Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-23 / 87. szám

1912. november 24. DÉLMAGYARORSZÁG 14 A HÁBORÚ A BALKÁNON. Csataldzsánál a bolgárok föladták hadállásukat és megkezdték a visszavonulást! — Ferdinánd hadseregével ismétlődött Napoleon ismeretes moszkvai tragédiája. — Szerbek vakmerő merénylete Albániában s a szandzsákban a monarchia ellen! — Oroszország két hét óta szállítja a katonákat. — A helyzet rendkivül komoly. (Saját tudósítónktól.) Bekövetkezett, amit a német vezérkar a napokban megjósolt: Csataldzsánál a bolgárok megkezdték a visszavonulást. A csataldzsai vonalon a bolgár hadsereg csak kedden foglalta el a magaslatokat és a sáncokat és ma már kénytelen volt föladni a hadállását. Teljesen kiüritete a sáncokat és a magaslatokat, csak a magaslatok mögött való sáncokat tartották meg. Ez legjobban a török hadvezetőséget lepte meg, mert a jelentések szerint a bolgárok Csataldzsánál döntő támadásra készültek. A londoni távirat, amely beszámol erről a kétségtelenül szenzációs harctéri eseményről, fölemlíti, hogy a bolgár hadvezetőség valószínűleg nem találta alkalmasnak az előkészületeket a döntő támadásra. A bolgár seregnek nincs elegendő muníciója sem. Konstantinápolyban leírhatatlan örömmel fogadták a visszavonulás hirét. Most már bizonyosra veszik, hogy végeszakadt a bolgár győzelmeknek, mert Csataldzsánál a pótcsapatok támogatásával sem tudott boldogulni. mit? Egész bátran csöngethetek. Csak be kell mennie a hálószobába, mig bejön valaki. Bementem a hálószobába. A nappali szoba lámpájának gyönge fénye sugárzott be hozzám. A hálóban két ágy volt. Ellen csöngetett és bort kért. Hallottam, amint egy gyönge léptű leány bort hoz és ismét kimegy. Rövid idő múlva Ellen bejött a hálószobába. Az ajtóban állva maradt. Egy lépést feléje mentem. Halkan sikoltott és hozzám futott. Ez tegnapelőtt este volt. — Hogy mi történt azután? Csak légy türelemmel, történt még egyéb is. Tegnap reggel, amint fölébredtem, már világos volt. A nap az ablakredőny hézagain át besütött a szobába. Ellen is ébren volt. Sóhajtott és fáradtan rám mosolygott. Karjai fehérek és bársonyosak, keble telt. Valamit súgtam neki, amire ő szótlanul, szelíden, csókkal zárta le az ajkamat. _ Két órával később talpon voltam. Ellen is fölkelt és a ruháját rakosgatta. És ekkor olyasmit éltem át, ami még ebben a pillanatban is összeráz, mint egy rossz álom. Figyeli! A mosdónál állottam. Ellennek valami dolga akadt a szomszéd szobában. Amint az ajtót kinyitotta, megfordultam és benéztem. Hideg levegőhullám csapott felém a nyitott ablak felől és a szoba közepén egy férfi holttestét pillantottam meg. Koporsóban fekvő, szürke szakállas férfiholttest volt. Sovány térdei mint dühösen összeszorított öklök meredtek a magasba a lepel alól. Az arca ijesztően sárga volt. És mindez a nap sugárzó világosságában. Megfordultam s nem szóltam egy szót sem. Amikor Ellen visszatért, már felöltöztem és elmenőben voltam. Alig tudtam ölelését viszonozni, ő is felöltözött, le akart kiKissé korai volt tehát a bolgár lelkesedés, a „Bevonulunk Konstantinápolyira!" cimü mámoros ujjongás, amelybe belékábultak. Ferdinánd király egyelőre csak álmodhat arról, ha ugyan van erre ideje, hogy mint a Kelet diadalmas hadvezérének a fejére Szófiában ünnepélyesen ráteszik a császári koronát. A bolgárok visszavonulásával kapcsolatosan két német attasé rendkivül érdekes nyilatkozatát közli egy müncheni távirat. Törökország helyzete — mondta a két attasé, — a legkevésbé sem kedvezőtlen annyira, hogy kényszerülnie kellene a békére. A bolgár hadseregnek most olyan a helyzete Konstantinápoly előtt, mint a franciáké volt 1812-ben Moszkva előtt. A csataldzsai bolgár hadseregnek nincs már elegendő municiója, szűkölködik élelmiszerekben, hazulról nagyon nehéz a szállítás és mindezekhez hozzájárul még a dermesztő hideg. A török hadsereg ezzel szemben sokkal kedvezőbb helyzetben van. Rendelkezik jelentékeny és fölhasználatlan erősérni egész a kapuig. Jött is és még mindig nem szóltam semmit. Lenn a kapu alatt egészen a falhoz húzódott, hogy meg ne lássák és -suttogott: — A viszontlátásra! — Holnap? — kérdeztem habozva. — Nem, nem holnap! — Miért nem holnap? — Hallgass, szivem, holnap temetésre kell mennem. Egy rokonom halt meg. Most már tudod? — Hát holnapután? — Igen, holnapután, itt a kapu alatt foglak várni. Isten veled! Elmentein. Ki volt ő? És ki a halott? Hogy összeszorította az ökleit és az ajkai milyen borzasztó komikusan csüngtek alá. Holnapután ismét várni fog . . . Elmenjek-e hozzá megint? A kávéházban, ahová beültem, nyomban egy lak- és címjegyzéket kértem. Fölütöttem. Gamle-Kongewej, ez és ez a szám . . . Jó, most látom a nevet és tudom, hogy Ellent hogy hivják. Várok egy darabig, atnig a reggeli lapokat hozzák és rácsapok a legelsőre. A gyászjelentéseket tanulmányoztam. Igen, valóban megtalálom az övét is, mindjárt elsőnek a hosszú sorban, vastag betűkkel: „Hosszú betegség után, 53 éves korában ma meghalt a férjem". A gyászjelentés tegnapról van keltezve. Most itt ülök és gondolkozom. Egy embernek harminc évvel fiatalabb a felesége. Sok évig beteg, amig egy nap végre meghal. A fiatal özvegy föllélegzik, az élet kiált hozzá és integet feléje gyönyörűséges bolondságaival. A nő figyel a csábitó hangokra és válaszol: Megyek! És még aznap este sétálni megy a Vestavoldra . . . Ellen! Ellen! Holnapután . . . vei, például az anatóliai hadsereg még teljesen érintetlen. Ezzel az érintetlen erővel még csak ezután kerülnek szembe a bolgárok. A szerbek már képtelenek pótolni a veszteségeiket. Valószínű, hogy a csataldzsai ütközet után nagy krach következik a bolgár hadseregre. Konstantinápolyból ma ujabb távirat érkezett a fegyverszünet föltételeinek az elutasításáról. A fegyverszünetet ezekhez a föltételekhez kötötte a Balkán-szövetség: 1. Janina Görögországé. 2. Szkutari Montenegróé. 3. Monasztir Szerbiáé. 4. Drinápoly Bulgáriáé. 5. Törökország megszünteti az ujabb erődítéseket. 6. A csataldzsai vonalra nem szállít csapatokat és municiót. 7. A menetelő csapatok megállanak a fegyverszünet megkötésekor. Ezeket a föltételeket egyhangúlag, minden tanácskozás nélkül visszautasította a török kormány. Bécsből szenzációs távirat érkezett a késő éjjeli órákban a szerbek albániai hódításairól. A szerbek eddig csak közigazgatásilag rendezkedtek be Albániában, most azonban olyasmit cselekedtek, ami nemzetközi jelentőségű. A vasutvonalakon uj tarifát léptettek életbe, az 1910-iki szerb tarifarendszer alapján. Az egyedáruságot a Szandzsákra is kiterjesztették. A monarchia árui is csak védvámmal juthatnak Albániába. Fölösleges magyarázni, hogy ez a szerb berendezkedés nem maradhat megtorlás nélkül. Ez az ujabb kihivás csak olaj lehet a tűzre. A monarchia hadvezetősége most már gyorsabb tempóban foganatosítja az intézkedéseit. Berlinből táviratozzák konstantinápolyi jelentés nyomán, hoyy a Kubanek orosz páncélos cirkálót ma nem engedték be az Aranyszarv öbölbe. Ennek a cirkálónak szánták a konstantinápoly görög városrész megvédésének a szerepét. A ,,Vossische Zeitung" értesülése szerint Oroszország váalsza még ismeretlen ebben az ügyben. Berlinből jelentik, hogy pénzügyi körökben állandó a panasz a waggonhidny miatt. Az ipari szállításokat nem tudják kellőképen eszközölni. Most kipattant a waggonhiány titka. A waggonokat a keleti határra szállították, mert a legbiztosabb értesülés szerint Oroszország a déli és a nyugati határon már két hete lázas gyorsasággal szállítja a katonákat. Szalonikiből jelentik, hovv az utcákon állandó a verekedés a bolgárok és a törökök, valamint a görögök és a bolgárok között. Szalonikit ugyanis teljesen okkupálta a görög sereg. Görög a kormányzat, a közigazgatás, minden. A bolgár katonáknak még az őrjáratokat sem engedik meg. A nyilt utcán való rablás és gyilkosság is napirenden van. Belgrádból jelentik: A Stampa, a külügyi kormány félhivatalosa ma cikket közöl Tahy, a mitrovicai osztrák-magyar konzul Budapestre való meneküléséről. A cikk szerint a konzul nem üdvözölte a Jankovics tábornok vezetésével bevonuló szerb sereget. A katonák ellenszenvvel fogadták a konzul viselkedését. Tahy veszélyesnek találta a helyzetét és levélben kö-