Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-12 / 77. szám

fi DELMAGYARORSZÁG 1912. november 12. aztán a munkások segítségével kimentette a vízből a gépét. — Inczédi Árpád. A mult év őszén sü­i-iin szerepelt a szegerii lapokban és az egész ország sajtójában Inczédi Árpád. A 22 éves ifjú egy szegedi ügyvéddel mint társascég szerepelt a bűnügyi krónikában. A Délma­gyarországban Tölgyes Gyula leleplezte az üzelmeit, ami után a rendőrség letartóztat­ta, a vizsgálóbíró pedig vizsgálati fogságba helyezte. Közben Inczédi ellen ujabb följe­lentések érkeztek az ügyészségre, különböző dolgai miatt. Inezédi8Arpádot elitélte a tör­vényszék. A bűnüggyel a szegedi Ítélőtábla is foglalkozott és hat hónapi börtönnel súj­totta Inczédit. Ahoz, hogy Inczédi büntetése letöltésére bevonuljon a börtönbe, a Kúria jóváhagyása szükséges. Közben Inczédi Ár­pád nálunk járt és arra kért, bogy valamiké­pen rehabilitáljuk a lapokban, mert meglehe­tősen kényelmetlen a helyzete. A törvény­szék és a tábla marasztaló ítéletére való uta­lással természetesen nem -teljesíthettük óhaját. Ez az eset a napokban történt. Erre ez a fiatalember hétfőn délután a Széchenyi-téren rá akart támadni Tölgyes Gyula újságíróra, aki azonban nem volt haj­landó lovaggá ütni -ezt az előjegyzett börtön­lakót, hanem higgadtan kitért az utcai bot­rány elől. A veszélyes természetű ifjút, aki most változásképen fölcsapott a személybiz­tonság veszedelmének, a rendőrség figyelmé­be ajánljuk. — A posta tolvaja. A mult heti szegedi postatolvajlás ügyében a következők közlését kérték tőlünk: Alfái postatanácsos senki előtt se tett a rendőrséget becsmérlő kijelen­téseket és nem kért, tehát nem is kaphatott a minisztériumtól az ügy kiderítése érdekében titkos rendőröket. Sárközy nem járt Szege­den. A kereskedelmi miniszter 800 korona jutalmat tűzött ki annak, aki a tolvajt kézre­keriti vagy nyomára vezet. — Jakabffy Iván Amerikába ment. Be­teljesedett. Lehet-e más a letört gavallér, a bűnbe tévedt magyar dzsentri sorsa, mint az, bogy ha még ragaszkodik ehez a kegyetlenül szép élethez, hát Amerikába vándorol. Ki ne sejtette volna ezt már akkor, amikor elhang­zott a szegedi törvényszék szigorú ítélete, a mely börtönt szabott az egykori csanádme­gyei földbirtokosra. Aki azelőtt csak mulatni tudott és gavallérosan szórta a pénzt, előbb a magáét, aztán a másét is egy kicsit. A dzsentri-passzió cinikusan nvegboszulta ma­gát, épp oly cinikusan, mint ahogy Jakabffy gőgösen hitte: egy dzsentrit, egy Jakabffyt pusztán csak arra teremtett az úristen, liogy a cigánynak parancsoljon ós pezsgős üvegek­kel zúzza be a kávéházi tükörablakokat. Most aztán bekövetkezett a nagy kijózanodás: lehet ám máskép is élni, ha muszáj. Bár vezekelte megtévedését, de büntetett előélet mégis pon­tot tett Jakabffy hazai életére. Ha esetleg nem is igy van, igy érzi ő, különben nem vándo­rolna ki oda, ahol még múltja sincs, ellenben jövője lehet, inert, uj élet lehetősége nyilik meg előtte, S bogy ez más lesz, kissé durvább, mint a régi volt, ezzel tisztában van bizonyo­san ő is 8 nem mondhatni,hogy az utrakelósé­ben nincsen vonzó, sőt imponáló vonás leg­alább egy. Az, hogy küzdeni akar polgári be­csülettel, munkával, bizva-bizással. Vasárnap Szegeden járt, elbúcsúzott az ismerősöktől, azután éjjel egy órakor Amerikába szóló ha­jójeggyel a zsebében elutazott Fiume felé. S az uj hazában letelepedve, majd eltűnődhet a -szép, uri időkön, a sors kerékfordulásán, mi­közben talán gallérokat vasal, vagy cipőket fényesít . . . — Jobb a halál, Stadler Lipót huszonhét­éves kárpitos a Pala-utca 8. számú házban vasárnap este mellbe lőtte magát. A golyó a szivét fúrta