Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-11 / 102. szám

t8nir-~~ Szeged, 1912 1. évfolyam 102. szám Pisztolypárbaj. Irta: Kanizsai Ferenc. Peng a sarkantyujök. Inasom köszön és beteszi utánok az ajtót. Elment a két huszár­tiszt. Őrültség. Pedig a főhadnagyot barátomnak tartot­tam. Felháborító cinizmussal mondta: — .Nagyszerű párbaj lesz, öregem. Ne­ked való. Viskó Ferkö az ország első céllö­vője, de ugy tudom, te is lelövöd a legyet a torony tetejéről. Szeretnék különben fejjel a falnak ro­hanni, amiért cigarettával kínáltam őket. Az ellenfél 'megbízottjait... Csak nem találták ki', hogy én ... én ... hogy én félek? őrültség... Ezt a párbajt minden mó­don, érőnek erejével el kell kerülnöm. Ennek 'a párbajnak megtörténnie nem szabad. És én tüdőm, hogy mit kell tennem. Illetve, hogy ihit kellene. Fölkeresni Viskit és megkövetni: Édes Ferkó barátom, részeg voltam... el­hagyott az eszein. Minden igaz emberi ok, ''szándék és akarat nélkül történt, hogy a kártyaasztal mellől felugorva, arculütöttelek. Tudhatod, mindig becsültelek. Soha köztünk 'hátág néni Volt. A sors tette, nem én. A vég­űét. Ne hidd, hogy megbolondultam. Nagyon komolyan, becsületemre, uri szavamra mon­dom, hogy a démon volt az oka, aki a' há­lám mögé osont, a fülemhez hajolt, —- érez­tem á kénköves lehéllétét és belesugta az agyamba, hogy hiába minden, hasztalan min­den, egy éven belül meg kell halnom és az év lejár. — Holnap jár le. Holnap. Keresd halá­lodat. A démon belemarkolt a szivembe és igy történt, hogy kezet emeltem rád. Te vagy kijelölve, hogy végezz velem. Téged küldött a sors, hóhéromul. Ne vállald a hóhér szére­pét! Mondd, liogy megbocsátasz. Bocsána­tot kérek. Igy kellene tennem. Igen. Szórói-szóra igy. Belátom. Ez a helyes. Kétségtelen, hogy Viski Férkó megbocsátana. De a némon most is 'körülem ólálkodik és nem enged ugy Cse­lekednem,, ahogyan kell, ahogyan illik. Nem birok bocsánatot kérni. És ha a pénzemet mind magamhoz ven­ném? Ha felülnék a leghamarább induló gyorsvonatra és elutaznám innét, — vala­hová, akárhová, messzi és örökre... Ez nem eljárás, nem férfias. De kiért, miért marad­jak ur? Mivégből játsszam végig ezt a ret­tentő szerepet? Érdemes-e? Hiszen, ha jól megfontolom, az igazság az, hogy velem sen­ki sem törődik. Engem senki sem szeret. A félelmes kártyást, a merész és szerencsés­nek látszó udvarlót senki sem szereti, csak irigyli. Talán gyűlölnek is. ... Tiz éve ... megöltem egy embert. Fiatal és boldog volt a szegény. Elcsábítot­tam a feleségét, őt pedig párbajban lelőttem. Innen kezdődött a karriéram. És most elszököm. A klubban megbélye­geznek. Kimondják, hogy gyáva vagyok és még talán'célzásokat tesznek arra, hogy al­kalmasint hamis kártyázásból éltem. Az asz­szonyok megutálják emlékemet és mit fog mondani az inasom, ha keresnek? Mégis elszökném. Inkább, mint meghal­ni. De nem birok. Gyökeret ver a lábaim, az akaratom, akárcsak 'kísérteties álomban. Mö­göttem, a hátamon, bennem a démon: „Ugy éltél, mint az ur. Ugy is pusztulj. Itt a meg­torlás. Gyilkoltál? Asszonyokat csábítottál? Most meghalsz. Ne félj: a temetésed nagy­szerű lesz. A klub elnöke mond búcsúzta­tót a koporsód fölött, mely csupa koszorú, csupa virág. Nagyon sok virág. Krizánté­mumok. Rózsák. Szegfűk. Lopva surrannak be ravatalodhoz lefátyolozott arcú asszo­nyok, karcsuk, imolettek, szőkék, barnák, fe­keték. És nefelejcset dobnak megfagyott szi­vedre. Az asszonyok ! Nem fogod többé ölelni őket; nem hajtód fejedet soha többé már­ványkebliikre, — mert meghalsz, mert ko­porsóba tesznek, mert kihordanak a temető­be: gáncs és félelem nélküli lovag! Temetés utáii a klub társalgójában csak rólad lesz szó. Megállapítják, hogy igazi gentleman vol­tál." De ha most kinyitnám az ablakot es belekiáltanám a világba: Hé, emberek! Ide hallgassatok! Én nem vagyok gentleman. Én nem párbajozom. Én féltem a bőrömet. Nem akarok meghalni. Nem! Nem! Élni akarok, akárhogy, ha gyalázatosan is, de élni élni! A démon azonban mást parancsol. Séta­Szerda, december II. és habozás nélkül, az utolsó katonánkig és utolsó garasunkig helytállunk. Serényi férfias, nemes szavakat