Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-24 / 62. szám

1912. október 24. zá. Egy-egy szó megütötte ugyan a (fülét, hogy jó legyen; majd a szüretkor bejön érte; irjon; de nem értett az egészből semmit. Janika más természetű, mint a többi kisgyerek. Azok hamarosan megvigasztalódnak, ha. eltávoznak hazulról. Legalább a legtöbbje. A város sok ujat, csodásat tár elébük és ezek bámulása közben elmúlik a kis gyerekszivek bánata, a könyes szemek ragyogókká lesznek, a kis, sápadt orcák kipirosodnak és boldogan, örömmel néznek mindent. Janika nem ilyen. Öt nem érdekelte és érdekli most»seni a város, ő csak hazavágyott és ha hazagondol anyukára, apukára, a Karcsira, a nyuszikákra: összefacsarod ik szivecskéje. Azután nem szereti a konviktust sem. Az egyenruha — igaz — egy darabig izgatta, büszke is volt rá egy kicsit, de aztán megszokta és megunta. Nem rajongott az egyhangú életért, a studiumért, a lármás gyerekcsapatért és a bálóbeli csintalanságok szinte megbotránkoztatták. A prefektusokra meg különösen haragudott. Az aranyrozettás diákok játszották a nagy urat, a félelmeteset. Csak egy fiúhoz vonzódott. Prefektus volt ez is, de egész másfajta, mint a többiek. Ez szívesen elbeszélgetett a ikis fiukkal, vele is. Már az arcáról is a jóság sugárzott le. A kis gyerekek nagyon ragaszkodtak hozzá. Meg is érdemelte. Ö tanította őket szép játékokra, ő vigyázott rájuk, hogy ki ne melegedjenek nagyon a játék alatt, hogy ne igyanak jeges vizet. Ö vigasztalta, aki rossz jegyet kapott az iskolában, szóval olyan őrangyal féle volt. Legalább Janika agyában igy jegecesedett ki 'Zoltán ur alakja. Aztán a többi kis fiu is — a ragaszkodóbbak — igy tekintettek a jó Zoltán úrra. A napok, hetek teltek-multak. Janika minden héten kétszer irt liaza. Egyszer egy levelet, egyszer egy levelezőlapot. Nagy szarkaláb betűkkel irt mindég, hogy kedves szüleim hála a jó Istennek jól vágyóik, amit önökről is remélek. Aztán apró-cseprő dolgokról, hogy mi volt az ebéd, vacsora (de ezt csak az első napokban) meg a Zoltán úrról. A kis fiu őszinte lelkesedésében egész himnuszokat zengett róla. Hogy a Zoltán ur ilyen jó, a Zoltán ur mindenkit, szeret és viszont, a Zoltán ur vigyáz a kis gyerekekre, meg ilyen formákat. Az iskoláról nem sokat irt. Csakhogy ez a tanár ur milyen jó, ez meg milyen szigorú. Tegnap is négyesre felelt a Grün, de a Juhászt szereti és az meg is érdemli, mert okos is, meg jószivü is, nem olyan irigy, mint a Vkla, a ki nem akar sose puskát adni dolgozatíráshoz senkinek . . . Egyszer, egy szerdai napon, elmélázott az iskolában Janika. Hazagondolt. Hogy a Karcsi most mit csinál (biztos a galambokat, meg a csirkéket eteti, vagy tán a nyuszikákkal játszik), anyuka a konyhában főz, apuka talán vadászik, a Julcsa meg a vizitszobában törülget ... A nagy mélázás közben hallja ám Janika: — Kovács János, folytasd. Janika fölrezzen, föláll, körülnéz, hebeg valamit, aztán elhallgat ... a tanár ur beirja a naplóba a szekundét s csak azt mondja: — Kovács János, leül. Janika megint körülnéz homályos szemekkel s ugy látja, hogy mindenki kárörvendően mosolyog, aztán leroskad s ráborul a padra s megerednek csöndesen a könyei. A szivében valami fájást érez és sírás közben arra gondol, hogy mit szól majd a ZoTtán ur, aki eddig csak dicsérte, biztatgatta. Megerősíti