Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-01 / 17. szám

1912 szeptember 1. között. A gazdasági bankban háromszázharminc­ezer korona betétje van a városnak, amelyből kilencvenezer korona az árvaszék kezelésében levő gyámpénztár pénze. A gazdasági bank azt az előterjesztést intézte a tanácshoz, hogy a bank nyolcszázezer korona elsőbbségi részvé­nyéből, melyet nemrégen bocsátottak a piacra, jegyezzen a város százötvenezer, a gyámpénz­tár pedig ötvenezer koronát. A pénzintézet azzal indokolta az előterjesztését, hogy ez a megoldás elősegítené ügyeinek a rendezését. Ebben az ügyben még nem történt döntés. 1910-ig a városnak csak két szegedi pénz­intézetben volt betétje: a Szeged-Csongrádi Takarékpénztárban és a Kereskedelmi és Ipar­bankban. 1910-ben egyik közgyűlésen, Bokor Adolt azt indítványozta, hogy e két pénzinté­zeten kivül még a Szegedi Hitelbank, Szegedi Takarék- és Hitel rt. és a Szegedi Kézmüves­bank kapjon betétet. Ugyanezen a közgyűlé­sen volt egy másik inditvány is, amely sze­(Saját tudósítónktól). Szenzációja van Szegednek, Jónás Ernő szegedi cimfestő­höz munkába állott a napokban egy uj segéd. Feltűnően intelligens arca, elegáns megjelenése, finom, artisztikus vonásai az első pillanatban elárulták, hogy nem eimfestő műhelyben töltötte eddigi éle­tét. Az uj segéd nem más, ^rnint egy többszöri diplomával rendelkező doktor. A nevét a három év előtt történt cson­grádmegyei események révén az egész ország ismeri. A címfestő műhelybe vető­dött uri ember: Hercegh József dr, Szentes városának évekig volt rendőr­főkapitánya. Egy fényesnek Ígérkezett karrier le­törésénél ül megint gyászorgiát az élet. Atablótaz örökvégzet sötét apot­heoziseként, sok-sok átvirrasztott, át­szenvedett éjszaka ezernyi reményteljes küzdelem, vágyó akarás, átszenvedett kudarc és végül: nyomorban sínylődő család adja meg hozzá. Régi mese, régi fantáziák szárnyán tör fel hozzánk. Régi dal és régi rege, arról amit mi is átéltünk, amit mi is átsinylettünk. Kis diák szoba, pislogó petróleum lámpás­sal, a rengő lábu asztalon szines fedelű latin és görög könyvek, fizika és algebra: tanulás és vizsgák végtelens orozata. Az­után hosszas kínlódás, rémes vergődés után nagy öröm: az első diploma meg­érkezése, talán később a másodiké is. ... És mikor azt hisszük, hogy már boldogulni tudunk, mikor remélünk és bizunk mind abban ami szép, nemes és DÉLMAGYARORSZÁG rint minden pénzintézet, amelynek legalább egy millió korona az alaptőkéje, részesülne a város betétjében. Ezt az inditványt azonban Bokor Adolf indítványával szemben két szó­többséggel leszavazta a közgyűlés. A közgyű­lés határozatát a belügyminiszter is jóvá­hagyta. Minthogy a város az összes pénzintéze­tekben levő betétjeit fölmondta, a szeptemberi közgyűlésre nehezedik annak a súlyos kérdés­nek a megoldása, hogy Mi lesz a pénzintézetekben levő betéttel ? A szegedi pénzpiac helyzetének a szempont­jából nagyon szomorú ötlet az, amely a város négy millió koronáját ki akarja ragadnia a szegedi pénzintézetek kezéből. Ezt a kérdést csak ugy lehet megoldani, hogy a szegedi pénzpiac a legcsekélyebb megrázkódtatástól is megmeneküljön, bár kétségtelen, hogy a város betétjét december 31-re kivétel nélkül minden bank vissza tudná fizetni. jó, akkorra egyszerre ránk köszönt az élet, az anyagiaskodó, a kegyetlen, a rut élet sérthetetlen reálizmusával, cini­kus következetlenségével. Megérkezik az első csalódás, az első vád: elveszíthet­jük önbizalmunkat, félünk az emberektől és megutáljuk hivatásunkat. Ellenséget látunk mindenkiben és ellensége és gyáva ellenőrzője leszünk önmagunknak. Azután ha nem történik valami szeren­csés fordulat, nem akad valami csöndes tiszta nyugalom utunkba, jön a lelki disszharmónia, a meghasonlás, a letörés. A nősülés is kisért, a család, a velejáró gond és ádáz kenyérharc; fogytán lesz az erő, ellankad a kar, kihal az ener­gia. De mondja el mindezt Hercegh Jó­zsef dr. szomorú esete. Az első és a többi diploma. Tizenhétéves korában került Hercegh Jó­zsef Kolozsvárra, az egyetlen magyar vidéki, egyetemi városba. Középiskoláit kitűnő ered­ménnyel végezte el és mint prematurus irat­kozott be a jogi fakultásra. Erősen neki készült az akkoriban nagyon is frekventált pályának. Magával vitte tizenkétezer korona anyai örök­ségét is. Nem élt könnyelműen, mint a többi gazdag egyetemi hallgató, hanem komolyan neki feküdt tanulmányainak, dolgozott és iro­gatott. Később rajzolni és festeni is tanult, amellett lelkiismeretesen látogatta az egyetemet. Az évek elég gyors egyhangúsággal haladtak el fölötte és közben lapoknál is kapott állást, ami által jövedelemhez is jutott, tehát kímél­hette a gyorsan fogyó örökségét. öt évi Kolozsvárott való tartózkodást után elvégezte egyetemi tanulmányait és elhatározta, hogy hirlapiró lesz. Kolozsváron maradt még 5_ egyideig és mint hivatásos újságíró működött egyik nagyobb ottani napilapnál. Ez nem gá­tolta azonban meg abban, hogy meg ne sze­rezze a doktori diplomát. 