Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-14 / 79. szám

i ke dóst és veszélyezteti a személyes ' 'ztonsá­got, kérte, liogy vagy adja át a várt, t, vagy menjen át támadásba, hogy a város ne legyen további pusztításoknak kitéve. Riza bég ki­jelentette, liogy kötelessége, amennyire lehet kitartani. Az offenzíva azonban nincs helyén, mert a törökök védelmi állásban vannak. Szkutari átadásáról egyelőre szó sem lehet. Éjfél óta vihar ós eső uralkodik, ami a mon­tenegrói hadsereg operálóképességót teteme­sen csökkenti s a legénységet feladattal telje­sítésében erősen gátolja. A hadsereg veze­tősége minden óvintézkedést megtett. Péter visszajön Belgrádba! Belgrád, november 13. Óriási izgal­mat keltett egész Szerbiában Danev, a bol­gár szobranje elnökének budapesti utazá­sa. A szerbek nincsenek tisztában ennek az útnak a céljával. Pasics miniszterelnök­kel együtt Üszkübből a király megérkezését is várják. A király is részt kiván venni a diplomáciai tárgyalásokban. Holnaptól fog­va Üszküb felé egy tehervonat is fog közle­kedni, amely katonai szállítmányokon ki­vül magánszemélyek küldeményét is to­vábbítja. A porta fegyverszünetet kér. London, november 13. A Reuter-ügy­nökség jelenti Konstantinápolyból: Hir sze­rint a porta fegyverszünet végett egyenesen Bulgáriához fordult. Konstantinápoly, november 13. A porta a francia kormánytól jegyzéket kapott, a mely szerint ahhoz, hogy a mediáció hatásos legyen, szükséges, hogy a porta közölje béke­föltételeit. Noradunghian külügyminiszter a kérdést a minisztertanács elé terjesztette, a mely most tárgyal a föltételekről. Kina háborúval fenyeget. Mukden, november 13. Az orosz­mongol egyezmény a sajtóban és a társa­dalomban nagy izgatottságot kelt. A lapok azt irják, hogy Oroszország újból tevé­kenykedni kezd a távoli Keleten. Miután Mandzsúria küszöbön álló annexiójdtól tartanak, azzal vádolják Oroszországot, hogy Kina földár ab olását kezdi meg. Te­kintettel Oroszországnak Kina iránt táplált ellenséges érzületére, a lapok fölszólítják a kormányt, hogy katonai expedícióval vá­laszoljon és azt mondják, hogy a nemzet meg tudja majd védeni Kina integritását. Drinápoly! vérfürdő. Konstantinápoly, november 13. A driná­polyi vár helyettes-parancsnokától e hó nyolcadiki kelettel az a jelentés érkezett, hogy a törökök legutóbbi kirohanásuk alkal­mával több mint ezer bolgárt, köztük sok tisz­tet megöltek. A vár erősen tartja magát, bár­ha a bolgárok az erősség elfoglalására két­ségbeesett erőfeszítéseket tesznek. Konstantinápoly, november 13. Az Alem­dar jelenti, hogy Kaval-lát a bolgárok meg­támadták és ott heves harcok folynak. A tö­rökök a várost sikerrel védelmezik. Visszahívták a német tiszteket? Konstantinápoly, november 13. A tö­rök hadseregben szolgáló összes német tisz teket visszahív ták. Durazzót megszállották ?! Belgrád, november 13. A városban nagy az öröm, mert az éj folyamán az a hir érkezett ide, hogy Durazzót a szerb csapatok megszállották. Hivatalosan a hirt még nem erősítették meg. DÉLMAGYARORSZAG Nagyzás! mánia. Belgrád, november 13. A félhivatalos Tribuna mai vezércikke nagyzási hóbortjá­ban azt irja, hogy egész Európa remeg most a Balkán-államoktól. A szövetkezett Balkán­államokkal — irja ez a lap — egy uj nagyha­talom lépett a hat hatalom sorába. A Balkán­országok lesznek az alapja minden további kialakulásnak. 'Sokkal nagyobb a feladata a Balkán-országoknak, mint azt bárki liinné. Nemsokára itt lesz az ideje, hogy kétmillió halkán-bajonett véget vessen az örök Balkán­kérdésnek, amely — ugy látszik — némely ha­talom szemében még mindig megvan. Közel a pillanat, hogy a Balkán-államok teljesítsék regulator feladatukat a nyugtalan nagyha­talmak között. Evvel azután megakadályoz­zák az európai konflegráeiót. Már csak ezért a szép feladatért is el kellene ismerni az uj balkáni helyzetet. Védik Konstantinápolyt. Konstantinápoly, november 13. A Ten­nessee és Montana cirkálók Eila-delfiából Szolimába és Beirutba indultak. Délután du Fournet francia tengernagy az itt horgonyo­zó tizenkét hadihajó parancsnokának képvise­letében, az osztrák-magyar nagykövetség el­ső dragománja, Péra követségi tanácsos a nagykövetség nevében, valamiint Nazif tábor­nok, a csendőrség főnöke és Ismét tábornok katonai parancsnok u török kormány nevé­ben, tanácskozásra ültek össze, hogy a teendő biztonsági intézkedéseket megbeszéljék. El­határozták, hogy holnap újból összeülnek és előterjesztik indítványaikat arra nézve, hogy minő intézkedéseket tartanak szükségeseknek. Konstantinápoly, november 13. Hivatalos közlés szerint az utolsó huszonnégy órában tizenöt koleraeset fordult elő, ebből három a város rendes lakossága között. Három eset halálosan végződött, Költözik a szultán ? Pétervár, november 13. A Novoja Vremlja jelenti: Brusszában lázas sietséggel készü­lődnek a szultán fogadására. A padisiach Hudonvenliiar nevü palotája már készen vár­ja urát. Ha Konstantinápoly elesik, a szul­tán nem Brusszában, hanem Kómában fog trónolni. A szultán és a trónörökös a háboru kitörése óta nem kapta meg a civiMstájt, ugy, liogy mindent hitelbe kell nekik vásá­rolni. Az ellenzék parlamenti játéka. Buda­pestről jelentik: Az ellenzékre fölvirradt a mai nagy nap. Tudvalevőleg mára hirdette, hogy megnyitja az ellenzéki ellenparlamen­tet. És tényleg megnyitották, a Royal-szálló­ban. Sipos Orbán, mint korelnök, megnyitot­ta az iilést, majd az elnökké választott Kos­suth Ferenc elnökölt. Apponyi Albert gróf volt a szónok: a külpolitikáról beszélt és be­terjesztette az ellenzék külügyi albizottságá­nak jelentését. — Csak a balkáni kérdéssel foglalkozunk most, — mondotta Apponyi. Beszédének a vázlata az vtílt, liogy a balkáni helyzet vilá­gos, csak a monarchia intézői előtt -nem az; a statusquohoz ragaszkodnak, pedig ez már tulhaladott álláspont. Az ellenzék kifejezi ab­beli aggályát, hogy ha a statusquohoz ra­gaszkodunk, a világháború elkerülhetetlen. Az ellenzék álláspontja az, hogy nekünk nem lehet érdekünk a Balkánon való terjeszkedés, viszont az se, hogy a balkáni népek terjesz­kedését akadályozzuk. Apponyi beszédét fi­gyelemmel hallgatták, majd Batthány és Ká­rolyi Mihály gróf szólaltak föl, röviden, ha­sonló szellemben. 