Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-22 / 86. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. november 23. SZÍNHÁZ, művészet Színházi műsor: PÉNTEK: A miniszterelnök, komédia. SZOMBAT: A miniszterelnök, komédia. Hugó Viktor a moziban, (Saját tudósítónktól.) A raoai diadalát jelenti az az örvendetes jelenség, hogy a világirodalom kiválóságai is bevonultak már a fehér vászonra. A remekművek a moziban alig veszítenek az értékükből, mert a szédületesen fejlődő kinematográlf-technika pompás beállításban, korhű megrajzolással vetiti szinre a világhíres, irodalmi alkotásokat. A vidéki mozgósziniházak közül a szegedi Vassmozi a legelső, amely valóiban értékes, irodalmi alkotással traktálja a közönséget. Hugó Vidor ,.A nyomorultak" ciimii irányregényét, az újkor regényirodalmának e kiemelkedő alkotását mutatja be a Vass-mozi. Hus és vérből való emberek jelennek majd meg a vásznon, élő és szenvedő áldozatai a társadalomnak, akiknek izgalmas históriája megrezegtet minden idegszálat. A nyomorultak összesen négy részben kerül bemutatóra a Vass-imozibari. Az elsőiész már pénteken, szombaton és vasárnap szinrekeriil, a következő három rész pedig folytatólagosan, hetenkint egy-egy részben. A bemutató iránt olyan nagy érdeklődés nyilvánul meg, amilyenre, a mozi-premierek történetéiben, még alig volt példa. A Vass-mozi szenzációjával kapcsolatosan kivonatosan leközöljük Haraszti Gyula tanulmányát, amely a Klasszikus regénytárban jelent meg: A nyomorulbak Hugó Victornak egyik leghíresebb regénye. Vagyis e miivet a francia, sőt az egész újkori irodalomnak egyik legnagyobb tehetsége irta, még pedig annyira önmagához méltón, hogy a legfeltűnőbb jelenségek közé tartozik az nemcsak a francia, hanem az európaii regényirodalom történetében. A nyomorultak úgynevezett társadalmi irányregény: olyan válfaja a regénynek, a melynek müvelésére Hugót úgyszólván praedestinálta egész egyénisége, egész életének folyása és mely Hugónál is magán viseli a XIX. század közepe tájának hatását, át- meg át lévén hatva ezen kor szellemétől. Lássuk, kik azok, akik iránt Hugó regényével könyörületre akar indítani, mély és tevékeny szánalmat ébresztve szivünkben.' A társadalom áldozatai ezek, a társadaloméi, mely első elbukásukat okozta, léha szórakozásból megejtette a tudatlan nőt, fegyenccé süllyesztette a nyomorgó férfit, hogy aztán átkos végzet gyanánt nehezedve rájuk, ne engedje őket fölemelkedni, a nő mind !ejebb kényszerüljön süly ed ni, a férfi pedig csak a, legrettentőbb erőfeszítések árán, iszonyú gyötrődések közt bírjon megküzdeni a hínárral, mely lábát mind erősebben búzza a mélybe.... Lesújtó rousseaui vádbeszéd ez a társadalom ellen az elhukottaknak, a bűnösöknek, kik nem a saját vagy legalább is nem egészen a saját hibájukból estek bűnbe, piedestálra emelésével mint vártaim szenteknek, fejük körül a megdicsőülés fénykarikájával. Hugó drámáiban nagystílű courtisaneokat rajzol nem egyszer és ezek alakját a romantika szellemének megfelelően megnemesiti, érdeklődésünk, sőt csodálatunk tárgyává emeli a szenvedély heve. Fantine azonban egészen más typus, mint a Marion Delormeok és a Tishéck. Még nem is holmi „kam éli ás hölgy", csak egyszerű utcáfutó leány. Egy elhagyatott kis grisette ő, kit tapasztalatlansága