Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-21 / 85. szám

1 ú 12. november 21. A prizrendi vérfürdő és a magyar delegáció. (Saját tudósítónktól.) Lápunk vezető helyén foglalkozunk a monarchia és Szerbia ismeretes konfliktusáról és megírjuk a inai nagy eseményt, mely igy foglalható össze Szerbia engedett. Ugyanezzel a kérdéssé foglalkozott ina a magyar delegáció is. A delegáció ugyanis ma délelőtt tartotta harmadik nyilvános ülését gróf Zichy Ágost elnöklete alatt. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök jelentette, hogy Nagy Ferenc interpellációt jegyzett be a külügyminiszterhez a prizrendi osztrák-magyar konzul ügyében Megválasztották ezután a hetes egyeztető-albizottság tagjaivá a következőket: Hegedűs Lóránt, Láng Lajos, Miklós Ödön, Molnár Viktor, Nagy Ferenc, Nyegre László, Pap Géza. A zárszámadási albizottság jelentését Miklós Ödön terjesztette elő, ismertetve a jövő évi kiadásokat és bevételeket. A jelen tést általánosságban és részleteiben elfogad ták. Nagy Ferenc terjesztette ele ezután interpellációját prizrendi konzulunk ügyében. Nagyon súlyos ok van, — mondta — hogy a delegációban ritka interpellációs jogát igénybe vegye. De a lapokban megjelent hirek a legsúlyosabb aggodalmakkal töltik el s kényszerítik, liogy a külügyminisztertől felvilágo sitást kérjen. Á lapok liire szerint ugyanis, amikor a szerb csapatok Prizrendbe bevonultak, oly merényletet követtek el konzulunk háza ellen, amely vérlázító és felháborító. Asszonyokat és gyermekeket, akik a konzulé tusra menekültek, vandál módon "koncolták fel. s az épületben vérfürdőt rendeztek. Ál Utólag maga a konzul is megsebesült, amikor lxáz^t védte. Más forrás szerint a konzult internálták és elzárták a külvilágtól s lehetetlenné tettek vele minden hivatali összeköttetést is. Sőt olyan megdöbbentő hir is érkezett, hogy a konzult megölték. Ha mindezek a. hirek valók, oly esettel állunk szemben, amelyet nem tűrhet el egyetlen állam sem, legkevésbé egy nagyihatalom. Ez a felháborító és páratlan aset, mely a nemzetközi jog szabályaiba is ütközik, megtorlás nélkül nem maradhat. Ha e tények igaz'ak, oly elégtételt kell szereznünk, amely megfelél egyrészt a monarchia tekintélyének s másrészt a humanizmus követelményeinek. Szeretné, hogy ha e hirek nem felelnének meg a valóságnak, s hogy az atrocitások nem követtettek el. Mégis oly nagy a nyugtalanság s a felháborodás, hogy lehetetlen ez ügyiben tovább is homályban maradni. A külügyminiszter kövessen el mindent, ami megfelel a monarchia tekintélyének. A következő interpellációt terjeszti elő: Tekintettel azon nyugtalanító hírekre, a melyek a prizrendi osztrák-magyar konzulra vonatkozólag elterjedtek, bátor vagyok a külügyminiszter úrhoz a következő interpellációt intézni: 1. Van-e a külügyminiszter urnák hivatalosan tudomása a prizrendi konzul ellen állítólag elkövetett támadásokról és a nevezett konzul tényleges helyzetéről? 