Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-10 / 24. szám

1912. szeptember 12. DÉLM AGYAR ORSZÁG 3 sitést. A zombori szociáklemokratapárt tudo­mást szerzett szombat éjjel és reggelre kiruk­koltak egy páran Kerénybe. Falcione beszédében hivatkozott arra, hogy a többség a parlament munkaképességét helyreállította. — Csendőrrel és katonákkal! — süvített egy harci közbekiáltás. Majd amikor egye sek mindenképen botrányt akartak, hát a csendőrök előálltak és a zajongók közül ket­tőt letartóztattak. A rend azonban csak akkor állott hely­re, amikor Kerény község birája a rendező­ség nevében Jurich Antalnak megígérte, hogy a szociáldemokratapárt nevében felszó­lalhat. , " Zsilinszky Miihály vasárnap délután Szarvason tartott beszámolót, melyet rendkí­vül nagy lelkesedéssel hallgattak meg. Baross Gyula Nagybitsén tartott beszá­molójában a béke szükségét hangoztatta, de önmegalázás nélkül. Azt is kijelentette, bogy ba béke nem lesz, a többség félúton meg nem állhat. Sztranyavszky Sándor Balassagyarmaton az obstrukció letörésének szükségét emelte ki, egyben a békét szükségesnek mondotta az alkotó munka érdekében. Apponyi, a harcias. Vasárnap több ellenzéki képviselő kísére­tében Apponyi Albert gróf Mádra utazott, a hol Bernáth Béla Kossuth-párti képviselő mondott beszámoló beszédet. A beszámoló után Apponyi hosszabb be­szédet mondott, örömmel konstatálta, bogy utóbb a munkapárt némileg köziedet! az el­lenzékhez: már felajánlja távozását Tisza s már hajlandók uj házszabályt alkotni a lex-Vadász helyett. Ez azonban még elégte­len. Be kell látniok, bogy az erőszakkal hozott véderőtörvényt közjogilag szanálni kell. A reparációról nem lehet lemondani — mondta a gróf, —mert ha ez a törvényhozási mód igazittatlan marad, egy kormány az elnökkel összejátszva bármi olyan törvényt is meg hozhat, amelynek még csak többsége sincs. Mintsem ilyen dologhoz hozzájáruljunk, ké­szeknek kell lennünk inkább akár a szünet­len harcra mindaddig, mig végre az ügy a nemzet elé kerül s egyikünk ott elbukik. Az a benyomása, bogy a többség vezérei nem is akarják a parlamenti békét, hanem éppen azért taktikáznak, hogy a letörés utján to­vább haladhassanak s a felelősséget az ellen­zékre háríthassák, — mondta végül. De to­vább is ment a gyanúsításban. Kijelentette, hogy nem tudja, liogy Lukács, a demokrácia állítólagos hőse hogyan fog a választójogban megegyezni Tiszával, akinek a felfogása e té­ren a legnagyobb reakciót jelenti. Az ellen­zék megegyezett az általános, egyenlő, leg­nagyobb részt titkos és községenknti válasz­tójogban és ezt a megegyezést föltétlenül ál­lani fogja. A külügyminiszter vendége. Bethmann­Hollweg német birodalmi kancellár szombat óta Brechtold gróf közös külügyminiszterünk vendége volt Buchlauban, az illusztris állam­férfiú csehországi uradalmi kastélyában. A kancellár odaérkezésének kifejezetten látogató jellege volt viszonozni kivánta Ausztria-Magyar­ország külügyminiszterének e minőségben való bemutatkozó-vizitjét, mely pár hete történt meg a berlini udvarnál s a birodalmi kancelláriá­nál. A látogató jelleg formálisan is megpecsé­telődik az által, hogy a német külpolitika veze­tőjet monarchiánk közös külügyminiszterét