Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-16 / 81. szám

1912. november 16. DÉLMAGYARORSZÁG v » Megnyitó főioivasas a Mérnök-Egyesületben. — Milyenek légyenek a városi utak? — (Saját tudósítónktól.) A Szegedi Mérnökés Epitész-Egyesület vitaestélyeinek ciklusát ma este hét órakor a Kass-vigadó sakktermében szakszerű fölolvasás keretében nyitotta meg Farkas Árpád városi mérnök. Lapunk tegnapi számában közöltük azt a programot, amelyet a Mérnök- és Epitész-Egyesület a vitaestélyek ciklusára megállapított. Különösen dicséretes ez a program azért, mert benne a fejlődő Szegedet is közelebbről érintő műszaki vonatkozású kérdések tárgyilagos ismertetés és megvitatás alá kerülnek. Farkas Árpád városi mérnök fölolvasása is ilyen irányú volt. A városi közutak felszínének vonatozásáról, különös tekintettel a szegedi viszonyokra — ez volt a cime a fölolvasásnak, amely főleg azért mondható értékesnek, mert éppen ezidőszerimt Szegeden hatvan kilométernyi útvonal kiépítése van tervbe véve. Farkas Árpád fölolvasásából közöljük a következő részleteket: A midőn szakosztályunk megalakításakor arról volt szó, liogy műszaki tárgyú előadások tartását is programba vegyük, egyikmásik kartársunk azon aggodalimának adott kifejezést, hogy ilyesmire nagy elfoglaltságunk mellett nem igen fogunk ráérni. Hogy a kitűzött célt mégis elérhessük, abban állapodtunk meg, hogy ha valamelyikünk munkakörében oly dolog adja elő magát, mely a kiartársakat is érdekelheti, ne terheljük magiunkat nagyszabású stílusos dolgozatokkal, hanem a lehető legegyszerűbb formában és eszközökkel ismertessük az osztály előtt az illető kérdést. A tárgyalandó kérdés maga ugy vetődött fel, liogy a részletes csatornatervezettel kapcsolatban feltöltési terveket is készítünk. E tervrajzokból kitűnik, hogy dacára az immár leszállított iiivónak, még mindig egész körzetek lesznek, m,legek 1—J'/» méteres feltöltést igényelnek, Ha már inast az ember arra gondol, hogy ily vonalakon mennyi ideig tarthat a töltés ülepedése, s mily kínos dolog a környék lakosságának a burkolaton folyton keletkező kigödrözések miatt a kocsi közlekedés, mindez akaratlanul is arra ösztönzi az embert, hogy minden lehetséges módot felhasználjon a feltöltés magasságának redukálására, hogy ezáltal a burkolatot megülepedett talajhoz minél közelebb hozza. Ily körülmények közt jutott eszembe, hogy ha az úttest most szokásos convex alakja helyett concave alakot alkalmazunk, ugy ez mintegy 20 cm töltés redukciót jelentene, ott meg, ahol a szükséges feltöltési magasság eca 20 cm. körül jár a féltöltés teljesen elmaradna. A közvetlen impulzust a kérdés további tanulmányozásra az adta meg, hogy ily utakkal történt kísérletek eredményeiről többször jelent meg rövid híradás a „Luroegor"-ban, az angol városi mérnökök szaklapjában. Ezen híradások szerint Berbyiben és Surhit:ónban ily titálakok évek óta vannak közmegelégedésre használatban. Utte|stek alakját illetőleg két ifőtipust különböztetünk meg és pedig: A középfelé emelkedő alakot, mely az esetben, ha a vonal íves, convex rendszer elnevezéssel bir, lehet azonban lejtős oldalú is, mely esetben a két lejtő középen ivesen van összekövet. Másik főtipusa az elrendezésnek a közép felé eső utala.k, mely lehet ives s ekkor konkáv nevet visel s lehet oldallejtős, mely esetben a két lejtőt a középen elhelyezett folyóka köti össze. Ezután a két tipust magyarázta; majd beszélt az építési és fenntartási