Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-31 / 68. szám

12 DELMAGYARORSZACi 1912. október 20. pedig láthatja, hogy a nemzet vele szemben a felelősségre vonást már gyakorolja is. Nem enged tért foglalni az ellenzéki izgatásnak. Azok hatástalanok maradnak. Ez a felelősségre vonás pedig ezután még jobban fokozódni fog, mert az európai helyzet és hazánk helyzete, mely egy világháború kitörésének lejtőjén áll, inkább a belső, parlamentáris békesség felé hajlik, 1 mikor az egyéni politikai ambícióknak, bár- I mily tiszteletreméltók legyenek is azok, valamint a párthatalmi törekvéseknek el kell némulniok azon óriási nemzeti nagy érdek előtt, mely egy ilyen világveszedelem küszöbén azt követeli, hogy a nemzet minél egységesebb legyen és minél erősebben álljon és nézzen szembe a közelgő zivatarral. Szeged város közgyűlése. — Izgalmas választósok. — (Saját tudósítónktól.) Szeged város októberi rendes közgyűlésének szerdán volt az első napja. A tárgysorozaton hetven pont szerepel, köztük Kószó István dr.-nak a hirlapok utcai árusítására vonatkozó indítványa, a városi nyugdijszabályzat, a várcsi alkalmazottak 1912. évi drágasági pótléka, a Gazdasági Bankban levő városi tőke, az 1913. évben gyümölcsözésre elhelyezendő városi betétek és az 1913. évi költségvetés tárgyalása. A választásokon, amelyeket a legnagyobb érdeklődés előzött meg, már az első napon túlesett a közgyűlés. Tanácsosnak egyhangúlag Tóth Mihály dr. aljegyzőt választották meg. Az osztályjegyzői állás Rack Lipótnak, az adópénztárosi Kaszó Eleknek, a javadalmi könyvelői állás pedig Vajda Sándornak. Két külterületi orvosi állásra is hirdettek pályázatot, azonban csak egy orvos pályázott, Jung Sándor dr. A választásokkal eltelt a közgyűlés első napja. Előzőleg előterjesztették az indítványokat és a köriratokat. Kószó István dr. indítványára még nem került a sor. a közgyűlés iránt szokatlanul nagy érdeklődés nyilvánult meg. Több mint kétszáz bizottsági tag megjelent. Jelenvolt Járossy Sándor is, akit a napokban meghurcolt a rendőrség. a virilista mérnököt körülvették a városatyák, akiknek izgatottan beszélte el a kellemetlen esetet. indítványok, átiratok. Lázár György dr. polgármester iiégy órakor megnyitotta a közgyűlést, Bach Lipót osztályjegyző fölolvasta polgármester havi jelentését, A közgyűlés tudomásul vette a jelentést. Következett az indítványok előterjesztése. Pick Jenő indítványa a villamos kocsiknak men tőkósziil ékkel való fölszerelése tárgyában. Balogh Károly tanácsos előadja, hogy (Szegeden csak igen csekély számban történt villamos baleset. Ebben az évben például csak tizenegy villamos szerencsétlenség történt. Ebből kettő öngyilkosság, két szerencsétlenül járt síiket és vak, kettő pedig részeg volt. Szegeden egy millió utasra hatvankétszázad szerencsétlenség esik, a nemzetközi kimutatás szerint pedig 1.47 százalék. Tehát ebben a városban még nagyon is kedvező az arány. A mentőkészülék külföldön sem vált be gyakorlatilag. A tanács azzal a javaslattal nyújtja be az indítványt, hogy kérje föl a város a vasúti s hajózási főfelügyelőséget a szegedi villamos-társaság kocsijainak mentőkészülékkel való fölszerelésére. Ez ugyanis a vasúti és hajózási főfelügyelőség hatáskörébe tartozik. A közgyűlés elfogadta a tanács előterjesztését. Franki Antal azt indítványozta, bogy a jövő évi költségvetésbe vegyék föl a