Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-27 / 65. szám

1912. október 26. HÍREK Szegedi kalendárium. AZ IDŐJÁRÁS: ez a legérdekesebb és mondhatjuk, ma egyetlen fontos téma. Lesz-e eső, sok esik-e, süt-e nag, mi lesz a szép ősszel, mi lesz elsején a hurcolkodással és az ünnepléssel: csupa öreg kérdőjel. És bizonyosat tényleg nem mondhatunk. Még az idő se tudja talán, mi lesz. Kitelik tőle, hogy nem tudja. Iga*, a meteorológiai intézet jelentkezik, hogy ő tudja. De hát — higyjünk-e néki? Különben az intézet jelentése igy szól: Változékony és húros idő várható, sok helyütt csapadékkal. Sürgönyprognózis: Változékony, hűvös, sok helyütt csapadék. Déli hőmérséklet: 7.2 C. A VÁROSHÁZÁN semmi se történik, A BELVÁROSI KASZINÓ nagytermében a Magyar Mérnök és Építész Egyesület délelőtt tíz órakor rendkívüli közgyűlést tart. VÁROSI KÉPTAR ÉS MUZEUM: nyitva délelőtt tiz órától kezdve. Ingyen tekinthető meg. A KOBZÓ)N: déli féltizenkettőkor térzene, A PROTESTÁNS TEMPLOMOKBAN: a reformáció napját vasárnap ünneplik, délelőtt tiz órakor, istentisztelettel. A KŐZKÓBHAZBAN: A beteg látogatási idő délután 1—3-ig tart. LÖVERSENYTÉBEN: délután 3 órakor bajnoki labdarugómérkőzés. VÁROSI SZÍNHÁZ: délután félnégykor Falu rossza; este nyolckor Leányvásár. URANIA-SZINHAZ: Az előadások délután két órakor már megkezdődnek, Bemutatóra kerül Ut a sir felé. Társadalmi dráma 2 felvonásban, VASS-MOZI: Az előadások szintén két óra után kezdődnek, Bemutatóra kerül Párisi titkai, í részben. delmagyarorszao 9 Ferdinánd Magyarországon. (Saját tudósítónktól.) Még csak fejedelem volt Ferdinánd, a bolgárok harcoskedvü cárja, mikor ez a kis történet fnegesett. Murány grófja rendes magyarországi tartózkodása alatt meglátogatta egy forró júliusi délután, a gömörmegyei Jolsván, a Koháry-Kóburg hercegi kastélyt. De kevés időt töltött a végi templarius-kolostor helyén épült gyönyörű épületben, hanem csak ugy egyszerűen, egyetlen kísérővel átsétált a kis város forró, napsütötte, girbe-görbe kövezettel kirakott piacán, hogy meglátogassa a Kóburg-nradalom egyik derék, öreg intézőjét. Egyszerű, fehérre meszelt ház, zöld salugáteres ablakok, oszlopos tornác az udvaron, ahol a párkányon deszkavályuban tenyésztik a délignyitó fölfutó indáit és nagy vérvörösre pingált favödrökhen virit, illatozik a törpére nevelt oleander-bokor rózsaszínű virága— Ilyen házban lakott a hercegi család régi, hü embere. És a bolgárok daliás fejedelme — a rekkenő meleg ellenére — hosszú fekete kabátban (hogy ránézve is elöntötte az embert a kellemetlen forróság érzése) vizitelt az egyszerű embernél. Leült a tornácra, nyájasan elbeszélgetett a. családdal és türelmesen várta, bogy szűnjék a meleg, hogy veszedelem nélkül látogathassa meg a piac-téri ódon templomot, mely talán még látta fehér falai között, diófa térdeplőn, arany veretű, rubintkapcsos imakönyvéből buz gén imádkozni Szécliy Máriát, a Murányi Vénust. Hiszen Jolsva régente a Szécliy- | família birtoka volt. , Mig a bolgárok fejedelme ott üldögélt a virágos tornácon, a piac-tér másik háza előtt nagy sürgés-forgás támadt. Sárgára pingált, egy emeletes épület volt. Széles kapuja tárvanyitva, hogy be lehetett látni a hosszú, keskeny udvarra, amely most hangyabolyként nyüzsgött ,a sok embertől, társzekórtől. A ház a községi nagyvendéglő volt. És