Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-12 / 103. szám

LO DÉLMAGYARORSZÁG 1912. december 12. badelvü pártban, ezért harcolnak a munkapárt élén. Nálunk nincs szükség hangulatváltozásra, fordulatra, mint az osztrákoknál. Mi mindig tisztán láttuk a délszláv veszélyt s mig Ausztriában puszta magyarellenes indulatból könnyelműen játszottak a slavophilia tüzével, addig a mi államférfiaink idejekorán felismerték a délszláv fészkelődés jelentőségét s megtették a kellő óvóintézkedéseket, tekintet nélkül arra, hogy Ausztriában ezért egész Európa előtt becsméreltek bennünket. A nagy események ebben is igazságot szolgáltattak nekünk, s a magyar államférfiak előrelátása, kormányratermettsége, ma csak annál ragyogóbban áll a világ előtt. A válságban a dualizmus összefogó erejével, európai tekintélyével tudtunk ez ideig szilárdan megállani. A dualisztikus monarchia a hármasszövetségben mindezideig egyik legfőbb őre volt az európai békének. Vajha a mai külpolitikai bonyodalmak is ezzel az aktával zárulnának, vajha jobb megértésre, testvériebb munkára tudnák összehozni a két monarchia illetékes faktorait a mostani bonyodalmak nagy tanulságai. — A Ház karácsonyi szünete. Pár nap alatt befejezi a Ház a költségvetés tárgyalását. Azután ;a kormány beterjeszti az appropríációs javaslatot, melylyel szintén igen röviden végezni fognask. Ehez képest a jövő hét elején nnár a főrendiház is letárgyalja a költségvetést, majd a képviselőház átveszi a főrendiház /üzenetét és a letárgyalt javaslatokat a király elé terjeszti. Ezután megkezdődik a parlament karácsonyi szünete. A munkapárton ugy mondják, hogy a képviselőház december 18-án tartja utolsó ülését ebben az esztendőben, aztán hosszabb szünet következik, amely esetleg egész február végéig eltart. Van olyan terv is, hogy az ülésszakot is berekesztik. A szünetről mindenesetre királyi kézirat fog intézkedni jés igy az ellenzék nem lesz abban a helyzetben, hogy időközben összehívhassa a Házat. A pasztalat. Tapasztalat és tény, mely beilleszkedett az én életem viszonylagosan tagolt, de valóban föl nem osztható időegységébe; tény, amely sorsomban van, benne gyökeredzik, onnét ki nem téphető. Tény, amely megvan, akár tudomásul veszem, akár nem. Igen, amit láttam: a ravatal és hogy én a koporsóban fekszem, — ez máris megvan. Gyarló érzékelés helyezi ezt a jövőbe, — nemde, roppant furcsa, hogy inekiink, embereknek, logika liijján kell élnünk, mert minden dolgunk csak volt és csak lesz, — de a pozitív idő legföljebb a jelen vékony határvonalában mutatkozik számunkra. Az a .megkülönböztetés, mely az időt három részre tagolja, a (legnagyobb logikai abszurdum. Es mert az idő egy és oszthatatlan, arról, ami beléje illeszkedett, egy hajszálnyi sem törülhető. Tehát bizonyos: hogy (emberi számítás szerint egy éven belül ravatalra kerülök. Még pedig azért bizonyos, mert az időegységben még most is karján dédelget boldogult anyám és máris sirban porladozom (egyszerre, egységesen és megmásithatatlanul. En nem voltam és nem ltsze'k; én vagyok. Kisded, gyermek, ifjú, férfi, és senyvedő tetem vagyok egyszerre, az (anyám emlőjén csüngök, iskolában leckét hadarok, asszonyokat csábitök és a sirban porladozom, lényem és létem egységében, mindig egyszerre; — mert vagyok és sem nem voltam, sem nem leszek. Sírni, jajgatni (szeretnék és odakint alkotnég kizárt ellenzéki képviselők kitiltása december 18-ig nem jár le tés igy az ellenzék majd csak valamikor februárban jelenik meg ismét a képviselőházban. Az eddigi tervek szerint akkor már szervezve lesz a parlamenti őrség. ) .