Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-13 / 78. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. november 10. féle történt? Dehogy, — egy ember tűzi­fát aprózott baltával és 30 ember állt kö­rülötte, csöndesen nézve ezt a nagy mü­veletet. Azt hiszem, hogy Szófiában ez a do­log máskép esnék meg. Ott 30 ember vágná a fát és csak egy ember bámulná ezt a nagy munkát, ami­vel talán legjobban lenne megmagyarázva a mostani balkáni háboru sikere és balsi­kere. . Különben pedig még a háboru kitö­rése előtt, amikor a Berchtold gróf balsi­kerti sakkhuzásán rágódtak a diplomaták, Bécsben járván és a török nagykövetség egy dragománjával beszélvén, kérdeztem a véleményét a küszöbön lévő háboru sán­szairól. A dragomán a Scheidl-kávéházban egy mélyet szitt a cigarettájából és igy fe­lelt: — Meg vagyon irva a Koránban, hogy akár a kő esik a fazékra, akár a fa­zék esik a kőre — jaj a fazéknak. Én, ahogy a dolgokat látom, most Tö­rökország a fazék. És igaza volt: — jaj a fazéknak! Sz. A szövetkezett ellenzék konferenciája. A szövetkezett ellenzéki pártok együttes ér- " tekezlete holnap, szerdán délután lesz, a sajtó képviselőinek jelenlétéhen. A konferen­cián, ha egészségi állapota engedi, Kossuth Ferenc fog elnökölni. Hosszabb beszéddel ve­zeti be a tanácskozást és vázolni fogja az együttes tanácskozások célját és irányát. Az ellenzék föltétlenül szükségesnek tartja, hogy a külpolitikai állapotok kérdésében ismertes­se a háborús tervekkel szemben való állás­pontját. Apponyi Albert gróf ismerteti majd a konferencián azt a memorandumot, ame­lyet ő szerkesztett, amelyet az ellenzék kül­ügyi bizottsága már elfogadott. A Délma­gyarország jelentette volt, hogy Apponyi me­moranduma szerint az ellenzék nem óhajtja nem ilyen nyomorúságos, hanem finom, zsi­dó hely, az apja teremtésit. (Átmenet nélkül sirni kezd.) Az asszony: Micsoda? Hallatlan! A férj: Takarodjék ki, maga jött-ment, maga pancamári! Az asszony: Rugd föl, rúgd föl! A férj: Azt hiszed? Hát menjen ki, inert . . . (tanácsért néz az asszonyra.) Az asszony: Rugd föl, rugd föl! A férj (zavarban): Csak a nagyságának köszönheti, hogy nem rugóm föl. Mari (röhögve): Megyek én magamtól is . . . finom hely, zsidó hely . . . ahol nem ért. az asszony a konyhához ... ott lehet csak lopni ebben a nagy drágaságban! (Ki­megy.) A férj: Kétségbeejtő! A cseléd is drá­gul ! A hirnök (pihegve jő): Van szerencsém. A férj: Adjon Isten, házmester ur. Mi jót hoz? A hirnök: Azt izeni a háziúr . . . A férj: Mennyivel? A hirnök: Husz forinttal. (Nagy megdöbbenést szünet.) A térj: Menjen, menjen, mert kirú­gom. A hirnök: Igy bánnak a szegény em­berrel. A második emeleten egy pofont kap­tam, hogy eszembe jutott ez a szó: lepido­űendron. Csak tudnám, hova vette magát ez a szó a fejemben a nagy rázkódásra? Talán aiul feküdt, mint a zacc a kávéban. (Részvét tel nézi őket.) Ne engem tessék okolni, a há­ziúr strájgerol, nem én. Én csak a kapupénzt emelem. A férj: A kapupénzt? Azt is? A hirnök: A drágaság miatt. háborgatni a balkán-nemzeteket függetlensé­gi törekvéseikben s egyúttal tiltakozik az el­lenzék, hogy a magyar nemzetet háborúba keverjék Románia teriiletnagyobbitási igé­nyeiért. Az együttes konferencián beható kül­ügyi vita indul meg Apponyi memorandu­máról, amelynek sorsa már is biztositva van: föltétlenül a szövetkezett ellenzék határozata­ként fogják kimondani. Az