Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-08 / 48. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. • D Telefon 305. • n Előfizetési ár Szegeden egész évre . K24-— félévre.... K 12negyedévre K 6-— egy hónapra K 2Egyes szám ára 10 fillér. Előfizetési ár vidéken egész évre . K28-- félévre.... K 14-negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9 Telefon 81. • • • • Szeged, 1912. I. évfolyam 48. szám. Kedd, október 8. Vagy - vagy. Tartunk tőle, hogy a küszöbön álló népgyűlési nyilatkozatok a magyar belső politikai helyzetet nem igen fogják közelebb vinni a kibontakozáshoz. Az ellenzéknek, ugy látszik, nincs meg hozzá az ereje, hogy valamiképen kiszabadítsa magát abból a zsákutcából, amelybe belejutott. A munkapárti nagy küzdelem tárgyi eredményeinek elejtése és a visszataszítóan szubjektív személyi áldozatok erőszakoskodása egészen bizonyosan nem az az ut, amelyen a parlamenti bizottság helyreállítható. Az ellenzék pedig nem tud egyebet. Ezeket a követelményeket variálják vezérek és közlegények a helyzetnek azzal a bámulatos félreismerésével, mely az ellenzék politikáját az utolsó hónapok alatt olyan szomorúan jellemzi. Nem akarják észrevenni, nem akarják belátni, hogy a béke föltételeit ők nem diktálhatják. Legkevésbbé pedig olyan föltételeket, melyek a harc legbecsesebb eredményét, az obstrukciónak parlamenti szervezetünkből való kioperálását semmivé tennék s a győztes felet, a többséget azonfelül szubjektive is megalázzák. Ismét és ismét hangoztatjuk, hogy az ellenzéknek létérdeke a béke, mert a további reszisztenciújával csak önmagát kapcsolja ki az élő életből, a kormányt azonban abban megakadályozni nem képes, hogy a parlament akcióképességét szükséges és üdvös törvényhozási alkotások elintézésére ne hasznosítsa. A népgyiiléseik se változtatnak azon a tényen, hogy az országot a maguk ügye mellett megmozgatniok nem sikerült. Hiszen elvégre Apponyi Albert grófnak, Andrássy Gyulának, ha népgyűléseken beszélni akar, akad közönsége. Akadt máskor is. Ma sem akad több, mint egyéb alkalmakkor. De a munkapárti képviselők sem panaszkodnak a kerületeik hangulatának meg romlásáról. Százával mondottak beszámolókat s a miniszterelnökhöz özönével érkeznek a táviratok, melyekben őt a kerületek választópolgársága ragaszkodásáról és bizalmáról biztosítja. A törvényhatóságok tanácskozó termének a hangulata is változatlanul kedvező. Ime legutóbb Csanád vármegye állandó választmánya foglalkozott a politikai helyzettel és készitette elő egy határozatban a megye állásfoglalását. A makói megyeházán nyoma sem látszott a Justh-féle taktikának. Az ellenzék gyöngesége tudatában szavazás nélkül engedett át egy okos, higgadt inditványt, melyben világosan benne foglaltatik, hogy a vármegye véleménye szerint a kormányt és a többséget a kisebbség erőszaka hozta kényszerhelyzetbe. Micsoda buzdítást meríthet mindezekből a jelenségekből az ellenzék ahoz, hogy jelenlegi politikáját tovább folytassa? Minő reményei lehetnek? Minő kedvező esélyekre számithat? És nem veszik észre, hogy a taktikázásuk iránt a nemzet érdeklődése egyáltalán a minimumra szállott alá? Világtörténeti események játszódnak le körülöttünk. Európa békéje van veszélyeztetve és senki bizonyossággal meg nem mondhatja, hogy a szituáció hová fejlődik. A nehéz külpolitikai helyzettel természetszerűleg egybekötött gazdasági megrázkódtatások erősen megviselik az ország polgárságának egy tetemes részét, melynek ilyen körülmények között a Fráter Loránd katonatrombitájának magasabb politikai jelentősége iránt kevés az érzéke. Az országnak igazán nincs kedve mostanában odafigyelni az urak mókáira, amikor a kereplők hangja puskák ropogásának zajába fulhatik bele. Ha egyéb nem, a külpolitikai helyzet mindenesetre rászoríthatna egy Apponyit, egy Kossuthot, egy Andrássyt, hogy