Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-15 / 54. szám

1912. október 13. DÉLM AGYARORSZÁG 15 Már Szerbiában harcolnak a török katonák. — A monarchia álláspontja. — (Saját tudósítónktól.) A török miniszteri tanács harcminchat órai tanácskozás után visszautasította a hatalmak együttes jegyzékét, amelyben a reformok gyors és energikus keresztülvitelét követelték. Ez a balkáni affér legújabb, legfontosabb eseménye. Különben az esetek komor torlódása nem tartott vasárnapi munkaszünetet. A borulás a Balkán — azt is mondhatjuk, egész Európa fölött, — még vastagabb lett, még fenyegetőbb. A szövetkezett államok végre átadták válaszukat a hatalmak jegyzékére és ez a válasz olyan föltételeit szab ván a leszerelésnek, amelyeknek elfogadását vagy teljesítését Törökország részéről még remélni se lehet, egy lépéssel megint közelebb hozta — a háborút. Törött szárnnyal, megvérzetten menekül a Béke a Balkán-félszigetről: a jó Isten tudja, hol lesz biztos, nyugodt, tartós pihenőhelye? Odalent a háború hódit és terjeszkedik, állítólag már szerb földön is megvetve lábát. Arról jön ugyanis hir, hogy török csapatok átnyomultak Szerbia határán. Az olasz-török béketárgyalásokon is nehéz, fojtó köd ül. A döntő szó kimondásának kedd este a legújabban megszabott terminusa. De ezt a szót most már legalább is annyi aggodalom várja, mint bizalom és jóreménység. Bécsi politikai körök azt hiszik, hogy a szandzsákban lévő Bjelopelje megszállása nem olyan esemény, amely Ausztria és Magyarország viselkedésére visszahatna. A szandzsák török terület, amelynek megtartásáról elsősorban a törököknek kell gon doskodni. Még ha a török csapatok elégedetlensége miatt a montenegróiak és esetleg a szerbek tovább nyomulnának is előre, a monarchiának ez még mindig nem lesz ok arra, hogy közbelépjen. Föl kell tenni, hogy a törökök elegendő csapatok elküldése által igyekezni fognak a szandzsá| kot megtartani. Csak a háborús események | lezajlása után áll a monarchia elé az a föl' adat, hogy a dél felé szolgáló ut elzárását megakadályozza. Egyébiránt az itteni politikai körök ugy vélekednek, hogy komoly események ezen a héten még nem várhatók, mert egyik fél sem fejezte be egészen a csapatok koncentrálását, A háborús eseményekről különben még ezek a jelentések érkeztek: Bulgária választ adott. A nagyhatalmakhoz Szófia, október 14. A válasz jegyzék, melyet Bulgária a nagyhatalmakhoz intézett és amelyet a szófiai török övetnek is átadott, nagy vonásaiban a következő: — Követelünk olyan radikális reformokat, amelyek alkalmasak volnának arra, liogy a Törökországban élő keresztény népek szánalmas sorsát megjavítsák. Ezek a reformok: a provinciák közigazgatási főkormányzata, belga vagy svájci főkormányzó, választott tartományi gyűlések, katonai csendőrkégi, polgárőrség, valamint ojktatási szabadság. Ezen reformok megvalósítására egy legfelsőbb tanács, amelyben a keresztények és muzulmánok egyenlő számban foglalnának helyet, nyerne megbízást, a nagyhatalmak nagykövetei és a négy balkáni állam konstantinápolyi követeinek felügyelete alatt. Felszólittatik a porta, bogy jelentse ki, hogy ezt a követelést elfogadja. Egyúttal pedig kötelezze magát arra, hogy a jegyzékben és a hozzácsatolt magyarázatban megjelölt reformokat hat hónapon belül meg valósítja és hozzájárulásának bizonyságául hajlandó a mozgóstiási rendeletet visszavonni. 1. A monarchiának. 2. Oroszországnak . Nyomban a fenti jegyzék átnyújtása j után a bolgár külügyminiszter választ adott Ausztria-Magyarország és OroszorI *zc'ig követeinek is. A bolgár kormány vá' 1 ászában körülbelül ezeket mondja: — A bolgár kormány, egyetértésben a görög, szerb kormányokkal, köszönetet mond az európai Törökország lakosságának sorsa iránt tanúsított érdeklődéséért s azt a nézetét fejezi ki, hogy kegyetlen dolog volna abha.nhagyni azokat a fáradozásokat, a melyek az ottomán birodalomban élő keresztény népek számára reformokat akarnak elérni, bogy szánalmas sorsukat megjavíthassák. Ezért a bárom Balkán-állam kormánya azon a véleményen volt, bogy közvetlenül ő felsége a szultán kormányához kell fordulnia, megjelölvén azokat a reformokat, valamint azon garanciákat, amelyek a reformok Iveesületes megvalósítását biztosíthatnák. A válaszjegyzékhez a török követségnek átnyújtott jegyzék és magyarázat van csatolva. Lázasan készülődik Törökország. A hadsereg útja Szaloniki, októter 14. A liadügyminLszter megparancsolta Skudri pasának, aki még Koosanában van, bogy ott az ostromállapotot szüntesse meg és a parancsnokság átvétele végett haladéktalanul jelentkezzék Konstantinápolyban. Zekki pasa hadseregfelügyelő utasítás! kapott, bogy hívja