Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-20 / 59. szám

4 DELMAGYARORSZACI 1912. október 20. lentés teljes világosságot vet a bűnügy tárgyi részletedre s elmondja, hogy mérgezte, meg Farkasné az urát. Karácsony este volt 1910ben. Farkias, mint majdnem mindig, most sem töltötte otthon az éjszakát. Nem tudják hol járt, annyi tény, hogy berúgott. Reggel felé elkászoló'lott az egyik korcsmáim, ahol több cimborájával találkozott. Köztük volt Tóth Mihály, akinek Farkas néval viszonya volt ós Tóth József, Tóth Mihály testvérbátyja, harminc éves, ezidőszerint törvényes férje özvegy Farkasa én ak. Látták a cimborák, hogy Farkas alig áll a lábán, hazaakarták vezetni. Fél órai ott időzés után tényleg haza is vezették. — Maradjanak itt még egy kicsit, egy pohár borra legalább — mondta Fankasué az ura kísérőinek. Letelepedtek az asztalhoz, miközben bejött néhány szomszédasszony. Farkasné egy palack bort hozott föl a pincéből, mindenki elé poharat tett és töltött. Csak az urának nem adott még poharat, Vig Jánosné, aki szintén a szobában tartózkodott, látta, hogy Farkasné poharat vesz elő a sublótról, bort önt, de ezzel egyidejűleg ideges gyorsasággal kis, gömbölyű üveg kerül ki a szoknyája zsebéből, amelyben barnás folyadék van. Ebből az üvegből öntött valamit Farkasné az ura poharába. Alighogy a részeg ember kiitta a bort, nyomban leragadtak a szemei az álmosságtól. Felkerekedtek a vendégek, Farkasné pedig lefektette az urát, aki estig aludt, de nagyon rosszul érezte magát, amikor fölébredt, Bengószky József né, Farkasné szomszédnője, azt vallotta a nyomozás során, hogy másnap Farkasné bement hozzá és egy gömbölyű üveget adott át neki azzal, hogy rejtse a szalmazsák alá. — Mi van benne, hogy el kell rejteni — kérdezte Benyószkyné. , — Semmi lelkem. Pálinka. Ebből adtam az uramnak, hogy jobban tudjon aludni — válaszolt Farkasné. Másnap este visszakérte az üveget. Hogy hova tűnt, mit csinált aztán vele Farkasné, nem sikerült kitudni. Ö különben konokul tagadta még azt is, hogy a férjét egyáltalán megitatta volna. Ezzel szemben bárom szemtanú is van, aikik határozottan álltiják, hogy Farkasné a barnás folyadékból töltött az ura poharába. Tizenhárom nap múlva Farkas meghalt, Rendkívül érdekesek és itt-ott tanulságosnak n halálának körülményei. Karácsony óta Farkas állandóan rosszul, sőt napról-napra rosszabbul volt, hányt, szédült, a gyomra és a basa fájt, szóval az arzénmérgezés nyilvánvaló tünetei mutatkoztak rajta. Három nappal később már olyan beteg volt, hogy a makói kórházba szállították. Furcsa kis hely lehet ez a makói kórház. A szerencsétlen embert mindenféle betegség ellen kezelték, csak az ellen nem, ami a halálát okozta. Konstatálták, hogy lues-e van, de szivtágulás ellen kezelték. Mikor a csendőrség Dózsa Lajos dr-nál, a makói kórház főorvosánál érdeklődött, hogy milyen baj ellen kezelték Farkast, ezt válaszolta a főorvos: — Orvosi titok kérem, nem mondhatjuk meg. — De a nyomozás érdekében kérem. Gyilkosságról van szó. — Sajnálom .... És a főorvos ur megtagadta a fölvilágosítást. , , Körülijeiül egy hétig volt Farkas a makói kórházban. 1911. január 7-ikéu kieresztették, de teljesen gyógyulatlanul, ugy, hogy mire a szerencsétlen ember hazáig jutott, már alig tudott magáról. Ugy látszik, féltek a makói kórházban attól, hogy ott bal meg, mert a következő napon Farkas görcsös fájdalmak között a lakásán meghalt. Jött a halottkém, Ponyiczky Elek dr apátifajlvai orvos, „megvizsgálta" Farkas bolttestét ós a legkomolyabban kitöltötte a blanlkettát, hogy a halál oka veselob, kérem. A szegedi királyi ügyészség a nyomozás adatai alapján néhány héttel ezelőtt elrendelte Farkas Ferenc holttestének exhumálását az apátfalva! temetőben. A boncolást Szegeden végezték a törvényszéki orvosok: Berger Mór dr ós Oyuritza Sándor dr. A hullárészek beható megvizsgálása után találtak olyan tüneteket, amelyek arzénmérgezés mellett bizonyítottak, de minthogy ezt (kétségtelenül megállapítani nem tudták, szükség volt az Országos Igazságügyi Orvosi Tanács véleményére is. Ezer gramm lágy hullarészt a szegedi királyi ügyészség felküldött Felletár Emil dr országos bírósági vegyésznek, akinek a vizsgálódásai alapján az Országos Igazságügyi Tanács megalkotta véleményét, amely írásos formáiban most érkezett le a szegedi törvényszékhez. Azt mondja az orvosi tanács, hogy Farkas halálának oka kétséget kizáróan meg nem állapitható, de a bírósági vegyész elemzése után valószínűnek