Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-21 / 85. szám

1912. november 15. DÉLMAGYÁRORSZAG 335 közgyűlésére utazni akartaim, korábban elindulva, beszóltam Ádám Vilmos villanyvilágitáisi vállalkozómhoz (aki t. i. házamban a belső villanyvezetéket ós felszerelést készítette), aki azt mondta, hogy a vasárnapi munkaszünet miatt ő maga fogja a nap folyamán a zavart megszüntetni; — azonban estére hazatérvén, ismét sötétségben találtam az egész lakásomat. Háznépem jelentette, liogy nem járt ugyan nálam Ádám villamos szerelőtől senki, de egy szerelő volt a légszeszgyártól, mondván, hogy ő a rendőrség utasítására jött, azonban ő sam nyu'lhat a dologhoz, mert ebeb Fonyó Somát vagy más magánválalkoohez Fonyó Somát vagy más magénvállalkoHarmadnap is sötétségben maradván, héttőn vagyis f. hó 11-én Dóczy Pál szomszédos műszerészhez fordultaim, ki azt mondta, liogy a főzár készülékben van valami hiba, ő azonban hozzá nem nyúlhat, főleg ímert az a légszeszgyár által ólom zárral van ellátva, — minek folytán í'elliivtam az illetőt, liogy most íuár ő forduljon a légszeszgyárhoz. Midőn aztán este hazatérteim, lakásomat teljes villá'ky világításban találtam s családom arról értesített, liogy a délután folyamán volt ott egy légszesztársulati mérnök egy szerelővel, akik a főzárkészüléket kinyitották s a bajt egy-kettőre megszüntették. Ezen tényállás tehát mindenestre elegendő arra, liogy ilyen szabálytalanságoknak előfordulni egyik légszeszfogyasztóuál sem volna szabad, főleg mert tűzveszély, betegség, betörés vagy más szerencsétlenség esetén beláthattan további balesetek történhetnek, ha a ház egészen sötétségben van. Én tehát ezek után negyed nap szereztem be a városi ügyosztálynál a Szeged város és a Légszeszgyár között 1894. március 13-án kötött szerződés egy nyomtatott példányát, a melyet elolvasván láttam, liogy az a város, mint erkölcsi testület, és az engedélyes légszeszgyár közötti viszony fontosaid) részeit tartalmazza ugyan, — a légszeszgyár és a fogyasztók közötti viszonyról azonban említés sínes abban, — s ez is lehetett oka annak, hogy a fent jelzett önkényeskedések nálam előfordulhattak s bizonyára előfordul Ihattak már másoknál is az eddig leifoly 18 éy alatt. — Miután azonban a fentliivatkozott szerződés 37. §-ának 13. bekezdése szerencsére ugy az én igénytelen kis regényembe belekezdeni. — Csak mondd mielőbb Vali! Égek a kíváncsiságtól, hogy hallgassam a te „csokrodat, — fordult felé Hanna. —• Igen, igen, beszélj Vali, — kérlelte Hedvig is. — Jól van, ha éppen akarjátok, de félek, hogy csalódást okoz az én történetem. — A te gyermekkorod Hanna, boldog, zavartalan volt s Hedvigé is ment olyan keserűségtől, mini az enyém. Mert azt talán hallottátok, hogy édes atyám daliás"szép ember volt s édes anyám hires szépség volt. — Már gyermekkoromban nem hallottam mást, mint édes anyám szépségének dicséretét. S igy ment ez az egész életemen keresztül. Bárhová mentünk is együtt, csak édes anyám számára volt mindenkinek hízelgő, elragadtatást kifejező szava s mintha a szemeikből kiolvastam volna a kérdést, hogy: „ilyen szép asszonynak, hogy lehet ennyire csúnya a leánya?" — S bár nagyon szerettem édes anyámat, kicsi szivem összeszorult arra a gondolatra, hogy én olyan csúnya vagyok. S később ez az érzés csak fokozódott bennem, kerültem az embereket, magamba zárkózott, hideg, komoly leány lettem. — Sejtett-e valamit édes anyám abból, ami az én vergődő lelkemben véghez ment, nem tudom, — de hogy igyekezett engem társaságba vinni, egyéniségemet kiemelni, szóval mindenáron érvényre juttatni személyemet, azt észrevettem. Hiába, a szemekből csak az iránta való csodálatot olvastam ki s fölöttem közönnyel siklott el mindenki tekintete, (Folytatjuk.) szól, hogy: Engedélyes aláveti magát minden a szerződés kezdetekor fennálló vagy a szerződés tartama alatt alkotandó törvények, kormányi és helyhatósági szabályrendeletnek, — ennek folytán meg van a mój, hogy a légszeszfogyasztó közönség szabályrendeleti uton legyen megvédve ilyen és eliliez hasonló zaklatásoktól, — miért is indokolva van, liogy a kérdéses szabályrendelet létesítését megsürgetem — s liogy addig is, amig az elké(Sajdt tudósi tónktól.) A inai napon a monarchia és Szerbia között való feszült viszony némileg enyhült, mert Prohúszka prizrendi konzul ügyében elégtételt