1907. júniusában a kolozsvári egyetemen a jogtudományok dokto­rává avatták. Ezt hamarosan követte az állam­tudományi doktorátus is, ugy, hogy Hercegh József ekkor doktor utriusgra juris lett. Hogy mekkora energia, milyen szédületes szorgalom és talentum rejlett benne, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy fél év múlva kémiából és természetrajzból tanári képesítést is szerzett. A szentesi főkapitány. Ez alatt elfogyott az örökség. A szó szo­ros értelmében öt év alatt [eltanulta Hercegh József a tizenkétezer koronát. A diplomából pedig nem tudott megélni. Ügyvédi irodába nem mehetett, mert a jellegzetes vidéki állapo­tok Kolozsvárott is dühöngtek. Mindenütt a rokonság és a protekció nyert először is kie­légítést. Ahol kaphatott volna állást, ott olyan nevetségesen csekély fizetést kínáltak neki, amit minden önérzetes ember felháborodással utasit vissza. Ily körülmények között elhatároz­ta, hogy félreteszi egyelőre a diplomákat és továbbra is hirlapirói működéséből él. Visszatért szülővárosába Szentesre és 1908. elején átvette a „Szentesi Lapok" szer­kesztését. Nagyratörő ambicióval, kitartó erővel és páthosszal szolgálta uj hivatását, óriási szervező és produkáló képességével pedig annyira felkeltette maga iránt Kelemen Béla dr akkori főispán figyelmét, hogy egy cikke miatt, amelyben a szentesi közigazgatási és közbiz­tonsági állapotokat vette szigorú kritika alá; a főispán 1908. március 18-án kinevezte Csongrád vármegye székhelyének Szentesnek főkapitányává. Huszonnégy éves volt Hercegh József dr A kinevezés országszerte nagy szenzációt kel­tett, mert ilyen fiatalon még senki nem ért el ilyen fontos és diszes pozíciót. A „Közbiztonság" cimü rendőrségi közlöny a fényképét is lekö­zölte és mindenki nagy jövőt jósolt Herceghnek. Csendőrök a városházán. Horcegh főkapitány működését eleinte a siker és elismerés koronázta. Meglepő ráter­mettséggel és erélylyel intézte Szentes közbiz­tonsági ügyeit. Modern felfogásával, széles látó­körével, alapos tudásával szinte reformátori tisztet töltött be és átalakitó hatással volt a város társadalmi életére is. Főkapitányi állásához olyan esemény fű­ződik, amely még soha meg nem történt a magyar közigazgatásban. A sajtó annak idején kimeritően tárgyalta ezt az ügyet. Hercegh Jó­zsef dr volt ugyanis az, aki 1909-ben csend­örökkel vezettette ki a szentesi városházáról az összes városi hivatalnokokat, mert az épület olyan botrányos állapotban volt, hogy minden pillanatban attól lehetett tartani, hogy összedől. A városi közgyűlés azonban ezt nem akarta belátni és arra az álláspontra helyezkedett, hogy Szentes anyagi körülményei nem engedik meg: uj városháza építését. Hercegh, mint főkapitány ekkor kilakoltató végzést hozott, de mert ennek nem tettek eleget, karhatalommal szerzett ér­vényt. A belügyminiszterhez távirati panasz ment ellene, a belügyminiszter azonban jóvá­hagyta intézkedését. Az események hatása alatt kezdték meg a szentesiek az uj városháza épí­tését, amelynek ügye már husz év óta vajúdott. Az uj városháza fel is épült s meg is nyitották az idén. Hercegh amikor pozíciója megerősödött, megnősült. A főkapitányi állást érezte olyan biztos ekzisztenciának, amelyre asszonyt lehet vinni a házhoz. A körülmények azonban gyor­san megváltoztak és ugy Herceghre, mint csa­ládjára, súlyos megpróbáltatások várakoztak. Az uj rezsim. Több, mint két évig volt már Hercegh József dr, Szentes város főkapitánya, mikor maga elé hivatta Kelemen Béla főispán. El­mondta Hercegnek, hogy eddigi működését figyelemmel kisérte és a legjobb megelége­dését fejezte ki. Egyszersmind tudomására hoz­Főkapitányból címfestő 34ercegh József dr. Szentes város volt rendőrfőkapi­tánya három diplomájából nem tudott megélni, eljött Szegedre és mint címfestő próbál boldogulni. — Az elkeseredett ember diplomáit visszaküldte a kolozs­vári egyetemnek.

Next

/
Thumbnails
Contents