Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-30 / 67. szám

12 DELMAGYARORSZACi 1912. október 20. szul szolgál Lukács László miniszterelnök ar­ra a főlszólitására, hogy az ellenzék is ve­gyen részt a delegációban. A manifesztum­ban, amelyet egyhangúlag elfogadott, az fog­laltatik, hogy az ellenzék a kormány fölszó­litásának, tekintettel a rendkívüli parlamenti helyzetre, nem tehet eleget. (Tüntetnek a szociálisták.) Budapestről jelentik: A Ház holnapi ülé­sével kapcsolatban a szocialista párt ugyan­csak akcióra készül. Ma este is egész sereg népgyűlést tartottak a főváros különböző he­lyén s éles hangú plakátokon hívják föl a pol­gárságot és a munkásokat a kormány ellen való tüntetésre. Tizenkétórás közös miniszteri értekezlet. Bécsből jelentik: Tizenkét óráig tartó közös minisztertanács volt tegnap Bécsben, a külügyminiszteri palotában, ahová délután 4 órakor gyűltek össze a magyar és osztrák miniszterek és hajnali háromnegyed négy 1 órakor távoztak el a konferenciáról. A szo- i katlanul hosszú éjjeli minisztertanácson a három közös miniszter, a két miniszterelnök, a két pénzügyminiszter, a két kereskedelmi miniszter, Auffenberg hadügyminiszter, Forster vasutügyi miniszter és Montecuccoli j tengerészeti miniszter vettek részt. Hivata­losan ez volt a- konferencia tanácskozási rendje: 1. Az 1913. évi költségvetés megálla­pítása. 2. A bosnyák, vasút kérdés tárgya­lása. A közös miniszteri értekezletet állítólag csak a bosnyák vasúti kérdés foglalkoztatta, amelynek egyes részleteit még nem tudták letárgyalni. Hátra van még a szakbizottsá­gok véleménye, amelyek már hozzá is fogtak j a kérdés megtárgyalásához. Beöthy László kereskedelmi miniszter ma hajnalban négy órakor hosszasan tanácskozott Stettina Jó­zsef államtitkárral és Neumann miniszteri osztálytanácsossal. Ugyancsak bécsi jelentés szerint a közös miniszteri értekezlet folytatá­sa november negyedikén lesz, mert addigra a szakbizottságok is elkészülnek munkájuk­kal. Auffenberg és Montecuccoli megjelené­séről azt mondja a bécsi jelentés, hogy ugy Auffenberg, mint Montecuccoli, amikor nyil­vánvaló lett, liogy a bosnyák vasutak kér­déséről van szó, eltávoztak ós nem is jelentek meg többé a tanácskozáson. A borbély-fogorvosnál. P ogak és teljes müfogsorok szájpad­lás nélkül, arany koronák és 597 :: hidak :: Lukács Imre fogtechnikusi műtermében Szeged, Kölcsey-utca 10. sz. a Próféta-vendéglőtől jobbra. N^n? (Tiz páciens naponta. — rendőrség.) Mit mond a (Saját tudósítónktól.) Mátyás Miklós régi, tekintélyes iparos Szegeden. Foglalkozására nézve borbély és negyvenhárom év óta áll az üzlete a Kálvária-utca és a Dugonics-tér sar­kán. Tisztességes, becsületes ember és noha származására nézve sváb és negyvenhárom év óta még mindig csak töri a magyar nyelv­vet, erősen hazafias érzésű. Ez ntiinl elég szép és dicséretes dolog, ezekkel rendben is vol­nánk, de nem éppen ez okok azok, amelyek miatt Mátyás bácsi nevét a tollúnkra vész­szűk. Készséggel nyujtjuk át az elismerés pálmáját: Mátyás bácsi büszkesége a szegedi borbély iparnak, lehetne belőle akár udvari borbély is. De . . . Mátyás bácsi, ahogy a szegényebb néposztály köztudatában el van terjedve, nemcsak beretvál és hajat nyir, ha­nem fogakat huz, eret vág és köpüllőz. Tehát az ő tisztességes ipara mellett kuruzslással is foglalkozik. Hála istennek, ma már ott tart az orvostudomány, hogy aki nem orvos és mégis belekontárkodik ezeknek a munkájába, az föltétlenül kuruzslást üz. A törvénynek is ez a szelleme, hogyan lehetséges ilyenfor­mán, hogy Mátyás bácsi, akinek az ipariga­zolványa őt csakis a borbély-mesterségre képesiti, mégis nyiltan fogakat huz, eret vág és köpüllőz . . . Ugy véljük, hogy épen olyan tisztességtelen konkurrencia ez, mintha a fog­orvosok — bármilyen oku jogon — beretvá­lással, hajnyirással, parókakészitéssel avagy nőfodrászattal is foglalkoznának. Vájjon Má­tyás bácsi mit szólna ehez? Mátyás bácsi azért aktuális most, mert éppen tegnap történt egy eset, hogy a iog­orvosi tudomány csődöt mondott a Kálvária­utcai borbélymühelyben. Egy szegény asz­szony, a Mátyás bácsiról elterjedt csodás hi­rek után indulva, bevetődött hozzá a fájós fogával, hatalmasan megdagadt arcával. Fog­orvosok, ha az arc dagadt, nem szokták ki­húzni a fogat, mert veszedelmes. Mátyás bá­csi azonban ilyenkor azt mondja: — Lári-fári, én kihusz és nincs lesz