Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-15 / 80. szám

1912. november 16. DÉLMAGYARORSZÁG v » vallomásadásnál hasznos tudni, hogy a tiszta jövedelem kiszámításánál mik vonandók le a nyers bevételből, nevezetesen: a nyers bevé­tel megszerzésére fordított összes kiadások, ideértve a leltári vagyon karbantartására, megújítására, pótlására és kezelésére fordí­tott kiadásokat, évi leírások, ha már elszá­molva nincsenek, államsegélyek, iizemi vesz­teségek, kamarai illetékek, biztosítási dijak, állami és községi közvetett adók, illetékek és vámok, valamint a gazdasági, ipari és egyéb alkalmazottak után fizetendő járulékok és költségek. Az üzletet terhelő adósságok ka­matai, üzleti bérek és oly üzleti terhek, me­lyek a jövedelmet apasztják. A .vallomásban feltétlenül megemlítendő 1. az üzlet álló és forgó tőkéjének nagysága, 2. évi haszonbér, 3. az alkalmazott hivatalnok, segédek és munkások száma, járandóságaik egy évi összege, 4. évi lakás és üzlethelyiség bér, ezen vallomáshoz esetleg a nyereség- és veszteség-számla is mellékelhető boríték­ban. Alaptalan hir a horvát bán lemon­dásáról. Bécsből ma a következő táviratot kap­tuk: Itteni politikai körökben elterjedt hir szerint Cuvaj báró horvátországi királyi biz­tos beadta lemondását és a horvát ügyek ve­zetését Rhetnen báró hadtestparancsnok fog­ja átvenni. Horvátország kormányzása egé­szen olyan lesz, mint Boszniáé és Hercego­vináé. A bécsi hírrel kapcsolatosan kérdést intéztünk a legilletékesebb helyen. E szerint az egész hírből egyetlen szó sem igaz. Cuvaj bán nem mondott le, lemondásának a kérdése még csak föl sem vetődött. Következéské­pen a híreszteléshez fűzött másik kombináció is teljességgel alaptalan. Bilinszki a királynál. A király ma délelőtt tizenegy órakor Bilinszki lovag kö­zös pénzügyminisztert külön kihallgatáson fogadta, amely ötnegyed óra hosszat tartott. Az anya (ijedten): Vagy igen . . . Ta­lán már igen. A leány: Nem. Ne mondd, hogy igen. Most már tudom, hogy nem. Az anya: Hát nem. És látod: nem tör­tént semmi baj. Látod, megszerettük egy­mást. Látod, boldogan élünk. Hidd el nekem, ezt jobban tudom én, mint te. Ha asszony leszel, majd meglátod . . . A leány (kétségbeesve): Hogy van az, hogy én eddig soha erről téged nem kérdez­telek? Miért vettem én olyan bizonyosra, liogy ti nagyon, nagyon, nagyon szeretté­tek egymást? Az anya: Mert láttad, amióta csak gon­dolkozni tudsz, mennyire becsüljük egymást. Mert amióta az eszedet tudod, csak szere­tetet látsz közöttünk. Ha hallgatnál rám, te is . . . A leány: Nem. Nem azért. Én eddig ma­gamat . . . szépnek tartottam. Én eddig ma­gammal . . . mindennel, ami rajtam van . . . ami bennem van . . . meg voltam elégedve. És ha magamról gondolkoztam ... ha a tü­körbe néztem, mindig . . . öntudatlanul is . . . azt gondoltam . . . nem is gondol­tam, soha nem gondoltam rá, de mindig ugy éreztem, hogy ti egymást nagyon szeretté­tek. Nagyon, nagyon, nagyon. Most . . . nem mernék tükörbe nézni. Az anya: Miért? A leány: Ugy érzem . . . egyszerre megrutultam. Az anya: Oh, te csacsi, látod, milyen naiv vagy; hiába a legokosabb leány is csak egy butácska . . . A leány: Vége a magamban való bizal­mamnak. Nem érzem: miért élek. Nem tu­dom: hogyan