Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-22 / 60. szám

1912. október 20. PÉT. MAGYARORSZÁG 21 is volt. Sok ezer ember már bárom óra után elhelyezkedett és türelmesen várta a profgram lezajlását. Fél négy órakor kezdődött az ünnep. A szegedi daloskör Köriig Péter vezetésével Dankónótákat énekelt. Ezután Balassa Armáin dr mondotta el az avatóbeszédet. Balassa doktor szintén egyik bátoritója volt a művész Bankónak és beszédében lendülettel adózott a nótakirály emlékének. Majd Pósa Lajos mondotta el költői hangulatú szép beszédét, mely közben igen sokan könyeztek. Pósa beszéde után Móra Ferenc olvasott föl költeményt. Csupa meleg érzés, szép gondolat az elmondott, a mélábus liangulatu, kedves poéma. Most Din ah a Béla szavalta el lendületes alkalmi költeményét. Ezután Lázár György dr polgármester vette át néliány szóval a szobrot a város neveben s köszönetet mondott a szobor létesítőinek, különösen pedig az alkotó művésznek, Margó Edének, akit a közönség hosszasan megélj enzett. Majd a cigányzenekarok búztak ismert és kedvelt Danikó-nótákat. Közben a koszorúkat helyezték el. Mindenekelőtt Dankó Pista özvegyéét, aki szintén jelen volt az ünnepséget. Egyet a Petőfi-társaság,-egyet a Bácsbodrogm-egyei Közművelődési Egyesület nevében. Pósa Lajos Schunda zenemükeresikedő koszorúját tette le, „aki a kenyérfából juttatott egykor a szegény művésznek, az most a babérfáról küldött neki hódolatul egy ágat", mondotta Pósa. Koszorút hozott a budapesti Radics- és a hódmezővásárhelyi Lakatos-zenekar. Szép koszorút helyeztek el a szegedi zeneiskola növendékei is. A szoboravatás után este a budapesti vendégek tiszteletére lakoma volt a Kass-vigadóban. Politikai hírek. A hadügyminiszter a királynál. Bécsből jelentik nekünk,: A király ma délben hosszabb külön kihallgatáson fogadta Auffenberg hadügyminisztert. Andrássy a helyzetről. Az ellenzéki pártok tiltakozó népgyűlést rendeztek tegnap Pápán. A gyűlésen megjelent Andrássy Gyula gróf is s hosszabb beszédben foglalkozott a politikai helyzettel. Andrássy Gyula gróf beszédben először a külpolitikai bonyodalommal és a háborús veszedelemmel foglalkozott. Hangoztatta, hogy nekünk nem lehet más érdekünk a Balkánon, mint a státusquo föntartása. Minden hóditó kisérlet a legnagyobb hiba lenne részünkről. Sajnos, mem lehet tudni, hogy a balkáni küzdelem a hatalmak békés szándékai ellenére nem fog-e európai bonyodalommá fajulni. Ilyen helyzetben minden pártnak és minden politikusnak lelkiismereti kötelessége a béke útját keresni. Ez a kötelesség elsősorban a kormányt terheli, rá hárul a felelősség, hogy az állami érdeknek, amely a belső nyugalmat kivánja, áldozatokat hozzon. Az ellenzéknek az alkotmányvédelem a kötelessége. Andrássy ezután azt fejtegette, hogy a kormánynak és a többségnek el kell fogadnia az ellenzék békeföltételeit ugy a házszabályrevizióra, mint a véderötörvény uj szankciójára nézve s egyben le kell mondania a kormánynak, mert ez a béke elengedhetetlen föltétele. „Nagyságos Justh Gyula." Félhivaatlosan jelentik: Miután a lapokban Justh Gyula országgyűlési képviselőnek a titkos tanácsosi méltóságról való lemondása kapcsán különféle verziók és közlemények jelenlek meg, szükségesnek látszik ama levél szövegének a nyilvánosságra hozása, melyet a miniszterelnök e tárgyban Justh Gyulához intézett. Ez -a levél igy hangzik: Nagyságos Justh Gyula országgyűlési kép viselő urnák, Helyben. Értesítem Nagyságodat, hogy ő -császári és apostoli királyi Felsége főud várnagy áriak f. évi október 17-én 2522. szám alatt kelt átirata szerint Nagyságodnak nev-e a belső titkos tanácsosok névjegyzékéből töröltetett. Kelt Budapesten, 1912. évi október hónap 19-én. Lukács s. k. Ujabb bonyodalom a fogadalmi templom körül. — Schulek lemondott a megbízásáról. — (Saját tudósítónktól.) A fogadalmi templom körül ujabb bonyodalmak merültek föl. Schulek Frigyes műegyetemi tanár a polgármesterhez intézett levelében lemondott megbízásáról és kijelentette, hogy visszalép a fogadalmi templom építésétől. A polgármester a levél vétele után azonnal személyes érintkezésbe lépett a kiváló műépítésszel, de Schulek, aggkorára való hivatkozással, határozottan kijelentette, hogy nem vállalhatja el a nagy munkát. Lázár György dr polgármester miután meggyőződött arról, hogy Schuleket szándékának megváltoztatására rábirni nem lehet, más országos hirii embert keresett, akinek nagy tudása és szaktekintélye megfelelő garanciát nyújt, az impozáns templom fölépítésére. Miután sikerült ilyen embert találnia Foérk Emil budapesti műépítész