Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)
1912-11-17 / 82. szám
8 * DÉLMAGYARORSZÁG 1912. november 16. hanem a kérdésben teljesen járatlan orvost neveztek ki, aki azt a munkát, amit én már napi három órában, vasárnapot sem kivéve, nem tudtam lebonyolítani, ő a sokkal nagyobbszabásu működését heti három rendelésben egy negyed óra alatt elvégzi (nota bene: az illető a munkájáért évi 700 korona tiszteltdijat kap) s jellemzésül legyen elég azon adat megemlítése, hogy. a rendelkezésre álló minimális összeget (miként ezt Gaál Endre dr, tanácsos úrtól hallottam) el sem tudta költeni. Érthető, hogy erre az intézményre én nem voltam még kíváncsi. Megjegyzem, hogy a tanács határozatát a közgyűléshez meg akartam fölebbezni, de fölebbezésemet el sem fogadta Qaál tanácsos ur, mondván, hogy nekem az egész dologhoz semmi közöm nincsen s igy nem áll jogomban a tanács végzését megfölebbezni. A város törvényhatósági bizottsági tagjai köziil pedig egyetlen ember sem tartotta szükségesnek, liogy ezt a fontos kérdést interpelláció tárgyává tegye. — Gondolt-e már főorvos ur arra, liogy Szegeden a saját intenciója szerint létesitqne tüdővész-ellenes intézményt? — Igen, Sőt egy tüdővész-kórliáznak és egy erdei üdülő-telepnek a terveit régebben elkészítettem, de azóta is csak az Íróasztalomban hevernek. Fájdalom, Szegeden minden olyan, a nép jólétére irányuló intézmény kezdeményezése, amely a hatóság segítsége nélkül meg nem valósitható, meddő vállalkozás volna és igy nem is mertem a hatóságnál a kezdő lépéseket megtenni. Minden jel arra vall, hogy a jövőben is hiába próbálkoznék. Flég szömoru tapasztalataim vannak a partfürdő létesítésében, amikor csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehetett a hatóság indolenciáját, sőt rosszakaratát ezen közjóléti intézmény megalkotása alkalmával legyőzni. Határozottan állithatom, liogy Szegedén inindezideig a tüdővész leküzdése szempontjából a hatóság semmiféle intézkedést nem csinált. Egy izben dr. Regdon a közgyűlésen indítványozta, hogy legalább a Széchenyi-téren lennének nyilvános köpőcsészék és függesztenék ki a köpési tilalmat, de kivitelre anyagi okokból nem került a sor. Nemcsak szegedi, de — sajnos — magyarország tiinet, liogy a közegészségügyre mindig sajnálják a legkisebb kiadást is. Holott a köpési tilalom keresztülvitele a legnagyobb mértékben járulna hozzá a fertőzés kiküszöböléséhez, ilyen tilalmat azonban nemcsak az utcán, de még a zárt helyiségekben, vendéglőkben, kávéházakban, műhelyekben, hivatalszobákban sem foganatosítottak. Pedig ehez egy szigorn rendőrkapitányi rendelet is elég volna. — Végül — fejezte be a beszélgetést Hollós dr. — a szegedi munkáslakások kérdésének megoldása is a hatóság föladata volqa, amely kérdés Szegeden igazán égető és amely kérdés lehet ugyan, hogy valaha már fölvetődött Szegeden, de a megoldásnak még semmi nyoma sem látható. A kérdés megoldása pedig a tüdővész leküzdésére elsőrangú fontosságú. Anglia ilyen és hasonló intézkedésekkel tudta nyolcvan év alatt a tüdővész-halálozások számát az eredetinek egy harmadára csökkenteni, ugy, hogy ma a 42 millió lakossal biró Angliában évente 20,000 emberrel kevesebben halnak meg tiidövészben, mint a 20 millió lakossal biró Magyarországon. Nem nehéz most már tiszta képet alkotni arról, hogy miképen állunk Szegeden a tüdővésszel, illetőleg a gyógyításával és leküzdésével. A tüdővész remekül fejlődik, talán a városnál is remekebbül, ellenben a gyógyításával, vagy — uram bocsá — a leküzdésével, ami alatt a fertőző csirák intézményes elfojtása értendő, — sehogyse állunk. És nem me-ntő, csak lesújtó körülmény, hogy szerte Magyarországon sem igen van különbül. Ilyen viszonyok közt föltétlenül dicséretes emberbaráti eszme, hogy a szegedi munkásbiztositó szanatóriumot akar létesíteni. A Hollós dr. adatai azonban komoly intelmül szolgálhatnak arra, hogy a munkásbiztositó pénztárnak alaposan meg kell fontolnia a kérdést, mielőtt a tüdővészben senyvedő munkásságért alkotna valamit. H. Gy. A felsőipariskola és a fogadalmi templom. (Saját tudósítónktól.) Érdekes tartalmú leiratot kapott Szeged város tanácsa a kereskedelmi minisztertől. A felsőipariskolát tudvalevőleg a városi menhely közvetlen közeiébon épitik. A felsőipariskolának ez a szomszédság természetesen sem pedagógiai, sem pedig erkölcsi szempontból nem valami kellemes. A kereskedelmi miniszter ezért azt a megoldást ajánlja, hogy a város engedje át a menhely épületét állami iparossegéd- és inasotthon céljaira. A miniszter internátusszeri'mek tervezi az otthont. A