Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-19 / 83. szám

19J2. nóvembéf 19. DÉLMAGYARORSZÁG b Nincs kereszténymészárlás ! Konstantinápoly, november 18. Néhány külföldi lapban riasztó hireket terjesztenek Konstantinápolyban való kereszténymészár­lásokról és nagy tüzpusztitásokról. E hírek itt nagy csodálkozást keltettek, mert a leg­csekélyebb ok sincs ily híresztelésekre. A távirati iroda képviselőjét az osztrák-magyar nagykövetség fölhatalmazta e hirek határo­zott megcáfolására, azzal a megjegyzéssel, hogy a lapoknak ily riasztó hirek átvételénél és terjesztésénél óvatosaknak kellene len­niük; Negyvenkét ágyút zsákmányoltak. Konstantinápoly, november 18. Der­kosnál és Csataldzsánál tegnap egész na­pon át folyt a harc, amely csak egy órával naplemente előtt ért véget. A csata szom­baton reggel gyalogsági és tüzérségi tá­madással kezdődött. A Mesudie, Barba­rossa és Assari Tevfik reggel óta sikerrel bombázták a bolgár hadállásokat Derkos­nál és Karabuimnál. A siker legnagyobb része a Memdie cirkálót illeti meg. A törö­kök egy Karaburnu erődből tett győzedel­mes kirohanásuk alkalmával negyvenkét bolgár ágyat zsákmányoltak. Tisza István gróf Aradon. — A varos ünnepe. — (Saját tudósítónktól.) Tisza István gróf délben egy órakor érkezett Aradra Gesztről. A beszámolója kilencvenhárom képviselő ki­sérte. Geszten termeskocsit csatoltak a gyors­vonathoz, Békéscsabától pedig különvaton utazott Aradig. A csabai állomáson néhány percig vesztegelt a vonat, a legcsekélyebb in­cidens sem történt. Az aradi állomáson a munkapárt kétszáz­tagu küldöttsége fogadta Tisza István gró­fot. A perronon egy nagy csoport oláh pa­raszt várakozott, akik amikor befutott a vo­nat: — Szetreászka! Szetreászka! — kiáltás­sal üdvözölték Tiszát. A munkapánt nevében Neumann Adolf alelnök üdvözölte Tisza István gráfot. — Ünnepnapnak tekintjük — mondta — hogy országos gondjai közt időt szakitott arra, hogy Arad városát fölkeresse. Az egész választóközön^ég nagy érdeklődéssel várja Nagyméltóságod bölcs kijelentéseit. Érezze jól magát városunkban. Az üdvözlő beszédet viharos éljenzés ki­sérte. Tisza meghatottan válaszolt: — Kedves kötelességet teljesítek akkor, amikor eljövök a választóim közé. Engem igen sok szál fiiz ebez a városhoz s igazán nem tekinthetem- magam vendégnek. Legye­nek meggyőződve róla, hogy legnagyobb ér­deklődéssel vagyok Arad minden ügye iránt és Aradot a szivemen viselem. Óriási taps és éljenzés fogadta a beszédet, amely után az urak autókra és kocsikra szálltak. Á pályaudvar előtt nagy vörös nyi­tóit autó állt, Kivczig János munkapárti társelnöké, abba szállt Tisza István. Aztán megindult a menet, amelynek az élén Greén Nándor főkapitány és Berecz kapitány ba­ladtak. Az útvonalon, amelyen Tisza bevonult a városba, nagy élénkség uralkodott, a kelle­metlen, esős idő ellenére is. Az utcákon rend­őr és csendőrkordon biztosította a zavarta­lan bevonulást. A csendőrségre es a rendőr­ségre szükség volt, mert a szociálisták már napokkal ezelőtt készültek tüntetésre. A fő­városból Aradra érkeztek Buchinger Manó és Pelcéder Ágoston szociálista vezérek, akik mindent elkövettek, hogy megzavarják • az aradi beszámolót. Félnapos sztrájkot is akar­tak rendezni, ez a törekvésük azonban a ko­moly munkásság magatartásával szemben meghiusult. A Fehérkereszt-szálló környékén óriási néptömeg várta Tiszát. A munkapárt lelke­sen éljenzett, csak itt-ott hangzott föl egy­egy erőtelen abeug. A lármás, zugó tömeget, amelyet javarészben üatal gyerkőcök és su­hancok alkottak, visszaszorította a csendőr­ség. A rendőrség igen tapintatosan kerülte az összeütkzést. A szállóba érkezve, Tisza István gróf egy román küldöttséget fogadott. Félkettőkor megkezdődött az ebéd, amelyen volt felkö­szöntő. Félháromra már zsúfolásig megtelt a Fe­hérkereszt nagyterme. Ezer jegyet bocsátott ki a rendezőség. A karzaton hölgyek foglal­tak helyet. Amikor. Tisza kíséretével bevonult a te­rembe, orkánszerü taps és éljenzés fogadta, amely percekig tartott. Ez a un gható ünnep­lés méltó keretéül szolgált a beszámolónak, amely jó másfél óráig tartott. Tisza elemé­ben volt, valósággal frappirozta a hallgatósá­got. Beszédét minduntalan megszakította a lelkes éljenzés és taps, a végén pedig olyan ovációban részesítették Tisza István grófot, amely sokáig emlékezetes marad Arad váro­sában. A képviselők gyűrűje körülvette Ti­szát és lelkesen gratuláltak, a hallgatóság föl állt a székekre és ugy tapsolt ós éljenzett, a hölgyek kendőket lobogtattak és virágokat szórtak az emelvényre. Az ováció majd ne­gyedóráig tartott. A közönség nevében Kiu­czig János, a munkapárt társelnöke üdvözöl­te Tiszát. Tisza István gróf hat órakor fogadta lak­osztályában a város küldöttségeit. Nyolc órakor bankettet rendeztek a tiszteletére, a melyen megjelent a város szine-java. A ban­ketten Tiszát Reinhardt Gyula, a vendégeket pedig Krenner Zoltán dr. üdvözölte. A beszámoló közben az agitátoroktól föl­izgatott tömeg összeütközött a rendőrséggel. Kövekkel dobálták a rendőröket. Szauer lo­vasrendőrősmertert egy kő a fején találta, ugy, hogy lefordult a lováról. A rendőrőr­mester olyan szerencsétlenül esett, hogy el­törte a lábát. A lovasrendőrök erre attakkal visszaverték a tömeget. Az egyik rendőrtiszt a tömeg közé lőtt, a golyó egy tizennégy éves fiút. talált, aki könnyebb sérülést szenvedett. A lovasrendőrt ós a fiút beszállitatták a köz­kórházba. Tisza István gróf este tizenegy órakor utazott el Aradról. Az estéli órákban teljesen lecsöndesült a város, incidens nem történi. II IBBBS3 Szeplöt, májfoltot, pattanást gyorsan eltávolít a GERLE-fole Kapható: Kígyó gyógytában SZEGED, Klauzál-tér és Kárász-utca sarkán. laaiHBHiai A DMKE munkája egy év alatt. (uvzámoló 1911-ről.— A jövő programja.) ü DMKE-nek, a Délvidék eme leg­hatalmasabb kulturegyesületének a mult év­ről szóló jelentése most készült el. A terje­delmes jelentésben lapozgatva, szembetűnő az a fokozatos fejlődés, amely a DMKE működésében tiz éves fönnállása óta tapasz­talható. És biztató a jövő programja is a melyről ugyancsak ez a jelentés számol be. Mindent egybevetve, a DMKE a Délvi­dék kultúrájának ma egyik legerősebb osz­lopa s a magyarság érdekeinek egyik leg­szilárdabb bástyája. Az évi jelentésből itt közlünk néhány érdekesebb adatot: iA jelentés általánosságiban 