rekonszideráció alá vegye a politikáját. Mindenekelőtt pedig be kellene látniok azt, hogy ha a miniszterelnök személye és állása soha és semmi körülmények között politikai alku körébe bele nem vonható, legkevésbbé vonható be éppen a jelen pillanatban, amikor a veszedelmekkel terhes külpolitikai helyzet valósággal követeli, hogy az ország vezetőpolitikusa egy olyan nagytapaszt alásu, óvatos, higgadt és gazdasági téren is kiváló államférfiú legyen, aminőnek Lukács Lászlót az ország is, a korona is ismeri. A delegációban az ellenzék elmulasztotta kötelességét. Éppen a jelen külpolitikai szituációban abszentálta magát a tanácskozásoktól. Ha ugyanazt cselekszi a parlamentben is, ezzel ujabb szomorú bicKödök várá6an. Halott, süket Beethoven a falon, Esőszagu, őszesti unalom. Lármák és fények távol délre járnak, Búcsúja tompán zug a messze nyárnak. Köd vára, nékem az egész világ, Hervad a vágy, mint őszvégi virág, Mely siri kertben halkan halni vágyik, S elteng talán mai éjszakáig. Ma kellenek a régi levelek, A régi versek, szép kisértetek, A régi csókok zengő távolokba, Mig fáradt lábam, ágyba vánszorog ma. Mig árva vágyam lassan éjbe lankad, Mint az utolsó alkonyi fuvallat, Jó éjszakát! Virraszt némán, vakon, Halott, süket Beethoven a falon. gufjász gyula. Visszatérés. • . 1 Irta: Binet-Valmer. I Miután az éj folyamán nagyon hűvösre vált az idő, a többi utas mind visszavonult a szalonba és a kabinokba. Csak az assziny és a térfi folytatták lovabb egyhangú sétájukat. Lassan lépdeltek az egész födélzet hosszában, az asszony a bal-, a férfi a jobbfödélzeten. És amikor találkoztak, elfordították egymástól a fejüket. De azért a férfi amikor már elhaladtak egymás mellett, visszafordult és hoszszasan nézte az asszonyt. Néha ez is megállt s követte a tovahaladót szemeivel. A vászonkarosszékben, amelyet azért , béreltem ki, hogy négy napig a semmitte- ; vés gyönyöreit élvezzem, megfigyeltem e pár • magatartását. Izgatta kíváncsiságomat. Marseille-ben, amelyet éppen most hagy- j tunk el, feltűnt nekem a parton ez a már nem ! egészen fiatal férfi, akinek külseje kora mellett is finom eleganciát árult el. És láttam, 1 hogy miként köszöntötte meglepve, de egyúttal szomorú kifejezéssel ezt az asszonyt, aki már a negyven felé járhatott, de akinek alakja nagyon graciózus és arca igazán nagyon szép volt. Amikor a köszöntést viszonozta, lesütötte szemét. Azután mind a ketten igen élénken csevegtek barátaikkal, akik közül mind a kettőjüket valósággal körülrajongták. Látszott, hogy ez az előre nem látott találkozás egyáltalán nem volt számukra örvendetes. Amikor barátaik ott maradtak a parton és mi fölhuztuk a horgonyt, egyetlen szót sem váltottak egymással. A soupé alkalmával azonban megfigyeltem, — mivel éppen de Lödre ur mellettem ült, — hogy alig evett néhány falatot és hogy Lancelot asszonyt, aki szemben ült velünk, állandóan leste titokban. A nevek, amelyeket az utasok listája révén tudtam meg, nem tettek okosabbá. Csak anynyit tudtam meg, hogy de Lödre ur és Lancelot asszony Párisban laktak s hogy mind a ketten Pireuszva készülnek, ahol én is üdülni szándékoztam. Az esti világitásnál Lanceotl asszony különösen csábító volt. Tartásában előkelő vidámságot mutatott és rendkívül elegánsan volt öltözködve. Dacára azoknak az nró-pici ráncocskáknak a halántéka körül, az arcbőre fiatalos maradt s olykor rózsás pir futotta át az arcát. A száját igen éles beszédünek, de kissé hazugnak Ítéltem, a finom és mozgékony szájat. Az arckifejezése minden percben változott ajkainak egy megremegésével. Lancelot asszony az estebéd ideje alatt elfordította tekintetét — tőlünk. Ha ezt mondom, tőlünk, akkor dicsekszem. Mert de Lödre urnák nem tetszett észrevenni, hogy én tulajdonképen unatkozom. És igy figyelmen kivül hagyta mindazokat a kiszólásaimat, a