minisztérium megbizásábói november huszadikán Szegedre érkezik Vigh Albert, országos iparoktatási felügyelő, hogy tárgyaljon ebben az ügyben a várossal. A tanács a menhely teljes becsértékét kéri az államtól, mert uj menhelyet kell építeni, amelynek a költségeivel nem lehet u.jlpól megterhelni a város költségvetését. Az egyezség valószínűleg sikerül és Szeged ujabb állami intézménnyel, az iparos-otthonnal gyarapodik. A kereskedelmi miniszter leiratában még fölemlíti, hogy a felsőipariskola épitésével kapcsolatban a szomszédos telekre is szüksége van. Azon a területen akarják ugyanis kibővíteni a íelsőípariskola műhelyét. A tanács a mérnökséggel fölbecsiilteti a telektömb értékét és aztán értesiti a minisztert a vételárról. Végül pedig a közgyűlés, határoz majd ebben az ügyben. A fogadalmi templom környékének a tavasszal megkezdik a rendezését. A rendezéshez több ház és telek kisajátítása szükséges. Ez megakasztotta a munkát, mert a telek- és háztulajdonosok olyan nagy összeget kértek a várostól, amelynek a megszavazásáról szó sem lehetett. Az elutasító határozat után u.iabb, olcsóbb ajánlatok érkeztek a városhoz. A közgyűlés már elhatározta két ház kisajátítását, ma pedig három ujabb ajánlat érkezett a város tanácsához. Most semmi akadálya sincs annak, hogy a tavasszal meginduljon a fogadalmi templom környékének a rendezése. A mérnökségnek az a terve, liogy a templom környékének a rendezésével megszűnik a Révai-utca. A Sobay-iéle ház belső határától kezdődik a tér kiképződése. A régi gimnázium épületét lebontják és a telkét az uj térhez csatolják. A fogadalmi templom bizottság már több módosítást eszközölt a mérnökség tervén. Így javasolja a bizottság, hogy a Sobay-féle ház telkén építsék föl az uj plébánia-lakot. A fogadalmi templom környékének rendezése igén súlyos föladat. A végleges döntést valószínűleg még beható tanácskozások előzik meg. Az élet kulisszái mögül. A végnapjait élő európai török birodalom legnagyobb élő prózairój ának Dsohahid Husscinnak két' meséjét mutatjuk itt be. A HAJÓS. Útban voltam Hizárból Kaulidscha felé. Egy idősebb hajós teljes erejével nckifeküdl az evezőknek, s egész teste reszketett bele, hogy a régi, nehéz csolnakot az ár ellen kor mányozta; mint hegyipatak harcolt a kisebb torlódó hullámokal. A harc kifárasztotta érdacára a hűvös, nedves estének, levetette ni hűit, inge volt csak rajta, melynek mindegy it: gombja hiányzott. Kimerültség fogta el a nyo morált, erőtlen testét, A melle zihált, arca l. i pirosodott, az izzadtság ráncos, vastag arca rój, a megerőltetéstől, tüzes mellére csurgott. Es ez a szegény fickó mindig csak egy darabka kenyérért dolgosolt. Vitt — aki kényelmesen végigfeküdtem a csolnakban — a merre akartam. Valami mégis feltűnt rajta, amiért őszintén megirigyeltem, Ha beszéli, vastag ajkai köziil szinte kivillogtak fehér, egészséges fogai. — Atyus — mondtam nela, istenemre na gyon szépek a fogaid... Az öreg tekintete h komor lett, mint az örvény. És olyan arccal, mintha köpni akarna arra az igazságtalan, komisz sorsra, rnely őt, a szegényt és gyengét már oly sok-sok év óla erre a gályamunkára kárhoztatta, mondá: — Hogyan lehetne másképen, amikor sohasem volt ennivalóm? A LEVÉL. Egy csúf, tüskés végtelen magas fá i gondtalan kis levél nőtt, olyan, amilyen u gyon sok van. Alig hogy kikukucskált a világra, már körülülték a madarak és szépséges, kedves hangúkon vidám dalokat énekeitek. A színpompás hajnalpír megajándékozta fénylő, átlátszó harmattal, a csillogó hol-I tengár megszépítette ittlétét, Nagyon örült ezeknek a levélke. Mint a csattogó szárnyú tarka lepkék, ő is szabadon szeretett volna röpdösni ebben a ragyogó, illatos világban. De sok kötelék fűzte a csúf, tüskés, rég felen magas fához. A hajnali szellő sem ludi r. elszakítani tőle. Öt is megragadta a levéli;vágyódása. így múlott el egyik nap a másik után. Az eső esett, a nap kisütött . . . és 'min den megváltozott. A kis levél el vesztette üde 5égét, De még mindig remélte, hogy utolér heti a csattogó szárnyú tarka lepkéket. Sötét este borult a vidékre. Jeges szél megrázta kötelékét és elszabadította a fától. A kis írré1 nem siethetett a színes, -pompás virágok között. mini a csattogó szárnyú tarka lepkék: nagy halom levélre eseti melyeknek minden egyese, mint most már ő maga is, kicsi, szú null és fonnyadt volt. A DÉLMAGYARORSZÁG TELEFON SZAMAI; KIADÓHIVATAL: 81. SZERKESZTŐSÉG: 305. legszebb és legmodernebb kivitelben Braun Viktornál Szeged, Vár-utea 7. szám. Telefon 11-77. Telefon 11-77. A legkedvezőbb fizetési feltételek!