Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-13 / 104. szám

1912 december 13. DÉLMAQYARORSZÁQ A sérelmes fizetésrendezés. — Akik visszafelé avanzsálnak. — Panaszkodik a rendőrség is. — (Saját tudósi tónktól.) Tegnapi .cikkünkben rámutattunk azokra a súlyos és eléggé nem korholható mulasztásokra, amelyek az uj fizetési beosztás tervezete körül történtek és azokra a hihetetlen injuriákra, amelyeket ez a tervezet magában rejt. Annak, hogy ezideig csak a mérnöki kar kérte memorandum alakjában a sérelmek orvoslását a város alkalmazottai közül, nem az az oka, mintha többiek belenyugodnának az uj beosztásba, hanem pusztán és kizárólag az, hogy a beosztás tervezetét még nem is látták, mert rejtegetik előttük. A tervezet, számos litografált példányban ott fekszik a tanácsi kiadó Íróasztalában s azok, akik a tanácsi kiadó őrizetére bizták, ugyancsak elcsodálkoztak, amikor egy példány még ma is rejtélyes körülmények között, a mérnökök kezébe s igy a nyilvánosság elé került. Már magában véve ez a nagy titkolódzás is olyan föltevésekre szolgáltat okot, amelyek csöppet sem lehetnek kellemesek azokra, akik a tervezet szerzőinek vallhatják magukat. Legalább is különös, hogy akkor, amikor úgyis az utolsó pillanatra hagyták ennek a rendkívül fontos ügynek az elintézését, még mindig jónak látták, titokban tartani az elintézés eredményét. Indokokat erre keresve sem találhatunk. Ellenkezőleg: az lett volna a helyénvaló, hogy amint a tervezet kész, elsősorban az érdekeltek közül minél többen áttanulmányozhassák, azután a város közönségét is a rendkiviili közgyűlést megelőzőleg néhány nappal tájékoztassák alkalmazottainak uj fizetésrendezése felől. A kérdés igy sokkal alaposabban megtárgyalható s ami sérelem esett, könnyebben és igazságosabban orvosolható. Mert nem szorul bizonyításra, hogy egy ilyen óriási tervezetet egyetlen közgyűlés ideje alatt még megközelítőleg sem tanulmányozhatnak át a városatyák annyira, hogy helyes kritikát tudjanak fölötte mondani. Ez szintén a mulasztások sorába tartozik. A sérelmek sora pedig oly bosszú, bogy ebben a Cikkben valamennyit nem is lehet bonckés alá venni. De nem is okvetlenül szükséges. Elegendő, ha csak a legszembetűnőbbeket ragadjuk ki. Tegnap már szolgáltunk néhány példával, összehasonlítást tettünk a négy középiskolát végzett tanácsi kiadó és az érettségit és számtiszti vizsgát tett számtisztek között, akik fizetés tekintetében a tervezet szerint egy rangsorba kerülnének a tanácsi kiadóval. Ugyanennél a pontnál óvást emeltünk az ellen, hogy a tervezer szerint a tanácsi kiadó irodaigazgatóvá léphet elő, holott ilyen állást szervezni kell és másként, mint pályázat utján, betölteni nem lehet. Másrészt a tervezet nem veszi figyelembe azt a szempontot, hogy a nagyobb képzettségű városi alkalmazottakat nagyobb dotációban kell részesíteni, mint a nem diplomás, vagy kisebb képzettségű tisztviselőket. A vágóhídi felügyelőnek például ugyanannyi fizetése van, imint a tanácsosi kiadónak, a vágóhídi felügyelőnek pedig állatorvosi diplomája van. De nemcsak ez, még egy egész sereg diplomás állás ugyanolyan dotációval jár, mint a tanácsi kiadói állás. Egy másik, fölötte lényeges szempont, amelyet szintén figyelmen kiviil hagy a tervezet, az, hogy nem szabad uj állásokat beállítani egy hivatalban a többi hivatalok rorovására. Igy például a tervezet említést tesz