át és nyomban megölte a sze­rencsétlen embert. Öngyilkosságának okát nem tudják. Sáfrán J. hatvanötéves ven­déglős Hernád-utca 8. számú lakásán egy konyhakéssel a szivébe szúrt. Nyomban meg­halt. iSzendrei István tizenötéves kertész Pestszentlőrincen hasbalőtte magát. Az Ist­ván-kórházba vitték. Megunta az életet Lö­winger Ignác pincér. Tegnap este az újpesti Seifert-kávéházban felvágta ereit. Súlyos sérülésekkel szállították a mentők kórházba. — A dohánygyár telke. A szegedi do­hánygyár céljaira kijelölt területet csak ki­sebb részben építtette be az állam. A telek egy része most kert, a másik része pedig szán­tóföld. Az iparosok most azt kérik a város tanácsától, hogy szerezze meg a városnak a dohánygyár mellett szántólföldnek használt területet és azt kedvezményes áran adja el a gyárosoknak. Ha szükséges lenne a do­hánygyár kibővítése, arra elegendő a kerti rész is. A tanács fölterjesztést intéz a pénz­ügyminiszterhez, amelyben kéri a telek át­engedését. — A szép özvegy tragédiája. Egy szép, fiatal és gazdag asszony, özvegy Bartos Jánosné, Palánkán felakasztotta magát és meghalt. Bonyodalmas és rejtélyes körülmé­nyekkel teljes egyelőre ez a sötét szenzáció. Az öngyilkos asszony a csabai Fiume-kávó­ház egykori bérlőjének volt az özvegye. Mi­kor az ura meghalt, fél évig maga vezette még az üzletet, de aztán menekült a városból. Suttogni, pletykázni kezdtek róla, sokat fog­lalkoztak vele a rossz nyelvek, s mikor ia do­log az ő fii léhez is eljutott, eladta a kávéházat ós édesanyjához, Palánkára költözött. Meg­nyugvást azonban ott sem talált és csütörtö­kön elkövette szörnyű tettét. Levelet hagyott hátra s abban ezek a különös sorok is vannak: Csaltam, loptam, zsaroltam, rossz lélelc vagyok, de nem mérgeztem! Hogy mi rejlik e levél mögött, azt most nyomozzák. Ebben a passzusban valószínűleg arra a gyanúsításra céloz, hogy az urát meg­mérgezte volna. Bartos Jánosról azonban azt állapították meg annak idején,ihogy szívbaj­ban halt meg Buziás-fiirdőben. Beszélnek re­ménytelen szerelemről is s komplikálja a tra­gédiát egy levél is, amelyet az öngyilkosság napján Csabáról kapott az özvegy. Budapest­ről volt keltezve, Pista volt az aláírása és azt jelentette, liogy az ezüstneműből a monogram eltüntése sokba kerül. Lehet, hogy ez a levél is döntő befolyással volt a szerencsétlen asz­szony elhatározására. A palánkai csendőrség a csabai csend őrséghez fordult, hogy nyomoz­za ki, miképen jutott Bartosné a vagyonához, amely kétszázezer koronára rug. — Vasúti szerencsétlenség. Székesfe­hérvárról jelentik: Ercsi és Szászba]ombatta között az 1015. számú tehervonat három utol­só kocsija kisiklott és összeroncsolódott. Ezt az utána következő: 1016. számú személyvo­nat mozdonyvezetője nem vette észre. Az ösz­szeütközés következtében a kazán fölrobbant és megölte Mihályi Ferenc fűtőt, megsebesí­tette a mozdonyvezetőt s hir szerint több utas könnyebben megsérült. — A temető kapujáig. Kecskeméten furcsa bonyodalmak támadtak Varga Elek­nek, az öngyilkos pékmesternek temetése kö­rül. Varga katolikus volt, de Révész István plébános az egyházi szabályok szerint nem akarta eltemetni, mert öngyilkosságot köve­tett el. A plébános orvosi bizonyítványt kért arról, liogy az öngyilkosság pillanatában Var­ga nem volt öntudatnál. A család ezt a bi­zonyítványt nem tudta megszerezni s ezért Mészáros János református lelkészt kérte meg a temetésre. Mészáros lelkész, a kántorral ki is kisérte a bolttestet a temető kapujáig, de azon belül nem mehetett. Varga holttestét aztán a temetőben pap nélkül hantolták el. — A rendőrség krónikája. Az éjjel tol­vaj garázdálkodott az egyik tiszai hajón. Föl­törte a