Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-09 / 49. szám

1912. október 8. dÉlmagyarorszÁg 9 se. Csanádi-utcai telek eladása. Röszke szent­mihálytelki állomás kibővítésére 147 négy­szögöl terület átengedése. A Bajza-utca 8. sz. telekrész megvétele. Bajza-utca 10. számú liáztelek megvétele. Paral Pál Templom-tér 9. ós 10. számú házának megvétele. Özvegy Tatarevits Toefihié Révay-utca 18. számú há­zának megvétele. Dr. Berkes Dezsőné terhére adott enkedély. A törvényhatósági közutakra építendő hidak teherviselése. Polgármesteri előterjesztés. Szatymaz—sándorfalvai ut kié­pítése. Felsőközponti kereszt-út halástyai sza I kaszának kiépítése. Magyar Károly gépész | további 3 havi; Pintér Mihály adóhivatali I gyakornok további 3 havi; Adler József ir­| nok továbhi 3 havi; Debreceni Károly vám­; ellenőr további 3 havi; Benedek Gyula vám­i ellenőr további 3 havi; Magyar János őrs­j vezető 6 heti; Vlasits János gátőr továbhi hat heti; Makra Józsefné, szülésznő további 3 havi szabadságidő engedélyezése iránt. Pős Károly állatorvosi, Jarasics Todorov Per­szija szülésznői, Valentin, Farkas Júlia szü­lésznői oklevelének kihirdetése. Kitört a háború! Véres csata a förök-holgár határon. társaság által vámvisszatérítés fejében kért összeget nem szavazza meg a közgyűlés, ha­nem a rendőrkapitányság, mint elsőfokú bíróság elé utalja, tanácsi javaslatra. Ezután a tanács által megállapított nyug­dijakat utalja ki a közgyűlés. Majd megsza­vaz a csapatkórház évi fentartási költségére 5252 korona 69 fillért, a huszárlaktanya is­tállóinak javítására pedig 932 korona 89 fil­lért. A hadgyakorlatok alkalmával tett in­tézkedésekből kifolyólag 1871 koronát utal ki, különböző kártérítések fejében. A közgyűlési tárgysorozat értelmében a 83-ik ponttól a 171-ikig az alapítványi szá­madások felülvizsgálása következik, amelyet jóváhagy a közgyűlés. Több kisebb kiadási tétel elfogadása után Lázár György dr pol­gármester az ülést délután 6 órakor bere­keszti és folytatását holnap délután 5 órára tűzi ki, inivei négy órakor lesz az elhunyt Szekerke Lajos dr tanácsnok temetése, me­lyen testületileg vesz részt a városi tanács. A holnapi közgyűléssel valószinüleg vé- \ get is ér a szeptemberi közgyűlés, mivel csak kevésbbé fontos ügyek kerülnek tár­gyalásra. A folytatólagos tárgysorozat itt követ­kezik: Belvárosi templomi énekkar költségeire kifizetett 262 koronának; A városi zenede is­kola épületének javítási munkáira kifizetett 192 koronának; A bérházban levő rendőrlak­tanya sürgős kitisztítására igényelt 176 ko­rona 23 fillérnek; Alomori református tem­plom felépítésére megszavazott 25 korona se­gélynek; Ifjú Vastag György szobrász mű­vésznek kifizetett 2000 korona összegből 1417 korona 48 fillérnek; Zombori Rákóczi-szobor talpazatára elhelyezett koszorú és szalag költségeinek fedezésére igényelt 117 korona 70 fillérnek; A városi közkórházban járólag kezelt betegek kötszer árára az előirányza­ton tul igényelt 1450 koronának; A felső szi­vattyú-telephez beszerzett csolnak költségeire kifizetett 140 koronának; Tápéi kiskomp ja­vítására igényelt 1023 koronának; Kisteleki plébánia épület javitási költségeire az elő­irányzaton tul kiűzetett 581 koronának egyéb alap hiányában a rendkívüli alapból történt utalványozása. A tanítóképző intézet részére átadandó terület. Landesberg Mór cement­gyára részére kért telek átengedése. Szeged gazdasági egylet részére kért telek átengedé­Az ámbitus végén, a Csikorgó kisasszony szobájában gyertyavilág volt. A nagyanyám odalopódzkodott. A leány csomagolt, mindenféle női fehér­nemüeket dugdosott el egy kosárba. Az öreg­asszonyságnak elég volt egyetlen pillantást vetni a fehér ruhákra, tisztába jött minden­nel. Benyitott az ajtón, a leánynak szinte le­hanyatlott a két karja az ijedtségtől. — Mit csinálsz? A kis penészvirág eltakarta a két sze­mét. — Hazamegyek. Az apám házához me­gyek. Az öregasszony a keblére vonta a leányt. — Mit vétettél? — Nem vétettem semmit, — rebegte a Csikorgó kisasszony könnyek között. — Csak nem vagyok tiszta. Nem tudom, mi tör­tént velem. — Semmi sem történt, — mondá jóked­vűen az öreganyám. — Csak az történt, hogy nagylány lettél, nemsokára férjhez fogunk adni. Tehát ezért nem akartál aludni a szo­bámban? — Igenis. — Ó, te