•••••••••••••••••••••••••••.•••••••••UIBXC asiaanBua A képviselőház ülése. — üíesswein és a szegedi püspökség. — (Saját tudósítónktól.) Az ellenzék részéről a mai üiés előtt tizennyolc képviselő gyűlt össze, hogy Justh Gyula vezetése alatt az ürszágházdvávéházból a képviselőház elé menjen. A kordonnál Pavlik rendőrfelügyelő a képviselők elé állott és közölte velük, hogy nem mehetnek be a Házba, mire a képviselők visszafordultak és szétoszlottak. A Ház mai ülésén a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetése került napirendre. A fölszólalók között volt Giesswein Sándor is, aki Szegedet érintő dolgot vetett föl a tárgyaláson. Kijelentette ugyanis, hogy uj magyar, római katolikus püspökséget kell szervezni s azt vagy Szegeden, vagy Pozsonyban keli fölállítani. A szegedi püspökséggel különben kezdenek foglalkozni egyházi körökben is s imost, hogy Csernoch János az uj hercegprímás, valószínű, hogy meglesz majd a szegedi püspökség. A Ház mai üléséről ez a tudósításunk szól: A mai ülés fél lí órakor kezdődött. A kormány részéről báró Hazai Sa.imx ós gróf Zichy János ültek a miniszteri helyeken. Tisza István gróf elnök az ülés megnyitása után kérvényeket mutatott be, majd Meyer Ödön előadó a mentelmi-bizottság jelentését terjesztette elő a legutóbb letárgyalt függő ügyekről. Ezek a napirendre tűzéséről később fognak intézkedni. Azután harmadszori olvasásában elfogadták a parlamenti őrségről szóló törvényjavaslatot. — További alkotmányos tárgyalás ós szíves hozzájárulás végett átküldetik a főrendiháznak — jelentette Tisza István. A kultusztárca költségvetésénél Kamrnerer Ernő előadó nyitotta meg a vitát és elfogadásra ajánlotta a költségvetést, Giesstvein Sándor a középiskolai oktanyodik. Az utcán a lápák kigyúlnak és a kirakatok fénylenek. Odaát az én ravatalom. Pontosan ugyanaz, melyet a jósnönél láttam. Holnap lelőnek párbajban. Hazahozzák testemet és barátaim, mivel ez a temetkezési intézet épen a szomszédban van, ezt a ravatalt rendelik meg. Hogy most visszagondoltam a jóslatra és gondolkozásom során talán milliomodszor beláttam és a meggyőződés tiszta ítéletével felfogom az idő egységességét és ebben sorsom egységét... némileg ( megnyugodtam. De ezt a ravatalt látni keserves. És tudom, hogy vagyok. De ha meghaltam? Akkor nem vagyok, nem leszek, nem voltam. Legalább: u magam számára nem, — és ez baj. Mások felfogásában igenis voltam; de ami fontos: (önmagamnak imár nem vagyok és nem is voltam. Lényemben végkép megszűntem. Szörnyül Mások legalább emlékezhetnek a szegény halottra, de a ,halott nem emlékszik semmire, a halott nincs, nem lesz, nem volt... a halott nem él... Ez a megsemmisülés. Kiköltözés az időből. Mert az idő: az az élet. ,Nem a tér. A tér van az időben... Oly tisztán tudom ezeket, mint minden haldokló, mint minden örkökre búcsúzó, akinek a halál angyala elébe tartja a megismerések tükrét. Ez a tükör a haldokló utolsó lehelletétöl homályosodik el, és meghal benne, a tükörben, az egész világ. (Folytatjuk.) lást birálja, mely nem elég érdekes arra, hogy lekösse az ifjúság ügyeimét. A klasszikus nevelés fentaxtása mellett szól. A latin és a görög nyelvek nem avultak el, csak a módszer avult el, amellyel tanítják. A klasszikus műveltség nem nélkülözhető, mert a kultura alapja és annak bizonyos internacionális jelleget ad. A középiskola, alsóbb osztályait egyesíteni kell, hogy ne