2. Mit szándékozik a külügyminiszter ur tenni, hogy az ügy teljesen tisztáztassék és a netalán elkövetett sérelem haladéktalanul orvosolt assék? A delegáció tagjai élénk helyesléssel fogadták Nagy Ferenc energikus felszólalását és interpellációját. Berchtold Lipót gróf külügyminiszter helyett, aki az ülésen nem volt jelen, Wickenburg Márk grólf külügyi osztályfőnök válaszolt az interpellációra. A következőket mondta: —- Engedelmet kérek, hogy Nagy Ferenc bizottsági tag urnák interpellációjára azonnal válaszoljak. Bár válaszom a kérdésnek egész körét nem meriti ki, mindazáltal, ugy hiszem, annak egy igen lényeges momentumát mégis magában foglalja. Tény az, hogy a mi összeköttetésünk a prizrendi császári és királyi konzullal bizonyos idő óta dp lm a (i y a rorsz a(1 & szünetel. A külügyminiszter ur tegnapi nyilatkozatában utalt arra; hogy a belgrádi kormánynál követünk utján nyomatékos lépések tétettek abban az irányban, hogy a belgrádi kormány részéről ne támasztassák akadály az ellen, sőt megtétessenek a szükséges intézkedések, hogy konzulátusi tisztviselőnk Prizrendbe utazhassák és a közvetlen összeköttetést a prizrendi konzulátussal helyreállíthassa. A ma reggel érkezett értesülésünk szerint a szerb királyi kormány hozzájárult ahoz, hogy ennek a közvetlen összeköttetésnek a helyreállítása megtörténhes sék, ugy, hogy ma délután egy császári és királyi konzulátusi tisztviselő Belgrádon át Prizrendbe utazik. Abban a helyzetben vagyok, hogy ma ennyit mondhatok erről a tárgyról. A delegátusok megnyugvással fogadták Wi eke uhuiig vátadzát s ált alános votlt a vélemény, hogy a feszültséget lassankint barátságosabb hangulat váltja föl. Berchtold és Tisza a király előtt. (Saját tudósítónktól.) A király ma délelőtt háromnegyed tiz órakor kihallgatáson fogadta Berchtold Lipót gróf közös külügyminisztert. A kihallgatás fél óra hosszat tartott. Tisza István gróf, a képviselőház elnöke ma délelőtt tizenegy órakor szintén magánkihallagtáson jelent meg a király előtt. Tisza gróf háromnegyed tizenkét óráig volt a királynál. A delegációk előreláthatólag pénteken fejezik be munkásságukat; az osztrák delegátusok szombaton mennek vissza Bécsbe és ugyanakkor utazik el a király is. A delegáció befejezése után azonban ezúttal nem pihenő következik a politikai életben, hanem ujabb küzdelem. A képviselőházat már hétfőre, november 25-ikén délelőtt tiz órára ülésre hivták össze. Az ülés célja, a közzétett értesítés szerint: Intézkedés a további teendők fölött. Az első ülésen, hétfőn délelőtt be fogják terjeszteni a pénzügyi bizottság jelentését az 1913-iki állami költségvetésről. A gyakorlat az, hogy e jelentést harmadnapra tűzik ki napirendre; e szerint a következő ülés szerdán lenne. A házszabályok azonban kifejezetten megengedik azt is, hogy valamely javaslatot, ha tárgyalása sürgősnek látszik, már a következő ülés napirendjére kitűzzenek. Valószinii, hogy a Ház ezúttal is ki fogja mondani a sürgősséget. Amig a költségvetés tárgyalása véget nem ér: a képviselőház naponkint két ülést fog tartani: délelőtt tiztől délután kettőig és délután négytől este nyolcig. Ily módon egy lét alatt mindenesetre végez a Ház a költségvetéssel, amely után azonnal a nyugdijjavaslatot fogják tárgyalni. Még egy-két, határidőhöz kötött javaslat kerül napirendre és azután december 8-ika táján, ismét elnapolják a képviselőházat. Az ellenzékkel való egyezkedés csak e program elintézése után kezdődhetik, — ha ugyan megkezdődik. Itt emiitjük meg, hogy a szövetkezett elenzéki pártok csütörtökön délután öt órakor együttes értekezletet tartanak, amelyen Batthyány Tivadar gróf a nyugdij-törvényjavaslatot fog.ia ismertetni. Csak kedélyesen. Humoros tárgyalás a szegedi törvényszéken. (Saját