Zárda-, Sajka- és a Szent Miklós-utcák kikövezését. A tanács pártoló előterjesztésére a közgyűlés elfogadta az indítványt, Pálfi Antal indítványozta, liogy a közgyűlés irjon föl a kormányhoz a Szegeden i keresztül robogó gyorsvonatoknak harmadik osztályú kopsikkal való kibővítése érdekében. Azonkívül indítványozta még Pálfi, j bogy irjon föl a törvényhatóság a nagyvá- j rad—baja—báttaszéki gyorsvonat megindi- | tása érdekében. Az első indítványra vonatkozólag a közgyűlés pártolja Krassószörénymegye föliratát, a báttaszéki gyorsvonat megindítása érdekében pedig fölír a kormányhoz. Szmollény Nándor és Böröcz Pál az elhanyagolt harmadik közigazgatási kerület érdekében a rendőrség és a kerületi orvos részére természetben való lakást kémek. A közgyűlés utasította a tanácsot, hogy hat héten belől terjessze be érdemleges javaslatot. A felsőtanyai polgárok nevében Vetró Sándor, Kordás Ferenc és Kordás Sándor járlatirás eszközlését kérik. Somogyi Szilveszter dr. főkapitány előterjesztésére elhatározta a közgyűlés, bogy március 1-től október harmincegyedikéig hetenkint egyszer járlatirást eszközöltet Eelsőtanyán. Erre kétezer korona pótkiadás szükséges. Kószó István dr. indítványozta a Somogyi-könyvtár igazgatója törzsfizetésének négyezer, a könyvtáros törzsfizetésének pedig báromezer koronára való fölemelését. Minthogy az uj törvény értelmében általánosan rendezni kell a városi tisztviselők fizetését, az indítvány tárgyalását is a novemberi közgyűlésre halasztották. Az indítványok után a köriratok .tárgyalása következett, Trencsénmegye átirt a fertőző hüvelyliurut ellen való beoltás tárgyában. A közgyűlés Somogyi Szilveszter dr. főkapitány előterjesztésére napirendre tért az átirat fölött, mert a szegedi törvényhatóság területén nem járványos a fertőző hüvelyhurut. Miskolc átirt a vaskartell megszüntetése érdekében. Miskolc föliratban kéri a kormányt, bogy az állam vasmüvei lépjenek ki a vaskartellből. A közgyűlés pártolólag terjeszti föl Miskolc föliratát, TÓTH MIHÁLY DR. TANÁCSOS. Lázár György dr.: Következik a megüresedett tanácsosi állásnak választás utján való betöltése. Az egyedüli pályázó Tóth Mihály dr. aljegyző, akit ezennel megválasztott tanácsosnak jelentek ki. (Éljenzés.) A tanácsos urnák a közgyűlés szine előtt kell az esküt letenni, ezért fölkérem Koczor János, Csikós Nagy József és Barmos György urakat, hogy Tóth Mihály dr.-t hívják meg a közgyűlésre. Az uj tanácsost nagy éljenzéssel fogadták a bizottsági tagok. Miután letette az esmezte rá a végzetes szót. A falfestmény tőle való, a szivartárcám az ó emléke, a zsebkendőimbe, az ingeimbe o varrta bele a monogrammot. Alapjában ártatlannak látszott ez a célnaszál-háló. Mosolyogva gondoltam az ö igénytelen fejére és a szép, melankolikus szemére, amely mély volt és szomorú, mint egy szimbolista költő, vagy egy ökör szeme. Inkább szántam, mint haragudtam rá. Diplomata-módon próbáltam lefegyverezni. Zsiros és nehéz húsokat etettem vele. Hizlalókurára fogtam, hogy ellustuljon és elveszsze az ábrándosságát. — Egyél! — kiáltottam rá. A leány szorgalmasan evett. Két hónap múlva gyönyörűen kigömbölyödött, nehéz és kényelmes lett, mint egy kácsa, de a zsiros és maszatos szájával is azt suttogta: — Szeretlek. A sirás fojtogatta a torkom a dühtől, az unalomtól, a kudarc mérgétől. Egy radikális savanyitó-kurára gondoltam, de nyom- f ban