be azokat az elbocsátott tiszteket is, akiik szolgálattételre alkalmasok. Said pasa, a szalonikii 5. hadtest parancsnoka, Köprülibe ment átvenni a parancsnokságot. Az ipeki 37. és a djakovai 38. re dif ezredek két üteggel Köprülibe indultak. A többi ezredeket hat különvonaton szállít ják Dri nápolyim. A konstantinápolyi összekötő vasút igaz gatósága a katonai ..hatóságtól értesítési ka pott, bogy az anatóliai redif-szállitmányok minden percben megérkezhetnek. A vasúttársaság nagyban készülődik, bogy a (katonákat azonnal rendeltetési helyükre szállit — Nem értem magát János, hát nincs magában egy csöpp ambíció sem. A zseni lehorgasztotta fejét és bűnbánóan az elegáns lakkcipője orrát bámulta. — De hát ez nem jól van igy! — panaszkodott az asszony. — Maga a világ egyik nevezetessége. Uralkodók rendjelei ékesítik a kabátját, a világ legnagyobb szellemeivel cgysorban emlegetik, az arcképe nap-nap után megjelenik a lapokban. Tengereken tul is ismerik a nevét. Fiát nem érzi, hogy miiyen nagy dolog ez? Maga a halhatatlanságé. Legyen gőgös, büszke, öntudatos! Maga rendkiviili lény! Emelje föl hát már egyszei a tejét! A zseni ijedten kapta föl a tekintetét a cipője orráról. — És mit csináljak? — kérdezte kétségbeesetten. — Mit? Mit? Legyen méltó a zsenijéhez. Semmi érzéke sincs a finomabb, művészibb élethez. Nem tudja élvezni és értékelni a szépségeket. Nem érdekli semmi, ami magasrendű. Szerettem volna, ha megtanul idegen nyelveket. Hány uralkodó kivánt már beszélni magával s mindig külön kellett kérni kegyét, bogy én is magával legyek és tolmácsa lehessek. Már az élclapok is kifiguráznak emiatt. Félnem kell attól, hogy valaki négyszemközt beszélhessen magával, mert olyan csacsiságokat kotlog össze, hogy a hall gató a falnak megy tőle. A minap egy itteni párisi újságíró valahogy kikerülte az én ellenőrzésemet és besurrant magához. Mát init felelt neki arra a kérdésére, hogy mik a művészeti tervei? Mit? A zsenit a szemrehányások annyira meghatották, hogy a lehorgasztott fejével majdnem a cipője orrára esett. — Hát mit feleltem? — kérdezte eikényszeredetten. — Lám, már ezt is elfelejtette. Azt mondotta: „majd megtudom a feleségemtől"! Az a rosszmájú újságíró ezt a feleletet aztán kikürtölte a világnak. Ma épen hetvenedszer olvasom a maga nagy mondását egy -— délafrikai lapban. És ez a mondás fenn fog maradni az utókorra és még négyszáz év múlva is mosolyogni fognak magán miatta. Hát térjen észhez, az Isten áldja meg! Vigyázzon magára! Értse meg, a nagyság kötelez! Ne legyen már olyan kézen vezetett, nagy gyerek .... A zseni nagyon meg volt hatva, sűrűn pislogott a szemével és teljes bűnbánattal I mondotta: — Mindent megpróbálok. Bocsásson meg nekem. ! Az asszony, aki épen az nap vett meg | drága pénzen egyik műkereskedőtől egy erei deti Rembrandot, dicsekedve mutatta meg a ! műkincset a javulást igérő embernek: — Látja, ez a magáé lesz, ha holnap kifogástalanul fölmondja nekem az angol leckét! — Oh, — mondta a zseni a képre pislogatva — ennél egy szebb képet láttam a Marinál, akit maga a mult héten hozatott föl Er- j délyből Párisba kis cselédnek. — Mi volt az a kép? — kérdezte az asz- ) szony összevont szemöldökkel? — A vadász temetése. Nagyon szép az, ahogy az állatok kisérik a vadászt a . . . — Elég! — kiáltott közbe, kétségbeesetten a zseni felesége és bevitte a Rembrandot saját szobájába. V. — János, maga félisten! — mondta rajongva az asszony a párisi nagy hangverseny után. — Oh, mily boldog vagyok, hogy a Gondviselés a maga életének osztályosává tett. Minő diadal! Milyen siker! A félisten ügyetlenül lógatta le a kidagadt erű kezét és ugy fogadta ezt a lelkes, áradozó kitörést is, mint akármely, más közömbös megjegyzést. Az asszonyt bevitették a dicsőséges est emlékei és mámorában megfogta a zseni dagadt erű, vörös kezét és áhítatosan megcsókolta: — Én halhatatlan hősöm! — mondta elérzékenyült gyönyörrel. A zseni fáradtságról, kimerültségről kezdett panaszkodni, a mámoros asszony sietve a szobájába vezette és mint egy gyermeket, babusgatva fektette le. Maga aztán visszavonult a saját szobájába és szintén lefeküdt. De sokáig nem tudott aludni az izgalomtol s remegő szívvel várta a reggelt, amikor a kis székely paraszt cseléd behozza a nagy párisi lapokat, amelyek tele lesznek az ura magasztalásával Reggel Mari nem jelentkezett a lapokkal. Az asszony csöngetett s bejött egy másik cseléd. A lapokat hozta és egy levelet Mari otromba cselédes írásával. -— Tessen megbocsátani, — szólott a levél, — de nagyon megszerettük egymást a nagyságos úrral és megszökünk. A nagyságos ur nem akart irni, mert szégyelli magút. Kezeit csókolom, Mari.