legyen különbség a lateiner és a realista között. Helyesli egy görög katolikus püspökség felállítását és sürgeti a katolikus autonómiát, Egy szegedi vagy pozsonyi püspökség felállítását is kívánatosnak tartja, Mártonffy Márton azt fejtegeti, hogy a •magyar iskolaügynek senki sem ártott anynyiit, mint Apponyi az ő népiskolai törvényével. üerzeviczy népiskolai törvényjavaslata sokkal különb volt, mint az Apponyié; különösen a tanitóképzési'e vonatkozó intézkedések nemzeti szempontból sokkal jobbak voltak Berzeviczy javaslatában. Majd a nemzetiségi kérdéssel és különösebben a románok panaszaival foglalkozik a szónok. A románok elfelejtik, hogy irodalmi nyelvük és egész kuiturájuk alig néhány évtizedes, nem csoda tehát, ha el vannak maradva Magyarország mögött. Különben az egész román intelligencia a magyar iskolákból került ki, a hol a nemzetiségek semmi hátrányban sem részesülnek. Juriga Nándor hosszas filozófiai fejtegetések után tiltakozik az oly fölfogás ellen, mintha a népoktatás kizáróan állami föladat volna; a lelkeket neon lehet egy kaptafára húzni, a tanszabadságból fejlődhetik esak ki az igazi kultura. Nem helyes irányzat az sem, hogy ebben az országban csak egy kultura legyen: az, amelyet a kultuszminiszter kijelöl. Nem kell tehát erőltetni azt, liogy egységes legyen a kultura; legalább a kultura legyen szabad ebben az országiban. Tiltakozik az ellen, hogy ebben az országban csak a magyar nyelv kultúráját akarják fejleszteni. A magyar nyelv mellett a francia vagy az angol nyelv kulturáját is meg kellene engedni, annál inkább az itt lakó népfalj ok nyelvének kiulturáját. Ha, a nemzetiségek egy enlő jognak, akkor legyen egyenlőjogu a kuiturájuk is. Elvégre a nemzetiségek kultúrája is hazai kultura; protestál az ellen, hogy a nemzetiségeket itt bárki is idegeneknek tekintse. Bármely nemzetiségi nyelv kifejlesztése éppen olyan jogosult, mint a magyar nyelv kifejlesztése. Farkas Pál a szlávok nemzetiségi politikájának illusztrálásául hivatkozik a Balkánon most folyó nemzetiségű küzdelemre; nézzék meg a tótok, hogy a Balkánon, mikor a szerbek a maguk nemzeti álmát akarják kiépíteni, egyszerűen legyilkolják a más nemzetiségű albán falvakat. A tanárok és tanítók mozgolódásával kapcsolatban megemlíti, liogy ez a mozgolódás nem csupán osztályharc, lianem annak a szomorú dolognak egyik tünete, hogy a szellemi munkát és a szellemi munkást általában nem részesitik nálunk abban a megbecsülésben, amely méltán megilletné. (Ellentmondások.) A mi polgári osztályunknak nincs elég önbecsülése, a polgári családok uj sarjai valósággal félnek attól, hogy oly pozícióba jussanak, a minőben az atyjuk volt. Abszurd dolog az is, hogy a polgári munka jutalmául nemességet adnak. A jobbmódu polgári család a maga estéire neim tanárokat óhajt vendégül, hanem fiatal dzsentriket és boldogok, ha ezek őket letegezik. Ha egy tudós husz évi munkájának eredményét megírja egy könyvben, ügyet se vetnek rá, de ha egy fiatal képviselő az immunitás védelme alatt az utcán egy rendőrfelügyelőt megsért, — hasábokat írnak róla a lapok és egyszerre országos hírű emberré lesz. Ki vágynék ily körülmények között kulturális pályára? És ki ne értené meg, hogy kedvetlenek a tanárok, akik nem csupán tanári munkát végeznek, hanem sok varasban egyáltalán minden kulturális munka az ő vállukra nehezedik. Végül a szabadoktatás ügyét ajánlja a miniszter figyelmébe. Az elnök ezután a vita folytatását holnapra halasztotta és berekesztette az ülést.