uj adótörvények. Itta : Pillich Gyula. II. Az adónemek kivetésénél az adózókból alakitott bizottságoknak lényeges szerepe lesz. Ennek az önadóztatásnak nagy fontos­sága van azoknál az adóknál, amelyek helye és igazságos megállapítása a helyi és üzleti viszonyok és az adózó jövedelmének isme­retét föltételezi és amelyek kivetésénél az adózók különben kivolnának szolgáltatva a pénzügyi közegek önkényének. Az egyenes adókra vonatkozó kivetési lajstromok szo­kásos módon kihirdettetnek s közszemlére té­tetnek. De a lajstromok kitételének csak az általános kereseti adó és jövedelemadónál van a telebbezési határidő megállapítására kihatása. Az általános kereseti adónak és a jöve­delmi adónak kivetése az adókivető bizott­ságok hatáskörébe tartozik. E két adónemre vonatkozólag az első fokban megállapított adóösszegek nagysága ellen beadott íeleb­bezések elintézésére a felszólamlási bizott­ságok konpetensek. A felszólamlási bizott­ság határozatai a közigazgatási bíróságnál panasszal támadhatók meg. Az általános kereseti adó és jövedelem­adó kivetésénél az önadóztatás elve felette helyes, mert itt igen kívánatos, sőt nélkiilöz­hetlew, hogy az adózókból választottak helyi és egyéni viszonyok ismerete alapján állapit­ság meg egyesek adóját. Ezt megkivánja az az adózó érdeke és megköveteli az igazságos adóztatás. Ezen érdekek megóvását kivánja biztosítani az adókivető bizottságnak oly­képen való megalkotása, liogy a pénzügymi­niszter által kinevezett tagok kevesebben le­gyenek a polgármester és a kamara által A férj: Menjen, menjen, mert kirú­gom. A hirnök: Na hát, jó, ne ijedjenek meg olyan nagyon, nem is husz forint a strájge­rolás. Csak tréfáltam. Huszonöt. (Elrohan.) (Ujabb kétségbeesési szünet.) A férj: Ki fogunk hurcolkodni. A hur­colkodás tizenöt forint . . . A feleség: Az is megdrágult. Husz fo­rint. Nem érdemes. A férj: Legjobb lesz, ha agyonlövöm magam. A feleség: A temetkezés is megdrágult. A gyászruha is megdrágult. Az ujabb egybe­kelés is megdrágult. A férj (gúnnyal): Te drága! A feleség (kijavítja): Nem drága vagyok. Drágább. Én is drágulok. A férj (sirva): Hahaha! Hahaha! A hirnök (pihegve visszajő): Csak tré­fáltam. Nem huszonöt, hanem harminc. A feleség: Menjen, mert a férjem ki­nigja. A férj: Dehogy rugóm! Ezt az édest? Ezt az egyetlent? Ezt a gyönyörűt? Jöjjön a keblemre, házmester, a keblemre, mert maga a legpiszkosabb házmester a világon és maga már olyan pocsék, hogy magát már csak csókolni lehet. (Meg akarja ölelni.) A házmester: Akkurát igy tett velem a Schasehek ur a második emeleten, mielőtt a pofont adta. (Elmenekül.) (A férj sirva borul a Skandináv Remekírók második kötetére, melyről a földre lökte a ropogós tízeseket. Az asszony némán, elke­seredetten, fájdalommal, de mégis fölszedi a pénzt a földről.) megbízott tagoknál. Ép igy az adóíelszólam­lási bizottságban is a belügyminiszter*; pénz­ügyminiszter delegáltjainál. A jövedelmi adót az adókivető bizottsá­gok az általános kereseti adó alá eső adó­kötelesek általános kereseti adójával egyide­jűleg, évenkint állapítják meg. Az adókivető bizottság 3 évre alakul. A törvény több bizottság alakitását is engedé­lyezi. Ez alapon városunkban 5 adókivető bi­zottság fog működni. Az adókivető bizottság hét rendes és hat póttagból áll. Elnököt, 2 rendes és 2 póttagot a pénzügyigazgató elő­terjesztésére a pénzügyminiszter, 2 rendes és 2 póttagot a mezei gazdálkodással foglal­kozók vagy a háztulajdonosok közül a pol­gármester. 