és mások példája diákszeretkezés ideiglenes eszközévé silányit. E szeretkezést, melynek leírása, ez a darab bohém-élet érdekesen elüt a regénynek különben állandón pathetikus hangnemétől, Fantine egész életével fizeti meg. A kaland végén ugyanis, midőn szeretője cserben hagyja, anyának érzi magát. Szégyenével aztán mindenütt v isszautasittatásra talál a ridegen erkölcsös társadalomban és nem lévén más módja arra, hogy eltarthassa gyermekét, mind alább süllyed, oly aljasan brutális meggyaláztatásoknak járva végig kálváriáját, melyek elbeszélésénél látni való, mint törekszik az iró minél erősebben háborítani föl olvasóját a buták ós gonoszok társadalma ellen. Csak egy lény akad, kitől szenvedése utolsó napjaiban enyhületet nyer ós ez is a társadalom másik áldozata a férfiak közt. Noha Fantine már az Első rész végén meghal, mégis emléke végig kisér mind az öt részen, minthogy ama nemes pártfogó, a regény főhőse aztán az anyát pótolni vállalkozik a kis árva mellett és ez árvának élete folyását szerencsés révbe jutásáig követjük. Folyton ott lebeg az olvasó előtt Fantine alakja az anyai mártirság glóriájától megdicsőültem Igy emeli föl Hugó a prostituált nőt is magas erkölcsi alapzatra, a legszentebb érzésnek tevén őt képviselőjévé, még pedig sokkal igazabban és megragadóbban, mint a pusztán színpadi hatásvadászatra szánt Borgia Lucretiában tette. Közbevetőleg emlékezzünk meg pár szóval Fantine leányáról, Cosetteről is, kire vissza fogunk még térni és ki szintén a misérable-ek csoportjának tagja, ínég pedig annál rokonszenvesebb, mert teljességgel nem a maga hibájából szenved, hanem kizárólag tőle nem függő viszonyok áldozata és főleg: mert gyermek. Hugó előszeretettel rajzolja gyermekkorának kegyetlen sorsát, amint egy falusi durva korcsmárospárnál tengődig, hol — miután már nincs, ki fizesse érte a tartáspénzt — terhes munkára kényszerítik, koplaltatják ós iitik-verik, roingyokban járatják. A gyermekkor szenvedéseinek állandóan isin 'ülő, dickensi érzékenységű rajzával mesb r. He a regény főhőse. Jean Valjean az, ki iránt mindenekfölött akarja lefoglalni Hugó részvétünket, ugy, hogy tulajdonképpen Fantine is, Cosette is csak az ő alakjának még rokouszen vosebbé tételére, eszményilésére vannak hivatva. Ö a fő, a tulajdonképpeni misérabl. Ha a Fantine a társadalom szélén tűrő elnézésből tengődő pária-kasztnak képviselője, Jaen Valjean még inkább kiilönlegességszerü kórtiinet, mert ő már éppen gályarab tehát a halálbüntetésnél is rettenetesebben büntetett gonosztevő. Első bünibeesésések nemes inditóoka volt. Ez a szegény ördög, ki kerti és mezei munkából éldegélt a maga vidékén, nem nézhette tovább kis unokatestvéreinek éhezését és kenyeret próbált lopni számukra: ezért Ítélték ötévi gályarabságra. Hőse rajzában inkább, mint valaha, az elbukott föleim el ésónek könyörületes gondolata vezérli Hugót. Valjean, midőn a gályarabságból végre majdnem félbarommá, majdnem félgonosztevővé durvult lélekkel kiszabadult és mindenünnen közveszélyes bélpoklos gyanánt kiverte, balálra éhezve és fáradtan hasztalan eseng pénzéért betevő falat és nyugvó-hely után: Myriel püspök szerény lakába téved és ott töltheti az éjjelt. Ez a főpap a krisztusi alázatosságnak és önfeláldozó irgalomnak annyira eszményi 