'kiterjeszkedik azokra az intézményekre, amelyeket a DMKE fennállása alatt alkotott. Ezután az egyesület életében előfordult fontosabb momentumokat emeli ki a jelentós. Podmaniczky Endre báró, a szabadkai iparosztály és Teleky Alfréd gróf a budapesti osztály elnöike lemondották állá­sukról. A lemondott elnökök helyébe Pin­kevich József országgyűlési képviselőt, ille­tőleg Molnár Viktor igazságügyi államtit­kárt választották meg. Ezután az egyesület vagyoni viszonyairól számol be a jelentés. A központi kezelés alatt álló összes emelkedő vagyon 838,046 korona 91 fillért (tett ki 1911. év végén, imig ezzel iszembeii a passzivák összege 453,768 korona 19 fillér volt. A tiszta vagyon eszerint : 384,278 korona 72 fillér, amely az előző évi eredmény­hez képest közel 2000 korona emelkedést mu­tat. Általában kitűnik a zárószámadá­sokból, hogy az egyesület vagyoni viszonyai kedvezőek. „Örömmel állapítjuk meg — mond­ja a jelentós, — liogy kulturegyesületünk va­gyoni viszonyai évről-évre kedvezőbben ala­kulnak s hogy céltudatos vezetés és okszerű kezelés mellett évről-évre emelkedőben van az az összeg is, amelyet közművelődési célokra fordítunk." Ezek között a közművelődési célok között szerepel egy olyan tétel, amelynél egy pilla­natra meg kell állanuník. A könyvtárakra fordított kiadások összege ez. Minden elisme­rés mellett, amely kell, hogy a DMKE mű­ködését kisérje, rá kell mutatnunk arra a tényre, hogy a DMKE erős anyagi viszonyai között bizony édes-keveset: mindössze 5,500 koronát fordit könyvtárakra. A népmüvelődés egyik legelső alapfeltétele pedig éppen a könyvek, főleg ismeretterjesztő ós lélekcsiszo­ló munkák minél szélesebb körben való elter­jesztése. A DMKE céljai közt s igy a jövő programjában is első helyen kell, hogy sze­repeljen: népkönyvtárak felállítása a Délvi­dék városaiban. A tagsági ügyek ismertetése során kitű­nik, hogy az egyesületnek 1911. év végén kö­rülbelül hétezer tagja voilt az örökös, alapító ós rendes tagokkal együtt. Majd a jövő pro­gramját ismerteti az évi jelentés. Legfőbb fel­adatának fogja tekinteni az egyesület — mondja a jelentós — az analfabéta tanfolya­mok, ifjúsági egyesületek, daloskörök, köz­hasznú takarékpénztárak, népkönyviárak, ol­vasókörök és más hasonló, a.magyar nép mű­velődését és gazdasági erejiót fokozó intézmé­nyek felállítását. Emellett fémtartani és fej­leszteni akarja az egyesület a nnár meglévő ós bevált kulturális intézményeket, igy leg­első sorban a nevelőintézeteket. Munkapro­gram lesz a jövőben is a népszerű és ismeret­terjesztő sorozatos előadások, felolvasások, szielőadásolk és hazafias ünnepélyek rendezé­se, ahol leliet hangversenyek tartása. Fej­leszteni akarja a DMKE a továbbképző tan­folyamokat, háziipari telepeket, nőipari szak­iskolákat, végül az összes meglévő ifjúsági egyesületeket és dalosköröket. Egy kis panasszal záródik ezután a terje­delmes jelentés. Arról szól ez a panasz, liogy a társadalom érdeklődése a magyar kultur­törekvósekkel szemben apadófólben van. A hátrányai ennek kihatnak valamennyi kul­t-aregyesiiletre, igy a DMKE-re is. Erős kon­-rense legújabban a DMKE-nek a nemrég

Next

/
Thumbnails
Contents