Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-17 / 56. szám

DÉLMAGYARORSZAQ 8 Három szegény gyerek a szegedi rendőrségen. (Saját tudósitónktól.) A sok ember között, akik ma délelőtt a főkapitány előszobájában várakozott, bárom aprósággal, egy rongyos ruházatú ember is elvegyült. Hosszn vékony köpönyege majd a földet söpörte a cipőjénél j rosszabbat, az ingénél piszkosabbat liaszná- j latban ritkán leliet látni. Dus haja ós sza­kálla, melybe őszes szálak kezdenek ve­gyülni, vöröses-barna, olyan, mintha kifa­kult volna. Nagy szemei valamikor beszéde­sek lob ettek, ma vörösek és a fényük megtö­rött. Pálinka gőze párolog belőle, de nem ré­szeg. Olyan az egész ember, mint egy Hipp, aki a munka, a boldogulhatás husz évét át­aludta, de a pálinkáit nem az elalvás előtt lianem a fölébredés után hörpintette le. Na­gyon érzik még a szaga. Három fiúcska kuporodik hozzá: az övéi. Rongyosak, elhagyatottak, az arcuk csupa seb. Cukron civadoknak egymással és bizony rá-rákezdik a sivitást itt is, aliol csendben várja sorrakerülését az ügyes-ba­josok sokasága. Mindenki megérti a gyerek­tudatlanságot, ami sorsukat előttünk, fel­nőttek előtt tragikusabbá teszi és az apa türelemmel, szeretetted igyekszik (igazságot tenni a rongyos, piszkos apróságok között, akik cukron veszekszenek. Utolsónak kerül a sor reá. Födetlen ifővel nyit be a főkapi­tányhoz, megáll az ajtóban és sorba szedi le bárom nebulója fejéről a kalapot. Abból, ami ket elmond, a következőket sikerül kihámoz­ni: Rusz .Jakabnak hívják, 52 éves, vala­hol Lemberg tájékán született, 24 éve él Ma­gyarországon, lakott Budapesten, Szegeden, Makón és Horgoson. 21 éve nős, a feleségét Rosenberg Júliának hívják, körülbelül fél éve, hogy Hermann Vilmos, egy horgosi ba­záros vásárokon fizetésért kezdte alkalmazni Rusznét, amit Rusz szívesen látott, mert az asszony igy keresett és a pénzre szükség volt, lévén Rusz foltozó-szabó, amivel pedig keveset lehet a konyhára hozni. A vásáro­zás során az árusitónőt és gazdát összehozta az alkalom, Ruszné elhagyta az urát, Horgo- ; sou a neve alatt üzletet folytat és Hermann j Vilmossal él együtt, aki a feleségétől el- j vált. Ruszéknak négy gyerekük van: a leg­idősebb leány és Budapesten egy cukros­holtban kíárusitónő, a többi fiu, névszerint a 9 éves Dezső, a 4 éves Nátán, a 3 éves László. Ruszné hallami se akar a gyerekek­ről, Rusz pedig nem tudja őket ellátni, se pénzzel, se gondozással, most már annyit se keres, mint annak előtte, mérgében— ahogy mondta — iszik, se lakása, se munkája, teg­nap is jóval éjfél után a fiukkal együtt az utcán találta az egyik rendőrbiztos. A három maszatos, beteg gyereket el­vették az apjától és elhelyezték az állami gyermekmenhelyen. Sorsok még bizonyta­lan. A menhelyen sokáig nem maradhat- 1 nak, ahoz idősek és a város sem hajlandó a költségeket viselni. Az Árpád-Otthonba osak „rovott" multnakat fogadnak be és nem ilyen fiatalokat. Apjuk illetőségi helyét le­hetetlen megálapitani. , Életük fonalának megindulásából kiraj­zolódik a három gyerek sorsa, akik értel­meseknek, okosaknak látszanak. Folytonos liánykódtatás után minden valszinüség sze­rint a fiatalkorú bűnösök között lesz pálya­futásuk legközelebbi stációja. Három fiatal korú bűnös, aki már is homlokán viseli az állami és társadalmi berendezkedés sok fo­nákságának keresztjét. A szegedi betörő rablógyilkos is. Elfogták a Grüner-féle betörés tettesét. (Saját tudósitónktól.) A szegedi rendőr­séget tegnap táviratban értesítette a bátta­széki csendőrség, hogy elfogtak egy Kozári József nevű, rovott multu betörőt, aki az iz­galmas hajsza közben megsebesitett egy rendőrt, egy gazdálkodót pedig meggyilkolt és kirabolt. A báttaszéki csendőrség aziránt érdeklődött, hogy Kozári Szegeden nem cse­lekedett-e olyasmit, ami a büntető paragrafu­sokba ütközik? Borbola Jenő dr rendőrségi osztályjegy­ző a személyleírás alapján a Grüner-féle be­töréssel gyanúsította a rablógyilkos betörőt. Október elsején délután betörtek Grüner Gé­za szegedi földbirtokos Vidra-utca 6. számú házban levő lakására. Feltörték az ékszeres kazettát, amelyből hatezer korona értékű ék­szert elloptak. A rendőrség nyomozása meg­állapította, hogy harminc év körüli, közép­magas, barna, barnafelöltős ember járt a be­törés előtt a házban, aki Grünerék iránt ér­deklődött. A földbirtokos abban az időben al­győi birtokán tartózkodott. A csendőrség személyleirása alapján a báttaszéki