Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-24 / 88. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. november 23. KOZMETIKA. Rovatvezető; VARRÖ A. BÉLA. oki. gyógyszerész. Szépségápolás. Semmit sem lehet biztos alap nélkül si­keresen fölépíteni. A szép. üde arcbőrt sem teremthetjük meg, ha annak legfőbb alapja: az állandó anyagcsere nincs rendben. Akinek sárga, zsiros, sőt pattanásos, foltos az arca, ne azt kérdezze legelőször, hogy mit kenjen az arcára, — bár az igaz, hogy később, javu­lás közben, kenegetni is kell, — hanem azt, hogy mivel könnyítsen az elromlott bőr belső állapotán? A tisztátalan bőr nem külső behatások alatt fejlődött ilyenné, hanem okát a test ben­sejében, a gyomorban és a belekben rejte­geti. A gyomor és bél az, amely a táplálkozás legfontosabb részét elintézi, ennek a két derék szolgálnak a megkímélése, sőt segitgetése, nem csak kötelessége, hanem jutalmat termő cselekedet is a gazdának. Egy igazán szép asszony, akinek az arca még ma is sima, rózsás és fehér, bár már a nagymamák ezüst fejdiszét viseli, a követke­zőképpen felel arra a kérdésre: hogy mitől volt ő mindig szép s mitől maradt szép mai napig is? — Már az édes anyám nagy gondot for­dított arra, hogy jól táplálkozzam. Mint gyer­mek, én sok tejet, tojást kaptam, kevés hust, sok zöld főzeléket, befőtt gyümölcsöt, a friss gyümölcsök közül leginkább szőlőt. Es cuk­rot is, ha megkívántam és kértein. Mindent az édes anyám adott elém és mindennek az izére, sőt a hőfokára is vigyá­zott. Az elsózott, agyonpaprikázott, borso­zott ételt azonnal elvette előlem és én tulfor­ró ételt, se jéghideget nem kaptam soha. Édes anyáin nem engedte, hogy étkezés közben hideg vizet igyam a meleg étel után, ő adott nekem mindig kellemesen állott vizet, de egy jó tele pohárral ebéd után. Vizet, ilyen jó adagban, reggel, ébredés után is kaptam s este lefekvéskor is, amikor egy kis citromlé és cukor vagy valami jó gyümölcslé volt belekeverve. . Ilyenkor édes anyám mindig megkérdez­te: elvégeztem-e a székletételt (ez nálunk nem volt se nevetni, se titkolni való dolog) s a szerint, amit mondtam, kaptam ilyenkor egy kis Seidlitz-port, habzó vizben, vagy pedig egy meleg köteléket a gyomor tájára és le­.iebb. A Seidlitz-por másnapra könnyített a bajon, a meleg megszüntette a nem rendes, de bővebb eredményt. Én ehhez hozzászoktam és később, a ma­gam szárnyain- is igy éltem. A legelső reggeli táplálékom egy pohár iángyos viz Volt. Néha tettem bele pár csepp citromot, de nagyon vigyáztam rá, hogy a viz tiszta edényből, teljesen tisztán jöjjön az ágyamhoz. Az igazi reggelim mindig egy csésze ka­kaó volt, se tejszínes kávé, ami hizlal, se tea, amely soványit, hanem csak ez, amely erősit. Pirított zsemlyét ettem hozzá, utána fölhaj­tottam egy jó pohár friss vizet és ha lehetett, ettem utána szőlőt, ha ez nem volt: vajjal és mézzel kent piritott kenyeret. Ez reggel 7—8 óra között történt, mig az első pohár vizet már 6—7 óra között megit­tam. Én u. i. csak nyolc órát töltöttem az ágyban estétől-reggelig. Mindig jókor feküd­tem le, de korán is keltem. A friss reggeli leve. gönek, amely az én arcomat mindén reggeli, télen, nyáron megfiirösztgette, sokat, kö­szönhetek. Nos, tiz órakor volt a második reggeli. Ilyenkor én soha sem laktam jól zsiros ele­delekkel. Egy friss tojás, egy darab vajas­kenyér. egy szelet sonka, vagy egy darabka szalonna, hozzá igen kevés kenyér és egy csöpp kis pohárban jó ó-bor, ez volt az én tiz óraim. Ha szőlő volt, akkor minden mást elhagytam a kedvéért. Délben, pont egy órakor ebédeltem. Jó leves, könnyű sült, sok friss főzelék, vagy saláta, édesség és gyümölcs. Ez volt a leg­kedvesebb ebédem. Ha azt tapasztaltam, liogy fogyok, ebéd után vagy ebéd közben fél liter forralt tejet is megittam, mikor pe­dig kedvem ellen hiztam: forralt vizet it­tam, teával halványra festve. Minden fű­szert (a hires magyar vaniliát: a foghagy­mát is) elkerültem. Nem ittam se bort, se sört, soha. De alma-bor, málnaszörp, narancslé, stb. mindig 'volt a házban s napközben, ha épen nyalakodni vágytam, ebből ittam jó friss vizzel. Ozsonnát este öt órakor ettem. Nyáron hideg kávét, aludttejet, télen teát. A teához sonkát, sültet is, de nem