Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-20 / 59. szám

2 DELMAGYARORSZACI 1912. október 20. löltje kerül ki győztesen. Többnyire egyhangúlag, mert az ellenzék még törzsökös kerületében sem állit jelöltet. Az ellenzéknek minden akciója kudarccal járt a többséggel szemben. Sőt j egymás között való akciójuk is — az egye- ' sülésre irányuló — minden erőfeszítés ellenére is mindmáig eredménytelen. Térjen vissza az ellenzék a kormányelnök iniciativájára. Vegye revízió alá a politikáját gyakorlatilag is, ugy a saját helyzete, mint a külpolitikai helyzet szempontjából. A novemberi delegáció alkalom arra, hogy magát a politikába újólag bekapcsolja. Iparosok országos kongresszusa Szegeden. (Saját tudósítónktól.) Közel kétszáz ipartestület képviselteti magát azon a nagygyűlésen, amely most vasárnap lesz. Ez az általános és országos érdeklődés rendkívül nagy jelentőséget ád a szegedi kongresszusnak. Mert ilyen érdeklődés mellett súlyt ad minden határozatnak az a körülmény, hogy úgyszólván az ország iparosai kívánják. Es igazán általános érdekű kérdések fölött döntenek. Többek között a munkásbiztositási törvény reformját is letárgyalják. Aztán az elavult ipartörvény megszüntetését is kívánják. De több, fontos ügyet is letárgyalnak. A szombati napon igen sokan megérkeztek már Szegedre. A szegedi ipartestület vezetősége mindent elkövetett, hogy a vendégek kényelméről gondoskodás történjék. Megérkezett Thék Endre is, az Ipartestületek Országos Szövetségének európai nevü elnöke. ö elnököl a nagygyűlésen. De megérkezett Gelléri Mór, az Országos Iparegyesület megbízásából, sőt a kereskedelemügyi miniszter is küldött képviselőt, Fereuczy miniszteri osztálytanácsos személyében. . A városháza közgyűlési termében, délelőtt kilenc órakor lesz a kongresszus. A nagygyűlésen mindenekelőtt Thék Endre elnöki megnyitót mond és átadja az elnöklésl Gelléri Mórnak. A munkásbiztositás revíziójának szükségéről Pdlfy Dániel, szegedi ipartestületi alelnök, a vándoripari törvény módosításáról Szakáll József ipartestületi alelnök, az építőipari törvény kívánatos reformjáról Sziklay Zsigmond budapesti építész tart előadást. Ezenkívül számadásokat tárgyalnak. ; Délben ebéd lesz a Kassban, majd az j ipartestületi tisztviselők országos egyesülete j tart félnégykor közgyűlést az ipartestület j nagytermében. Négy órakor résztvesznek a j Dankó-szobor leleplezésén, este színházba, onnét a Kass-vigadóba vacsorára mennek. Hétfőn a várost nézik meg az iparosok. Képviseltetik magukat a nagygyűlésen: A magyar királyi kereskedelmi minisztérium, az ipartestületek országos szövetsége, a pécsi kereskedelmi és iparkamara, a temesvári kereskedelmi és iparkamara, a nagyváradi kereskedelmi és iparkamara, az aradi kereskedelmi és iparkamara, a győri kereskedelmi és iparkamara, a kassai kereskedelmi és iparkamara, a budapesti cukrász-ipartestület, a tolnai, a kalocsai, a debreceni, a kispesti, a lugösi, a csáki, a losonci, a veszprémi, a csongrádi ipartestületek, a budapesti féríiszabó-ipartestület, a zólyomi, a szekszárdi, a. pápai, a hatvani, a sárvár-vidéki, a békési, a csantavéri, a brassói ipartestületek, a budapesti szűcs- és sapkás-ipartestület, a budapesti kárpitosok és gombkötők ipartestülete, a nagyszebeni, a zólyomi, az ungvári, a pécsi, a nagylaki, a nagyváradi, az