rablógyilkosra terelődött a rend­őrség gyanúja, amelyet közöltek is a csend­őrséggel. Szerdán délelőtt táviratban megér­kezett a válasz: a rablógyilkos beismerte a szegedi betörést. Vallomása szerint október elsején délután félnégykor hatolt be a föld­birtokos lakására, ahol az egyik szekrény fölfeszitése után rátalált az ékszeres kazet­tára. Egy félóráig működött a lakásban. Az ékszereket aztán egyik szegedi ékszeresnél átalakíttatta és egyik részét Szegeden, a má­sik részét pedig Baján elzálogosította. Bajáról tiz napi tartózkodás után Bátta­székre utazott, ahol október tizenkettedikén betört egy kereskedő üzletébe és ezerötszáz koronát elrabolt a pénztárból. A betörésen rajtakapták a bázbeliek, akiknek az értesíté­sére egy rendőr menekülése közben elfogta. Az utcán hirtelen futásnak eredt a betörő és rálőtt az üldözőjére, akit a karján megsebe­sitett. A lövés zajára elősiettek a csendőrök, akik üldözőbe vették a menekülő betörőt. Ko­zári üldözői elől bemenekült a falu szélén levő kukoricásba, ahol nyomtalanul eltűnt. A csendőrök átkutatták a kukoricást, de a betö­rőnek nem akadtak a nyomára, mert az köz­ben bemenekült egy másik kukoricásba. És amig a szomszédos területen a csendőrök ku­tatták, addig ő meggyilkolt és kirabolt egy sváb gazdálkodót, aki útjába állt. A rablógyilkosság után besurrant a falu­ba. Az állomásra ment, mert tovább akart utazni. Az állomáson azonban fölismerte az egyik csendőr, aki letartóztatta. A csendőr­ségen kiderült, hogy veszedelmes gonoszte­vő került kézre, akinek számtalan bűn ter­heli a lelkét. Többek között ő tört be a sza­badkai zsidótemplomba és betört egy szek­szárdi ügyvéd lakásába, ahonnan négyezer koronát elrabolt. Kozári Józsefet tegnap megbilincselve beszállították a szegedi ügyészség foghá­zába. Szinész-parlament. — Változtassák meg az alapszabályokat. — (Saját tudósitónktól.) Sok előkészület, nagy elseredettségők és ezernyi röpirat után ina délelőtt végre öszeült Budapesten a Vár­megyeház dísztermében a szinészek rendki­viili országos gyűlése. Régi bajokat akar ez a gyűlés orvosolni és mütőkéssel megy neki a Szinészegyesület alapszabályainak. A vi­dék valamennyi színtársulata — egynek a kivételével — elküldte megbízottját a nagy­gyűlésre. Vagy 100—150 gyültdk ösz­sze a nagyteremben. A hangulat forró, izga­tott, a hősszerelmesek elszánt arccal nézik a falon függő nádorispánokat, főispánokat. Ditrói Mór, az egyesület elnöke, nyitot­ta meg az ülést tíz óra után néhány perc­cel: — Tisztelt értekezlet, — kezdte beszédét, — a mi egyesületünkről azt állítják, hogy ósdi, maradi, szervezete és szabályai elavul­tak. Ez nem igaz! Nálunk a törvénytelen gyermek is megkapja a maga neveltetési já­rulékát, az anya a fizetését, a nok választók és választhatók. Hol itt a maradiság? A pa­naszokként beküldött javaslatok közül egy sem foglalkozik művészeti kérdésekkel. Élénk kiáltások: Nem művészetről van most szó, hanem kenyérről! Kenyeret aka­runk! Ditrói Mór: Harminc éve, hogy ebben a teremben, mikor mint az egyesület titkára, az irodaigazgatói állásra pályáztam, csú­nyául leszavaztak. Mint titkár, alelnök és tizenkét év óta elnök, összesen tizennyolc évet töltöttem ez egyesület szolgálatában. Tizennyolc évnek sok óráját szenteltem a ti jóvoltotoknak. De most már jöjjenek az ujak, a fiatalok, én lemondok. A gyűlés vezetését ezután Mezey Kál­mán korelnök vette át. Megválasztották a szavazatszedő- és1 mandátumvizsgáló bizott­ságot, felolvasták az igazolt mandátumokat. Szünetet rendeltek el, majd szünet után megválasztották a közgyűlés elnökségét. É1­nök lett: Molnár László, alelnökök: Sebes­tyén Géza és Faragó ödön. Molnár László egyszerű szürke ruhában kezdte meg az elnöklését. Megköszönte a gyűlés bizalmát és kijelentette, hogy az ed­digi vezetőség és az ő felfogása között óriási a különbség. Ezután megválasztották a jegy­zőket és a javaslattevő bizottság tagjait. A napirend előtt az elnök bejelentette, hogy Ditrói Mór Írásban is lemondott az elnökség­Értesitem a nagyérdemű fÁyeflf Odtlftófflrti/ft Vár-utca (főpostával szemben) átvettem közönséget, hogy a volt JWlVddJ JUAdtJ VtllUtyiUjgl és azt újonnan átalakitva megnyitottam. Főtörekvésem lesz a nagyérdemű közönséget jó magyar konyhával, kitűnő, tisztán kezelt buckái borokkal kiszól­ffiíMSMS Pinán Qyula venfléglős, Szegeilen r" ite,^ Telefon 879. 505 Minden szerdán és pneteken halpaprikás. Telefon 879.

Next

/
Thumbnails
Contents