föladtam. Világos, liogy ezt a leányt csak erőszakkal lehet lerázni a nyakamról. Az ajtót az orra előtt csaptam be. A leveleit fölbontatlanul küldtem vissza. Azt irtam, hogy Kinába, Madagaszkárba kell utaznom, j Amerikába, vagy akárhová. Uj lakást vettem, j a város másik részén. Ettől kezdve aztán j nyugodtabb életem volt. Csöndesen szívtam j el az esti szivarom, teáztam, ábrándoztam, i egyedül feküdtem le a tiszta, hideg ágyba, j egy könyvvel, kicsit olvastam és azután elfújtam a gyertyát. ' Rózsi eltűnt a föld szinéről. í Már nyár volt, piros ioltok remegtek a a levegőben, forró gyönyörben táncoltak a fák, a zöld bokrok s egészen elfelejtettem őt. Egy napon azonban a vasalóné hazahozta a fehérneműimet és amint szétbontottam, ezer apró cédula rebbent ki belőle tolakodva, ijesztően, kisértetien. Mindegyiken csak egy szó. Az ő vallomása, az ö kezeirása. Újra a nyomomon van. Szivdobogva mentem ki az utcára. A fal mellett jártam, mint a tolvaj, kikerültem a kerteket, mert minden bokorban őt setjettem, újra elfogott a régi félelem. Képtelen helyeken találkoztam vele. A villamoson láttam először. Hajnalban a kávéház előtt várt. Ha kocsin mentem, elém került, megelőzött, elmaradt, de a fordulónál megint csak fölbukkant kevélyen, kaffogva az indulattól, mint egy eb, amely a küllőket harapja. Üldözött. Éjjel magányos sétámon a ligeti fák között láttam távolról. Mindenütt ott volt, mintha j ezer példányban sokszorosították volna. Nemsokára egy széles, lompos tortát küldetett a címemre, amilyent vidéki lakodalmakon látni. A tortán teljes nevemet olvashattam piros cukorból kirakva. — Ez tűrhetetlen, — ordítottam — ez őrület, ez pokol! Rózsi aoznban néma volt. Egy sztrájkoló büszkeségével állott elém szótlanul, közönyösen, várva a szavam. Én se szóltam. A sorsra biztam magam. Egy novemberi éjjel, mikor hazamentem, a sötét folyosón várt, a korlátra dőlve, zokogva. Reszkető dühvel, de egy kissé ellágyulva és kíváncsian is, bevezettem a szobámba s • meggyújtottam a gázt. Ijedten néztem rá. Ez a semmi leány, mintha megnőtt volna. A lámpa lobogásában magasabb volt, mint én és rettenetes, parancsoló, ellentmondást nem tűrő. A gesztusai biztosabbak. Szőke fejével, kisirt szemeivel és a sáros, fehér ruháival egy kegyetlen királynéhez hasonlított, aki némán és nyugodtan elfoglalja régi birodalmát és leül az aranyos trónszékbe. Körülötte resten feküdt az egész természet és én is. Átkozódni szerettem volna. Megátkozni a logikámat, a ravaszságomat, az egész férfi mivoltomat és megragadni őt, (kilóditani a szobából, elűzni azokat a szellemeket, melyeket oly könnyelműen idéztem föl. De a némasága parancsolt. Hozzáhajoltam és beszélni kezdtem. Rózsi nem felelt. — Mi van veled? — kérdeztem. — Hogy dobog a szived. Milyen nagy a szemed. Szegény, szegény leány . . . Rózsi leült a diványra és a képeket nézte. Pityergő száján csöndesen vajúdott valami. Csücsöritette a száját, ráncolta a szemöldökeit, mintha valamit mondani akart volna, egy ujságot, amit sohase hallottam s egyszerre felém fordult. Aztán rám tekintett, talán, hogy magánya titkát közölje velem, a sok csatakos, szomorú nap emlékét s az élete örömét beleolvasztva egy ujveretü, mágikus szóba, de — ugy látszik — nem találta ezt a szót és inkább néma maradt. Szelíden segítettem neki: — Szeretsz? A leány dühösen, boldogan, zokogva kiáltotta: — Szeretlek! ... .