költségekről, alaposan megmagyarázott mindent. Az előadást igy fejezte be: Ezzel végére is jutottam volna az érvelés és ellenérvek felsorolásának s most már bevallhatom őszintén, hogy én a leirt típusok közül nyugodt lélekkel igazán nem tudnám a legmegfelelőbbet kiválasztani. Kétségtelenül megállapíthatjuk azonban azt, hogy mind egyik típusnak van bőségesen előnye, a felsorolt hátrányok mellett, hogy egy-egy próba szakasz építésére az itt még nem alkalmazott típusokból — tekintve, hogy Szegeden mintegy 60 km. útvonal vár a közel jövőben végleges rendezésre — éppen nem volna hiábavaló pénzkidobás. Ha a város közönsége ezt megtenné, ugy ezzel nemcsak a város érdekeinek, die a műszaki tudományoknak is igazán nagy szolgálatot tenne. A fölolvasás végén élénk eszmecsere fejlődött ki a szép számmal megjelent egyesületi tagok között. A vitában Doránszky Károly városi mérnök, Csernovics Agenor, Somlyóéi István járásbiró, mint vendég és még számosan vettek részt. A jól sikerült vitaestély után sziikebbkörii bankettet rendezett a mérnök-egyesület. ssaHaHaBSBHEasiGisHsafflBBiHaaaHasiaasiiisaBBiaassGKsaiBHBBfl öerzsány Mari bűntársa pörujitást kér. — Gólya a Csillagbörtönben. — {Saját tudósítónktól.) Emlékezetes még a kisteleki méregkeverők biinpöre, melyet márciusban nyolc napig tárgyalt a szegedi esküdtbíróság. A hosszú, izgalmas tárgyalás után az esküdtek verdiktje alapján Gerzsány Máriát életfogytiglan való fegyházra, özvegy Sisák Qyörgynét pedig tizenöt évi fegyházra ítélte a biróság. A védők, Huszár János dr. és Kószó István dr. semmiségi panasszal éltek az itélet ellen, a Kúria azonban a mult hónapban elutasította a semmiségi panaszokat. A legfelsőbb biróság döntését október huszonnegyedikén hirdették ki a Csillagbörtönben a két elitélt asszonynak. Az igazságügyminiszter még nem intézkedett a Mária-Nosztrára való szállításuk iránt és egyelőre a Csillagbörtön vendéglátását élvezik. Özvegy Sisák üyörgyné, akit azért itélt el az esküdtbíróság, mert 1909-ben, Kisteleken, Gerzsány Mária közreműködésével megmérgezte a férjét, nem nyugodott meg az esküdtbíróság és a Kúria Ítéletében. Ügyvédje utján a pörujitásért folyamodott a szegedi törvényszékhez. Kérvényében ártatlanságát hangoztatja. Megismétli a tárgyalás során elmondott védekezését. A kérvényt rnost Tóth Gyula dr. törvényszéki biró tanulmányozza, aki a bünpörben résztvett a büntetötanácsban. A pörujitási kérelem valószínűleg még a héten az ügyészséghez kerül, amelynek az indítványától függ a kérelem sorsa. A pörujitási kérelemnek valószínűtlen a sikere. A tárgyalás során ugyanis Sisákné három évi becsületes özvegységére hivatkozott, amivel vallomásának azt a részét igyekezett támogatni, hogy a férjével jó viszonyban élt és a legcsekélyebb oka sem volt annak az elíöldeiésére. Ezzel szemben a szakértői véleményekből és a boncjegyzőkönyvekből megállapította a biróság, hogy Sisák György kisteleki gazdálkodónak nagymennyiségű arzén okozta a halálát. A tanúvallomások szerint az asszony sürün megfordult Gerzsány Mária házában, női betegsége miatt. Néhány tanú szerint Sisákné még a férje életében szeretőket tartott. A vádlott azonban konokul tagadott. Az asszony tagadására azonban, a tanúvallomásokon kivül, a tárgyalás után rácáfolt valami, arpi döntő szerepet játszik a pörujitás sorsában. Juniusban ugyanis Sisáknét a Csillagbörtönben meglátogatta a gólya és ez kissé kétes szinü világításba helyezi a becsületes