Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-06 / 72. szám

1912. november 3. délmaqyarorszáG 173 Szegedi különlegességek az iparpártolás körül. — Érdekes harc egy városi munkáért. — (Saját tudósítónktól.) Tizezer koronás munkára hirdetett pályázatot a város. A munkára — a városi vízvezeték föntartása — három szabályszerű pályázat érkezett be és most a döntés körül indokolatlan harc keletkezett, amely elkerülhető lett volna, ha a tanács a közszállitási szabályrendelet kifejezett utasitásaihoz alkalmazkodik és nem hoz olyan érthetetlen határozatot, amely nélkülöz minden etikai, gyakorlati vagy ipari súlyt és jelentőséget. Nem szívesen avatkozunk az ilyen ügyekbe, ha a maguk utján mennek. De itt már a tanács határozata is helytelen és ma egyik előkelő szegedi iparostól levél érkezett hozzánk, amely arra hivja föl figyelmünket, hogy ezt az ügyet is az iparpártolás ügyévé akarnák tenni. Le kell közölnünk ezt az őszinteségektől duzzadó levelet, mert azokból, amik belőle tudomásunkra jutnak, azt látjuk, hogy olyari jelenségekről van szó, amelyek a közszállitások odaitélése körül uralkodó gyakorlatot iparellenes irányba terelik és az iparpártolás nagy horderejű ideáját részint frázissá sülyesztik, részint arra akarják kipreperálni, hogy egyérni érdekek jogosulatlan istápolására adja meg a jogcímet. Az egyik ellen pedig ép oly eréllyel kell tiltakozni, mint a másik ellen. A kérdést egyébként teljesen megvilágítja az a levél, amelyet ebben az ügyben kaptunk és itt közlünk. Tekintetes Szerkesztő Ur, távol állok szolról a harcoktól, amelyeket Szegeden ujabban az iparpártolás jeligéje alatt megvívnak, de iparos vagyok, a város régi és — azt hiszem — dolgos munkása. Ugy hallom, hogy a városi vízvezeték föntartására hirdetett pályázat eredményével mindenki elégedetlen és hogy mozgalom készül, mely azt akarja dokumentálni, hogy a tanács a köteles iparpártolást sértette meg akkor, amikor Fekete Béla ajánlatát ennél a versenytárgyalásnál mellőzte. Nem vagyok a nyilvánosság embere, mert nem értek hozzá, de ennél a kérdésnél kezd minden annyira a fejetetejére állítódni, hogy nem fog ártani kis lecke tőlem, a csendes, de talán ép azért tárgyalagosabh embertől. A város pályázatot hirdetett a városi vízvezeték fönntartás! munkáira. Fehér Imre 10, Fogel Ede 16 és Fekete Nándor 18 százalékot engedett pályázatában a mérnökség egységáraiból. A munkát tehát, ha annak odaítélésénél az a főszempont, hogy ki a legolcsóbb, Fekete Nándornak kellett volna megkapnia. De a tanács döntés előtt a mérnökségtől kért véleményt és onnan — az aktát láttam, mert pontosan utána nézek az olyan dolognak, amelyről véleményt akarok mondani — a következő adatokat kapta: Fekete bádogos műhelye körülbelül 25 négyzetméter nagyságú, tehát akkora, mint egy kis szoba. Segédje nincs, két inassal dolgozik, a berendezése még kezdetleges. Fogel Ede busz segéddel dolgozik, nagy és gazdagon fölszerelt műhelye van, ezt a munkát 10 éve végzi a városnak jól. A tanács a mérnökség információja alapján nem választott a két versenyző közül, hanem uj pályázatot irt ki. — Ha szó lehet arról, hogy az iparosság ilyen ügyekben megmozduljon, amint hogy kár lenne az erőket igy elfecsérelni, a legerélyesebben kellene elitélnie azt, hogy a tanács ezt a munkát nem merte odaítélni Fogel Edének. Megindokolom, miért: 1. Tizezer koronás munkáról van szó, tehát az a két százalék különbség, ami Fekete és Fogel ajánlata között van, épen 200 koronának felel meg. A kőszállítási szabályrendelet szavai és szelleme kötelességeivé és jogává teszik a hatóságoknak, hogy ne csak az árakra, hanem a vállalkozó megbízhatóságára és szállító képességére is tekintettel legyen. Nem szeretném, ha íszavaimnak olyan él adódnék, mintha Fekete renoméját akarnám megrontani. Nehéz és nyomasztó viszonyaink között ettől bizonyára mindenki tartózkodik, de az csak természetes, hogy a fönálló körülmények között ezt a muknát oda kellett volna itélni Fogelnek. 2. A tanács dönté- ehát kertelés, de egyúttal szitja az ipa ikátlanságot is, mert az iparosokat kiszolgáltatja egymásnak. Az első pályázat alapján az fe-vosok belelátnak egymás számításába, ami a második pályázatnál rendszerint olcsóbb ajánlatt-tételre készteti őket, ami az iparosoknak, de a városnak az érdekeivel is ellenkezik. 