sa­ját dominiunján kereste fel, mely találkozásuk­nak a vendégjog és meghittség zománcát adja meg. Nem szükség ezek után kiemelnünk, hogy együttlétük nem függ össze politika aktua­litással, nincs is rá semmi ok, hogy benne bárhol valamely váratlan vagy szokatlan jelen­-séget lássanak s azt szenzációvá nagyolják fel. Hasonló találkozások Németország és Ausztria­Magyarország külügyi vezérpolitikusai közt már gyakran voltak, lesznek is gyakran; mi sem természetesebb annál, hogy a két nagy­hatalom szoros szövetségviszonyánál fogva vezérlő államférfiak melegen ápolják az egy­mással való személyes kontaktust, melyet köl­csönös bizalom, nagyrabecsülés s barátság tesz rájuk nézve nemcsak kötelezővé, hanem a legkellemesebbé is. Az a rendületlen baráti viszony, mely monarchiánk és Németország közt fennáll, s az a szivélyes baráti viszony mely külügyi hivatalaikat felelős vezetőik sze­mélyében is összefűzi, egybehangzó keleti politikájuknak s vele a békegondolatok min­denben örvendetesen megnyugtató foganatot biztosított. Buchlauból különben ma ezt jelentik: Mig zuhogott az eső, addig Bethmann-Hollweg birodalmi kancellár összeült tanácskozni gróf Arechtold külügyminiszterrel a Balkán-kérdés­ről, aztán kiderült és a külügyminiszter szarvas­vadászatra ment vendégével. A kancellár egy nyolcagancsost teritett le. Vadászat után a vendéglátó grófi pár kirándult a kancellárral a történelmi nevezetességű várkastélyba. Este Bethmann-Hollweg hazautazott. Ferenc Ferdinánd a nagygyakorlaton — Útban Szegedre és Mezőhegyesre. — A makói és mezőhegyesi fogadtatás. — A délvidéki királygyakorlatok. — Hadakozá­sok Szegeden. — (A Délmagyar ország kiküldött mun­katársától.) Ferenc Ferdinánd trónörökös ma hajnalban Szegeden és Makón át Me­zőhegyesre, ia hadgyakorlat főhadiszállá­sára utazott. Szegedre öt óra 40 perckor érkezett a trónörökös vonata és itt csak addig időzött, amig mozdonyt cserélt. Makóra hat óra 32 perckor állott be a vo­niat amelyből a trónörökös kiszállott, lőbb cerclét tartott, azután elbeszélgetett és valamivel több, mint félórai ottidőzés után továb utazott. Mezőhegyes ünnepies zászlódiszben várta a magyar trón váro­mányosát, aki az állomás mellett épített díszsátorban fogadta az üdvözléseket, majd négyes hintón lakására hajtatott. Makón is, Mezőhegyesen is méltósá­gosan folyt le a trónörökös fogadtatása, aki a mai nappal átvette a nagygyakorla­tok legfőbb vezetését. Most már egyre döntőbb ütközetekre kerül a sor, a hadmü­veletek .mindjobban Mezőhegyes felé kon­centrálódnak, mig csütörtökön az összes csapatok a Mezőhegyes körül fekvő ha­tailmas térségre vonulnak föl, ahol a had­gyakorlatokat lefújják. Nyomban utána megkezdődik a csapatoknak állomáshe­lyeikre való visszaszállítása, amit a Sze­geden székelő katonai vasutigazgatóság intéz. (A trónörökös utja.) Ceglédtől Szegedig Décsey Zsigmond, bal parti üzletvezető vezette a trónörökös vona­tát, akitől ezt a szerepet Cegléden Uray Zol­tán üzletvezető-helyettes, Szegeden Fábry Sándor, Acsev-igazgató vette át. Mindvégig a vonattal ment Marx Károly, az államvas­utak elnökigazgatója. Szegeden alig öt per­cig, csak ennyi ideig időzött a trónörökös vo­nata, amig mozdonyt cserélt A perronra