Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-01 / 69. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. november 1. ttü*hf,' ittl® - ­másik városrészben pedig számos bolgárt meggyilkoltak. Orosz missziók Szófiában. Szófia, okt.ber 31. Az orosz ápolómissziók ma ideérkeztek. A pályaudvaron Nekljudov orosz követ, az orosz követség személyzete, valamint a királyné és a Vöröskereszt kép­viselői fogadták őket. A bolgár és az orosz himnuszt játszották és rendkívüli szívélyes beszédeket mondtak. Az orosz missziókat Bul­gáriában minden állomáson szívélyes ová­ciókban részesítette a lakosság. A státuszkvó megváltoztatása. Szófia, október 31. A törökök elhagy­ták Demotikát, amelyet bolgár önkéntesek szálltak meg. Táviratok érkeztek, amelyek szerint a török csapatokat Lüle-Burgásztól egészen az Ergene folyóig visszavetették. A harc még folyik. A kormánykörök hatá­rozottan remélik, hogy Drinápoly néhány nap múlva megadja magát. Az ellenzéki vezérek is követelik, hogy a bolgárok győ­zelme után a területi státusquot megvál­toztassák. A félhivatalos „Mir" azt irja, hogy a harctéren elért sikereket meg kell jutalmazni; a harctéren kiontott vérért a kárpótlást senki meg nem tagadhatja. Törökország fölosztása. Athén, október 31. A félhivatalos la­pok azt irják, hogy egészen kétségtelen, hogy európai Törökországot föl fogják osz­tani, de hozzáteszik, hogy nem a nagyha­talmak vannak erre hivatva, hanem a szö­vetséges Balkán-államok, melyeknek egye­dül van joguk erre a területre, amelyet a török hordáktól megtisztitottak. A nagy­hatalmaknak hálásaknak kell lenniök azért, hogy a Balkán-államok megszabadították a keleti kérdés megoldásának nehézségei­től és most már csak az föladat vár reájuk, hogy a háború eredményét tudomásul ve- . gyék. Intervenciójukra semmi szükség sittes. Mit akar a bolgár? Bécs, október 31. Balkáni diploma­ták köréből jelentik, hogy a bolgár kor­mány nem szándékozik fegyverszünetet kötni, hanem csak béketárgyalást hajlandó kezdeni Törökországgál, még pedig ugy, hogy más hatalmak közvetítését kizárja. A bolgár hadvezetőség egészen Konstantiná­polyig akar előnyomulni. Török értesülés. Bécs, október 31. Az itteni török nagy­követség a harctérről táviratokat kapott, a melyek szerint a harc még folyik. A törökök az egész vonalon nagy sikereket értek el. Barátság Oroszországgal. London, október 31. A „Daily Tele­graph"-nak jelentik Pétervárról, hogy ala­pos remény van az európai béke föntartá­sára. Oroszország és Ausztria és Magyar­ország a legjobb baráti viszonyban vannak és igy is akarnak maradni. Angol hang. London, október 31. Churchill miniszter tegnap Sheft'iehlben beszédet mondott. Kifejezte azt a reményét, hogy a balkáni háború bprejes^e után a ndmzétek egyék tesznek abban az elhatározásban, hogy azok az ügyek, amelyek a mostani háborút élő­idézték, nem szabad, liogy másodszor is hábo­rúra adjanak okot. A kormányok kivétel nél­kül becsületesen törekszenek arra, hogy (for­mulát találjanak, mely a hadviselőknek igaz­ságot szolgáltat és hasznára van az érdekelt népeknek. A háború spontán robbanás egész erejével tört ki. Ilyen kitörés láttára ki vol­na oly merész azt állítani, liogy az erő so­hasem volt gyógyító eszköz vagy ki volna oly hazug, hogy kijelentené, liogy háborús erényeik neon játszanak életbevágó szerepet egészséges, becsületes népeknél vagy végül ki volna oly balga, hogy föltenné, hogy egy hosszú életnézet, mely a történelem folya­mán kialakult és karunkban megérlelődött, mindig politikusok és diplomaták felszínen maradó sima konvencióival kiegyenlíthető. — Nagy-Britannia — igy fejezte be sza­vait a miniszter — minden eshetőségre fel­készülve kell, hogy legyen. Helyes dolog tü­relmesnek, óvatosnak ós békeszeretőnek len­ni, de nem elég. Erőseknek, öntudatosaknak és egységeseknek is kell lenni. Románia magatartása. Bukarest, október 31. A király ma és holnap a nagyhatalmak képviselőit kihall­gatáson fogadja. Ezeknek a kihallgatások­nak nagy politikai fontosságot tulajdonita­nak. A diplomácia már eltemette Törökországot! Parisból jelentik: Diplomáciai körök­ben nagyon pesszimisztikusan itélik meg Törökország helyzetét. Már a legkevésbé sem biznak a török fegyverek dicsőségé­ben. Ugy itélik meg a helyzetet, hogy ez a végzetes háború az ázsiai Törökország összeomlását is jelenti. A francia kormány, ugy látszik, osztozik a diplomácia vélemé­nyében, mert hadihajókat küldött a szíriai