a nagy sürgés-forgás, aránylag kevés cselekvés, de annál több kiabálás, azt jelentette, hogy épen most érkezett a városba nemes és műpártoló közönségének szórakoztatására egy dráma-, operett- és népszinmü-előadásokra berendezett színtársulat. És a direktor épen most pöröl az udvar egyik sarkában az előre küldött bérletcsináló titkárral, aki kezében a csaknam szüzfehéren maradt bérletivvel, dacos mogorván állott a toporzékoló igazgató előtt. Mit tehet ő róla, hogy a jegyző urnák meghalt az anyósa, a szolgabírónak született egy kis gyereke és a járásbiróéknál dupla lakodalom lesz a héten? Születés, halál, esküvő ós temetés, szüretelés és aratás, öröm és bánat egyformán ellenségei a vidéki színészetnek. Mert: „Kell is nekünk színház, mikor annyi bánatunk vaui" „Nem bérelhetünk, mert amúgy is elég mulatság lesz nálunk", stb. stb. De a direktort nem elégítette ki a titkár magyarázata. Kereken kijelentette, hogy azonnal lásson a bérlet után, mert különben kénytelen lesz másik emberét megbízni a titkári teendőkkel. Mivel a mozdulás anyuyiba került, hogy nem marad egy árva garasa sem . . . Ember! . . . hát tönkre akar tenni?! . . . stb., stb. A titkár — kemény nyakú magyar ember -— elbusulva ment ki a vendéglő kapuja elé, mórgében nagyot lökve lábával az égszínkékre pingált sugólyuk-fedőkalapon, amelyet épen most raktározott le a társzekérről a szinházszolga, a furcsa alakú, vaspántos deszkaládák és lécekre feszitett festett vászondarabok közül. Kiút a kapu előtt a társulat tagjai csoportosultak és ahelyett, bogy — rendes szokás szerint — elszéledtek volna a szélrózsa minden irányában, lakást keresni, izgatottan tárgyalták a bolgár fejedelem látogatását. Hogy egy királyi herceg, egy valóságos uralkodó Jtt van lebben 'a parányi vjárR/ ban, egészen felizgatta az amúgy is folyton rezgő idegekkel élő színészeket. Elhatároz- j ták, hogyha törik-szakad, megnézik azt az em- | bert, akit szerintük csak ugy mint a többi i uralkodó, „históriát csinál!" ' A titkár borús szívvel hallgatta egy ideig J a szapora fecsegóst, de aztán, hirtelen fülig , vörösödve, mint Liliomfi Szelleniffyje, a j zseniális szinlaposztó, kinek épen „most gyúlt föl agyának légszesz lángja!" csapott széles hSmlokára és hirtelen sarkon fordulva, lélekszakadtan rohant a városka egyik mellékutcája felé. Néhány perc múlva ismét megjelent a titkár a piac-téren. Egyszerű .szürkeruháját azonban hosszú feketekahátal cserélte föl, amelynek egyetlen disze az a vérvörös selyemkeszkenő-csücsök volt, amely ellenállhatatlan elegánciával kandikált ki a császár kabát külső oldal-zsebéből. Remegő szívvel, de szilárd lépéssel tartott egyenesen az uradalmi kasznár fehér házikója felé. Reszkető kezében az üres bérletivét szorongatta. És merész lépésén való aggodalmat a —- szándékát azonnal kitaláló — kollegák álmélkodó, ujjongó csodálkozása enyhítette csupán. Ott állott a fejedelem a tornácon, az egyik oleander cserép mellett, tekintélyes orrát az illatos virágokba sülyesztve. Körülötte három erős, szálas férfi, a fejedelem maga is óriás! És a Herkulesek e csoportja elé lassan, alázatosan becsúszott a kis, alacsonytermetü, izgalmába fehérre sápadt titkár. Mintha, a törpe, bohó Minié egy csapat hatalmas, öles Szigfrid közé kerülne... És mégis látjtára Valamennyi arc halálra sápadt, majd vérpirosra