Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-12 / 52. szám

11, DÉLMAGYARORSZÁG 1912. október 13*. rint Szegeden még mindig lakáshiány van. Ugyancsak épitészek mondják, hogy az épí­tési anyagok ára harmadára szállott le. Ez a ikét, ok után olyan épitkezési kedvet teremt­het Szegeden, amely az elmúlt éveknél is jó­val túlszárnyalhatja. Persze ujabb kérdés, liogy a bankok mit szólnak hozzá? — Edelsheim-Gyulai lemondott. A Gyer­mekvédő Liga vezetőségében változás állott be. Gróf Edelsheim-Gyulai Lipót, a liga megalapítója és eddigi elnöke, aki lelkes oda adással, fáradhatatlanul szentelte magát a gyermekmentés nagyfontosságú ügyének, lemondott állásáról. Elhatározását az igaz­gatóságnak hosszabb levélben jelentette be, amelyben továbbra is felajánlja munkássá­gát a Ligának s igy okolja meg lemondá­sát: • Az elnökséggel járó munka/terhet tovább nem vállalhatom, mert magán­ügyeim egyébként kötnek le. De ettől el­tekintve is azt vallom, liogy az ügy ér­dekében helyesebb, ha ily diszes állásban időről-időre az arra illetékesek egymást felváltják. Ali ez különösen a Ligára nézve, hisz az elnöik diszes tisztére szinte predisztinálva van Széchenyi László gróf, aki már évek óta ritka áldozat­készséggel szenteli magát a Ligának. A gyermekvédelem -és a Liga ügyének te-" hát csakis használok, ha neki szélesebb munkakört biztositok .anélkül, hogy a munkából magami kiválnék. Az igazgatóság báró Hercog Mór Lipót elnöklete alatt tartott ülésen tárgyalta a lemondást s az elnök intenciója szerint elha­tározta, hogy a legközelebbi közgyűlés elé terjeszti Széchenyi László elnökségét. Egy­úttal javasolni fogja a védnökség szervezé­sét is s ebbe a méltóságba teljes bizalommal és elismeréssel a lemondó elnököt emeli. A közgyűlés még a Liga belső szervezetére vo­natkozó reformokkal is fog foglalkozni. — Nyilatkozatok. A következő sorok köz­lésére kértek föl bennünket: Nyilakozat. A „Friss Hirek" tegnap dél­utáni száma hosszú cikkben támadta meg személyemet és becsületemet. A cikk szerző­je ellen a bűnvádi eljárást haladéktalanul megindítom és alkalmat adok neki, hogy rámszórt rágalmait bizonyítsa. Több mint bizonyos, hogy a hasonló cikkek révén im­már hírhedtté vált Friss Hirek legutóbbi számában megjelent, eleitől végig valótlan­ságokat tartalmazó cikket Rehorovszky Je­nő. egyik helybeli lap volt szerkesztője su­galmazta. Rehorovszky ur ugyanis tegnap délután busz koronát kért tőlem azért, liogy ennek fejében a Székesfehérvári Friss Újság állitólag reá váró felelős szerkesztői állását nekem átengedi. Mikor a husz koronát ez iiriigyön tőlem mem tudta kicsikarni, felke­reste Zrínyi-utca 8. szám alatt levő lakáso­mon feleségemet és tőle kért pénzt. Mikor látta, liogy itt se kap busz koronát, felesé­gem előtt családi állásomat mólyen sértő és hazug rágalmakat beszélt rólam, azzal a ké­réssel, hogy nékem erről a feleségem mit se mondjon el. A feleségem természetesen tüs­tént közölte velem a Rehorovszky nyilatko­zatait, mire én egyik kávéházban, odaléptem az asztalához s hívtam, hogy jöjjön el társa­ságától és adjon felvilágosítást előbbi, há­tam megett tett kijelentései felől. Rehorovszky még azt se tette meg, hogy a kivánt felvilágosítások megtételére társa­ságát pár pillanatra otthagyja, ugy én kény­telen voltam az egész társaság előtt arcul verni. Ez a letagadhatatlan tényállás. A cikk iróját. Hollósi Ödönt, tökéletesen ismeri Sze­ded város közönsége. Szeged, 1912. október 12. Dr. Herczegh József. Nyilatkozat. A „Friss Hirek" f. hó 11-iki számában „A diploma álmartirja" cimü I cikkben a cikkíró bennünket — akik inkább áldozatai, semmint szereplői voltunk annak a kellemetlen jelenetnek, mely a Royal-kávé­házban lejátszódott — durva ós kvalifikál ha­tatlan módon támad és sérteget. Hogy inem vagyunk az, aminek cikkíró lefest, azt leg­jobban igazolja, hogy sem nem verjük meg, sem pedig sértegetni nem fogjuk, hanem majd a bíróságnál keresünk elégtételt. Sze­ged, 1912. okt. 12. Mihó Laci, Leszkay Dezső. — A villamos vasút kibővítése. A sze­gedi villamos vasút alig néhány éves fönn­állása óta nélkülözhetetlen eszköze lett a nagyvárosi forgalom lebonyolításának. A közúti vasút folytonos fe.ilődése szükségessé tette most, vonalainak kibővitését. Először a Tisza La.ios-köruti vonalat épitik ki, a melynek pénteken tartották a közigazgatási bejárását. Az uj vonal a pénzügyi palotától indul ki és a Tisza La.ios-köruton át a Sze­ged-állomásig megy. A közigazgatási bejá­ráson megjelentek a kereskedelmi miniszté­rium, a város, a közúti vasúti részvénytársa­ság és a vasúti és hajózási felügyelőség kén­viselői. A bizottság mindent a legnagyobb rendben talált. r— Igazi angol eset. Emilé Verhaereti. a jeles drámaíró, néhány hetet Londonban töl­tött legutóbb, ahol egy hatalmas és minden kényelemmel berendezett hotelben lakott. Az első vasárnap reggel, amint vigan fütyö­részve helyet fosrlal a szálloda hall-jában, az igazgató megszólítja: -— Uram, — mondja neki igen diszkréten — a katolikus templom a szálló első emele­tén van . . . — Bánom is én — feleli Verbaeren és az­tán egy vidám kis francia leánnyal elbe­szélgeti az egész délelőttöt. A jövő bét vasárnapján a szálló igazga­tója ismét a fülébe súgja: — Uram, a protestáns istentisztelet a második emeleten tartatik . . . —- Ugyan, hagyjon nekem békét! — ki­áltja Verhaeren. A rákövetkező héten is inszisztál az igaz­gató: — A zsinagóga a negyedik emeleten van . . . — Fütyülök rá, — mondja most már diil í ösen Verbaeren. Az angol megdöbben: — De hát ön nem tart semmiféle vallást? — Nem és ezerszer nem. Fütyülök min­den vallásra. — Ugy is jó, — fejezi be a flegmatikus angol — a hitetlenek temploma a félemeleten van, balra -a második ajtó. — Pezsgős ratnazuri az egyetemen. Mulatságos eset történt ma a budapesti köz­ponti egyetemen. Egy bácskai dúsgazdag szerb jogász, Ondroics Szvetozár, kissé bo­rosan. hangos jókedvvel állított be az aulába. A zsebében pezsgős üvegek voltak s kollégái­nak kínálgatta a finom francia pezsgőt. A diá­kok tréfásan biztatták kollégájukat: — Éljen Szerbia! Éljen a háború! Ondroics nagyot ivott és kinálta az üve­get. Érre közbelépett egyik szolga s el akarta távolítani a becsípett diákot. Ondroics azon­ban nem ment, hanem meglökte a szolgát, aki egy ablakba esett és az üvegdarabok meg­sértették. A szolga erre rendőrt hívott. Mikor a rendőr belépett az egyetem aulájába, a jo­gászok rátámadtak: — Ki innen! Ez nem parlament! Ondroics indexével igazolta magát s ez­zel elcsitult a vidám pezsgős affér. — Zichy Aladár a Népszava előfizetője. Ha. két évvel ezelőtt valaki ezt jósolja meg, bizonyára a szemébe kacagtunk volna. Zichy Aladárt szocialista vezér fogadta a kolozsvá­ri pályaudvaron, másnap Bokányi Dezsővel beszélt a néppárt feje egy népgyűlésen s még az mind semmi ahoz, amit itt akarunk elmondani. A szociálísták -tudvalevőleg min­den alkalmat fel szoktak használni arra, hogy pártlapjuk, a Népszava