feledtem el a mé­zes-vajas kenyeremet s rendesen egy kis be­főttet sem. Nyáron persze bőséges gyümőlcs­lakmározás volt a kávé után. A vacsorán, minthogy én mindig éjfél előtt feküdtem le, akár hiszik, akár nem, té­len-nyáron egy riagy alma volt csak. Kivéve, ha napközben szorulást szenvedtem, ami iga­zán alig-alig esett meg. Ilyen napon föltétlenül csak egy hig to­jást ettem s utána egy pohár habzó Seidlitz­poros vizet. Mikor pedig az ellenkezőjét ta­pasztaltam: éjjelre is egy csésze kakaót ren­deltein s utána a régi jó meleg bekötést. Azokon a napokon, amelyek a nőknek változást jelentenek, mindig ágyban feküd­tem s a leggondosabb beteg-kosztot kaptam: levest, tojást, becsináltat, csirkesültet, befőt­tet, kochot. És gyakran ittam napközben egy kis csésze ezerjófii-teát. Egyáltalában az ezerjófii-tea nálunk há­ziszer volt. Éppen ugy, mint most a pepsin a hozzárendelt sósavval. Egy kis csésze kese­rű teát igen sokszor ittunk, különösen fára­dozás után, pepsint pedig akkor, ha szenved­tünk, ha a szokás ellenére, kivételesen nehéz, zsiros, veszedelmes ételt ettünk. Ez igazi ta­lizmán gyomorrontás, sőt gyomorgörcs el­len is. Igy éltem, igy táplálkoztam, fejezte be a szép nagymama. És, azt hiszem: ettől vol­tain, ettől maradtam szép. Aki hisz nekem, próbálja meg. ItAUCSUK-CIPOSAROIt DOBOZA. MINŐSÉGED ARANY TÖRVÉNYKEZÉS. § Pör egy temetés miatt. Szabadkáról jelentik: Gerber József elhalt gazdag'paraszt embert Gerbsch Mihály plébános, mivel H gazda állítólag vadházasságban élt, nem akarta eltemetni s igy csak n temető árkában földelték el. Gerber családja port indított a kulai római katolikus egyházközség ellen « bíróilag kérték a plébánost arra, hogy Ger­bert a családi sírboltba temesse el. A járás­bíróság kötelezte is erre a plébánost, a kalo­csai érsekség és a kulai hitközség ez ellem azonban felehbezéssel élt s a zorohori tör­vényszék a felebbezésnek helyt adott azzal a megokolással, hogy az egyházi intézkedéseket polgári Ítélettel felülbírálni nem lehet. SPORT. o Városi főgimnázium és Felsőipariskola érdeklődéssel várt találkozása az ifjúsági bajnokság utolsó őszi mérkőzésében uem dél­előtt, hanem délután fél kettőkor kezdődik. A megenyhült időjárás előreláthatólag nagyszámú érdeklődőt fog a pályára vonzani. Az ifjúság meg is érdemli a mérkőzései iránt megnyilvánuló nagyfokú érdeklődést, mivel játékuk minden találkozás alkalmával na­gyon szépnek, élvezetésnek bizonyult. Belépő­díjul 20 filléres tréningjegy váltandó.- Bíró Horváth Pál II. fokú szövetségi biró lesz, ki­nek szaktudása garanciáját képezi a meécs rendes lefolyásának. o Tréning. A SzAK tagjai ma vasárnap vasárnap délután teljes számban tréningbe állanak. Azért kezdődik az ifjúsági mérkő­zés oly korán, hogy a tréningre is elég idő maradjon. Különös kíváncsisággal várják a prágai Rudolfnak és a Bakból a Sz A K-hoz átigazolt ujabb kiváló játékosának bemutat­kozását, o Nem mernek kiállni ? Amint értesülünk az SzTK nem fogadja el a SzAK abbeli kihí­vását, hogy ellene december 1-én barátságos meccsre álljon ki. Nem értjük az SzTK húzó­dását. Mindig hirdeti magáról, hogy a leg­jobb szegedi csapat és amidőn ennek tényle­ges bebizonyítására alkalmat kiván'adni a SzAK, nem reagál a kihívásra. Ugy informál­ta kbenniinket a SzAK-isták, hogy hideg idő­re való hivatkozás nem lehet valódi oka a ki­hívás elől való kitérésnek/mert hideg időben a SzAK sem állitaná ki csapatát. Azonban a mostani időjárás igenis alkalmas mérkőzés lebonyolítására, aminek legjobb bizonyítéka, hogy Budapesten még három hétig tart a szezón, sőt- az SzTK-nak készülnie is kell még egv esetleges játékra a Szabadkai Mun­kások ellen. A SzAK tavaly december 10-én játszotta utolsó bajnoki meccsét, továbbá az SzTK-nak annál kevésbé volna oka a kihí­vás elől kitérni, mert hisz a SzAK már három hete nem tart mérkőzsét, igy azt SzTK min­denesetre nagyobb tréninggel bir. Azért való­ban kíváncsisággal várjuk az SzTK- nyilatko­zatát a reváns ügyében. A ,,Délmagyarország" telefon számai: Nappali szerkesztőség 305. Éjjeli szerkesztőség 10 83. Kiadóhivatal 305. Kiadótulajdonos 31. Kmieljea bőrbfitorKaiönleggss^rfgtCgt Kulinyinál. Szeged, Kiss-utca, Kiss D.*ház.

Next

/
Thumbnails
Contents