Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-06 / 21. szám

1912 szeptember 5. DÉLMAGYARORSZÁG 3 natra szállva, követik a trónörökös vonatát, aki 8 óra 3 perckor érkezik Mezőhegyesre. A mezőhegyesi állomáson várni fognak rá Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter, Petrovics Mihály járási főszolgabíró és Jankovich Lőrinc jószágigazgató, akik diszmagyarban jelennek meg s ott lesz a fogadásnál a vezérkari főnök és azok a katonai notabilitások, akik már a megelőző napon Frigyes és Lipót Szalvátor főhercegek külön vonatán érkeznek meg a főhadiszállásra. A trónörökös érkezése előtt egy órával különvonaton érkezik ugyancsak Szeged felől Lipót Szalvátor tüzérségi főfelügyelő, Frigyes királyi herceg és Károly Albert, aki a trónörökös mellett a parancsőrtiszti teendőket látja el. A trónörökös mezőhegyesi fogadása katonai jellegű lesz. Ferenc Ferdinánd először Podmaniczky Béla báró alezredes méneskari parancsnok jelentését hallgatja meg, azután ellép a díszszázad előtt, majd Petrovics Mihály járási főszolgabíró és Jankovich Lőrinc jószágigazgató tisztelgését fogadja. A fogadás alatt a közönséget nem engedik a pályaudvarra. A fogadás után a trónörökös lakására hajtat. * Mialatt Mezőhegyesen a trónörökös fogadására és a többi katonai méltóság illő elhelyezésére teszik meg a végső előkészületeket, addig északról, délről, a szélrózsa minden irányából vonulnak a felázott, csatakossá vált terepen a csapatok a zárógyakorlatok területe felé. A naponként megeredő eső a dűlőutakat nagyon megrongálta. Ennek lehet tulajdoni azt, hogy a menetelés következtében a felvonuló csapatokban igen sokan kidőltek. Ezeket azután kocsikon szállítják tovább a felállított tábori kórházakba, amelyeket tettemesen ki kellett bővíteni. A betegek nagyobbrészt azért kerültek a kórházba, mert a nedvességtől átázott bakkancs véresre törte a lábukat. Komolyabb megbetegedés azonban nem történt. A csapatok egészségi állapota nagyjában jó. Ez valószínűleg a kiméletes tempóban történt menetelésen kivül a hűvös időjárásnak tudható be. A szeptember kilencedikén elfoglalandó pozíciójuk felé vonuló csapatok között nagyobb csatározások ez időszerint Békésvármegye területén folynak, Békéscsaba körül Gyula, Kigyós, Doboz, Mezőberény és Vésztő határában két honvéd dandár vonul föl, amely ellen egy közös hadosztály csapatai harcolnak. Az eddig lefolyt gyakorlatok arról tesznek tanubizonysádot, hogy a honvédség ugyancsak megállja a helyét, mert állomásaiból az ellenséges csapatok kiszorítani nem tudták. Tegnap Csaba és Csorvás között fejlődtek ki a harcvonalak két elenséges hadosztály között. Az ütközetben mindkét részről több ezred gyalogság, továbbá huszárok és tüzérek vettek részt. Á Csaba felől felvonuló gyalogdanárt a Mezőberény, Földvár s Dobozmegyerről érkező segédcsapatok erősítették meg és ezek segélyevei az ellenséget visszaverték s Csorvásra szorították. Hasonló ütközet folyt le Mezőberény határában is, ahol azonban csak két gyalogezred és nagyobbszámu lovasság mérte össze erejét hasonló erejű honvédséggel. Itt az ütközet azzal ért véget, hogy a honvéd csapatokat visszaszorították Csaba felé. A pénteken Csabán állomásozó nagyváradi honvéd ezred ismét keresztül vonult ennek következtében Békéscsabán. Úgyszintén visszavonultak a versed, lugosi, szabadkai, szegedi honvédezredek is. Ezek nagy kerülővel Békés felé