a vonat itt időzése alatt senkit be nem enged­tek. A rendőrség Somogyi Szilveszter dr fő­kapitány vezetésével vonult ki, de tennivaló­juk alig akadt, mert a közönség a kora reg­geli órákban nem tüntetett kiváncsiskodásá val, tudva azt, hogy látnivalója kevés akad. Körülbelül negyedórával a trónörökös vonata előtt robogott he Szeged-állomásra a „vendégvonat", amelyen Frigyes királyi her­ceg, Lipót Szalvátor tüzérségi felügyelő, Auf­fenberg lovag, hadügyminiszter, Georgi land­wehrminiszter, katonai attasék és az első osz­tályú kocsikban katonatisztek igyekeztek a hadgyakorlatok színhelye felé. (Fogadtatás Makón.) Hat óra husz perckor érkezett be ez a vonat a makói állomásra, ahol példás ren­det tudott föntartani Rákosi rendőrfőkapi­tány. Legtöbbet a vasutasok forgolódnak, azok látszanak a legidegesebbeknek is. Rend­őrt alig látni, inkább önkéntes tűzoltókat. Pedig néhány száz jegyet bocsájtottak ki, igaz, hogy a közönség összehasonlíthatatlanul nagyobb részét a rámpákon helyezték el és osak nagyon kevesen részesültek abban a ki­vétele® kedvezményben, hogy a perronra jut­hattak. A kijárat ajtójától szőnyeg vezet a második sínpárig, amelyen a trónörökös vo­nata befut. Itt áll két csendőrőrmester mind végig feszes tartásban. A hatósági személye­ken kivül, akik között Hervay István csa­nádmegye alispánja is van, csak a katonai attassék, a léghajó és automobilcsapat tisztjei várnak a trónörökösre. Legutolsónak Glatt­felder Gyula dr csanádi püspök érkezik meg titkára, Pacha Ágoston és Kaiser Lajos, pré­post-plébános kíséretében. A várakozók kö­zött vannak már ekkor a királyi hereegek, akik között föltűnést kelt a fiatal ós csinos, Károly Albert tüzérhadnagy. Hat óra 32 perckor áll be a trónörökös vonata a makói állomásra. A hivatalos sze­mélyiségek sorfalat állva fogadják, legszélén a katonai attasék, utánuk az automobilscapat tisztjei, a csanádi püspök, az alispán és leg­végül a léghajósosztály tisztjei. Alig állt meg a vonat, a trónörökös már kiszállt tábor­nagyi, csukaszürke' egyenruha van rajta az aranygyapjas renddel. Megpihentnek és meg­elékedettnek látszik, kissé talán meghízott, erősen őszül. Tiszteleg és egyenesen az atta­sékhoz megy, aikiknél a cerclét kezdi. Mind­egyikkel kezet fog, egyik-másikkal föltűnően hosszan beszélget és mintha kedélyeskednék. Amikor Hervay alispánhoz ér, az a követke­zőkép tiszteleg: — Hervay István, Csanádmegye helyet­tes-főispánja alázatos hódolattal jelentkezik Császári és királyi Fenséged előtt. A trónörökös kezet fog az alispánnal és sokáig beszélget vele — magyarul. Glattfel­der Gyula következik, akivel szintén magya­rul beszélget a trónörökös. A püspök ahoz gratulál, hogy jó színben van, Ferenc Fer­dinánd kézszorítással köszöni meg. Azután arról beszélgetnek, hogy polgári szempontból micsodái szépségei vannak a nagy gyakorlat­nak, a tömeges fölvonulásoknak és hogy ezen a vidéken megnyilvánult-e olyan nagy ér­deklődés a próbaháború iránt, mint a hegy.' i vidékeken. Most a léghajós osztály tisztjei következtek, majd ujabb megszólítással tün­tette ki a trónörökös az olasz, francia, japán és német attasékat. Általánosan föltűnt, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents