Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-14 / 79. szám

6 * DÉLMAGYARORSZÁG 1912. november 16. Öngyilkosság a Mars-téri kaszárnyában. — Halálba kergetett szakaszvezető. — (Saját tudósítónktól.) Ma reggel egy Mannlicher hatalmas dörrenése hangzott el a szegedi 46. gyalogezred Mars-téri kaszárnyá­jában. A fegyver egy szakaszvezetőt sebesi­tett meg halálosan, aki a saját elhatározásá­ból ilyen módon akart menekülni a gyöngy­élet keservei elől. Saját elhatározásából, de ez a katonai szigor miatt fogamzott meg benne, amelynek időnként szinte automatikus pon­tossággal jelentkeznek az áldozatai. Nitsch Jánosnak hivják a legújabb ka­tonatragédia hősét, akinek az esetét az a kö­rülmény emeli ki a sablonos katona-öngyil­kosságok közül, hogy bár szakaszvezető rangja volt, mégis egyik felebbvalójának bá­násmódja alatt roppant össze, továbbá, hogy a harmadik évét szolgálta és mégsem tudta elviselni a szekatúrát a közeli szabadulásig. Az öngyilkossági kísérlet a kora reggeli órákban történt. Nitsch, aki egy szegedi sza­kóesnőriek a fia, már hónapok óta panaszko­dott az édesanyjának és a bajtársainak is, hogy a fölebbvalói miatt tragikusan fog meg­válni a katonaélettől. Különösen az egyik volt kegyetlenül vele szemben s ez a szigorúság onnan dotálódik, hogy hónapokkal ezelőtt ez a fölebbvalója valamilyen jelentéktelen ok folytán megibairagiwlott Nitsohre. Ahogy pa­naszkodott, állítólag kutyább volt a sorsa akármelyik közlegényénél. Az öngyilkosság gondolata foglalkoztatta már hetek óta. Pró­bált tűrni, várni, de utóbb annyira elkesere­dett, hogy a véres terv határozott végrehaj­tására szánta magát. Az este nagyon szomorúan feküdt le és a bajtársai még kérdezték is, hogy miért ha­sul annyira. Nitsch lehangoltan mondta: — Meguntam ezt a kutya életet. Talán már holnap . . . — Mi lesz holnap? — Talán már holnap jobb lesz . . . A bajtársai mind amellett nem gondoltak semmi rosszra. Ha eddig kibírta, vélték, majd esak kibírja ezután is. Nyugalomra .tértek, Nitsch azonban álmatlanul hánykolódott .a fekvőhelyén. Korán reggel, még riadót sem fújtak, Nitsch már ébren volt és idegesen jár­kált a kaszárnya folyosóján. Egyszerre csak, mintha hirtelen idegroham lepte volna meg, beszaladt a közös szobába, fölkapta a szol­gálati fegyverét ós futott vele a folyosó egyik félreeső helyére. Néhány pillanat múlva ha­talmas fegyvereiördülést hallottak a katonák. Akik Nitschet a félreeső hely felé rohanni látták, nyomban sejtették, bogy öngyilkos­ságot követett el, odasiettek a helyiséghez, de ennek belülről zárva volt az egyik ajtaja. Mi­kor ez hosszas dörömbölés után sem nyílt ki, a katonák kifeszítették s ekkor megdöbbentő látvány tárult eléjük. Nitsch halott sápadtan összeesve, ájultan vergődött a földön, a mel­léből vér szivárgott sürün. Gyorsan h ívták a katona orvost, aki megvizsgálta Nitsch se­bét és konstatálta, hogy a Mannlicher-golyó n mellébe f úródott, szétroncsolta, a bordacson­tokat is és életveszélyes sebet okozott. Nitschet, mindeddig nem sikerült kihallgat­ni. Az eset után beszállították a csa pni kór­házba, ahol most élet-halál közt vivődik. Az orvosok szerint állapota reménytelen, a halál bekövetkezése órák kérdése. A szakaszvezető tragikus esete bajtársai körében, akik őszintén szerették, nagy meg­illetődést és részvétet keltett. HÍREK Szegedi kalendárium. Megenyhüli a Jég, vidul a határ, — amit ne szigorúan ^ ^ I a poétával tessék venni, 1 Wf • hanem csak ugy. hogy ma ^ £ • békésebb hirek fújdogáltak a háborúról és hogy mára kisütött a nap. Ez is vala­mi ebben a sanyarú novemberi világban . . . IDŐ: A meteorológiai intézet jelentése szerint lényegtelen hőváltozás és helyenkint csapadék várható. — Sürgöny prognózis: Hű­vös. sok helyütt csapadék. Déli hőmérséklet: 4.7 C volt. A VÁROSHÁZÁN: délelőtt W—l-ig fo­gad a polgármester, a főkapitány pedig 11—l-ig. A KÖZKÓRHÁZRAN: A beteg látoga­tási idő délután 1—3-ig tart. SOMOGYI KÖNYVTÁR: Nyitva dél­előtt 11)—l-ig, délután 4—7-ig. VÁROSI SZÍNHÁZ: Este 8 órakor „Primerose kisasszony." URÁNIA-SZÍNHÁZ,: Az előadások este. 6 órakor kezdődnek. Előadásra kerül „Te győztél". (Társadalmi dráma 3 felvonás ban.) VASS-MOZI: Az előadások este 6 óra­kor kezdődnek. Előadásra kerül „A tata mint dada". (Bohózat.) „A fekete erők". (Dráma fel vonásban.) MŰVÉSZEK MAJOLIKA-KIÁ LLITA­SA, Kárász-utca, Várnay L. könyvkereskedé­se mellett, Nyitva délelőtt kilenctől egyig és délután háromtól nyolcig. Belépődíj nincs. Tegyen ki az njságba . .. (Saját tudósítónktól.) Mentünk néhány jó barátok a ködös novemberi éjszakában. Kietlen ós szornorn volt körülöttünk a világ, elbujt minden élő, még a fény is haldoklott az utcákon, amelyekre .ráfeküdt a 1 cg nyo­masztóbb hangtalanság. A Széchenyi-tér egyik sarkán aztán hirtelen kacagást hallot­tunk. Női hang volt, pajzán és vig. Boldog állat, gondoltuk. Egy-két lépés múlva eli­héitk toppant a kacagó nő, ki lehet más, ilyen­kor, a kisértetek órájában, mint az éjszaka halovány arcú, könnyelmű lánya. Megismer­tük. Finom fehér boá csavarodott a nyaka körül, francia lakkcipő ragyogott a lábán, széles karimájú, fekete, plörőzös kalap volt a fején. A nevét is tudtuk: Váradi Manci, két évvel ezelőtt ínég szutykos kis alsóvárosi pa rasztlányka vaja, borzas szőke hajjal, piros mosórékliben, nehéz, rövid halliszt szok­nyácskában és otromba cúgos cipőben. El­lenben az arca üde volt, mint a harmat és tiszta, egészséges pirosság hamvasodott a. két orcáján. Égszínkék szemével akkor még ár­tatlanul nézett, remek febér fogait még nem mutogatta, kis vadóc volt, amely frissen vi­rul a nagy embererdő közepén. Két év ... A Marcsa Manci lett, be kár érte. Azért kár talán leginkább, mert ő nem is tudja sajnálni önmagát. Különben nem kacagna. Vagy ki tudja, talán éppen azért ka­cag? Megáll előttünk, felbigygyeszti az aj kát és affektálva mondja: — (j, a szerkesztő urak! . . . Anélkül, hogy válaszolnánk, ki akarunk térni előle. De engem megállít és kérő háu gon mondja: — Szeretnék valamit magától. — Nos? — Maga szerkesztő, tegyen ki az újságba. Különös. Űzzél még senkise fordult hoz­zánk ilyen közvetlenül. — Nem ugy megy az, Manei. — Jaj dehogy nem. A Forró Verát is kitették és azóta ugy henceg, hogy beszélni se lehet vele. — Az más; A Forró Vera lakásán gyil­kosság történt. De miért henceg? — Azért, hogy a neve kint volt az új­ságba. — Azért? . . . — Azért. — Inkább szegyei ni e kellett volna — mondja valaki. — Dehogy is. Én se szégyelném. Drága szerkesztő ur, tegyen ki. — És hogy gondolja ezt? — Hát ugy, hogy azt ír majd rólam, amit akar. — De nem tudora, hogy mit akarjak. — Akármilyen rosszat vagy akármilyen jót. Ej ha, kezd a dolog érdekessé válni. A lány kiérzi ezt belőlem a finom sejtésével és remélve, hogy sikerülni fog valami Ígéretet kicsalni, most még fokozottabb ambícióval könyörög. — Tegyen ki, látja, igy kérem magát összetett kézzel. — De tulajdonképpen mért akarja? —. Hát csak. Akkor boldog leszek. — Ezt én nem értem. — Hát boldog leszek azért, mert sokan fogják olvasni a nevemet. — Jia, ugy! Tehát a hiúság rimánkodik. Lássuk csak, meddig lehet fokozni. — De csak rosszat Írhatunk magáról. —- Ne,m bánom. — Nagyon rosszat. — Azt se liánom. — Megírom, hogy lopott. — Jó. — Megírom, hogy gyilkolt. — Mindegy. Csak tegyen ki. — Hogy megölte az anyját. — Lehet. . . . — Hogy eltette láb alól az apját. — Azt is. — Hogy megölte a. saját életét . . , — Azért nem kár . . . Láftja, Man ám nekem egy brilliáns gyűröm is, ötszáz koro­nába kerül, megírhatja, hogy csórtam egy be­rúgott csáringertől. Megdöbbentő ez a lány. A halálos ko­molysága a megdöbbentő. A cinizmusa, a melynek két év előtt még liire-hamva se volt a Marosában]. És a hiúsága, mely ennyire tud rimánkodni. Az élet, ez a legnagyobb művész, jut önkéntelenül az ember eszébe. Kegyetle­nül átfaragta Marcsát, alig két év alatt. S a kegyetlensége most lerakódott a Marcsa ci­nizmusában a saját életével szemben. — Ugy e, kiírja a nevemet — könyörög ismét. — Ki. — Igazán? — sikolt olyan örömmel, hogy szinte elképedünk rajta. — Igazán. — Jaj, ha tréfál! . . . — Nem, meglesz. — Én . . . én nem tudom, hogy köszön­jem meg — küzködiik, mert valami kép sze­retné leróni a háláját. — Nem kell sehogy. De most már isten vele. — Pá. Elválunk. A Manci arcán sugárzik a bol­dogság. De alig hogy egy-két lépést tesz, föl­iegszebb és legmodernebb kivitelben Braun Viktornál Szeged, Vár-utca 7. szám. Telefon 11-77, Telefon 11-77. A legkedvezőbb fizetési teltéletek!

Next

/
Thumbnails
Contents