árvaszéki elnök-helyettesi állásról, ilyen eddig nem volt. Ha a város ilyent szervezni akar, ez ellen nem lehet kifogást tenni, sőt mi is helyesléssel fogadjuk, mert jobban megy a munka és jobb lesz a tisztviselők előmenetele is. Csakhogy viszont ez a többi hivatalok rovására vau, mert azokban maradnak a régi állapotok, kis tér nyílik az előmenetelre, több a robotolás és csökken az ambíció. Holott mindenütt egyformán szolgálják á várost és minden hivatal tisztviselői jogosan kívánhatják, hogy egyenlő mértékkel bánjon velük a város. AZ uj fizetési beosztás sérelmes a rendőrségi tisztviselőkre is. Vannak rendőrtisztviselők — a rendőrbiztosok — akik a tervezet szerint kevesebb fizetést kapnának, mint eddig. A rendőrbiztosok maximális fizetése a régi beosztás szerint 2800 korona, a tervezet értelmében pedig csak 2400 korona volna. Ők is visszafelé haladnak. Holott éppen azt akarják elérni, hogy ne akasszák meg az előrehaladásukat, hanem ők is automatikusan léphessenek elő. Egy rendőrbiztos pályája a X. fizetési fokozatnál be van fejezve. Többet ez életben el nem érhet. A tanácsi kiadó, aki velük képzettség dolgában egyenlő fokon áll, még előléphet a IX. fizetési fokozatba. A méltányosság azt követeli, hogy ezeknek a rendőrtisztviselőknek is hasonló előrehaladásuk legyen. De a rendőrség többi alkalmazottainak sem biztosit a tervezet olyan előrehaladást, amilyent egy-két anás állásnál. Például az L osztályú városi aljegyzőnek nagyobb a fizetése, mint egy rendőrkapitánynak. (Ne téveszszük össze a főkapitánnyal, mert az uj tervezet szerint rendőralkapitányi állás nincs.) Itt is kitűnik a mostoha, részrehajló elbánás, mint a tervezetben mindenütt. Általában az uj beosztás azt az impressziót kelti, hogy egyes állásokat igen mostohán kezelnek, mig másokat különös dédelgetésben részesítenek. Nem csoda tehát, ha napról-napra nő az elkeseredés a városi tisztviselők körében. Szerbia elégtételt kinél. — Engedékeny hangok. — Edl konzul Belgrádban. — A harcias „Tribuna" — Anglia mellettünk. (Saját tudósítónktól.) Parisból jelentik: A szerb delegátusok már megkapták kormányuktól az utolsó instrukciót és jól értesült helyen ugy tudják, hogy ezek az utasítások nemcsak hogy nem merevek, hanem lehetőséget adnak a szerb békeköveteknek az engedékenységre. Szerbia hajlandó engedni az albánok autonómiája és az adriai kikötők kérdésében, de csak az esetben, ha ezzel egyenértékű ellenszolgáltatást kapnának. Belgrádból jelentik: Pasics miniszterelnök Üszkübbe való utazása az utolsó kísérlet arra, hogy a katonai pártokat mérsékletre birja. Pasics utazásának eredményéhez nem sok reményt fűznek. Belgrádból jelentik: Edl konzul Prizrendből, ahol vizsgálatot tartott a Prohászka-ügyben, ma délben megérkezett Belgrádba. A konzul fölkereste Ugrón István magyar-osztrák követet és közölte vele vizsgálatának aktáit. Egyidejűleg tudatta a szerb kormány Ugronnal, hogy a Prohászka-ügyben a monarchiát ért esetleges sérelmekért hajlandó elégtételt adni. Hir szerint Pasics üszkübi utja a Prohászka-ügygyel is összefüggésben van. Itt azt beszélik, hogy a miniszterelnököt az orosz követség titkára is elkísérte. Belgrádból jelentik éjjel: Edl konzul beszámolt prizrendi utjának eredményeiről Ugrón István magyar-osztrák követnek. Nem lehet még tudni, meddig marad Edl Belgrádban, csak annyi bizonyos, hogy innen egyenesen Bécsbe fog