személyében, aki az állami felsőépitészeti iskola tanára, s a műemlékek országos bizottságának a tagja, a polgármester ma átiratot intézett a város tanácsához, amelyben kéri a tanácsot, hogy a fogadalmi templomi bizottságot sürgősen hivja össze és Foerk érdekében az ülésen pártoló javaslatot tegyen. A polgármester átirata a következő: A tekintetes városi Tanácshoz Szegeden. Értesítem a tekintetes Tanácsot, liogv Schulek Frigyes műegyetemi tanár a folyó évi augusztus 18-án hozzám intézett levelében a fogadalmi templom építésétől fia, Schulek János nevében is végleg visszalépett. Ez irányban velük többszörösen tárgyalván, miután Schulek Frigyes a viszszalépésben aggkorára való hivatkozással határozottan ragaszkodott, ugy én, mint a városi főmérnök minden oldalról tájékozódtunk az iránt, ki volna a nevesebb műépítészek között alkalmas és hajlandó arra, hogy Schulek Frigyes és János szerződését átvenné s a fogadalmi templom építését a kormátiyhatóságilag már elfogadott Schulek-féle tervek alapján s az ugyancsak kormánvhatóságilag már jóváhagyott költségvetés keretében folytatná. Több szaktekintély meghallgatása után, a tájékozódás a megkérdezettek nagy többségének véleménye alapján oda csúcsosodott ki, hogy a Schulek Frigyes által megkezdett mii folytatására Foerk Emil budapesti müépitész, az állami fel^sőépitészeti iskola tanára a műemlékek országos bizottságának tagia, Schmidt báró műépítésznek, a bécsi városháza tervezőjének és építőjének tanítványa és Steindl Imrének, az országház tervezőjének és építőjének volt asszisztense, hivatott volna, ki a szegedi fogadalmi templomra hirdetve volt' pályázaton már évekkel ezelőtt a második dijat nyerte. E kérdésben Foerk Emillel Budapesten tárgyalásba bocsájtkozván, nevezett hajlandónak nyilatkozott arra, hogy Schulek szerződését átveszi s annak tervei szerint s a kormányhatóságilag már jóváhagyott költségvetés keretében a templomot fölépiti. Egyben hajlandónak nyilatkozott arra is, hogy további tárgyalásra Szegedre bármikor leutazik. Az ügy véglegezése végett a fogadalmi templom bizottsága sürgősen öszszehivandó, annak ülésére a művész meghívandó és a megbizás kiadása dolgában az októberi havi rendes közgyűlésnek javaslat volna teendő. Szeged, 1912. évi október 18-án. Lázár György dr, polgármester. Nem olyan egyszerű az ügy azonban, mint a polgármester átiratából kitetszik. Schulek Frigyes lemondása nagyon hátráltatja a templom építésének megkezdését. Schuleket ugyanis a művezetéssel és a részlettervek kidolgozásával bizta meg a város. Mostan uj megbízást kell adni Foerknek, a mi a közgyűlés hatáskörébe tartozik. Bizonyára fognak akadni olyanok, akik nem helyeslik a polgármester választását és országos pályázat keretében akarnák eldönteni, bogv ki nyerje el a megbízást. Szóval a fogadalmi templom ügye, megint húzódni fog egy-két évig. Igazán kétséges, hogy valamikor egyáltalán fölépül-e. Ot tífuszos beteg a szegedi kórházban. — Egészségtelen lakások. — (Saját tudósítónktól.) A józan ész ugy gondolná, hogy közkórházat betegek ápolására szokás épiteni. Ennek a megállapításhoz nem is kell valami túlságosan nagy találékonyság. A szegedi közkórház azonban — újból tollhegyre kerültél, óh bűvös sárga ház! — egészen másfajta intézmény, amelyre egy hosszú évszázaddal ezelőtt csalr tévedésből pingálta rá a mázoló ecsetje a közkórház eimet és jelleget. A szegedi korház betegségfejlesztő intézmény, amely pompásan megfelel a hivatásának. Hulló vakolat, repedt fal, vizes fal, hüz és piszok, patkány és az ő csuszó-mászó távoli rokonsága — kész a szegedi közkórház fotográfiája. Ezen a kedves kis helyen most újból történt valami csekélység, öt gyermek tífuszt kapott. A névsor: Tompay Vilma tizenöt éves, Tompay Gyula tizenhárom éves, Tompay Tems tíz éves, Tompay Jusztin hat éves. Ezek T*vmpay Mihály, a közkórház portásának a gyermekei. Az ötödik: Torma Mária hat éves a kórház „főmosónőjének" az unokája. A tizenöt éves leány szeptember kilencedikén ágynak esett. Busz Gusztáv dr Ifőorvos tífuszt konstatált a leányon. Nyomban elhelyezték az egyik kórteremben. Három nap multán a Gyula és a Terus is heves fájdalmat éreztek. Az orvos rajtuk is tífuszt konstatált. Október harmadikán a Jusztin is beteg. Tífusz . . . Ugyanazon a napon a Torma Mária is beteg. Tífusz . . . Tompay Jusztinnak a tüdeje is vérzett. A kórház orvosai között érthető megdöbbenést keltett az öt gyermek tífuszos esete. Amikor a legidősebb leányon tífuszt állapítottak meg, a többi gyermeket elkülönitették tőle, nem is érintkezhettek vele. A