1912. november 14. SZÍNHÁZ, művészet Színházi műsor: CSÜTÖRTÖK: Prim erőse kisasszony, vígjáték. PÉNTEK: Primerose kisasszony, vígjá­ték. SZOMBATON: Tündér szerelem, dall já­ték, bemutató. VASÁRNAP d. ü.: Orfeusz, operett, VASÁRNAP: este: Tündérszerelem, dal­játék. Primerose kisasszony. — Bemutató előadás. — (Saját tudósítónktól.) A raffináilt FJers és Caillavet változatosság és réklláan okából irtak egy fehér darabot, mondván: tudunk mi ilyet is. A darab megíródott és a kedves öreg francia disznóságok kimaradtak belőle — szinte a helyeket is kiérezni a párbeszédek­ből, hogy hol — és velük együtt az a mutat­tató vidám szellemesség is, amely nélkül a francia modernek teljesen élvezhetetlenek. Az a valószinületlen és mesterkélten pri­mitív mese, amelyet határozottam szürke tó­nusban, fajsulytalan (lielógnsökban és álsze­mérmes érzeméuyekben lefolytat előttünk e rutinos francia cég, vézna váz a három el­nyújtott felvonáshoz. Emberei nem a való éleiből kerültek elő és nem is az irodaiam­ból; idomítható, kasírozott színpadi figurák, naivul kieszelt, rugók hordozói, akiknek báb­volta azonnal kitűnik, ha a logika és a lélek­tani valószínűség látóüvege elé vesszük őket. Hipermondern franciák, akik primitívek akarnak lenni — valóban mulattató! A dé­kedence mint mesemondó és a társadalmi groteszk, mint köl/isézet nagyon eiidege­nitően ható tényezők. Senkii sem hisz a párisi rutiniék édes-faizü édességében, tükörbeka­csintó szemérmességében a naivitásában is perverz meseszövésében, hanem kiszámítja, előre a szinen történendőket és mondandókat, vagy malmot játszik az ujjaival. Hja, de a cég hírneve és a párisi postától végző! A darab hihetetlenül gyenge előadás­ban került szinre Szegeden. A szereplők kö­zül esak Virányi Sándor és Gyönyyössy Te­réz említhetők elismeréssel, — ők eltalálták a szükséges hangot és legalább nem ingadoz­tak benne. A szerelmes Pienne tartózkodó, for­ró szerelmes igényeit Virányi lágy és férfias melegséggel, nemes és keresetlen pózokban mondotta el s a falusi parasztlány -Donatíen­ne kis kabinetalakját Gyönyyössy Teréz sok egyéni -kedvességgel, liuim-orral -és tudatosság­gal rajzolta meg. Ök -ketten stilusegységre is törekedtek. Kár, hogy a naiva a szavait kisérő tetszés nyomán kissé túlozta a pointe­ket. Kis -szerepében vígjátéki élénkséggel ját­szott László. Szohner Olga, a mindig kitűnő művésznő, ebben a szerepben nem tudott el­helyezkedni. Nem volt se szentimentális, se éjtator, se pajkos, a különben is tulmerószen kieszelt leányjellem technikai útvesztőiben el­tévedt. Nem kizárólag az ő hibája. Sókkal ér­telmesebb színésznő, semhogy az édeskés nai­va-eszközökhez folyamodott volna, pedig a Primerose szereplője csak ezekkel vághatja keresztül magát a lélektani szakadékokon. Csiki László sem érezte magát jól a pajkos bíboros, inkább bohózatba való szerepében. Hiányzott az összjáték, a szereptudás, a meg­felelő társalgás iaiz egész vonalon; a rendezés jobban ügyelt a lódobogásra, mint arra, hogy egységes társalgási tónust, megfelelő színpa­di mozgást produkáljon. A dráma teljes elhanyagolása különö­sen megérzett ezen az előadáson. A Newyonk szépét nem merték volna ilyen készületlenül felmelegiteni. * Az aradi Nemzeti Színház évi bére. Szendrey Mihály Arad város bizottságához beadványt intézett, melyben a színházért megszabott, 6000 koronát kitevő évi bér el­engedését kéri; kérelme mellett azt hozza föl, hogy mig azidén két magas fizetésű prima-

Next

/
Thumbnails
Contents