vizekre. Ázsiai Törökországban ugyanis igen súlyosan érdekelt Franciaország. A Balkán-szövetség uniója. Üszkübből jelentik: A Balkán-szövet­ség a diadalmas hadjárat esetén nemcsak vámuniót, hanem katonai uniót is tervez. A szövetséges államok hadseregének az egyenruháját ugyanolyannak óhajtanák. Szófiából jelentik: A hadügyminiszté­rium táviratot kapott a főhadiszállásról, a mely szerint javában tart Drinápoly os­troma. A harcról még nem érkezett rész­letes jelentés. Szófiából jelentik: A lüle-burgaszi csata sorsát a bolgárok oldaltámadása dön­tötte el, amely végzetes volt a török se­regre. A véres ütközet három napig tartott. A törökök Csataldsa felé visszavonultak, a bolgár lovasság üldözi őket. Csataldsa ka­puja Konstantinápolynak. Montenegrói vereség. Cettinjéből jelentik: A {montenegrói sereg rohammal akarta meghódítani Tarabos várát, a törökök azonban visszaverték a tá­madást. A montenegrói sereg háromszáz ha­lottat hagyott a harctéren. A miniszter fia. Belgrádból jelentik: Kovaesevics Lyubo­mir volt miniszter egyetlen íia meghalt a kumanovai csatában. A vitézül harcoló tisz­tet m>a temették Belgrádban, a temetésén húszezer ember megjelent. A ravatalnál a volt miniszter búcsúbeszédet intézett a fiá­hoz. — Fiam! — mondta — a hazáért meg­halni a legnagyobb dicsőség! Az óriási tömeget könyökig meghatotta az apa beszéde. A részvét jeléül a temetés napján az egész város gyászol. Belgrádból jelentik: Péter király Joan­novics Jovan külügyminiszteri osztályfőnö­köt bécsi követté nevezte ki. Románia résen van. Bukarestből jelentik: Egyik előkelő ro­mán politikus nyilatkozott a helyzetről a Berliner Tagblatt tudósítójának: — Annyi bizonyos — mondta a politikus — liogy Románia még nem mozgósított. Mi nem bocsátkozunk kalandokba. A nagyhatal­makkal egyuton járunk. A balkáni státuskvo föntartása ellen semmi kifogásunk, a területi változásokba azonban nem egyezünk bele. Résen leszünk. Török katonák Ausztriában. Reichenbergből jelentik: A plevljei üt­közet után Boszniába menekült török ka­tonák közül kétszáztizennégy és több tiszt ma ideérkezett. A többi menekültet Péter­váradra szállították. A vizái török haderő. Konstantinápolyból jelentik: A had­ügyminisztérium hivatalos jelentése sze­rint a vizái török sereg póterősitéseket ka­pott. Ujabban is két ázsiai hadosztály ér­kezett Vizába, ahol most igen erős a török hadállás. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor: PÉNTEKEN: d. u.: ártatlan Zsuzsi, ope­rett, PÉNTEKEN ESTE: Erős láncok, víg­játék. SZOMBATON: New-York szépe, operett. VASÁRNAP d. u.: A gólya, bohózat. VASÁRNAP ESTE: New-York szépe, operett. Majolika-müvészet. (Saját tudósítónktól.) Hódmezővásárhe­lyi, országos nevű művészek összeállottak egy szép tavaszi napon és igy szóltak egymás­nak: — Fiuk, ez igy nem megy, igy nem lehet megélni, igy elhanyagoljuk az igazi magyar művészetet, az ősi, gyönyörű magyar motívu­mokat. Költene valamit csinálni! És csináltak valamit, — ami rövid időn belül országosan ismert lesz, ami Hódmező­vásárhelyt talán néhány éven belül világ­hírűvé teszi. Megteremtették a művészek ma­jolika telepét. És a mai napon Szegeden lép­nek nyilvánosságra. A Kárász-utcában, Vár­nay L. könyvkereskedése mellett, egy hatal­mas teremben kiállították több száz müvü­ket. Tornyai István festő, Pásztor János szobrász és Endre Béla festő, valamint Tö­rök Ferenc igazgató a majolíka-telep lelkei. Igazi művészemberek. Tornyai például euró­pai nevü ember. Nagy küzdelmekkel liiiek maradtak Hódmezővásárhelyhez ós a magyar Alföld, a magyar lélek legkitűnőbb ismerői­vé váltak. Ez év májusában aztán vásárol­tak a vásárhelyi Újvárosban három hold föl det, berendezték. IS félév óta kész a majolika­telep. Fölváltva dolgoznak, terveznek, ugy, hogy minden egyes mii az ő alkotásuk, nincs semmi giccs, ha valamelyikkel elégedet­lenek eldobják. Diszmü tárgyakat ­vázák, különféle színezett edények — és épü­letre való díszek kerülnek ki a telepükről. Mind speciális, különálló munka. Végtelenül egyszerűek. A magyar stílust nem várt mó­don támasztják föl, habár a majolika-miivc­szethen. Megmutatják, mennyi variációt, ere­detiséget, erőt, üdeséget és közvetlen szépsé­get adhat az, ami igazán magyar. Egy-egy váza, némely tányér rendkívül kedves, ugy, liogy a szemlélő szinte fölujjong és kérdezi, liogy igy is lehet? Ismerjük a Zsolnáy-gyár világhírű dolgait, tanulmányoztuk a japán

Next

/
Thumbnails
Contents