Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-21 / 85. szám

5> Szerkesztőség Kárász-utca 9. Előfizetési ár Szegeden Előfizetési ár vidéken Kiadóhivatal Kárász-utca 9. egész évre , K 24-— félévre.... K 12-— egész évre . K28-- félévre.... K 14 — Nappali-telefon : 305. negyedévre K 6'—- egyhónapraK 2-— negyedévre K 7-— egyhónapraK 2-40 Kiadóhivatali-telefon: 305. Éjjeli-telefon: 10-83. Egyes szám ára 10 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Kiadó telefonja: 81. Szeged, 1912. I. évfolyam 85. szám. Csütörtök, november 21. Engedett Szerbia. (Saját tudósítónktól.) Pontosan ott vagyunk megint Szerbiával, ahol négy év előtt voltunk az annexió után. Az egész monarchiában, de inkább Magyarországon állandó bizonytalanság és izgalom zaklatja a lelkeket, mert első sorban magyar ezredeket küldenek a határra. Szerbia merész provokációja az egész magyar közvéleményt elfordította ettől a bajbakeverő, önérzeti tultengésben szenvedő balkáni országtól és mindenki kíméletlen megtorlást követel az esetre, ha a belgrádi kormány nem ad elégtételt a konzulainkkal szemben követett durva, népjogellenes bánásmódért, márha ez irányban az első lépést már megtette. Ebben a pillanatban, illetve álláspontban egész Európa, a diplomácia, épp ugy, mint a sajtó egyesül. A hármasszövetség igen energikusan lépett föl, de -az entente hatalmasságai: Oroszország, Anglia és Franciaország ugyancsak mérsékletre intik a .győzelmi mámorban deliráló Szerbiát. Ugrón István, belgrádi követünk a prizrendi konzul ügyében ujabb fölvilágosítást kért a szerb kormánytól. Pasics kedvező válasza ma megérkezett. Ha ez a furfangjáról hirhedt miniszter később újra kibúvót keres és kertel, ahelyett, hogy megnyugtató feleletet, illetve elégtételt adna, Ugrón át fogja nyújtani az ultimátumot. Bécsi és berlini jelentések, amelyek belgrádi forrásból erednek, kedvezőbben itélik meg a helyzetet. A nagyhatalmak egyöntetű föllépése után, amihez Románia is hozzájárult, nem tartják lehetőnek, hogy Szerbiq tovább is makacskodik és fegyveres beavatkozásra kényszeríti az osztrákmagyor. monarchiát. Pasics azt hiszi, hogy a végleges elintézés elodázásával időt nyerhet az Ó-Szerbiában, az adriai partokon és Törökország keleti részén operáló szerb csapatoknak a magyar határ felé való köncentrálására. A budai várban szinte permanens tanácskozások folynak azokról a diplomáciai intézkedésekről, amelyekre Szerbia magatartása ád okot. Mára volt jelezve a döntő elhatározás napja és természetes, hogy a közönségen ideges nyugtalanság vett erőt. Tegnap és ma mozgósítási hirek voltak elterjedve, sokan a határszéli csapatok megerősítését mozgósításnak tekintették. Ezzel szemben a Magyar Távirati Iroda a következőket jelenti: Több reggeli lapban ma újból fölbukkannak a hadsereg mozgósítására vonatkozó hirek. Különösen a Budapest állítólag politikai körökben elterjedt hirek alapján azt újságolta, hogy a külügyi és hadügyi kormány a mozgósítás elrendelése mellett döntött, mely legkésőbb a mai nap folyamán hirdetmények utján országszerte foganatosíttatni fog. A legilletékesebb helyen ezzel szemben kijelentik, hogy minden a mozgósításra vonatkozó hir alaptalan. A cáfolatot kora délelőtt kihirdették a budapesti tőzsdén, de a gabonatermények ára tovább is ugy emelkedett, mintha a háborús összeütközés küszöbén állanánk. Mindenesetre igen komoly és aggodalmas a helyzet, de az o' ztrák-magyar diplomá cia mérséklete és a tvgyhatalmaktiak Szerbiát józanító tanáe^adása elkerülhetővé teszi azokat a rettentő károkat, amik egy mozgósítással járnak, eltekintve a végső veszedelemtől, az embervérbe fojtott leszámolástól. aRaaaaRaaRRaaaa0BaRsa.iBaaaRaaaRBBaREtiia9t.aaR .....br* Hat pont. 1. A Fejérváry-kormányt az összes mai ellenzéki pártok uni sono hazaárulónak bélyegezték, a miért olyan választójogi törvényjavaslatot hozott, amely szerint 2 millió 600 ezer választója lett volna az országnak, körülhordozták a véres kardot, hirdetvén, hogy Kristóffy József a magyarság ellen akarja megcsinálni a parlament reformját. 