újpesti ipartestületek, a budapesti hentes-ipartestiilet, a budapesti cipész-ipartestület, a kassai, az orosházai, a makói, a győri, a moholi ipartestületek, a budapesti női ruhakészítő ipartestület, az oravicai, a torontálvásárhelyi, az ipolysági, a topolyai, a balassagyarmati, a nagyszalontai, a tatatóvárosi, a dicsőszentmártoni ipartestületek, a budapesti lakatosipartestület, a tenkei ipartestület, a budapesti órás-ipartestület, a sátoraljaújhelyi, a bácspéterrévi, a szabadkai, a siklósi, a szolnoki, a pozsonyi-ipartestületek, a budapesti asztalos-ipartestüJet, a békéscsabai, a szarvasi, a mezőkovácsházai, a kisjenői, a hódmezővásárhelyi, a kunhegyesi és a billédi-ipártestületek. A vasárnapi program különben igen korán kezdődik, amennyiben reggel nyolc órakor a Tisza-kávéházban elnökségi értekezlet lesz, kilenc órakor pedig megtartja az Ipartestületek Országos Szövetsége hatodik közgyűlését. A közgyűlés a városházán lesz s mivel a teremben csak háromszáz ember fér el, ezért a közgyűlés elhatározta, hogy csak tagsági igazolvánnyal lehet a helyiségbe belépni. A tagsági igazolványt minden iparos díjmentesen megkapja az ipartestület hivatalos helyiségében. Szombaton este noylc órakor ismerkedési estély volt a Próféta-éttermében. Végűi a legnagyobb elismeréssel kell írnunk a szegedi iparosok rendező-bizottságáról, a mely éjjel-nappal, hetek óta óriási munkát fejtett ki a siker érdekében és szombaton is, kora délutántól késő éjszakáig buzgólkodtak, hogy a vendégek magyaros és szives vendéglátást kapjanak. ^....^^(•^„KS-aaaiiiiHiniGH,,!, * Szilárdság. A s/oiongva várt mai szómba! jól kezdődölt. Az mvoleneiák réme eloszlott és nagy török győzelmek hírét röpítette világgá a távíró. A spekuláció ez ösztönző körülményeken felbuzdulva, már az előtőzsdéu hozzálátott a vásárlásokhoz, melyeknek hatása alatt az árfolyamok több koronás emelkedést értek el. Délben Bécsből nagyobbarányn vételi megbízások jöttek, ugy, hogy az árfolyamok további néhány koronával javultak. A mai emelkedéssel a heti árhullámzás legmagasabb pontjához értünk el. Ez Így lesz állandóan a közeli hetekben. Egységes irányzat nem tud kialakulni. Minden török győzelem emelkedést, minőin török vereség áresést fog eredményezni. még pedig nemcsak Budapesten, hanem valamennyi európai tőzsdén. Sajátszerű, de igaz, hogy a tőzsde dispozicióját jelenleg teljesen Törökország sorsa irányit ja. A helyzet kulcsa a porta kezében van. Halk hangon, de nagyon sűrűen beszélgettek ezenközben. Az öreg íőpap ülve, szájában a csibukszárral szundított egyet és ezt az apámnak ki kellett várni. Engem leküldtek a kertbe, de nem a nyitott nagy érsekkertbe, hanent a zártba, ahol ananász nő, sőt füge is. A hideglelésig föl voltam izgatva, nem annyira attól, amit látni fogok, mint attól, amit kint a barátaimnak el fogok beszélni. Qe minden képzeletet fölülhaladt az, ami történt. Mindjárt a bejáratnál, a meleg viz mellett, egy törpe gyümölcsfa alatt ült egy leány és olvasott: — Mit keresel itt, te fiu? Ide nem szabad bejönni! — mondá és fölvetette rám szemeit. (Ez az a Szem, amiről beszélnek a felnőttek! — gondoltam mint a villám.) — Engem ide leküldtek játszani! — Ki a te apád. Ur? — Az nem. Izraelita, de gazdag. — Az más. — Ö veszi meg mindazt, ami az érsek földjén terem! — Ez hazugság! Azt mind a