi minisztérium költségvetése volt napirenden. Az ülésen felszólalt később Zichy János kultuszminiszter és válaszolt a vita során elhangzott beszédekre. A 'tanítok érdekében való terveiről nyilatkozott 'többek között, majd az uj görög-katolikus püspökségre tért ki. Beszéde után a Ház megszavazta a költségvetést. Az ülésről ez a tudósítás szól: Pop-Csicsó István volt az első szónok, a ki igen széles mederben kezdte fejtegetni a nemzetiségi kérdést, mig az elnök rá nem szőtt, hogy .ez a kérdés most nincs napirenden. Pop-Csicsó erre engedőimet kért, hogy eltérhessen a tárgyitól, laimi-t a Ház meg is engedett neki. A szónok hosszasan fejtegette ezután, hogy a román kultura fejlesztése érdekében mit sem tesz a kormány ós hogy a tanitók munkásságát megbénítja a túlságosan sok ellenőrzés. Majd a romának legnagyobb sérelméről, a görög-katolikus -magyar püspökség szervezéséről beszélt. Siegescu József szerint a mai lielyzet rendkivüli alkalmas -a magyar-román barátság megkötésére, a külső politikai lielyzet is erre utal bennünket. A román papság csak bálát érez a minisztérium iránt a Ikongru-akiegészitósért ós -a papi korpótlékért. Miajid azt fejtegette, hogy az ország minden iskolájában vallás-erkölcsi alapra kell helyezni -a nevelést. Csemy Kár/oly a görclg-kartolikufs magyar püspökség betöltését sürgeti. — Természetesen! — Nem volt ez azelőtt -máskép? — Az öreg gróf ur idejében igen máskép volt. De, az túlságosan jószivü ember volt. — Ugy? Ilyenformán tehát egyáltalán nem fizetek! — jelentette ki a kis bűnös. A főerdész egy pillanatra gondolkodóba esett, hogy -mit csináljon, amikor hirtelen megcsendült a telefon a hivatalos szobájában. Berohant és néhány perc múlva sápadtan és ijedten tért vissza. — Bocsásson -meg! — mondta lihegvé. A fürdőn eltűnt egy hölgy, egy nagyhirii énekesnő, Liesenau Eliz kisasszony. Nem ön az talán? — Igen, az vágyóik. — Mindenható isten, mily szerencsétlen véletlen. A gróf magánkiviH van. Azonnal befogatok s magam kiséretn a fürdőpalotába, nagyságos kisasszonyom. — Ez már korrekt eljárás öntől, főerdész ur! — mondta 'kacagva a hirtelen felinduláson. Öt perc múlva már robogott a hintó a fenyvesen át a fürdő felé. A palota előcsarnokában ott állt a fiatal gróf és mély hódolattal üdvözölte Elizt. — Talán valami kellemetlenség érte, kedves művésznő? — szólt kezet csókolva. Hamis és gúnyos pillantást vetett a főerdészre, aki hivatalos alázatossággal állott oldalt, mélyen meghajolva. — A nagyságos kisasszonyt rajta kapták az engedelem nélkül való mogyorószedésen, — mondta dadogva. — Hihetetlen! — kiáltotta ingerülten a gróf. — Hogy az ön erdejében ilyesmi történik egy uri nővel? — kérdezte Eliz gúnyos mosölylyal. Pál Alfréd a görög-katolikusok párhérügyének rendezését s az amerikai magyar püspökség dolgát tette szóvá. Vargha Gábor a népoktatásnak egységes nemzeti alapra fektetését sürgette. Zichy János gróf kultuszmiiniszter válaszol a vita során fölhangzott észrevételekre. Az a nagy emelkedés, melyet a kultusztárca költségvetése mutat, fényes bizonysága a kormány jóindulata gondoskodásának. Az elmúlt esztendő folyamán csak a népiskolák száma százzal szaporodott ötszáz uj tanerővel, a íkisdedóvó intézetek számát százhúsz uj intézettel növelt a kormány. Az intézményeken kivüll a kormányának gondja lesz a tanítóság erkölcsi és anyagi érdekeinek kielégitésére is. Reméli, hogy ia tanítók fizetésrendezésérő] szóló törvényjavaslatot még ez évben a törvényhozás elé terjesztheti. De ha erre január elsejéig nem nyílnék lehetőség, gondoskodni fog róla, hogy a javaslat 3913. január elsejéig visszaható erővel birjon. A javaslat ki fogja egyenlíteni azt a különbséget, mely eddig az állami és nem állami tanítók között fönnállóit, A fizetóskiegészités a törvényjavaslat iszerint közel kilenc millió koronányi áldozatot] íjé a.z államira. Kéri azonban a tanítókat, hogy legyenek türelemmel addig is, mig a javaslatot beterjesztheti, viselkedjenek nyugodtan s teljesítsék hivatásukat. A kormány az alsó papság fizetésrendezéséről ugyancsak törvényben fog gondoskodni, melyet hamarosan a Ház elé terjeszt. Giesswein Sándornak a. jellemképzés fontosságáról szóló fejtegetéseit örömmel hallotta s maga is súlyt vet a. tanítás ilyen irányú fejlesztésére. Popp-Csicsó István kifogásolta a görög-katolikus magyar püspökség fölállítását. Ez már befejezett tény s igy arra kéri Popp-Csicsót, ne akarjon pápább lenini a pápánál. (Derültség.) A püspökség szervezésének semmi támadó célzata nem volt, inkább a magyarság védelmének gondolata vezette ebben a kérdésben a kormányt. A püspökség székhelyét a kormány az egyházi ós nemzeti érdekek szemmeltartásával fogja megválasztani. Gondja lesz ia görög-katolikus párbérkérdés megoldására, s arra is, hogy az amerikai magyar püspökség mostani tarthatatlan viszonyai rendeztessenek a. magyar állia— Hallatlan! — szólt mérgesen. — Bizony, nem járja! — szólt megint az énekesnő. Éz az én véleményem is. És ezért tiszteletdíj fejében a föllépésemért teljes szabadságot kérek az ön erdejében. — De hiszen ez magától értetődik, igen tisztelt művésznő. -— Ezt a kérelmet azonban én nemcsak a magam nevében terjesztem elő, hanem mindama szegény emberek nevében is, akik élvezték, amig az ön atyja élt, — szólt finom mosolylyal. A gróf csak másodpercig habozott, aztán odafordult a főerdészhez: — Rendelkezzék tüstént ebben a dologban! — Köszönöm, gróf ur, — mondta könynyes szemmel és sietett átöltözni. A főerdész most sietett a hangversenyre jegyet vásárolni, pedig eddig szándékosan mindig távol tartotta magát a fürdőn rendezett ünnepektől. — Mindenható! Hogy tud ez a szép boszorkány énekelni! — mormogta megindulva a szakállába s titokban megtörülte a szemét. Ha nem félt volna, hogy kosarat kap, másnap talán még meg is kérte volna a kezét. — Énekelni én is hallottam őt egy jó ideig mogyorólopás közben! — jegyezte meg másnap Nosztiz. — Meg mégis volt hozzá bátorsága idecipelni! Hallatlan! Maga... masztodon, de elsőrangú. Az erdőmester, kinek sejtelme sem volt ez őskori állatról, hizelegve érezte magát s szolgálati buzgósága dicséretét értette alatta. Néhány nap múlva aztán meglepetés érte Liesenau Elizt is. Az előszobája este mindennap tele volt friss mogyoróval, amit a szegény öregasszonyok szedtek neki — hálából.