golylió! Hisz valamikor ma­gam is ... A harmincas, negyvenes évek­ben, amikor nagyleány lettem. Mikor még a „Falusi Éjszakák" volt az olvasmányom, csupán csak annyit tudtam az életből, mint te. Most már többet tudok ... No, csókolj meg. (Saját tudósítónktól.) A balkáni há­borús bonyodalomban a döntő lépés ma megtörtént: Montenegró megüzente a há­borút Törökországnak! A hatalmak közbe­lépése tehát későn történt, a diplomácia minden erőfeszítése és jóakartu intése megtört a harci fanatizmuson, amely most lángba borította a Balkánt. A hadüzenet épen akkor történt, amikor az osztrák­magyar és orosz diplomácia képviselői a béke érdekében Bulgáriában interveniáltak. Bulgária és Szerbia megköszönték a hatalmak szives közbenjárását, de kijelen­tették, hogy most már nem tágíthatnak, ,,a kocka el van vetve". Ebből az udvarias, de visszautasító gesztusból, amellyel a balkáni államok megköszönték a diplomácia fáradozását, megállapítható, hogy Montenegró nem a saját szakállára üzent véres harcot a padí­sah birodalmának. A hadüzenet közös el­határozásból keletkezett, amit legjobban bizonyít az, hogy Ferdinánd bolgár király, mint a bolgár hadsereg fővezére, már a főhadiszállásra utazott. A bolgár-török há­borún már véres harc dult, amelyről még nem érkezett részletes tudósítás. A bolgár és szerb ezredek egyesülnek, Montenegró már szemben áll a harccal. A sztambuli montenegrói követ siet­ve hazautazott, a cettinjei török is meg­kapta már az útlevelet hazafelé. Hogy mivé fajul majd a harc, az meg egyelőre beláthatatlan. A Balkán lángban áll, a nép fanatizmusát föltartótzatni nem lehet, tűzbe rohan a szenvedély. Ezt a há­borút nehéz lesz megállásra kényszeríteni! A monarchiának különösen jelentős szerep jut a balkáni háborúban és — el is készült óvatos előrelátással erre a szerepre. Belgrádból ugyanekkor szenzációs je­lentést küldött tudósítónk. Ugyanis a tö­rök katonai attasé, Asszim bey, ma eluta­zott a szerb fővárosból. Ali Faud Hikmet bey, a belgrádi török követ, megszakított minden összeköttetést; két nap óta a kül­ügyminisztériumba már nem ment el, sőt csomagol is. Ezek a mai nap legfontosabb esemé­nyei, amelyek arra engednek következtet­ni, hogy a helyzet kiélesedett. A békereményeknek ellene szól két távirat is, mely ma érkezett a szerb kül­ügyminisztériumba. Az egyik táviratot Tzaribrodban adták föl s azt jelentik ben­ne, hogy a porta két jegyzéket intézett a hatalmakhoz, melyekben fölszólította őket, hogy csináljanak rendet a Balkánon, külön­ben kénytelen lesz saját belátása szerint eljárni s ebben az esetben minden további felelősséget a hatalmakra hárit. A másik táviratot Nenadovics, a konstantinápolyi szerb követ küldte s azt jelentette benne, hogy Törökország máris hajlandó bizo­nyos engedményre, amennyiben kész az 1880. évi mürzstegi egyezményben foglalt, azóta azonban meg nem valósított refor­mokat életbeléptetni. A szerb külügyminisztériumban azt mondják, hogy a porta által kilátásba he­lyezett reformok távolról sem elégítik ki a Balkán-államokat. Ausztria-Magyarország, — ugy lát­szik, — teljesen kivonta magát a tárgya­lásokból. A magyar-osztrák követnek ma egyetlen diplomata látogatója volt. A bel­ga ügyvivő. Levelet, táviratot sem hozott a posta a Studenicka-ulica 29. szám alatt levő pozlansko austriansko kopott, roska­tag épületébe. Itt, Belgrádban, azt állítják, hogy a monarchia szerepe nagyon gyanús, a lapok hihetetlen szidalmakkal illetik a szomszé­dos nagyhatalmakat, a szkupstina mai ülé­sén pedig a kormánypárt szónoka támad­ta hevesen a magyar-osztrák diplomáciát, amely, szerinte, kétszínű szerepet ját­szik. Belgrádban a néphangulat ma már egészen olyan, mint az annekszió idejében volt. Magyarul beszélő embert a vendég­lőkben jóformán ki sem szolgálnak. Ha va­laki az utcán beszél magyarul, vagy né­metül, megállítja a rendőr és — ha hamar­jában nem tudja magát igazolni — az út­levelet nem fogadja el igazolásnak, hanem bekíséri. Tegnap Ostruznicében két néme­tet tartóztattak le, Belgrádban szintén ket­tőt, egy harmadik pedig, akit be akartak kisérni, megugrott a kisérő rendőr elől és besietett a magyar-osztrák követség kapu­ja alá. Az itt lakó magyarokat inzultálják, magyar vagy osztrák árut nem vásárol­nak.

Next

/
Thumbnails
Contents