élek . . . Az anya: Oh te! Te kisleány.!. Te okos Pánik Pancsován. Szállást csinálnak a negyedik hadtestnek ? (Saját tudósítónktól.) Tegnap korán reg­gel egy szolgálati öves, 46-os gyalogos had­nagy és egy városi rendőrőrmester a helyi elszállásoló bizottság tagjaival együtt sorra járták a házakat, amelyekben minden lakha­tó helyiséget, istállót és fedett helyeket le­foglaltak, kifejezetten a budapesti negyedik hadtest elszállásolására. Ezek az intézkedé­sek nagyban fokozták a lakosságnak napok óta észlelhető izgatott nyugtalanságát. Az egész város a zajos készülődésről és a monarchia akcióba lépéséről beszél. A be­tevők megrohanták a bankokat. A lakosság magyar része leghangosabban követeli pén­zét, hogy vele a veszély kitörése esetén családostól együtt elmenekülhessen. A szer­bek pedig összes kivett tőkéiket egyenesen Belgrádba küldik. Érdekes, hogy a szerbek pénzéért Belgrádból még mindig akadály­talanul közlekedő testvéreik járnak be Pan­csovára. Ezek a belgrádi szerbek három­négy személyes csoportokban az itteni kisebb vendéglőkben szállnak meg. Megérkezésük hallatára rövidesen megtelik a korcsma az idevaló szerbekkel, a gajdácsok szerb vitézi tettekről énekelnek és a belgrádiak egészen nyilvánosan intézik dolgaikat. A Templom­utcában levő Balogi-féle korcsmában végig­néztem egy ilyen jelenetet. Három hatalmas termetű belgrádi beszélt pancsovai testvé­reinek, kiknek lelkes izgatottsága fokról-fok­ra nőtt. Közben két rendőr is megfordult a helyiségben. Ezek azonban csodálatosan semmi feltűnőt sem tapasztaltak és egy-egy pohár bor lehajtása után nyugodtan távoz­tak. Az izgatás e helyen késő estig tartott, mire a belgrádi szerbek bőven megjutalmaz­ták a gajdácst s ugyané korcsmában nyug­vóra tértek, majd hajnalban akadálytalanul távoztak. Ezek után bátran feltételezhető Fodor József itteni bankelnök-igazgató előadásá­nak valódisága, akielőttem eként nyilatko­zott: — Mi el lehetünk készülve a legrosz­szabbra. Az itteni szerbek, nem tudjuk, nagylány! Gyere ide, bujj hozzám, az ölem­be, hiába vagy olyan okos és olyan tanult és olyan müveit, mégis csak az én kedves, csacsi kisleányom vagy . . . Gyere ide. A leány: Nem édesanyám. Az anya: Nem? Miért? A leány: Csak, édesanyám . . . Most ne! . . . Az anya: Miért? A leány: Ne . . . Hiszen igen, én tudom, hogy most más időket élünk, más idők vol­tak azok, nem akarlak én téged . . . bírál­gatni ... de most ne! Az anya (lassan): Hát jó. Most ne. Majd idejössz még hozzám. Majd belátod még, hogy nekem igazam volt. Isten ments, hogy én kényszerítselek ... De nemsokára haza­jön apa . . . majd akkor meglátod ... ő is megerősíti, amit mondtam, igazat ad ne­kem ... A leány (rémülten): Édesanyám, kér­lek, ne beszéljünk apával ezekről a dolgok­ról. Az anya: Miért? A leány: Nem akarom, hogy ő beleszól­jon . . . hogy ő most erről beszéljen ve­lem . . . Az anya (kissé sértődötten): Miért? ö nem érdemelte meg ezt tőled. Apa ugy sze­ret téged . . . A leány: Igen, de . . . Az anya: Mit de? Ezt nem érdemelte meg tőled. A leány: Nem. Hanem én . . . Az anya: Hanem te? A leány: Hiszen majd másképpen lesz ez. Majd elmúlik ez. Hanem én most ugy ér­zem . . . Az anya: Mit érzel? A leány (kétségbeesve): Ugy érzem, liogy most egyszerre . . . egészen idegen lett hozzám. nem hordják-e már is handzsárjaikat a ka­bátjukkal takart övükben. Lábunk alatt mo­zog a föld. Az izgatottságot nagyban jellemzi az az eset, amely velem történt. Wolf István állo­másfőnök, a Magyar Társaskör estélyére in­vitált bennünket. Mi a kiszabott időben pon­tosan meg is jelentünk. De üres termekben csak a szolgát találtuk. Kiderült, hogy a pesti lapok megérkezte után, mindenki ha­zaszaladt az estélyről, hogy családját az azokban foglalt hírekkel szemben meg­nyugtassa. Az éjjel szinte lehetetlen izgal­mak között kezdődött. Rémítő hatást kel­tett az Ugrón elleni merénylet hire, melyet — szerencsére — még idején megcáfoltak, de a cáfolatot igen sokan nem hitték el. Éjfél előtt Belgrádból nyert értesülések eny­hitőleg hatottak, de ezt nagy mértékben csök­kentette a posta elmaradása. Reggelre a ha­tóság a határon levő csendőrőrjáratot meg­kétszerezte és a legénységet dupla muníció­val látta el. A Szegedi Mérnök és Épitész-Egyesület munkaprogramja. (Saját tudósítónktól.) A magyar mér­nök- és épitészegyesület szegedi osztálya a társasélet fölélesztésére és a köri érdekek előmozdítására irányuló általános törekvé­sein kívül a most meginduló munkaévadban két irányban kíván rendszeres tevékenységet kifejteni. Egyrészt ugyanis szorosabb érte­lemben vett szakkérdések megvitatására kí­ván alkalmat nyújtani tagjainak, másrészt pedig a műszaki tevékenység és a modern technikai haladás iránt való érdeklődés föl­keltésére a nagyközönség részére népsze­rű, nyilvános előadásokat és fölolvasásokat kiván tartani. A szűkebb egyesületi körre szorítkozó tárgyalások témáit is lehetőleg gyakorlati és helyi vonatkozással is biró kérdések közül kívánja az egyesület kitűzni és nevezetesen súlyt kiván vetni arra, hogy a Szeged váro­sát közelebbről érintő összes műszaki vo­natkozásu kérdések az egylet körében tárgyi­lagos és szakszerű ismertetés és megvitatás alá kerüljenek. Ez egyesületi vitaestélyek ciklusát pénteken, 15-én, esti 7 órakor meg­kezdi Farkas Árpád városi mérnök A vá­rosi közutak felszínének vonatozásáról, kü­lönös tekintettel a szegedi viszonyokra cimü előadásával. E szűkebb körű egyesületi vita­estély a szegedi Kass-vigadó sakktermében esti 7 órakor fog megtartatni. Hasonló irányú esték fognak közelebb tartatni a szegedi tanyai vasút, a városi épi­tési szabályrendelet, a városi vizmü, a vas­úti javító műhely, a városi pormentesités, a szemétégetés, az élelmiszervizsgálat, a vá­rosi iparfejlesztési politika és hasonló kérdé­sek köréből. A nagyközönség részére rendezendő nyilvános előadások sorozatát vasárnap, no­vember 24-én fogja megnyitni Herusch Ar­thur felsőipariskolai tanár Az elektromos vasutak és az elektromobil cimü, kísérletek­kel kapcsolatos előadásával; az előadás he­lyéről és órájáról falragaszok fogják a kö­zönséget tájékoztatni. Legközelebbre Edvi Illés Aladár miniszteri osztálytanácsos he­lyezte kilátásba előadását Árpád fejedelem sirja után végzett kutatásainak eredményei­ről; az előadáson a helyszínén fölvett ere­deti vetített fényképeket is bemutatja Edvi. Az egyesület lépéseket tett arra nézve, hogy az egyes műszaki ágak leghivatottabb, részben országos nevü művelői Szegeden

Next

/
Thumbnails
Contents