Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-14 / 79. szám

6 * DÉLMAGYARORSZÁG 1912. november 16. Öngyilkosság a Mars-téri kaszárnyában. — Halálba kergetett szakaszvezető. — (Saját tudósítónktól.) Ma reggel egy Mannlicher hatalmas dörrenése hangzott el a szegedi 46. gyalogezred Mars-téri kaszárnyájában. A fegyver egy szakaszvezetőt sebesitett meg halálosan, aki a saját elhatározásából ilyen módon akart menekülni a gyöngyélet keservei elől. Saját elhatározásából, de ez a katonai szigor miatt fogamzott meg benne, amelynek időnként szinte automatikus pontossággal jelentkeznek az áldozatai. Nitsch Jánosnak hivják a legújabb katonatragédia hősét, akinek az esetét az a körülmény emeli ki a sablonos katona-öngyilkosságok közül, hogy bár szakaszvezető rangja volt, mégis egyik felebbvalójának bánásmódja alatt roppant össze, továbbá, hogy a harmadik évét szolgálta és mégsem tudta elviselni a szekatúrát a közeli szabadulásig. Az öngyilkossági kísérlet a kora reggeli órákban történt. Nitsch, aki egy szegedi szakóesnőriek a fia, már hónapok óta panaszkodott az édesanyjának és a bajtársainak is, hogy a fölebbvalói miatt tragikusan fog megválni a katonaélettől. Különösen az egyik volt kegyetlenül vele szemben s ez a szigorúság onnan dotálódik, hogy hónapokkal ezelőtt ez a fölebbvalója valamilyen jelentéktelen ok folytán megibairagiwlott Nitsohre. Ahogy panaszkodott, állítólag kutyább volt a sorsa akármelyik közlegényénél. Az öngyilkosság gondolata foglalkoztatta már hetek óta. Próbált tűrni, várni, de utóbb annyira elkeseredett, hogy a véres terv határozott végrehajtására szánta magát. Az este nagyon szomorúan feküdt le és a bajtársai még kérdezték is, hogy miért hasul annyira. Nitsch lehangoltan mondta: — Meguntam ezt a kutya életet. Talán már holnap . . . — Mi lesz holnap? — Talán már holnap jobb lesz . . . A bajtársai mind amellett nem gondoltak semmi rosszra. Ha eddig kibírta, vélték, majd esak kibírja ezután is. Nyugalomra .tértek, Nitsch azonban álmatlanul hánykolódott .a fekvőhelyén. Korán reggel, még riadót sem fújtak, Nitsch már ébren volt és idegesen járkált a kaszárnya folyosóján. Egyszerre csak, mintha hirtelen idegroham lepte volna meg, beszaladt a közös szobába, fölkapta a szolgálati fegyverét ós futott vele a folyosó egyik félreeső helyére. Néhány pillanat múlva hatalmas fegyvereiördülést hallottak a katonák. Akik Nitschet a félreeső hely felé rohanni látták, nyomban sejtették, bogy öngyilkosságot követett el, odasiettek a helyiséghez, de ennek belülről zárva volt az egyik ajtaja. Mikor ez hosszas dörömbölés után sem nyílt ki, a katonák kifeszítették s ekkor megdöbbentő látvány tárult eléjük. Nitsch halott sápadtan összeesve, ájultan vergődött a földön, a melléből vér szivárgott sürün. Gyorsan h ívták a katona orvost, aki megvizsgálta Nitsch sebét és konstatálta, hogy a Mannlicher-golyó n mellébe f úródott, szétroncsolta, a bordacsontokat is és életveszélyes sebet okozott. Nitschet, mindeddig nem sikerült kihallgatni. Az eset után beszállították a csa pni kórházba, ahol most élet-halál közt vivődik. Az orvosok szerint állapota reménytelen, a halál bekövetkezése órák kérdése. A szakaszvezető tragikus esete bajtársai körében, akik őszintén szerették, nagy megilletődést és részvétet keltett. HÍREK Szegedi kalendárium. Megenyhüli a Jég, vidul a határ, — amit ne szigorúan ^ ^ I a poétával tessék venni, 1 Wf • hanem csak ugy. hogy ma ^ £ • békésebb hirek fújdogáltak a háborúról és hogy mára kisütött a nap. Ez is valami ebben a sanyarú novemberi világban . . . IDŐ: A meteorológiai intézet jelentése szerint lényegtelen hőváltozás és helyenkint csapadék várható. — Sürgöny prognózis: Hűvös. sok helyütt csapadék. Déli hőmérséklet: 4.7 C volt. A VÁROSHÁZÁN: délelőtt W—l-ig fogad a polgármester, a főkapitány pedig 11—l-ig. A KÖZKÓRHÁZRAN: A beteg látogatási idő délután 1—3-ig tart. SOMOGYI KÖNYVTÁR: Nyitva délelőtt 11)—l-ig, délután 4—7-ig. VÁROSI SZÍNHÁZ: Este 8 órakor „Primerose kisasszony." URÁNIA-SZÍNHÁZ,: Az előadások este. 6 órakor kezdődnek. Előadásra kerül „Te győztél". (Társadalmi dráma 3 felvonás ban.) VASS-MOZI: Az előadások este 6 órakor kezdődnek. Előadásra kerül „A tata mint