2 rendes és 2 póttagot az illeté­kes kereskedelmi és iparkamara és pedig egyet a kereskedők, egyet az iparosok közül választ. Kinevezhető a jövedelmi adó fizeté­sére kötelezett minden magyar állampolgár, aki a kivető bizottság kerületében lakik. A bizottság alőadója szavazati jog nélkül a pénzügyigazgatóság kiküldötte. A bizottság elnöke 10, tagjai 8 korona napidijat húznak, de csak azokon a napokon, amelyeken a tár­gyaláson részt vesznek. A tárgyalás ideje legalább 8 nappal előbb közhirré tétetik. A bizottság mindenkor zárt ülésben tárgyal. Az adókivető bizottság a valódi jövedelem ki­puhatolása érdekében széles hatáskörrel ren­delkezik, de a törvény az adókivetési eljárás során az adózók érdekeit messzemenöleg biz­tosítja. Az adókivető bizottság az adózó jövedel­mének számszerű megállapításánál az elő­adó által előterjesztett adatokat szabadon mérlegeli és amennyiben az adatokat telje­sen kielégítőknek nem találja, oda törekszik, hogy mindazon ténykörülményt, melyek az évi jövedelem helyes és a valóságnak megfe­lelő fölbecsüléséhez szükségesek, földerítse. Ez okból a kivető bizottság előtt önként meg­jelent adózót a jövedelem becslésére szüksé­ges adatok felöl körülményesen kikér­dezi, az adókiszámitási javaslatot és indokait vele közli és az erre tett észrevételeit és ki­fogásait megfontolni tartozik. Ugy az adóki­vető, mint az adófelszólamlási bizottságok a valódi jövedelem kipuhatolhatása érdekében igen széles hatáskörrel vannak fölruházva, mindamellett tudva azt, hogy az egyén és család belső ügyeinek és viszonyainak feltá­rása, de különösen gazdasági konjunktúrák s az üzleti titkok nyilvánosságra való hoza­tala mily visszatetsző az adózó előtt és mily kellemetlen következményekkel, sőt a hitel megvonása révén egyenesen anyagi romlás­sal járhat sokakra nézve, a titoktartás a bi­zottságnak kötelességévé van téve. A tár­gyalási iratok pedig hivatalos titokként ke­zeltetnek. Az adókivető bizottságnak jogában ált: 1. az adókötelest, aki a tárgyaláson meg nem jelenik, ha szükségét látja, fölvilágositás adá­sa végett beidézni, sőt az esetben, ha az adó­kiszámitási javaslat fölemelése szándékolta­tik, a felet okvetlenül beidézni köteles. 2. meg­batározott kérdésekre az adózótól Írásbeli fe­letet kérni, sőt ha szükségét látja, tőle a nyereség- és veszteségszámlát bekövetelni. 3. a tárgyalásra tanukat és szakértőket meg­hívni és meghatározott kérdésekre kihall­gatni. Az adóköteles üzletkönyveinek megvizs­gálását az adókivető bizottság csupán két esetben rendelheti el. 1. Ha áz adózó bármely állítását üzleti könyveivel kivánja bizonyítani s azok betekintését önmaga ajánlottá föl; 2. ha az adózó által beszolgáltatott nyéreség­és veszteségszámla eredményét a bizottság aggályosnak találja. Ez esetben is azonban csak akkor van helye könyvvizsgálatnak, ha annak foganatosítása ellen az adóköteles nem tiltakozik. Ha tehát az adózó nem akarja megengedni, hogy üzleti könyveit megvizs­gálják, erre nem kényszeríthető. A könyv­vizsgálat az 1. pont alatt emiitett esetben is mellőzhető, ha az adózónak amaz adatait, a melyeket könyveinek betekintésével kiván bi­zonyítani, a bizottság könyvvizsgálat nélkül is hiteltérdemlőnek találja. Ellenkező esetben a könyvvizsgálat feltétlenül foganatosítandó.

Next

/
Thumbnails
Contents