Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-16 / 55. szám

1912. október Ifi. DÉLMAGYARORSZÁG 3 Itt is nemes egészet nyújt. Végig ment a rendi alkotmányon, íázisról-fázisra vázolva a iontosabb stációkat és megrajzolva a jelen­legi választási rendszer képét, az aktiv és passzív választójoggal és választókerületek beosztásának kérdésével egyetemben. Ezzel kapcsolatban tér át választói törvényünk re­formjának közvetlen előzményeire. Arra, hogy 1904-ben Tisza István grof miniszter­elnök is kilátásba helyezte a reformot, amit azonban a kormány bukása meghiúsított. Es arra, hogy vállalta azt az obligót Kristóffy is, Andrássy Gyula grót is, akik azonban tudvalevőleg szintén nem valósították meg. Ez a tanulmánya Hieronyminek tárja föl napnál világosabban, hogy az általános vá­lasztójog nálunk csak jelszó. A zavaros, ingatag és az általános vá­lasztójog eszméjét valósággal perszifláló ál­láspontokkal Hieronymi Károly szembeállít­ja a maga liberális s az ország érdekeit egye­dül honoráló elveket, amelyek szerint a vá­lasztójogi reformnak föl kell épülnie s ame­lyeket ezekben foglal össze: a) nem szabad a választójogot fontos és igazságos ok nélkül megvonni azoktól, a kik már is birnak azzal; b) nem szabad semmi társadalmi osz­tályt a választójogból kizárni, hanem min­den osztálynak lehető aránylagos képviselte­lésére kell törekedni; c) nem szabad azonban a választójogot kiterjeszteni azokra, akiknek akár értelmi, akár anyagi színvonala semmi biztosítékot néni nyújt arra nézve, liogy a közérdek szem­pontjából annyira fontos választójogukkal helyesen fognak élni. . . . Mindez természetesen csak nagy­vonalú vázlat, amelyet a nagy gyakorlatú politikus, a széles látkörii államférfiú és az ország nemzeti szükségleteivel komolyan számoló hazafi meggyőző argumeritálással tölt ki s amelyet olvasnia és megszívlelnie kell mindenkinek, aki a ma vajúdó nagy kér­désben tisztán akar látni és elfogulatlanul óhajt ítélni. Így, hevenyészett ismertetés ke­retében csaknem lehetetlen még általános ké­pet is adni arról a becses adathalmazról, me­lyet Hieronymi Károly irott hagyatékának most közrebocsátott ez a része magában fog­lal. Ennyi is sejteti azonban, hogy különösen a mai nehéz napokban valóságos kincs ez a kötet, amelynek okos és hazafias tanításai vajha komoly megfontolásra találnának mind azoknál, akiknek megadatott, hogy válságos viszonyaink közös szerepet játszhassanak s az országnak jót tehessenek. A király és a legközelebbi delegációk. -Bécsből jelentik: Stürgkh gróf és Lukács miniszterelnökök tegnap egy óra hosszáig tanácskoztak közös ügyekről és a legköze­lebbi delegációk összehívásának idejéről. Abban állapodtak meg, hogy a delegációk november 5-én Budapesten fognak össze­ülni. Ez az időpont még nem végleges, mert hozzá kell mág járulnia a királynak, aki személyesen akarja a delegációkat megnyitni s e végből Budapestre fog utaz­ni. A király valószínűleg november 4-én utazik Budapestre és három hétig marad ott. — Holnap délután a külügyminiszté­riumban közös minisztertanács lesz, amely boszniai ügyekkel s a legközelebbi delegá­ciók ülésszakának előkészítésével fog fog­lalkozni. Hazai miniszter és a vezérkari főnök a Királynál. Bécsből jelentik nekünk: A ki­rály délelőtt tiz órakor Hazai báró honvédel­mi minisztert, tizenegyedfél órakor pedig Schemua altábornagy vezérkari főnököt fo­gadta. .._.. Bulgária is a háború mellett döntött! Véres csaták. — Folyik a vér a török—montenegrói csatatéren. — tzernél több halott, háromezer hadifogoly. — Útban a szerb had­üzenet. — Törökország udvariasan elutasította a hatalmakat. — Meg­kötötték az olasz—török békét. (Saját tudósítónktól.) Montenegró után Szerbiával harcol napok óta Török­ország hadserege, ma pedig Bulgária is döntött. A háború mellett. Ez a döntés ime jobban beszél minden részletnél. Pedig a részletek is érdekesek. Hiszen ha semmi egyebet nem mondanának el, csak azt, hogy harcok után ezer halott maradt a mezőkön és háromezer a hadifoglyok szá­ma, —1 már ez a hir is borzalmak részle­teit sejtteti. Tehát ezernél több halott van máig. Minden jel arra mutat, hogy ezt a szomorú számot most már a négyfelől foj­togatott török fogja minél előbb szapori­tani. A kitört háborúnak ez a török eltö­kéltség a legdermesztőbb, legkétségbeej­íöbb fejezete. A harc igazán most kezdő­dik