ta­lált a hadseregünk erejébe, hazaszerete­tébe és felkészült voltába vetett közhit in­terpretálására. És nemes, férfias szavakat talált a nemzeti önérzet és nemzeti méltó­ság hangoztatására. Megnyugtató hatása szavainak két irányban nyilatkozik meg. Egyrészt véget vet a riasztó híreknek, mintha egy elkerül­hetetlen háborúnak a komor felhője füg­gene a fejünk felett. Másrészt azonban erősiti a nemzet hitét önmaga és hadsere­ge iránt. Megnyugtatja az országot, hogy közvetlen háboruveszélytöl nem kell tarta­nunk és megnyugtatja: hogy ha pedig minden békés törekvésünk dacára mégis kenyértörésre kerülne a dolog, <az osztrák és magyar monarchia területi integritása, becsülete, érdekei védelmére oly hadsere­günk van, amelynek erejét, vitézségét és katonai értékét a világ legjobb és legfelké­szültebb seregei mellé bátran odaállíthat­juk. Amelyre tehát az ország védelmét nyugodt lélekkel rábízhatjuk. Hogy kisebb vagy nagyobb mérték­ben rákerül-e erre a sor, még mindig két­séges, bár bekövetkezett, amit nem hittünk volna: háborús hangulat van Magyaror­szágon. Komoly, higgadt itéletü emberek, akik .tisztában vannak azzal,, mi félteni valójuk ván a háborútól, ezt mondják: Szerkesztőség Kárász-utca 9. Nappali-telefon: 305. Éjjeli-telefon: 10-83. Előfizetési ár Szegeden egész évre . K24-— félévre.... K 12­negyedévre K 6-— egy hónapra K 2­Egyes szám óra 10 fillér. Erőnk tudatában. Mérhetetlen gazdasági jelentősége miatt vissza kell térnünk a földmivelés­ügyi miniszternek arra a nyilatkozatára, amelyet a miniszterelnök megbízásából a háborús hirekkel kapcsolatban a képviselő­ház tegnapi ülésén tett. A miniszter ugyanis főleg a háborús rémlátások gazdasági káraira alludált, a takarékpénztárak és más pénzintézetek szorongatott helyzetére, ha az alaptalan félelemtől gyötört, vagyonuk elvesztéséért rémegő polgárok, főleg a vidéken, — pénzüket visszakövetelve ész nélkül meg­rohadjak a legjobbhirü, legszolidabb pénz­intézeteket. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a mi­niszter, — illetőleg á kormány, — szo­katlan fellépésének oka, elsősorban a vad és gazdátlan hiresztqlések anyagi kárai­nak a lehető elhárításában rejlik. Nagyon csalódnék az és veszélyes és téves következtétesekre jutna, aki a kor­mány e megnyugtatásra célzó fellépésé­ből többet olvasna ki, mint ami benne van. Nem 'ismeri az a magyar nemzet lelkivilá­gát, harcias erényeit, készségét az ország .'becsületének megoltqlmazására, aki azt gondolná, hogy a magyar társadalom, ha­bár a béke áldásainak örül is, félne óly háború kitörésétől, amelyet nem keresünk, de amelyben ha kell, férfiasan, ijedelem :; r. nh.Vv . " • -.. 1 i. i . : Szerbiával le kell számolni egyszer és .mindenkorra! Kialakult az az általános meggyőződés .Magyarországon, hogy nyughatatlan kis szomszédainkat a saját ekzísztenciánk érdekében le kell, tiporni. Ezt érte el a boldogtalan Szerbia aűzal az esztelen, öngyilkos politikájával,.melyet az orgyilkosság révén trónra került Kara­gyorgyevicsek inauguráltak. Még be sem fejezték a szerbek diadalmas háborujukat s már a lenni vagy nem lenni kérdése me­red rájuk. Nép, diadalmas, vitéz nép még ily őrülten nem tette magát tönkre. Ugy Ausztria, mint .Magyarország minden polgára ma már át- és átérzi a Szerbiával való háború szükségét. Ugy látja mindenki, hogy a leszámolás ideje most, amikor a Prohászka konzult ért haj­meresztő .sérelmek egyenesen kötelességgé teszi a megtorlást, elérkezett. Emlékezünk a nagyhatalmak kinai büntető ekszpedició­jára a bokszer-lázadás idején. A lázadók megölték a német követet s a hatalmak hadsereget küldtek Kina nyakára. Ez a büntető-ekszpedició.véres betűkkel van be­írva Kina történetébe. Mi sors várhat Szerbiára, ha a legmesszebbremenő elégtételt meg nem adja? A Szerbiával való konfliktusnak po­litikai magva tudvalevően Albánia függet­lenségé és az adriai kikötő. Albánia függet­lensége dolgában a belgrádi sajtó és poli­.twí Kiadóhivatatt-telefon: 303. Kiadó telefonja: 81. Előfizetési &r vidéken egész évre . K28-— félévre..., K14-— negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fillér. •

Next

/
Thumbnails
Contents