ntazni. Belgrádi politikai körökben az a hir volt elterjedve, hogy Jovanovics, az uj bécsi követ a differenciák elintézése végett uj javaslatokat visz magával Bécsbe. Ezzel szemben a Tribuna azt jelenti, hogy Jovanovics kinevezése nincs összefüggésben a dunai monarkiával fönnálló válságos viszonnyal, mert Szerbia nem mondhat le és nem fog lemondani követeléseiről. A monarchia által fölajánlott kereskedelmi kikötőt a szerbek nem fogadhatják el. Durazzónak és a keskeny földterületnek birtoka föltétlenül kell a szerbeknek, akik e kívánságtól nem tágíthatnak. Durazzó a szerbek birtokában van és aki el akarja venni, az jöjjön érte és vegye el. A mai napon még ezek a hirek érkeztek: Föloszt bennünket Szerbia! Belgrád, december 12. Pasics szerb miniszterelnök lapja, a belgrádi Tribuna mai számában feltűnő cikket közöl Háború Ausztriával címen. A cikk abból a feltevésből indul ki, hogy ha nem lesz európai háború, — ami különben szerinte valószínűt len, abban az esetben, ha a monarchia megtámadja Szerbiát, — akkor is Ausztria-Magyarország húzza a rövidebbet. Föltéve, irja a Tribuna, de meg nem engedve, bogy Ausztria győzne, a győzelem katonai és diplomáciai reputációjába kerülne, mert senkise magyarázhatná ezt a támadást másként, minthogy egy atléta rávetette magát egy kis gyermekre és letiporta. A tapasztalat lazonban — véli Pasics szócsöve — arra tanít bennünket, bogy a monarchia nem arathat rajtunk győzelmet. Mert a szerb hadsereg, amely Törökországgal szemben kétszázezer bajonettel sorakoztatott, a monarchia ellenében még százezer friss bajonettel állítana talpra és a szerb katona eléggé beigazolta Európa előtt, bogy ő csak győzni tud, A szerb tüzérség a legmodernebb, Ausztria tüzérsége a legelővultabb. A mi híres gyalogezredeink, amelyek példátlan hősiességgel küzdöttek a törökök ellen, a rosszhírű osztrák hadsereget biztosan legyőzik és megfutamítják. Emlékeztetjük — úgymond — Ausztriát az okkupáoióra. Hadzsi Lójára és a délszláv nép elszántságára. Azt kérdjük, liogy fog szembenézni Ausztria szövetségeseivel, a nagy Németországgal és Olaszországgal, ha mi legyőztük?! E drámai erejű kérdés után a cikk drámai fordulatot vesz ós egyszerűen felosztja a monarchiát. Egy részét kapja Oroszország, egy másik részét Románia, a harmadik s negyedik részét Olaszország és Németország. Ausztriában ezt nagyon jól tudják és az osztrák kardcsörtetés egyszerű frázis, akárcsak 1908-ban, annyival inkább, mert ha igazán elfoglalná a monarchia Szerbiát, azzal a délszlávok rezisztenciáját csak növelné. Ez a cikk a „Tritonná" élén jelent meg és azt hisszük, nem jellemezbetjük hívebben Szerbia mai közéletét és a szerb közihangulatot, mint ennek a vezércikknek a közreadásával. Angol szimpátia. Bécsből jelentik: Azzal a beállítással szemben, hogy Ausztria-Magyarország a nagyköveti reunió tervére hátráltató befolyást gyakorol, a Politische Korrespondenz londoni jelentése szerint irányadó angöl 'körökben kijelentik, hogy a bécsi kabinet e terv megbeszélésénél sem tért el a mérséklet arányától, amelyben eddig is a balkáni események egész kezelésénél haladt. Nem lenne opportunus dolog, kényesebb természetű részleteket elmesélni azokból az eszmecserékből, a melyeket a nagyköveti reunióra vonatkozóan akár Ausztria-Magyarországgal, vagy akár más hatalommal folytattak: ezt különben a nemzetközi korrektség követelményeivel sem