tudósítónktól.) A szegedi törvényszéken, ugy büntető, mint polgári tárgyalásokon, igen otthonos vendég a — humor. Néha a legazgahmasabb jelent közben, amikor áhítatos csöndben lesnék minden szóra, hirtelen jóizü kacagás tör elő a hallgatóság soraiból, sőt a komor aron birák ajka szögletében is megjelen a mosolygás hullámos vonala. Az elnök egy-egy kijelentése, a vádlott vagy a tanú tréfás megjegyzése néha ontja a derűt a törvényszéki tárgyalásokon. A szegedi törvényszéken különösen gyakori a humor föl vidító közbelépése, amft leginkább bizonyít a sok törvényszéki adoma vagy anek dota, amit jogászkörök'ben beszélnek. Tegnap olyan eset történt a törvényszéken, ami kiemelkedik a humorláncolatban és mindenképen érdemes a tolj egy zésre. Megemlítjük, hogy a dolog csattanójú nem is annyira humoros, mint inkább tragikus, mert a kedélyes szereplőt büntetésképen kétszáz koronával iiic0 lex-belte a biróság. Az eset a törvényszék polgári fölehbezésénck tanácsának a tárgyalásán történt. Az unalmasnak induló, meglehetősen jelentéktelen ügy váratlanul érdekes fordulóhoz ért, amikor Huszár János dr. a felperes képviselője belekezdett pörbeszódébe. Igen vehemensen beszélt, lendületes gesztusokkal, mintha rablógyilkost vag^ méregkeverőt védett volna az esküdtszéki tárgyaláson. A tanácsban Nagy Aladár dr. törvényszéki elnök elnökolt, aki türelmesen és komolyan figyelt, Czukor Ignác dr. az előadó biró is figyelt, valamint a tanács másik tagja és a jogászludlgatóság is. Huszár dr. csak beszélt és beszélt, amikor Czu'kor biró hirtelen mosolygott ós a hallgatóság is vidám képet vágott, visszatartva a hangos kacagást. Az ügyvéd ugyanis olyasmit mondott, liogy . . . izé . . . egy valamivel nem lehet két nyergen ülni. Az elnök nean találta tréfásnak a dolgot és szigorúan rendreutasította az ügyvédet. Huszár János dr. tudomásul viette a figyelmeztetést és tovább beszélt, kissé humorosan. A hallgatóság mosolygott, a birák is alig tudták türtőztetni magukat, de Nagy Aladár dr. szigorúan megrázta a csengőt és megismételte a figyelmeztetést: — Rendreutasítom! Végre aztán az ügyvéd utolsó, na gy lendülettel befejezte a beszédét. Még le sem ült a székre, amikor Czukor Ignác dr. biró, aki a beszéd folyamán láthatólag visszafojtotta a nevetését, olyan kacagásba kezdett, hogy belevörösödött. A hallgatóság persze asszisztált a jelenethez. Erre ingerlüten iföláillott a lieflyéről Huszár János dr. ós a következőket mondta: — Nagyságos elnök Ur! Minthogy Ozukor biró ur elmulasztotta a tárgyaláson megkövetelt, kellő komolyságot, amikor ennél a komoly aktusnál hangosan nevetett, kérem az Elnök Urat, liogy méltóztassék a biró urat rendreutasítani! A tanács erre gyorsan kivonult a teremből a tanácskozási szobába. A hallgatóság még alig ocsúdhatott föl az ámulatából, a mikor újból megjelent a birói emelvényen a tanács. Nagy Aaladár dr. emelt hangon beszelni kezdett: — Őfelsége a Király Nevében! A hallgatóság áhítatos csöndben figyelte az elnök szavait. Mindenki arra gondolt, liogy a polgári ügyre vonatkozólag határozott a biróság. Az elnök azonban meglepetésben részesítette a hallgatóságot vagy még inkább az ügyvédet. — A törvényszék — mondta az elnök — Huszár János dr. ügyvéd urat viselkedéseért kétszáz korona pénzbüntetésre ítélte. íme, ilyen tragikusan végződött a humoros törvényszéki tárgyalás.