dada". (Bohózat.) „A fekete erők". (Dráma fel vonásban.) MŰVÉSZEK MAJOLIKA-KIÁ LLITASA, Kárász-utca, Várnay L. könyvkereskedése mellett, Nyitva délelőtt kilenctől egyig és délután háromtól nyolcig. Belépődíj nincs. Tegyen ki az njságba . .. (Saját tudósítónktól.) Mentünk néhány jó barátok a ködös novemberi éjszakában. Kietlen ós szornorn volt körülöttünk a világ, elbujt minden élő, még a fény is haldoklott az utcákon, amelyekre .ráfeküdt a 1 cg nyomasztóbb hangtalanság. A Széchenyi-tér egyik sarkán aztán hirtelen kacagást hallottunk. Női hang volt, pajzán és vig. Boldog állat, gondoltuk. Egy-két lépés múlva elihéitk toppant a kacagó nő, ki lehet más, ilyenkor, a kisértetek órájában, mint az éjszaka halovány arcú, könnyelmű lánya. Megismertük. Finom fehér boá csavarodott a nyaka körül, francia lakkcipő ragyogott a lábán, széles karimájú, fekete, plörőzös kalap volt a fején. A nevét is tudtuk: Váradi Manci, két évvel ezelőtt ínég szutykos kis alsóvárosi pa rasztlányka vaja, borzas szőke hajjal, piros mosórékliben, nehéz, rövid halliszt szoknyácskában és otromba cúgos cipőben. Ellenben az arca üde volt, mint a harmat és tiszta, egészséges pirosság hamvasodott a. két orcáján. Égszínkék szemével akkor még ártatlanul nézett, remek febér fogait még nem mutogatta, kis vadóc volt, amely frissen virul a nagy embererdő közepén. Két év ... A Marcsa Manci lett, be kár érte. Azért kár talán leginkább, mert ő nem is tudja sajnálni önmagát. Különben nem kacagna. Vagy ki tudja, talán éppen azért kacag? Megáll előttünk, felbigygyeszti az aj kát és affektálva mondja: — (j, a szerkesztő urak! . . . Anélkül, hogy válaszolnánk, ki akarunk térni előle. De engem megállít és kérő háu gon mondja: — Szeretnék valamit magától. — Nos? — Maga szerkesztő, tegyen ki az újságba. Különös. Űzzél még senkise fordult hozzánk ilyen közvetlenül. — Nem ugy megy az, Manei. — Jaj dehogy nem. A Forró Verát is kitették és azóta ugy henceg, hogy beszélni se lehet vele. — Az más; A Forró Vera lakásán gyilkosság történt. De miért henceg? — Azért, hogy a neve kint volt az újságba. — Azért? . . . — Azért. — Inkább szegyei ni e kellett volna — mondja valaki. — Dehogy is. Én se szégyelném. Drága szerkesztő ur, tegyen ki. — És hogy gondolja ezt? — Hát ugy, hogy azt ír majd rólam, amit akar. — De nem tudora, hogy mit akarjak. — Akármilyen rosszat vagy akármilyen jót. Ej ha, kezd a dolog érdekessé válni. A lány kiérzi ezt belőlem a finom sejtésével és remélve, hogy sikerülni fog valami Ígéretet kicsalni, most még fokozottabb ambícióval könyörög. — Tegyen ki, látja, igy kérem magát összetett kézzel. — De tulajdonképpen mért akarja? —. Hát csak. Akkor boldog leszek. — Ezt én nem értem. — Hát boldog leszek azért, mert sokan fogják olvasni a nevemet. — Jia, ugy! Tehát a hiúság rimánkodik. Lássuk csak, meddig lehet fokozni. — De csak rosszat Írhatunk magáról. —- Ne,m bánom. — Nagyon rosszat. — Azt se liánom. — Megírom, hogy lopott. — Jó. — Megírom, hogy gyilkolt. — Mindegy. Csak tegyen ki. — Hogy megölte az anyját. — Lehet. . . . — Hogy eltette láb alól az apját. — Azt is. — Hogy megölte a. saját életét . . , — Azért nem kár . . . Láftja, Man ám nekem egy brilliáns gyűröm is, ötszáz koronába kerül, megírhatja, hogy csórtam egy berúgott csáringertől. Megdöbbentő ez a lány. A halálos komolysága a megdöbbentő. A cinizmusa, a melynek két év előtt még liire-hamva se volt a Marosában]. És a hiúsága, mely ennyire tud rimánkodni. Az élet, ez a legnagyobb művész, jut önkéntelenül az ember eszébe. Kegyetlenül átfaragta Marcsát, alig két év alatt. S a kegyetlensége most lerakódott a Marcsa cinizmusában a saját életével szemben. — Ugy e, kiírja a nevemet — könyörög ismét. — Ki. — Igazán? — sikolt olyan örömmel, hogy szinte elképedünk rajta. — Igazán. — Jaj, ha tréfál! . . . — Nem, meglesz. — Én . . . én nem tudom, hogy köszönjem meg — küzködiik, mert valami kép szeretné leróni a háláját. — Nem kell sehogy. De most már isten vele. — Pá. Elválunk. A Manci arcán sugárzik a boldogság. De alig hogy egy-két lépést tesz, föliegszebb és legmodernebb kivitelben Braun Viktornál Szeged, Vár-utca 7. szám. Telefon 11-77, Telefon 11-77. A legkedvezőbb fizetési teltéletek!