indulva, iparkodtak kijutni az ellenséges csapatok vonalában. A hadgyakorlatok megtekintésére tegnap Békéscsabára érkezett Frank Liboriusz csapatfelügyelő, volt temesvári hadtestparancsnok is, aki a zárógyakorlatok egyik döntnöke lesz, de már most is naponként automobilon, kocsinz vagy lóháton vonul ki kíséretével arra a helyre, ahol a telefon- és távíró-jelentések szerint az egymás ellen felvonuló csapatok döntő mérkőzésbe bocsátkoznak. * A zárógyakorlatokban tudvalevőleg két — idegen csapatokkal megerősített hadtest vesz részt. A két hadtest kilencvennyolc gyalogsági zászlóaljjal, ötvenhat lovasszázaddal, háromszáznegyven ágyúval és nyolvannyolc géppuskával rendelkezik együttvéve. Annak a hadtestnek, amelyik előbb szállja meg Mezőhegyest, hetvenhárom kilóméteres hosszú mezei vasúti vonal s közel háromszáz kocsi fog a rendelkezésére állni. Az utolsó három napon az arad-csanádi vasutat is jórészt a katonaság részére tartják fönn, amely négy irányban iszelát a döntő ütközet színhelyét. A hírszolgálat is mintaszerűnek ígérkezik, ha csak az ellenséges hadtest szét nem rombolja a száznegyvenkét kilométer hosszú telefonhálózatot, amely! nek negyvennyolc külső telefon-állomása van. | Ezt a telefonhálózatot három hét óta tartó munkával szerelték fel a katonai táviró és telefonosztály különítményei. * A hadvezetőség most rendezi először hadgyakorlatait teljesen sik terepen. Azelőtt a nagygyakorlatok mindig a határszélhez közel fekvő 1 hegyes és dombos vidéken történtek. A szokatlan terep sok nehézséget és visszásságot okoz, ugy, hogy a vezérkar véleménye szerint a gyakorlat eredménye nem lesz kielégítő. Roppant nehéz a terep!. . . panaszolják a gyakorlatban résztvevő tisztek. Nincs kiinduló pont, nincs magasabb emelkedés, ahonnan nagyobb áttekintést lehetne nyerni. Ezt nagyban megakadályozza még az is, hogy a király gyakorlat területén a gazdálkodás tanya-rendszerü. Itt is, ott is egyforma fás, kertes tanyák akadályozzák azt, hogy egyszerre nagyobb terület át nem tekinthető. Korcsolyadüh Szegeden. — Megbokrosodott mozdonyvezető. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi benszülöttek talán nem is tudják, hogy Szeged a partfürdőn kivül még egy másik tekintetben is világhirü. Vagy legalább is európai hirü. Szegeden a legkomolyabban dühöng a kerekeskorcsolyázás. Az európai kerekes-korcsolya gyárak egyik főjövedelmüket abból remélték, hogy Magyarországra erős reklámmal reáfeküsznek és elárasztják a gyermekeket kerekes-korcsolyákkal Ez a számitás azonban csődöt mondott, mert Budapest szigorú rendőrfőkapitánya, Boda Dezső dr, egyszerűen betiltotta a főváros utcáin a kerekes-korcsolyázást. A kerekes-korcsolyák terjesztésével megbízott budapesti vezérképviselő, akinek különben országhirü játéknagykereskedése van, ekkor nekifeküdt a vidéknek és hangzatos reklámmal azt a veszteséget akarta behozni, amit a budapesti betiltás ütött el a korcsolyagyár kezéről. Utánnajártunk a dolognak és kiderült, hogy a kerekes-korcsolyákból Szeged többet vásárolt eddig, mint Magyarország többi vidéki városai együttvéve. És tényleg, Szegeden valósággal korcsolyai láz uralkodik. Nincs az az épkézláb iskolásgyerek, akinek kerekes-korcsolyája ne volna és ami a legfeltűnőbb, még a felnőttek is hódolnak Szegeden a különös utcai sport szenvedélyének. A szegedi utcák kiaszfaltozott részein néha harminc-negyvenes csoportokban