'megtestesülése, hogy heves belső forradalom megy át Myriel hatása alatt Valjean, kiben az összes gonosz hajlamok fölzudiilnak imég egyszer, erősebben mint bármikor és rut hálátlanságra bírják jóltevőjével szemben. Emez nagylelkűséggel sújtja és ugyanakkor fölemeli őt egy tisztább, nemesebb légkörbe, melyről ő addig nem is álmodott. Mint társadalmi sebek feltárásával foglalkozó irányregény, fenkölt vezérgondolatával lelkünk mélyéig hat és egyetemes, örökemberi érdekű. Mint szövevényes kalandok kitűnő elbeszélése, vrosenyez a legszenzációsabb bűnügyi regénnyel, telve a leghatásosabb helyzetekkel, de a tehetségéhez méltó szinvonalt lehetőleg iparkodik megtartani az iró. Ha e pontban törekvése nem mindig ér célt, dusan kárpótol azzal, hogy viszont kortörténeti regénnyé szélesbiti helyéhkint miivél, mely igy Franciaországnak prózában irt epopoeájiává válik a XIX. század első bárom évtizedéből. *gA szinügyi bizottság ülése. A sziniigyi bizottság pénteken délután, rendes időben ülést tart, melyen a színtársulatot és előadásokat kritizálják és a színházi szerződést tárgyalják. * Henry Bataille. Henry Bataille, a franciák ünnepelt és körülrajongott drámairója, visszaérkezett Párisim. Vidékre vonult el, A isme-be, liogy ott csendesen dolgozhasson. Itt irja meg legújabb darabját. Hogy alaposan megismerjük az embereket — irja inast egy vallomásában, — időnként el kell távolodnunk tőlük, nélkülök kell élnünk s csendesen és meggondoltan kell emlékünkbe idéznünk azt, amit tapasztaltunk. Henry Bataille távol a francia fővárostól irta meg uj darabját, ott szerkesztette azokat az izgatott szeénákat, amelyek a Páris legmaibb lelkét tükrözik. Henri Bataille most naponta rósztvesz a Porte-Saint-lMartin-szinház próbáin. Darabja francia ckne: „Le Flámibeau." Ezt a darabot a Nemzeti Színház szerezte m -g előadásra és már januárban elő fogja azt adatni. * A miniszterelnök. A szinházi iroda jelenti: Nagy Endre három,fel vonásos komédiája, A miniszterelnök készen várja a pénteki bemutatót. A közönség körében akkora az érdeklődés, amekkora minden alkalommá!, ha Nagy Endre páratlan jó kedélyéről, elragadó humoráról van szó. A darab központja voltaképpen Solymossy Sándor lesz, aki Benke Dániel szerepében rendkívül bálás feladathoz jut. Crömöri Vihna, Csádér Irén, Harmath Zseni, Gyöngyösi Teréz, Baráti, Virányi, Heltai, Pogány, Ü'ngh ráry, Mi hó vesznek még részt az előadásban. * Drágán fizetett boldogság. Az Frónia-színházban pénteken este vetítésre kerül egy három felvonásos dráma, melyben a főszerepet Herny Portén játsza. A szenzációs dráma csak egy napig marad műsoron, mert az értékes filmet már több mozgófényképszinház előre lejegyezte. Ajánljuk a közönségnek, hogy ne mulassza el ezt az egyetlen alkalmat és nézze meg a mozite<$i,nika eme legnagyobb csodáját. A nagyhatású drámán kivid egy roppant bájos és kacagtató amerikai történet egészifi ki a csodás műsort. * Legjobb szinházi cukorkák Lindenfeld Bertalan Első szegedi cukorkagyárában, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatok. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal, Szeged Kárász-utca 9. liHiiiiHHHiaiBHK' francia szabású legújabb női kötött kukátok^ óriási választékban Polliik Test'vérok/uo! v Szeged- Szentes. Bl PUmUPP BHiyPKUBtílRSUBK' iü