és elszánt gyűlölettel folyik tovább, nemcsak Podgoricánál, de süvöltenek már a török ágyúgolyók a szerb és a bolgár határon is. Es még mindig vannak álom­látó optimisták, akik hiu békereményekkel űzik el a dermesztő rémképeket. A mai nehéz napokban csak egy bizo­nyos. Az, hogy a balkáni államok egytöl­egyig óvakodnak, hogy a monarchiát pro­voKaljak regyveres beavatkozásra. Török lapok azt irták, hogy Zenice mellett a szer­bek átlépték a hatart. Ezt ma hivatalosan megcáfolja a szerb kormány. Különben egy másik hivatalos kommüniké is megje­lent, amely megcáfolja a bécsi és budapesti lapoknak azt a hirét, hogy Szerbiának a novibazári szandzsákot illetőleg kalandos tervei vannak. Valótlanoknak jelenti ki eze­ket a hireket Szerbia — mondja a hivata­los cáfolat — óvakodni fog attól, hogy Ausztria-Magyarországot provokálja. Konstantinápolyi híradás szerint u szerbek Novibazár mellett átlépték a török határt. Véres harc fejlődött ki a szerb és a török csapatok között. A harcról még nem érkezett részletes jelentés. A harc most már kétségtelenül beigazolja azt, liogy Tö­rökország és Szerbia között hadüzenet nélkül megkezdődött a háború. Szerb részről azzal indokolják ezt a váratlan lépést, hogy a török csapat Risz­továcnál betört Szerbiába. A törökök vé­dett helyről lövöldöztek a szerb határőr­ségre. Vranjából segítség érkezett, amire az ellenséges sereg visszavonult a török batárra. t Belgrádból érkezik a hir, hogy hat­ezer emberből álló szerb banda betört Ó-Szerbiába. Kranjánál súlyos vereséget szenvedett a montenegrói sereg. A szerb harsereg javarészét Vranja körül koncentrálják, a másik része Bulgá­riába vonul, hogy csatlakozzék a fősereg­hez, amely Drinápoly ellen akar operálni. Bulgária részéről ujabb lépés történt. A külügyminiszter nyilatkozata szerint a jegyzékre bevárják a porta válaszát, a melyre majd ujabb jegyzék következik. A második jegyzék ultimátum jellegű lesz. Olga görög királyné ma délután Bécs­ből Triesztbe érkezett, ahonnan hajón foly­tatta útját Athénbe. Bécsből jelentik, hogy az Osztrák Vöröskereszt már akcióba lé­pett és fölajánlotta a háborúban való szol­gálatait. A Vöröskereszt egyelőre százöt­venezer koronát szavazott meg egy kiktil­detidő ekszpedició céljaira. A mai napon még ezek a jelentések étkeztek: Válaszolt Törökország! A porta a nagyhatalmakhoz Konstantinápoly, október 15. A portó, nak a nagyhatalmakhoz intézett jegyzéke a következőkép hangzik: Válaszképen az e hó 10-Lki közlés­re, melyet Ausztria-Magyarország, An­glia, Franciaország, Oroszország és Né­metország nagykövetei kormányaik megbízásából a portához jutattak, a szul­tán alulírott .külügyminisztere emlékez­teti őket arra, hogy mint ő excellen­ciáék maguk is megállapítani szívesek voltak, a császári kormány már elismer­te annak szükségességét, hogy reformo­kat valósítson meg az európai vilajetek igazgatásának javítása érdekében. A tö­rök kormány a reformokat annál erő­sebb meggyőződéssel vette tervbe, mert az a szándéka, hogy azokat minden kül­földi befolyástól menten vigye keresz­tül és mert előrelátja, hogy ilyen körül­mények között azoknak megvalósítása kétségkívül elő fogja mozdítani az or­szág javát ós gazdasági fejlődését, a mennyiben az ottomán alkotmány libe­rális szellemében biztosítja a birodalom lakossága heterogén elemei között az egyetértést és üdvös harmóniát. Hang­súlyozni kell, hogyha eddig e tartamú nyok belső helyzetének jnyitására tett különböző kísérletek nem hozták meg mindazokat a gyümölcsöket, melyeket joggal várni lehetett. E késedelemnek egyik legfőbb oka kétségkívül a nyug­talanságnak és bizonytalanságnak az az állapota, melyet egyes agitációs közpon­tokból szervezett mindennemű merény­letek idéztek elő és amelyeknek valódi célja senki előtt nem kétséges. A csá­szári kormány mindazonáltal méltá­nyolja a közlésnek barátságos irányát. A porta szívvel-lélekkel csatlakozik azokhoz a törekvésekhez, amelyeket a hatal­mak kifejtettek, hogy elhárítsák oly ös­szeütközés veszedelmét, amelynek következ­ményei elkerülhetetlenül nagy veszedelme­ket rejtenek magukban és amelyeket elhárí­tani a békités minden eszközeivel kötelessé­ge a civilizált világnak. Görög ultimátum. Konstantinápoly, október 15. A görög követség dragománja tegnap a lefoglalt görög hajók miatt ultimátumot nyújtott át

Next

/
Thumbnails
Contents