gördülnek tova a kerekes-korcsolyák. Az is megesik elég gyakran, hogy bajuszos emberek és meglett, javakorabeli asszonyok vegyülnek a korcsolyázók közé. Természetesen ez a dühöngő sportolás mindennap meghozza a maga botrányait. Nincs nap, hogy az utcán valami komolyabb incidens ne lenne. A Belvárosban például, ahol a villamos vasúti sinek mentén az utca ki van aszfaltozva, a villamos-kocsivezetők nem egyszer csak kétségbeesett erőfeszítések árán tudják egy-egy pajkos és könnyelmű gyermek életét megmenteni a biztos elgázolás ellen. A korcsolyázó gyermekek ugyanis gondtalanul nekilendülnek az utcán és egyenesen szemközt találják magukat a robogó villamossal. Tegnap este megint botrány volt a kerekes-korcsolya miatt. Bugyi Mihály államvasuti mozdonyvezető két leány társaságában a Kossuth Lajos-sugárut járdáján kerekes-korosolyázott. Ez már több volt a soknál. A kerekeskorcsolyázók elől alig tudtak menekülni a járókelők és egy kötelességét teljesítő őrszemes rendőr felszólította őket, hogy menjenek le. — Mi köze magának ehez ? kérdezde dühösen a mozdonyvezető. — Én csak kötelességemet teljesítem, — felelte a poszt — amikor figyelmeztettem, hogy a járdán nem szabad kerekes-korcsolyázni. A rendőrségi napló jelentése szerint nincs az a legteljesebb magyar szótár, amely mindazokat a káromló szavakat tartalmazná, amiket a mozdonyvezető mondott erre a rendőrnek. Óriási utcai botrány kerekedett, ugy hogy Bugyi Mihály mozdonyvezető ellen közrend és hatóság ellen való kihágás cimén kellett eljárást inditani. Érdekes, hogy az utcai botrány egyik szemtanuja, aki véletlenül budapesti ember, levelet irt a szegedi főkapitánynak, amelyben nagy lelkesedéssel jelenti be, hvgy a szegedi rendőrök mennyivel udvariasabbak mint a magyar királyi államrendőrség budapesti legényei. Le is közöljük a levél ide vonatkozó részét: „Ma este, amint végigmentünk a Kossuth Lajos-sugáruton egy ember két felnőtt leánynyal, akik a járdán korcsolyáztak, annyira hátráltatták a közlekedést, hogy kénytelen voltunk a gyalogjáróról letérni. A 95. számú rendőr a legudvariasabban szólította fel őket, hogy térjenek le a járdáról. A korcsolyázó férfi erre ugy válaszolt a rendőrnek : — Maga mocskos paraszt! Fogja be a piszkos pofáját. Az istenit magának stb. Hát engedelmet kérek, igy mégsem szahad egy ritka tisztességes rendőrrel ellenkezni, mert végre is az a szegény rendőr a szolgálatot teljesítette. Egyet nyugodt lelkismerettel kijelenthetek, hogy Szeged városa büszke lehet, ha ilyen jó modorú, udvarias rendőrséggel rendelkezhetik. Mi pestiek sajnos nem rendelkezhetünk jómodoru rendőrséggel. Kérve tehát főkapitány urat, ha más egyebet nem kaphat az a szegény 95-ös rendőr, legalább egy kis dicséretben részesüljön, mert igazán megérdemli. Vagyok kiváló tisztelettel Schlanger Richárd, Budapest. VII., Nefelejtsutca 42." Somogyi Szilveszter dr főkapitány, mint értesülünk, a közeli napokban rendeletet tesz közzé, melyben egy kissé megrendszabályozza a járókelők testi épségét veszélyeztető kerekeskorcsolyázást. Katonatisztek toborzása azj eucharisztikus körmenetre. A bécsi eucharisztikus körmenetben részt fognak venni a hadsereg tisztjei is, akiket erre a hadügyminisztérium rendeletben hivott föl. A rendelet nagy kedvezményeket biztosit azoknak a katonatiszteknek, akik meg akarnak jelenni a katolikus világ ünnepén. Mindenekelőtt hat napi szabad-