előfizetőit gyarapítsák, A kolozsvári népgyűlésen is akadt buzgó Népszava előfizetőgyüjtő, Kun Béla inunkásl>iztositó-ti tk ár, aki Zichy Ala­dár grófhoz is odalépett: — Ugy-e, kegyelmes uram, nem előfizető­je a Népszavának? — Nem, kérem, de még lehetek. És a másik percben nyugodtan jegyezte be a nyugtára a király volt személye körüli minisztere: — Zicliy Aladár gróf, befizetett 24 koro­na évi előfizetési dijat . . . — Szökés párosan. Fiumében tegnap este letartóztattak egy fiatalembert, aki egy feltűnően -szép orfe)im-ének-esfeiő társaságá­ban éppen a velencei hajóra akart -szállani. A letartóztatás csehországi megkeresés alap­ján történt, mért a fiatalember, akinek Kob­litz Lajos a neve, meggyilkolta az édes any­ját, elrabolt tőle húszezer koronát és szerel­mesével, Baltus Jozefinnel Fiúméba szökött. Az anyagyilkos már egy hete tartózkodott Fiuméba-n és költekezésével vonta magára a rendőrség figyelmét. Letartóztatásakor 8 ezer korona pénzt és egy Browningot talál­tak nála. — A Fészek kártya-afférja. Emlékeze­tes még az a kártya-affér, amelv az idén, iu­niusban a fővárosi Fészek klubban játszódott le: többen hamis játékkal vádolták Ravasz Oszkár dr magánzót, akinek erre ki kellett lénnie a klubból. Ravasz dr a büntetőjárás­biróságnál rágalmazásért följelentette vád­lóit, Raskó Gézát, Tarnay Ernőt és Vágó Bélát. A bíróságon Drill Béla dr táblabíró el­nöklésével ma volt a tárgyalás. Ravasz dr elmondotta, hogy ő a lapokból tudta meg, hogy mivel vádolják. Ezután Vágó Bélát hall­gatták ki. Nem állította azt, — úgymond ­hogy Ravasz Oszkár hamisan kártyázott, ök Raskóval és Tarnavval maguk között a legnagyobb csöndben tárgyalták a dolgot és senkinek sem mondották el s a választmány előtt is becsületszavukra fogadták, hogy nem szólnak senkinek éppen a körre való tekin­tettel. Raskó Qéza a biró kérdésére kijelen­tette. hogy közérdekből cselekedett. Hosz­szasan elmondja az eset előzményeit. Ravasz viselkedése már régóta gyanúsnak tiint föl neki. Óvatosságból kártyatartót csináltak, liogy a játékosok ne nyúlhassanak a kártyá­hoz. Junius elsejét me.ge1őző két nappal ez a kártyatartó véletlenül eltörött. Mi másnap már figyelni kezdtük Ravasz Oszkárt, hogy ; a kártyatartó hiányában hogy fog viselkedni £ a játéknál. A második nap már elővette gyor­, san bal zsebéből az előre elkészített kártyát. A választmánynak az volt a véleménye az ügyről, hogy az a legnagyobb titokban ma­radion s fölszólitotta Ravaszt, hogv csöndben minden -feltűnés nélkül lépjen ki a körből. Kö­vetkezett Tarnay Ernő kihallgatása, ö is el­mondta az előzményeket és a tett óvóintéz­kedéseket. Alapjában véve mind a három vádlott vallomása megegyezett, amire Ra­vasz azt jegyezte meg, hogy jól betanulták, tagadja a hamis játékot. Ezután tanuként hallgatták ki még Pálmay Andort, a Éészek i pénztárosát, aki azt mondta, hogy a vádlot­tak előtte nem nyilatkoztak. Karvaly József festőművész. Bezerédy Gyula szobrászmű­vész, Sötér Tivadar dr ügyvéd, Aczél István huszárhadnagy és Zboray Miklós dr kihall­gatása után öt perc szünet, majd a perbeszé­dek következtek. A bíróság a vádlottakat rá­galmazás vétségéért 60—60 korona pénzbün­tetésre itélte, de a kiszabott büntetést a no­vella 1. szakasza alapján fölfüggesztette. NYILT-TÉR*) Kényelmes és szép háromszobás la­kás minden konforttal feltűnő olcsón kiadó. Cim a kiadóhivatalban. *) E rovatban közlőitekért nem vállal fe­lelőseéget a szerkesztőség.

Next

/
Thumbnails
Contents