kormányos kabinját s onnan ruhane­műt s más j el en t ék te len é b b értékű holmit lo­pott el. A tolvajt, aki zsákmányával megszö­kött, keresi a szegedi rendőrség. — A 'kihága­si biróság hétfőn 200 korona pénzbüntetésre Ítélte Csiszár Ferencnét, aki a piacon vizes tejet árult. Csiszárné a tejet nagyobb gazdák­tól vásárolta s ötven liter tejhez tiz—-tizen­két liter vizet öntött. A ikihágási bí róság előtt azzal védekezett, hogy a tejet már ő is vizez­ve vette, de rábizonyították, hogy naponkint ötven liter tejet- vett 60—65 litert adott eb Pedig tehene sohasem volt. SPORT. o 33-as Football-Klub SzTK 8:1. A Szegedi Testgyakorlák Köre első csapata va­sárnap vendégül látta az elsŐosztályn bajnok­ságban szereplő fővárosi 33-asokat és meg­állapíthatjuk, hogy a SzTK fővárosi csapat­tal való első szereplése kudarccal végződött. Az egész mérkőzés alatt a vendégcsapat ural­ta helyzetet, az SzTK még lélegzethez is alig­alig jutott. A liires védelmi triász teljes cső­döt mondott, a fővárosi csapat minden lero­hanása majd minden lövése goalt eredménye­zeit és ha a második félidőben nem Zsák vé­di az SzTK kapuját, ugy még legalább 8—í) goal esett volna az SzTK terhére. Hogy meny­nyire neim vette komolyan a fővárosi csapat ellenfelét, annak bizonyságául szolgál az a körülmény, hogy kapuvédőjét a reprezentatív Zsákot, — amire eddig még precedens nem történt sehol sem, — a második félidőben az SzTK-nak átengedte, mig saját kapuját Kiss­re bizta, minek következménye azután az egy goal volt. A vendégcsapat gyönyörű játékot produkált, .minden kombinációjukat szabadon keresztül viheti ék, mert, sajnos, az SzTK ban kevés ellentállásra találtak. o Fővárosi eredmények. FTC—WAC 3:0, MTK—WSC 2:1, NSC—TrPC 2:1. A győztes N-SO írnult vasárnap csak eldönthetetlen ered­ményt érhetett el a SzAK ellen. BTC-MAO 4:2. ITTE—Törekvés 4:2. o Állami Kereskedelmi-Városi Főgim­ázium 4:1. Vasárnap délután bonyolították le a döntő jelentőségűnek tartott mérkőzést a SzAK újszegedi pályáján, szépszámú, lelkes és hangos közönség jelenlétében. A játék ma­ga oly magas nivóju volt, hogy illő róla bő­vebben megemlékezni. A kommünikék jó elő­re hírül hozták, hogy az ez idei középiskolai bajnokság sorsa ezen 'két csapat között fog eldőlni. És valóban oly gyönyörű játék fej­lődött ki, hogy mindenki elragadtatva szem­lélte a csodaszámba menő teknikát, labdake­zelést, észszerű helyezkedést, amit mind a két ősapa) ifjúsága produkált. Ne\felajtsük, hogy csak diákcsapatok állottak egymással szem­ben és mégis díszére válhatnának akárme­lyik sportegyesület football csapatának. A Kereskedelmi némi szerencsével érte el a sok gólt, de azonnal hozzátesszük, hogy győzelme megérdemelt volt, tatarozott fölényt tanúsí­tott ellenfelével szemtan. Az első gólt Huf lőtte közelről, óriási erővel, a másodikat ugyanígy Sándor, a harmadikat Rónai rgen szép lefutás befejezéséül. A negyedik Hegyi öngólja volt a második félidőben. Gimnázium tizenegyesből éri el egyetlen gólját, melyet Tóth plaissziiroz. Legjobb embere a mezőny nek Stein a Kereskedelmük)], továbbá igen tetszett Hegyi hátvéd játéka. Jó volt még a győztes csapatban Rónai, Huf, Meisl és Neu­brunn, a gimnazisták közül Leopold. Tóth többet használna csapatának, ha ömzőségével teljesen felhagyna. Nem hallgathatjuk el, hogy a vesztes csapat viselkedésével nem fe­lelt meg a várakozásnak. Nem kívánunk ez­úttal kázust a dologtól csinálni, mert remél­jük, hogy a fiatal diákok maguk .is belátják sportszerűtlen eljárásukat ós ilyesmire töb­bet nem fognak alkalmat szolgáltatni. An­nak nem szabad előfordulnia, hogy az első két gól után a fejüket veszítsék és indolens

Next

/
Thumbnails
Contents