paj . . . Sokszor szerencséje van: sikerül. Teg­nap nem volt: Gerberecz Jánosné szegedi napszámos asszony adta meg az árát nem­csak készpénzben, de egyébként is. A fogát, azt Mátyás bácsinál hagyta, de a kétszer akkorára dagadt arcával már orvoshoz ment, állítaná el a szájában a vérzést, nem akar megszűnni és Mátyás bácsi sem tud segíteni rajta. A fogorvos elállította a vérzést, a kö­nyelmü foghúzás következményei azonban nem maradtak el: Gerberecz Jánosnénak olyan alaposan kihúzták a fogát a dagadt, gyulladásos húsból, hogy most a vérmérgezés tünetei kezdenek mutatkozni. A fogorvos til­tott foghúzás miatt a rendőrségen följelen­tést tett Mátyás Miklós ellen, de nagyon két­séges, hogy komolyabb büntetéssel el lehet-e tiltani Mátyás bácsit az ilyen veszedelmes műtétek végrehajtásától. De erről többet alább. Addig tegyünk egy látogatást a bor­bély-fogorvosnál. Azzal a határozott szándékkal indultam el Mátyás Miklóshoz, hogy kicsit csevegni fogok vele az esetről és kitudok egyet-niást a tudománya titkaiból. Két oldalon van be­járata az üzletének: egy a Dugonics-térről, egy a Kálvária-utcáról. A Dugonics-tér fe­lől akarok benyitni, de ahogy a kilincsre te­szem a kezemet: rettenetes ordítás tart visz­sza: — Jaj, jaj, fáj, ne . . . júúj . . . Betekintek a homályos ablaküvegen — estefelé jár az idő, odabent a boltban is alig van világosság — arccal az ajtó felé iszo­nyúan torzult képpel ül a borbélyszékben a páciens: egy baka. Szőke haja van, a szemét ugy összeszorítja, mintha a poklok niiiulen kínját élné át. Aki nem tudja, liogy Mátyás bácsi fogakat huz, azt hitte volna, liogy tü­zesvassal égetik ki a baka nyelvét. Egy mar­conaképü borbély-legény két karjának teljes erejével pántolja a páciens fejét a borliély­szék támlájához, egy másik szőke figaró a páciens karjait szorítja le, a harmadik a boldogtalan baka lábait kulcsolja össze gug­golva; miközben Mátyás bácsi az acélfogó­val ugyancsak erőlködik. Ennyit láttaaii egy röpke pillanat alatt, a látványban azonban nem gyönyörködhettem sokáig, inert észre­vették és az egyik segéd intett a kezével, hogy a másik ajtón kerüljek beljebb. Belép­tem. Igen barátságosan fogadtak, mert sze­rencsémre, nekem is fel volt kötve az arcom. — Szintén fogat méltóztatik? — nyá­jaskodik az egyik segéd. Ép most liuztunk egyet. — Nem, borotválkozom. Ugy látszik, a foghúzás jobb üzlet itt, mert Mátyás bácsi, aki dagadt képem láttán előbb még biztatóan mosolygott felém, most, lehangoltan fordult el tőlem és unszolta a bakát, liogy csak öblögessen. — Jó van már ... — mondta ragyogó arccal a baka. Mátyás bácsi bízott. — No, én meg mondta. Nincs jaj. Nagy gyügér volt So áne grosz . . . mutatta az öklével. — Tessék besétálni a másik terembe — szólt hozzám a segéd. Két teremből áll a régiesen berendezett borbélyüzlet. Három aranyozott rámájú tü­kör előtt három kényelmes szék áll, aliovg bevezetett. Jó öreg kanapé is van benn, a várakozók számára. Most egyedül voltam. A segéd sokáig keverte a habot s ez alatt a következő párbeszéd folyt le köztünk: — Mátyás úrral szeretnék beszélni. — Alig hiszem — kreinássan, liogy lehet, mert ép most jött ép egy másik beteg. Igy megy ez egész nap. — Ne mondja. — Bizony. Most egy asszonynak fog húz­ni. Már ismerős. Minden fogát Mátyás ur liuzta. — Ki az? Valami kofa. Öreg. Még van neki vagy liat foga. Huszonnégyet Mátyás ur húzott. Bizony kérem. Uraságod mért nem huzatja ki? — Mert dagadt az arcom. — Ö, az nem baj. Mátyás urnák mindegy az. I — De nekem nem mindegy. ' — Talán félni tetszik. Nem is fájna, én mondhatom kérem alássan. A múltkor ide-, jött hozzánk egy fiatalember Pestről. Ugy meg volt dagadva az arca, hogy csuda. Két / szer akkora is volt, mint uraságodé. Pesten sem tudták az orvosok lelappasztani a daga­natját. Kihúzni nem merték a fogát. De a Mátyás ur, az kihúzta. Három nap múlva le­lappadt az arca. Eljött harmdanapra és mef köszönte, liogy segítettünk rajta. — Nagyszerű ember ez a Mátyás ur! — Bizony kérem. Tegnapelőtt jött jfey baka. A foga fájt és először az ezredoiwos liuzta ki, de beletörte a koronáját. Borzasz­tóan fájt neki. Eljött hozzánk, azt moii/lta, egy barátja küldte, hogy itt kihúzzák a/leg­4­CSILLÁROK legszebb és legmodernebb kivitelben Braun Viktornál Szeged, Vár-utca (7. szám. Telefon 11-77. Telefon" 11-77. A legkedvezőbb fizetési feltételek!

Next

/
Thumbnails
Contents