2. Kormányra jut a koalició. Vállalja a kormányzást azon az alapon, hogy megcsinálja a választói reformot legalább anynyi szavazó kreálásával, amennyit Kristóffy kontemplált. 3. Már a szalonkocsiban, Bécsből jövet, elhatározták, hogy ezt az obligót az egyenlő szavazati jog elejtésével fogják megkerülni s meg is kerülték olyanképen, bogy a 2 millió 600 ezer szavazatot 1 millió 300 ezer plurális szavazó kreálásával érték el. Tették pedig ezt annak a határozott kijelentésével, hogy másképpen a magyarság érdekeit megvédelmezhetőknek nem találják. 4. Következett a Justh-párt zászlóbontása az általános egyenlő és titkos szavazati jog mellett. A függetlenségi és 48-as Kossuth-párt, az Andrássy Gyula gróf hívei, a néppárt túlnyomó része, nyiltan állást foglaltak e posztulátum ellen. 5. Még a januári és februári parlamenti viták során is az ellenzéken teljes izoláltságban volt a maroknyi Justh-csoport választójogi programja. Az ellenzék egyik vezető egyénisége a képviselőházban konstatálta, hogy ők Justh Gyulával egymást megérteni sohasem fogják, mert mindketten becsületes emberek s ragaszkodnak eltérő meggyőződésükhöz. Még februárban Apponyi Albert gróf a legmesszebbmenő aggályait jelezte Justhék programjával szemben. 6. Néhány hónappal utóbb mindezek a férfiak találkoznak egy könnyelműen és felületesen kikapott numerusban, a választók számának két millió négyszázezerben való megállapításában. Az egész ország joggal kérdezheti, vájjon miféle alapja van az urak legújabb választójogi meggyőződésének? Mi tette egy csapásra kívánatossá azt, amit röviddel előbb még perhorreszkáltak? A Kristóffy célzatai miért változtak meg a szemükben? Honnan van az, hogy a magyarságnak többé a pluralitás kautélájéra nincs szüksége? Vagy ha sohasem is volt, akkor a többes szavazatokat miért tervezték? Miért képviselte azt a javaslatot gróf Apponyi? Miért hivta volt a kereskedelmi minisztériumba Kossuth Ferenc csoportonkint a pártját, hogy őket a többes szavazati rendszer feltétlenül szükségességéről meggyőzze? Magyarázzák meg az országnak ezt a rettenetes következetlenséget! Nem érzik ezt, hogy még a saját közvéleményük is képtelen őket követni politikai bakugrásaikban? Melyik Kossuthnak higyjen a függetlenségi választó? Annak-e, aki a pluralitást tartotta az egyedüli üdvözítőnek, vagy annak-e, aki az általános egyenlő titkost hirdeti? És ezután az általános, egyenlő, titkos szavati jog, az megint csak üres jelszó az ajkakon. Tisza István gróf például kimutatja, hogy Magyarországban van mintegy négy millió háromszázezer huszonnegyedik életévét betöltött férfi lakos. Ezek közül az ellenzék csak két millió négyszázezernek adna szavazati jogot. Tehát több mint negyven százalék az ő tervezétiik szerint is szavazati jog nélkül maradna. Íme ezt nevezi az ellenzék „általános" szavazati jognak. A szavak türelmesek; mindent mindennek el lehet nevezni. Mennyivel becsületesebb, mennyivel komolyabb ez a kormány és ez a többség, mely azt mondja: hozzuk a parlamenti reformot a széles jogkiterjesztésnek alapján, igazán demokratikus és liberális alapon és sok százezer polgárnak nyitjuk meg a politikai élet sáncait, — és ezt az igéretét aztán meg is tartja!