özvegységet. Az egészséges fiúgyermeket most Eelsőtanyán gondozzák, Sisákné nagyatyjának a házában. A bünpörnek ez a passziv szereplője valószínűleg véglegesen megpecsételi Sisákné sorsát — Mária-Nosztrán. Viharos hausse. — Megtérülnek a nagy veszteségek, — (Saját tudósítónktól.) Az értéktőzsdének ma nagy napja volt. A háborus derűt pusztulásainak egy része néhány óra alatt hirtelen megtérült. Húsz-harminc koronás áremelkedések állottak be és a tőzsde oly nagy forgalom szintere volt, aminőre régen volt példa. Ma mái' a bankok is sorompóiba léptek és klient'élájuk részére nagyarányú vásárlásokat végeztek. A közönség nagy tételekben vette a papírokat s az eladók másik kategóriája a koiitremin táborából került ki, mely a viharos hausse jeleire riadtan menekül pozícióiból. E! adók pedig a bankok voltaik, amelyek a de rutos exekutálások alkalmával olcsón meg tartott papírokat nagy haszonnal eladták. Hogy a mai nagy fordulatot, melynek előfutáraként már tegnap és tegnapelőtt szilárd volt a tőzsde, mi idézte elő, azt nem nehéz eltalálni, bár a helyzetben ez a hirtelen nagy hausse indokolva nincsen. A diplomáciai ákció az osztrák-magyar—szerb konfliktus elsimítására sikeresnek mutatkozik ós a háború rémének ez az elhalványulása elegendő volt ahoz, hogy hirtelen hangulatváltozás álljon be. Pedig a háború még folyik a balkáni tűzfészekben a tűzvész végleg kioltva nincsen és minden nap ujabb meglepetést hozhat. De hát a tőzsde a végletek harcmezeje. Itt esnek kétségbe leghamarább az emberek és itt szöknek fel leghamarább a reménység kalászai. Néhány hét előtt a háborús félelem 100 koronás eséseket hozott. Most a békés reménység 50 koronás javulást szült. Mit törődik a spekuláció a drága pénzzel, a kamatlábemeléssel1? Akii 40—50 koronás árfolyamnyereségre pályázik, az nem nézi, vájjon a prolongációkor a kosztpénz 6, vagy 8 százalékba kerül-e. És igy a tegnapi és mai kamatlábemelésnek csak múló hatása volt a néhány koronás gyengülés. Rögtön utána ismét felfelé szaladtak az árfolyamok. Már az előtőzsde viharosan indult s a kuliasz emberei egymásra licitálták az árfolyamokat. Magyar hitel, Közúti, Rima, Magyar Bank 10 koronával a tegnapi zárlaton felül indulták s viliaros kereslet mellett minden papir további 10—15 koronával emelkedett tovább. A liausse-nak megjött a hangja és ordítozva harsogja a terembe vételajánlatait. A. hivatásos kontreminőrök ma hirtelen megfordultak. Akárhány közülük, áki reggel még tartozott papírokkal, gyorsan leifedezte magát és délben már bauss-engazsmánt bonyolított le sikerrel. A pillanatnyi helyzet gyors kihasználása, az alkalom megragadása és gyömül esőzése sehol a világon nem észlelhető ily nagy mórtékben, mint a tőzsde parkettjén. Az előtőzsde a legmagasabb árfolyamok mellett nagy izgalommal zárult. A spekuláció alig tudta magát türtőztetni s az egyórás szünetet türelmetlenül várta ki, hogy délben annál nagyobb mohósággal vesse magát ismét az üzlet áradatába. Néhány perc alatl Közúti ismét 15, Rima 12, Magyiair hitel 10 koronával szökött fel. Nagy közönség siet a tőzsdére, a folyosók megtelnek kiváncsi emberekkel: itt van ismét a naiv, a hiszékeny publikum, hogy a maga kis játékával szapo ritsa a vásárlók számát. Nagy csoportokba verődve folytatja a kulissz vásárlásait. Most már mindenki siet venni, hogy ki ne marad jon az árfolyamnyereségből. Az Osztrák-magyar bank kamatlábemelésén,elk hírére 5—10 koronás csökkenés állott be, melyet főként