véli. hogy Farkas Ferenc betegségét arzénmérgezés okozta. Felletár Emil dr ugyanis az ezer gram lágy hullarészben hat miligramnyi. tehát — az orvosi tanács véleménye szerint elég tetemes mennyiségű arzént talált, amely mennyiség — mondja a hivatalos vélemény — tizenöt napi betegség után is elegendő arra, hogy egy ember halálát előidézze. Végül ezzel a következtetéssel záródik az orvosi tanács leirata: „Farkas betegségének tüneteiből, továbbá a tanuk állításaiból bizonyosnak látszik, hogy Farkas arzénmérgezés áldozata lett. Esküdt urak, tessék igazságot tenni! Hajnal Gyula. wammmsegmimKmsmsimKmsnsma A „Valódi" FRANCK-kávcpólIck ismertetőjele: a kávédaráló. Gyakran utánozzák. Azért óvatosság a bevásárlásnál! A „valódi" FRANCK a legjobb hazai nyersanyagból készíttetik. — Gyár Kassán. A Dankó-szobor leleplezése. — A vasárnapi ünnepség. — (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délután félnégykor leplezik le a Stefánia-sétányon Dankó Pistának, a hires szegedi cigánypri másnak szobrát. Ilyen megtiszteltetés még cigányt nem ért ebben az országban. De hogy Dankó Pista igazi értékével tisztában lehessünk, meg kell állapítani, hogy Dankó Pista nem csak mint muzsikus, hanem mint népdalköltő szerzett dicsőséget nevének. Dankó Pista népdalaiban mi olyan kincset birunk, a mely nemzeti jelentőségre emelkedik, irja éppen a mai napon a Budapesti Hírlap tárcarovatában Senex, (Nagy Sándor), a Szegedről Budapestre került iró. Egy nép csak addig lehet nemzet, faji egység és politikai tényező, amig a vérében rejlő s a lelkéből kisugárzó sajátosságait teljes épségükben megőrzi. Amig erővelteljesen áradnak ki belőle mindazok a faji, iellemalkotó tulajdonságai, amik más népektől megkülönböztetik, amik kizárólag az övéi és külön egyediségét demonstrálják. Mert olyanok ezek, mint egy épületnek a tartó-oszlopai, amelyek, ha elkorhadnak, az épület szilárdsága megszűnt' s csak idő kérdése, mikor omlik össze. A nemzetföntartó oszlopok egyike kétségkívül a nemzeti (nép-) zene és a népdal is, amely egy egész népnek az egész lelki világát tükrözi vissza hangokban. Ezek után már most beszélhetünk Dankó Pistáról. Természetesen nem a muzsikus cigányról, amilyen százával terem a magyar földön, hanem a pépdalszerzőről, a költőről. Mindenekelőtt állapítsuk meg. hogy Dankó Pista igazi talentum volt. Ennek a megállapítása könnyű és biztos. Csak rá kell mutatnunk arra a rendkívüli hatásra, amit miiveivel kortársaira tett. Ez a kóbor cigány alig végzett egy pár elemi iskolát és korán árvaságra jutván, a népdal szerint valósággal ugy nőtt föl, „mint vaderdőn a gomba". Az első nótáit szegedi zenetanárok kottázták le és már számos dala hangzott szerte az országban, amikor ő maga is megtanulta ezt a mesterséget. Es ennek a cigánynak a nótáit, aki a serdülő éveit a Szeged-tanyavilágban töltötte el malacbanda élén, két évtizeden át. most is, úgyszólván az egész nemzet énekli, ismeri: ur és paraszt egyaránt. A nótafa, a mely Szeged magyar talajából kelt ki, ez idő alatt nem ismert telet, szakadatlanul rügyezett, virágzott és mesés bőséggel ontotta nemes, zamatos gyümölcseit. Dalai elárasztották az országot, liangosabbá tették a városok utcáit és a puszták útvesztőit, behatoltak a palotákba és a szegények vityilóiba egyaránt. Bár talán szükségtelen ma már, de ha mégis fölvetjük a kérdést: hogy ez az egyszerű, iskolázatlan cigány, a természetnek ez a vadvirága, hol szedte magába azokat a szépséges, mindig eredeti és mindig magyar hangokat? A szegedi ember büszkén felelheti rá: Itt a szőke Tisza, a „magyar folyó" partján, ahol a szinmagyarság legnagyobb tömegben él együtt, ahoí a nemzeti géniusz nyi| latkozik meg a földben, a levegőben, a csilI logó délibábban, a búzakalász hullámzó tengerében, az akácfa illatos virágjában, a hulló falevél zizegésében s az életnek minden nyilvánulásában a bölcsődaltól a cirkumdederuntig. A Dankó-szobor Margó Ede szobrászművész munkája. A Stefánia-sétányon helyezték el a szobrot, a Tisza-felé néző virágágy szélén. Szakadt huru liegedüt tart a kezében és busán tekint a távolba. A leleplezési ünnepélyre vasárnap Szegedre érkezik Pósa Lajos, a hires költő, aki egyik legjobb barátja volt Dontkó Pistának, továbbá Nagg Sándor, Lendl Adolf dr, Dingha Béla, Lörinczy György, Réthy László, Lumpért Géza, Sas Ede, Móra István, Pethő Sándor, Weszely ödön, a fővárosi pedagógiai szeminárium igazgatója, Bárd Ferenc, a zeneműkereskedők egyesületének elnöke, Móricz Púi,