Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-27 / 65. szám

4 délmagyarország T9Í2. október' 27. A sárga ház titkai. Hogyan gazdálkodik a város? — Kitelepítés után betelepítés.—Megkárosított iparosok. — Züllöttek tanyája a zenepalota helyén. (Saját tudósítónktól.) Szeged ragyogóan bontakozó belvárosában vannak itt-ott diszszonáns foltok, amelyek igaz, éppen maradvány-voltokkal .jelzik a! feltartózhatatlan fejlődés TItját, de alapjában véve nagyon éktelenül hatnak .a nagyvárosiasan sorakozó paloták között. Régi, elnyűtt, horpadt tetőzetü liázak ezek a foltok, amelyeik ahogy görnyedt hátukkal, mint a vénember, meghúzódnak a fiatal óriások között, szánalmasak a szemnek ós megfosztanak az egységes stílus illúziójától. Ilyen vonatkozásban tipikus utcája Szegednek az Oroszlán-utca. Egyike ez a legforgalmasabb utcáknak, ahol rakásra állnak a boltok s olyan keletje van itt minden talpaLattnyi helynek, liogy legutóbb egy kettős.átjáróju, rendkívül szüköoske liáz kapualjából is két méter széles és ugyanolyan hosszú boltot alakított egy közismert, dúsgazdag, szegedi háziúr. A legtipikusabb szegedi bagolytanya azonban ebben az utcában a tizennyolcas számú földszintes liáz, amely két utcára •szól s azért bagolytanya, mert még üzletek sincsenek benne. Azaz: liogy vannak, számszerint öt is, mind az Oroszlán-utcára nyílna, ha — nem volnának bezárva. Egy kivételével. De éppen ez az egy az, amely miatt közelebbről kelt megismerkednünk az Oroszlán-utca 18-as számú házával, amelynek leleplezésre érdemes titkai vannak, ha tetszik, összetartoznak, ha nem, hát, külön-külön is vehetjük őket. Hatalmas telket foglal el az Oroszlánutcai sárga liáz, a város tulajdona, kisajátította, hogy majd a helyére zenepalotát fog építeni. Valóban, remek terv. Pompás perspektíva a hosszú és elegáns Deák Ferenc-utcának. És egy másik nagyszerű előnye ennek a teleknek, liogy két utcára néz rajta az épület. A másik utca a most még ósdi, piszkos és elhanyagolt Bajza-utca. A kisajátítás •tehát mindenképpen helyes lépés volt a város részéről. Nemrégen történt, talán egy évvel ezelőtt, akkor, amikor a zenepalotáért még lelkesedtek a torony alatt. Hogy azóta kinek a fiókjában nyugosznak az akták, nem tudni, de ugy látszik, liogy a viharvert sárga liáz még sokáig nem kerül csákány állá. Hja, tisztelni kell az aggkort, gondolják a városházán. (Sok apró nevezetesség fűződik élihez a sárga házhoz, had álljon még egy kissé. Még az árviz előtt épült s szilárdan állt akikor is, amikor körülötte hailomra omlottak össze a házak a viz rettenetes erejétől. Sok embernek nyújtott menedéket a, nagy katasztrófa napjaiban. Nemcsoda hát, hogy azóta megkopott, elfakult. Csakhogy mi lett belőle? Baglyokon, denevéreken és kóbor kutyákon kivül züllött éjszakai alakok és rendőri igazolványáé lányok tanyája. E hézagos, történél mi vissza pillantás után járjuk be a sárga ház minden részét, zeg-zugos (Kínjait. Kívülről nagyon furcsának tűnik, liogy öt bolt közül négy be van zárva és esak egynek van bérlője. De erről majd a,lább. A sárga, esőmosta utcafalban kis kapu van, inkább ajtó, keskeny és alacsony, ez vezet az udvarba. Hosszas, szűk udvar, a Bajza-utca felé derékszögben hajlik el és az egész ugy kívülről is rendkivül szomorú benyomást kelt. Ilyennek képzeltük gyermekkorunkban azokat a gondatlan házakat, amelyekről borzongva olvastuk a Tanulók Lapjában vagy a Hasznos Mulattatóba.n és kísértetekkel álmodtunk éjszaka. Mert csakugyan, nincsen szomorúbb, mint egy iires liáz, amelynek a pallója és falai nyirkosak, ablakai töröttek és szél tépázza esős, hideg, lehangoló időben a tetejét. Ilyenféle ez a sárga ház is, az udvara elhagyott, bánatosan áll benne egy féloldalra dőlt, vastag törzsű, igen öreg eperfa, balról, ahogy belép az ewibér, rövid földszintes tornác, ahonnan három egyszobás lakás ajtaja nyílik. Korhadt ablakok, iires, dohos, sötét szobák egymás mellett. Mondjuk, liogy szobák, mert ha tovább megyünk, beljebb az udvarban, nem odúknak, hanem emberlakta kis disznóólaknak kellene neveznünk azokat a helyiségeket, amelyekből a. lakókat már kitelepítették. Hét ilyen odu áll üresen a sárga házban, egyik-másikból még ki sem takarították a szalmarakásokat, amelyeken azelőtt a nyomor katonái aludtaik boldogtalan álmukat. Sőt az az impresszióm, hogy ezek az itthagyott szalma.rakások még most is derékailjul szolgálnak rejtőzködő éjszakai alakoknak. Minden helyiség nyitva van, a kapu egész éjszaka szintén, sőt a. Bajza-utcai nagykapu is tárva áll a kóbor vendég előtt minden időben. Van egy istálló, benne jászol, jó] telerakva szalmával, s az