magát, föláll és zokogva, ziháló mellel kéri a tanár úrtól, hogy bocsásson meg neki a tanár ur, törülje ki legyen szives a tanár ur a négyest, ő máskor figyelni fog, bocsánatot kér a tanár úrtól ... és sir tovább. ~ DÉLM AGY ARORSZAG A tanár ur megbocsát neki, de a szekundét nem törüli ki, mert, ami be van irva, az be van irva. Janika csak azt érzi, hogy szörnyű igazságtalanság történt vele — hiába minden és sir, zokog egész órán át. De aztán elapadnak a könyei és 1 órakor szomorúan ballag az internátusba, a Zoltán ur elé . . . ) Nagy László. ÍJ ; • ' X? A ktíltigyminiszterOlaszországban. Firenzéből jelentik: Berchtold Lipót gróf osztrák-magyar külügyminiszter ma tárgyalt San Giuliano olasz külügyminiszterrel. A két diplomata a helyzetről tanácskozott és megállapodtak abban, hogy a béke érdekében megteszik a szükséges lépéseket. — Szegeden is kihirdették. Tudvalevőleg a pápa elrendelte, hogy a katolikus egyház kebelében ezután kevesebb egyházi ünnepeket tartsanak. A társadalomhoz, az állami szokásokhoz igyekezett simulni őszentsége e rendeletével. És modern fölfogást adott, hiszen annyira szaporodott már az egyházi ünnepek száma, hogy azokat megtartani képtelenség volt. A legtöbb állam katolikus hivei között már kihirdették a pápai rendeletet. Most pedig Szegeden került a kihirdetésre sor. TTgyanis a szokásos őszi gyűlését most tartotta meg a szegedi csperességi egyházkerület. A rókiisi plébánia hivatalában kora délelőtt összejöttek a kiküldöttek. Reggel kilenc órakor ünnepélyes istentíszlet volt a rókusi templomban, amely után egyházi gyűlés következett. Ezen a gyűlésen kihirdették a pápának az egyházi ünnepeket redukáló, ismert rendeletét. A gyűlésen ezen kivül egy fontosabb, bár helyi érdekű ügy szerepeit. Ugyanis tervbe vették a szőregi plébániának a szegedi esperességi kerületbe való csatolását, A terv mindenesetre helyes és bizni lehet, hogy a felsőbb fórum is elfogadja. — Merénylet az orosz trónörökös ellen. A reggeli lapok jelentették, hogy Alexifí nagyherceg, az-orosz trónörökös beteg-. Az egyik jelentés azt mondotta, hogy vakbélgyuladása van, a másik, hogy véletlen baleset áldozata. Azok a táviratok, a melyeket mi kaptunk a trónörökös betegségéről, elárulják, hogy a trónörökös ellen merényletet követtek el. Mint ugyanis Pétervárról táviratozzák nekünk, beavatott helyen ezt mondják a trónörökös betegségéről : Nihilisták merényletet kíséreltek meg a cári család ellen s a merényletnek a trónörökös lett az áldozata. A merénvlő udvari inasnak öltözködve jutott be a kastélyba. Az egyik verzió szerint a nihilista revolverből rálőtt a nagyhercegre, másik verzió szerint éles tőrrel sebesítette meg, de mind a két verzió megegyezik abban, hogy a nagyherceg a hasán sérült meg. A gyermek kiáltozására az egész udvari cselédség berohant a szobába és csakhamar orvost hivtak, aki a kis nagyherceg sebét megvizsgálta, kimosta és bekötözte. A sérülés nem feltétlenül halálos, de az orvosok eddig még nem tudták megállapítani a sérülés fokát. Attól félnek, hogy a seb megüszkösödhetik, vagy hogy vérmérgezés áll be, amely a nagherceg halálát okozhatná. A hivatalos orvosi jelentések az egész birodalomban s különösen Pétervárott F óriási izgalmat keltenek, mert senkinek sem volt sejtelme a trónörökös betegségéről. Orvosi körök nagyon komolynak