gyúlt. A bárom óriás egy mozdulattal védőpajzsot alkotott az uralkodó körül. Mig a fejedelem ösztönszerűen hátralépett, kezét tiltóan maga elé emelve... „Anarchista, gyilkos merénylő?" ez a rettentő kérdés volt mindien arcra irva. A remegő kézben tartott vékony fehér árkus talán bombát, vagy más gyilkos fegyvert takar? ... Kinos csönd. A legyek döngiesé-' lése is halk az ambituson és ahogy egy torkos darázs szomjasan szürcsöli a rablott mézet a virág kelyhéből... Aztán semmi... A jó öreg kasznár ocsúdott föl először... Meghallgatta a titkár óhaját, akit a váratlan hatás, amelyet megjelenése keltett, még zavartabbá tett, — hogy fenséges fejedelem írjon alá egy bérletet (esetleg többet is), és szerencséltesse .megjelenésével ma este a megnyitóelőadást.... Színre kerül: „A belgrádi vérfürdő, vagy Drága királynő és Sándor király rémes halála". Remek szomorújáték öt felvonásban és tizenkét képben... A tapintatosan megválasztott darabeim csak fokozta a hatást. A fejedelem idegesen intett a kezével és hibátlan magyarsággal monefta: „Nem! Nem kell semmi... semani... semmi!.." A titkárt szerencsésen kituszkolták az ámbitusról. Elment, kezében busán lengetve a megint csak szüztisztafehéren maradt — bérletivet. Ez a. kis igaz történet arra jó, hogy megvigasztalja azokat, akik örökösen lázonganak a sors ellen, amely véletlenül a — völgyben felejtette, ahelyett, hogy a. hegytetőre állította volna őket. Pedig meggondolhatnák, hogy a túlságos magasság veszedelmes. Vihar könnyen éri az embert és a levegő is nagyon ritka. A sziv elszorul, a torok elfulad, a szem káprázik benne. És kisértetet lát — fényes nappal isi... — Lukács béketerve. Budapestről jelentik: A nemzeti munkapárt ma este háromnegyed hét órakor Vojnich István báró alelnök olnöklésével rövid értekezletet tartott. Vojnich István báró megnyitotta az értekezletét, üdvözölte a megjelenteket, majd Lukács László miniszterelnökinek adta át a szét, aki a kormány hékoajánlatáról két javaslatot terjesztett az értekezlet elé. Beszédében röviden előadta, hogy tegnap a párt végrehajtó bizottságának ülésében két javaslatra kapott. felhatalmazást, mindkettőt most a munkapárt plénuma elé terjeszti. Az egyik javaslat szerint szólitassók fel az ellenzék, hogy vegyen részt a delegáció legközelebbi ülésén. Amennyiben a válasz kedvező lesz, a kormány helyet biztosit a delegációban az ellenzék részéről beválasztandó képviselőknek. A ; másik javaslat a házszabály-revízió kérdésében összehívandó pártközi bizottság konferenciájára vonatkozik. Használják fel a pártdk a legközelebbi üléseiket egy huszonnégvtagu pártközi bizottság kijelölésére, természetesen a pártok arányában és ez a pártközi bizottság konferencia keretében döntene a házszabály-revízió megoldása fölött. A javaslatok előterjesztése után kijelentette a miniszterelnök, hogy ez a lépés csak a jelenlegi helyzet folyamánya és azt akarják elérni vele, hogy a parlament normális működését megalapozzák. A körülmények — úgymond — felmentik minden bővebb indokolás alól és beszéde befejezésében röviden csak arra szorítkozik, hogy kéri ugy az első, mint a második javaslat elfogadását. (Altalános helyeslés és éljenzés.) Az értekezlet elnöke ezután kimondja a párt határozatát, amely szerint a párt Lukács László miniszterelnöknek mind a két javaslatát magáé rá tette.