istállónak egyáltalán nincs ajtaja. Megnézek minden zugot- bejárom az egész udvart, még <a félrebillent tetejű fásszinekbe is betekintek: sehol semmi élet. Üresség, elhagyatottság. De még is. A tyukketrec alól lompos vörös kutya búvik elő, lassan közeledik felém, körülszaglász aztán eloldalog, ugylátszik, megszokta a bevetődő idegeneket. Mert kísérőm bizony nekem sincs, ugy járom keresztül-kasul az egész házat, ahogy nekem tetszik. De nini, ahogy az udvar másik sarkába kerülök, friss kenyérszag csapja meg az orromat. Nyitott ajtó előtt állok. A lépések zajára. kijön valami sötét mélyedésből egy kövér, fakó arcú, hunyorgató asszonyság, köszöntöm és megkérdezem tőle: — Mi ez itt? — Simindzsia — válaszol kurtán. — Azaz, hogy sütöde. — Én huszonhat éve ngy hivom, de az urnák lehet sütöde is. Ejnye, de barátságtalan, gondolom magamban. Haragos öregasszony, az arca is olyan, mintha mindig rosszkedvű volna. Fürkésző szemekkel méreget végig, aztán kissé barátságosabban, de bizalmatlanul kérdi: — Aztán miért van itt az ur? — Csak ugy, kivárosiságból. — Ki lakik itt még magán kivül — kérdezem hirtelen anás témára térve, — Kinesné. r— Akinél éppen tegnapelőtt lesziutak egy legényt. — Nem nála, a kvártólyosánáJ. — Van itöbl) is neki? — Már hogy a Forró Veron mellett? — Igen. — Ugy gondolom van. Nekem semmi közöm, a Kinesné dolga, ha ilyen nőket tart — mondja kissé röstelkedve. — Ugy-e az ur detektív — kérdezi hirtelen fordulattal. — Nem. De most hagyjuk ezt. Ellenben mi az oka annak, liogy az összes lakókat kitelepítették és magát meg a Kincsnét itt hagyták? i Nagyot néz. — Hát nem tudja az ur, hogy én gondozom a házat, a Kincsnét pedig nem tudom miért engedték vissza. — Vissza? — Igen. Hát akkor, amikor az iizleteseket májusban kitelepít ették, a Kin esnének is mennie keltett. Az ő kosztházát is becsukták. Aztán nem tudom, liogy történt, de ő két hétnek előtte visszakapta bérbe a boltját. — És a többiek? Az órás, a szabó, az aranyműves ós a lakók? — Egy se. — Tán nem is akarják? — De liogy is nem. Jöttek hozzám már panaszra, hogy milyen igazságtalanság esett velük. Őket. kiteszik, a boltosok nem kapnak boltot, a lakók itt. a belvárosban nem kapnak 1 szobás lakást, egy lakót pedig visszafogad a varos. Ha Kinesné kinyitotta a boltját, mért nem nyithatják ki aanazok is? — mondják nekem. De hozzám hiába jönnek, én nem tudom az okát. Én sem tudom. De tatáin mások sem, sőt talán azok azn rak sem, akik a sárga házait — amelynek lám, milyen titkai vannak! — éjszakai tanyának rendezték be a belváros közepén. Vájjon miért Kinesné és miért nem Politzer Sándor aranyműves, Spécz József órás és Schmödl Antal szabó is és még valaki, aki az ötödik üzlethelyiséget bérelte. Érthetetlen városi gazdálkodás ez. Eltekintve attól, hogy olyan utcában, mint az Oroszlán-utcai igazol ványos lányok számára tanyá t teremteni nem volna szabad, leginkább azon lehet megütközni, liogy miért telepit lm a város, ha már egyszer kitelepített, de még ez sem olyan súlyos, mint az, hogy miért telepit be egy kitelepített boltbérlőt, ha többiekkel nem teszi meg ugyanazt. Lehet, liogy különös okok forognak fenn, amelyekikel, ha szükséges, az illető urak igazolni tudják magukat, de még ebben az esetben is: tapintatos és méltó eljárás-e a város részéről, hogy egy csomó kereskedőt, okikét üzletérdekeik föltétlenül az Oroszlán-utcához fűz, előbb kilakoltat s azután válik csak nyilvánvalóvá, hogy a kilakoltatás ínég korai volt. Tudják-e a városházán, hogy ezeknek a két kezük munkájából keservesen élő embereknek a kilakoUatás miatt csaknem veszélyben forgott az ckzisztenciájuk és még most is vannak egy-ketten, akik hetek óta kétségbeesetten keresnek üzlethelyiséget, mert ott. ahova a kilakoltatás kényszere folytán költözködtek, nem tudnak megélni. A klienseik así Oroszlán-utcához voltak szokva és büsönyölh hogyha a. borbélyom az alsóvárosi Mátyástérre költözik, nem megyek utánna. Igaz, hogy egyszer mégis csak ki kellett volna lakolta b ni valamennyit, mert első a városi érdek, de akkor legalább egyformán bánjon el a város valamennyi lakójával. Más egy liáziur, mint ilyen és más a város, mint háziúr. Ezt kellett volna szem előtt tartani és nem Kincs Itsvámnét, aki a tisztességben megvénült sárga házat rendőri igazolványét! lányokkal népesítette he és az éjszaka kétes alakjainak — amint ezt a hírhedi Rózsi József és Viola Géza esete is bizonyítja — menedéket nyújt a város egyik legforgalmasabb utcájában. , i ^ Hajnal Gyula, liiillllllSÉflnHHHHHHHHR A DÉLMAGYARORSZÁG TELEFON SZAMAI: SZERKESZTŐSÉG: 305. KIADÓHIVATAL: 81. Allll|il||||||l||