mondják a betegséget, amely könnyen vonhat maga után komplikációkat. A hivatalos orvosi jelentések nagyon zavarosak és lehetetlen belőlük a trónörökös betegségéről határozott Ítéletet alkotni és csak az az egy látszik bizonyosnak, hogy a trónörökös állapota egyre rosszabbodik. — Október 30-án: képviselőházi ülés. A hivatalos lap mai száma közli a delegációk összehívásáról szóló királyi kéziratokat, amelyek közül az egyik a külügyminiszterhez, a másik kettő a magyar és az osztrák miniszterelnökhöz van cimezve. A kéziratok értelmében a delegációk november ötödikén kezdik meg Budapesten tanácskozásukat s az 1913-ik évi közös költségvetés tárgyalását. A delegációk ülésezésével kapcsolatban szükségessé vált a képviselőház összehívása is, a királyi kéziratok kihirdetése végett az erről szóló hivatalos kommüniké ugyancsak ma jelent meg s e szerint a Ház ülése október 30-án, szerdán lesz. Azt a körülményt, hogy a kormány október végére halasztotta a Ház összehívását, az ellenzéken ugy magyarázták, mintha Lukács László miniszterelnök s a Ház elnöksége is minden áron szerette volna elkerülni a parlament összeillésével járó kényelmetlenséget és zenebonát. Ezért híresztelték az ellenzéken azt is eleinte, hogy 'a kormány egyáltalában össze se hivatja a Házat, hanem megelégszik a királyi kéziratoknak a hivatalos lapban való közzétételével. A kormány — mint félhivatalosan jelentik, — miután idevonatkozóan semmiféle törvény nem intézkedik, csakugyan gondolt rá, hogy nem hivja össze a képviselőházat. A múltban már volt is rá példa, még pedig éppen az első delegációk összeillésekor 1867-ben. Andrássy Gyula gróf miniszterelnöksége alatt, hogy az országos bizottságokat összehívó királyi kéziratokat nem hirdették ki a képviselőházban. Miután azonban azóta az ellenkező gyakorlat honosodott meg, a kormány nem akart ezzel a parlamentáris jogszokással szaikitani. A képviselőház október 30-iki ülésének napirendjére nem is tűznek ki más teendőt az elnöki előterjesztéseken, a király kéziratok kihirdetésén s a delegátusok megválasztásán kivül. — Bizalom a kormánynak. Désről lentik: Huny ad vármegye ma száztizenkilenc szavazattal huszonhárom ellenében bizalmat szavazott a kormánynak. — Nyitráról jelentik: Nyitramegye ma száznegyvenöt szavazattal négy ellenében bizalmat szavazott a kormánynak. — Gyorsíró tanár. Kroó Ferenc, kai. eddig is egyike volt a legkitűnőbb szegedi gyorsíróknak, Budapesten kitűnő sikerrel letette a gyorsíró tanári vizsgát. —Lábát törte a török belügyminiszter. Konstantinápolyból\e\ent\k: A belügyminisztert a karakói hidnál levő hajóállomásnál súlyos szerencsétlenség érte. Mikor egy hajóból kiszállt, megcsúszott és egy gőzös és a hajóhíd közé került. Mindkét lábát eltörte. Állapota aggasztó. — Az óvatos Románia. Bukarestből jelentik: A kormány mai rendeletében a balkáni bábomra való tekintettel korlátozta a termények és a liszt kivitelét. — A szentimentális bolgár cár. Azok akik közelről ismerik a bolgár cárt, sokat mesélnek arról, milyen gyengéd, finom és poétaleíkü uralkodó. A cár szereti a virágokat és a madarakat. Egyik vidéki birtokán az ablaka alatt van egy korhadt fa, hová ezrével repülnek az énekesmadarak, amelyeket a cár sokszor órákig elérzékenyülve hallgat. Emellett egy másik históriát is regélnek róla. Mikor még herceg volt, egy séta