3. Legtöbbnyire már a pályázatokat helytelenül irja ki a tanács, ugy, hogy a pályázókra ós az eredményre való tekintet nélkül már e miatt meg lehetne támadni minden pályázatot. 4. Régen bebizonyosodott, hogy olcpén megkapni egy munkát és arra berendezkedni: gazdasági képtelenség. Amennyiben tehát ennél a kérdésnél szóba jöhet, az iparpártolás kötelessége, Fogelnek ki kellett volna adni a munkát. De a pályázat körülményei és a város érdeke is kizárólag ezt a döntést tették volna érthetővé. Végül engedje meg a szerkesztő ur, hogy a legutóbb lezajlott iparos mozgalomhoz is hozzászóljak nagyon röviden. Itt már szó volt általános iparos érdekről. De ugy vagyok értesülve, hogy ma már a legtöbb iparos más véleményen van, nem erről az ügyről. Tisztán látjuk ugyanis, hogy polgármesterünk nem indokolatlanul tartotta vissza a telekátengedésre vonatkozó határozatot. A mint, hogy ez érthetetlen lett is volna. Hiszen Pálfy Dániel rátermettségét és érdemeit ő is ismeri és méltányolja. Ugy a kitűnő Pálfy, mint a többi iparos rászolgált a város érdemeire és liogy itt csak félreértésről volt szó, az előttünk, iparosok előtt -ár tisztázva van. Szerkesztő ur hive (Aláír: *.) Ehez az érveléshez és véleményadást kevés hozzátenni valónk van. Sürgősen meg kell szűnni annak a helytelen, energiátlan es őszinteséget nélkülöző eljárásnak, amely egyrészt a pályázatok kiírásáról, másrészt azok elbírálásánál divattá emelkedett. Végzetes dolognak tartanok — és nem is hiszszük, hogy bekövetkezik — ha ebben az ügyben az iparosság állást foglalna, még hozza helytelenül. Föltétlenül Fogelnek van igaza és mi csak egy reperációt ismerünk el helyesnek, ha az még lehetséges: a munka kiírására vonatkozó pályázatot megsemmisíteni és a vállalatot Fogelnek odaítélni. :egedi munkások Bulgáriában. — Hét korona napibér. — > (Saját tudósítónktól.) Néhány nappal ezelőtt a bolgár kormány megbízásából két bolgár hivatalnok érkezett Szegedre, azzal az utasítással, hogy a ruszcsuki vasút építésére szerezzenek munkásokat. Bulgáriában ugyanis nincs munkás. Minden épkézláb ember a harctéren van, az építkezések, az állami munkák megakadtak. A ruszcsuki vonal kiépítése azoinban rendkivül sürgős, a melynek meghatározott terminusra rendelkezésre kell állani. Igy most a külföldön keresnek munkásokat. A két bolgár kiküldött tolmács utján érintkezett a szegedi munkásokkal. Megszólították a korzó plató n alatt üldögélő és az utcák sarkán dis! iló munkátlanokat. Minden szépet és jót ígértek, hét korona napibért, kedvező elbánást és hasonló jókat. Igen sokan elfogadták a bolgárok ajánlatát. — Miért ne mennéink — mondogatták . —-úgyis a nyakunkon van már a tél. Nincs kereset. A bolgárok az iparhatóság közvetítésével dolgozó munkásokkal is tárgyalásba bocsátkoztak. A magyar ember könnyen hajlik az ilyen kalandos vállalkozásra. Még attól sem riadnak vissza, hogy most lángban ál! a Balkán. Mintegy százan már leszerződtek, még ötven munkást keresnek Szegeden. Az iparhatóságon Fodor Jenő rendőrkapitány közvetiti a tárgyalásokat. A már leszerződött munkások útlevelet kértek a rendőrségen. Somogyi Szilveszter dr. főkapitány azonban előbb értesitést kért a szófiai konzulátustól, hogy komoly-e a dolog és két bolgár hivatalnoknak van-e fölhatalmazása munkások szerződtetésére? A konzulátustól tegnap megérkezett a távirati válasz, amely megerősítette a két bolgár kiküldetését. Az iparhatóságon most javában tart a közvetítő tárgyalás. A legcsekélyebb okunk sincs arra, hogy tapsoljunk ennek a munkás-ekszpediálásnak. Az ország annyira bővelkedik munkásokban, hogy egy városból a Balkánra százötven is juthat? Ki hitte volna! Folyton szaporodnak a gyári és egyéb vállalkozások, amelyek alig képesek összeszedni a munkásokat. Erre leutazik két bolgár és az iparhatóság becsomagol neU'k százötven munkást. Hét korona napibér - csalogató. Amerikában már megtanulták Suk ezren, hogy mit jelent a „nagy" unkabér. Az iparhatóságnak föl kellene világosítani a munkásokat, akiket csak a kalandvágy hajt Bulgáriába, hogy milyen kockázatos a vállalkozásuk. Tisza István beszámolója Aradon. Országos jelentőségű politikai esemény színhelye lesz november 16-án Arad. Megérkezik a város nagynevű országgyűlési képviselője), a munkapárt vezére, Tisza István gróf képviselőházi elnök, hogy beszámoljon arról a hazafiad munkálkodásról, amelyet az egész Szalon Fivc o'chlock. a TISZA-SZÁLLÓ modernül beren:: dezett :: uj kávéházában Szinhdzi vacsorák.