szolgáltatott. Edei Tivadar konzul, mint a külügyminisztérium külön delegátusa, már útban van Prizrend felé, hogy teljes tájékozást szerezzen a konzul körül kerekedett bonyodalomban. Délben a delegáció váratlan szenzációval szolgált a magyar-osztrák—szerb konfliktus ügyében. Nagy Ferenc delegátus interpellációjára Wickenburg osztályfőnök a külügyminiszter helyett kijelentette, hogy a szerb kormány beleegyezésével kurír ment Prizrendbe, hogy a konzulátussal való összeköttetést helyreállítsa. őfelsége is nyilatkozott a prizrendi konzul ügyében. A delegációs udvari ebéd után a király cerclét tartott. Nagy Ferencet, az interpelláló delegátust a következő szavakkal nyugtatta meg őfelsége: — Konzuli tisztviselőnk már útban van Prizrendbe, akinek a kötelessége lesz megállapítani, hogy Prizrendben történt-e visszaélés a monarchia rovására? Remélem, hogy az ügyről elterjedt hirek túlzottak. Ugrón István belgrádi követünket ma fogadta Pasics miniszterelnök, hogy válaszoljon a monarchia előterjesztésére az albániai partok ügyében. A szerb államférfin újból kitérő választ adott, ami látszólag a kérdés elodázását jelenti. — Még nem volt alkalmam excellenciád előterjesztése ügyében kormányom tagjaival tanácskozni, —- mondta Pasics. — Amint ez a tanácskozás megtörtént, Szerbia válaszáról nyomban értesítem excellenciádat. Belgrádból jelentik, hogy Hartwig orosz követ ma nyilatkozott a monarchia és Szerbia konfliktusa ügyében. A helyzet holt pontra jutott, — mondotta, — mert mindkét fél merev álláspontra helyezkedett. Reméljük, hogy a monarchia és Szerbia kölcsönös közeledése megteremti a békét. Itt emiitjük meg, hogy Ferenc Ferdiszül, abba felveendőleg inár most elhatároztassak, hogy a légszeszgyár társulat a felek kérelmére és költségére köteles legyen világítási zavarokat közérdekből nyomban megszüntetni az esetben is, ha nem a társulat, hanem magánvállalkozó készítette a házba a belső vezetéket és a felszerelést. Szeged, 1912. november 16. Dr. Nyilassy Pál. mind trónörökös az eredeti tervétől eltéröleg ma nem utazott el Berlinbe. A trónörökös Hohenberg Zsófia hercegnővel együtt Oroszvárra érkezett, ahol részt vesz Lőnyay Elemér gróf és neje: Stefánia királyi hercegnő által rendezendő nagy vadászaton. Ebből azt következtetik, hogy a balkáni kérdés békésebb irányba terelődött. A bolgár diplomácia ma ujabb sakkhuzást tett Bulgária sikere érdekében. A bolgár kormány ugyanis Romániába megbízottakat küldött, hogy tárgyaljanak a román kormánnyal, hogy az tájékoztassa Bulgáriát a kívánságairól. Ezt a sakkhuzást hir szerint Károly román és Ferdinánd bolgár király távirati érintkezése előzte meg. Rómából jelentik: A hármas szövetség közölte Szerbiával, hogy az albániai partok rendezését föntartja magának és az eddigi hódításokat nem ismeri el. Berlini lapok közlik belgrádi jelentések nyomán, hogy Szerbiában a monarchiaellenes hangulat egyáltalán nem enyhült. Belgrádban egyáltalán biztosra veszik Oroszország támogatását és hogy a monarchia végre enged a balkáni kérdésben. Konstantinápolyi jelentések megerősítik a törökök csataldzsai győzelmét. A hadvezetőség éjféli tizenkét órakor táviratot kapott a főparancsnokságtól, amelyben közli a törökök győzelmét és a bolgárok teljes visszaveretését. Bolgár részről ötezer a halott. A török sereg igen sok muníciót és mindenféle fegyvert zsákmányoltak. Bolgár foglyok beszélik, hogy a Csatold zsa körül táborozó bulgár katonák javarésze már három nap óta éhezik. Más konstantinápolyi jelentés még a következő részleteket közli a csataldzsai harcokról: Tegnap reggel a bolgárok erős támadást intéztek a törökök jobb- és balszárnya ellen, de a törökök fényesen viszszaverték őket. Egy bolgár dandár, amelyet a törökök Kücsükmedzse mellett elvágtak, hasztalanul igyekezett a törökök tüzelése közben a Derkosz mellett lévő Kalikrácia felé visszavonulni. A dandár majdnem egészen elpusztult. Ma reggel is élénk tüzérségi harc volt s a törökök támadásba mentek át. A bolgárok balszárnyát visszaverték és az éj beálltával viszA HÁBORÚ A BALKÁNON. A prizrendi afférban Szerbia elégtételt ad a monarchiának. — Enyhültek a háborús kilátások. — Az aibáni partok ügyében támadt konfliktusban Pasics ma ís kitérő választ adott. — A törökök megverték a bolgár hadakat, kik között ötezer ember maradt halva a csatatéren. — Monasztir nem esett el!