szegényeknek kiosztják. A vékony vállamat fölvontam, a- mellemet kidüllesziettem, a kézelőm fodrát kihuzum és szóltam: Te kislány vagy. A kereskedelmeket nem érted. Ki a te apád? A fökertész! — mondá a hat éves leány megilletődve. Majd a törpe fáról leszakított egy aranyalmát és felém nyüjtá: — Egyél! Az almát a kezembe tartottam, de ő a magáéba beleharapott. Aztán ezt is nekem nyujtá. Eddegélti'mk, beszélgettünk. Igaz-e, — mondá a leány — hogy minden zsidó a pokolba jut? — Többnyire! — feleltem én, mint akit a város tömjénfüstös levegője, a szép templomok, a fehér szentek és a tarka szavú palóc dajkák behódoltattak a katolicizmusnak. — Kivévén — tettem hozzá aztán — azokat a férfiakat, akiknek lelkét egy keresztény nő megváltja. — És ez hogy történik? — Ugy, hogy a hölgy a szép izraelita férfié lesz. — És ez mint történik? — Mint a galambot összepároztatják őket. Esküsznek. i Az járt az eszembe, hogy ennek a leánynak, ha esze van, most azt mondja: — Ha én nagy leszek, magát megváltom! Ostoba kis leány volt, mindössze hat vagy hét éves, a kék, keskeny és már nem uj szalagot a hajából mégis emlékül nekem adta. Igaz, hogy én elkértem. Aztán ehneri| tünk az apámmal és nem mentünk többé az érseki udvarba, mert az öreg főpapot liama• rosan és csakugyan kétfelé eltemették. Az uj | érsek, aki jött, maga és az öcscse által űzte | i a kereskedelmet. Mire családostól elkerültem i j a jószagu, de szegény Egerből, egy nagyot ' j „ószadoztam, egy jót aludtam, semmit se j tanultam és — iró lettem. A második könyvemnél jelentkezett az ananászos kert leánya. Irt, hogy én vagyok-e az, aki vagyok? Megvan-e még a kék szalag? () óvónő lett, Palócországban, egy nagy községben, már tizennyolc éves és száz gyereke van. Egyszer megnézhetném. Lementem hozzá, a határban várt, piros slafrokkban, de szép maradt. A kántornál lakott, olyan fehér kis szobában, ahol nem lehetett iietn csókolódzni. Aztán sokat leveleztünk. A soraiban alattomban benne volt a gondolat, hogy szeretne megváltani a pokoltól. Én is ugy véltem, ez nem lenne rossz. Ha csak annyi szertartás és kötelezettség nem járna vele! Az óvónő mindezekkel nem törődött. Itt laktam már ezen a szigeten, ahol most e sorokat irom. ösz közepe volt, amikor a sziget egy-egy napon visszaálmodja májust, olyan friss. Apróvirágos tiillruhában megjelent az óvókisasszony. Mintha bálba menne, ugy jött meg a vasútról. Fehér cipője volt és az ajka is fehér az izgalomtól. A szája reszketett, amint megcsókolt. — Eljöttem, — mondá dadogva — hogy a magáé legyek! Föláldozom magam magának! Belefáztam ebbe a nagyszerű jóságba. De a leánynak olyan jó illata volt, mint otthon a meleg pataknak és az érett gyümölcsnek. Bódultan, boldogan öleltem magamhoz. A ieány sirt. — Miért sir? — Aztán mindjárt szeretnék meghalni! — Bolond! Aztán érdemes csak élni! — De én tettem valamit. — Mit? — szóltam és kibocsátottam karjaimból. Elfogott a gőg és a félelem. Ha ez a nő vétett volna a szent tisztaság ellen. Ha nem várt volna meg engem! Kemény hangon szóltam: — Mit cselekedett, maga boldogtalan! — Semmit. Szóra se érdemes. Ott nálunk van egy gyáros, idős, már harminc esztendős, az folyton kinoz. Egyszer majd maga leszámol vele. Ugy-e, megteszi? — Meg, de miért? — Ne kérdezzen! — Muszáj, hogy megmondja! Különben . . . — Ez a gyáros adta a pénzt.