Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-29 / 41. szám

10 DFILMAQYARORSZAO 1912. augusztus 29. Akadémia-utcai osztrák-házban ugyanis jelentékeny átalakítási munkálatokat végeztek néhány hónapon keresztül. Kényelmesebbé tették az osztrák-házat, csinosittták és majdnem ujjá varázsolták a belsejét. A magyar ellenzéknek eltökélt szándéka, hogy a budapesti delegáció tanácskozásait ép ugy megzavarja, mint a bécsit. Lehet, hogy uj, eddig nem próbált eszközökkel fognak dolgozni. Egy bizonyos: hogy bármi lesz is a terv, nem sikerül. — Justh állapota. Justh Gyula állapotáról ma aggasztó hirek terjedtek el a fővárosban. A Justh-párt laptudósító kőnyomatosa ma is azt jelenti ugyan, hogy Justh állapotában az örvendetes javulás egyre tart, — de ez a javulás a Justhhoz közelállók szerint nagyon relatív dolog. A lapoknak az a hire, hogy Justh a legközelebbi napokban Abbáziába utazik, alaptalan, mert Justh egyelőre még nem hagyhatja el tornyai kastélyát. A makói függetlenségi pártnak tervezett tornyai kirándulása is elmarad. — Taft és Wllson. Bostonból jelentik : Egy itteni szálló előtt tegnap véletlenül találkozott Taft elnök és ellenjelöltje Wilson. Mind a ketten agitációs uton voltak. Wilson üdvözölte Taíftot s azt mondta neki, liogy örül, hogy láthatja. Taft erre azt felelte, hogy ő is nagyon örül. Erre hosszabb szünet következett s egyik se tudta, mit mondjon a másiknak. Végre Taft azt kérdezte Wilson tói, vájjon nehéz választási küzdelme van-e? Wilson erre ezt felelte: — ó igen, különösen ez a mai nap nagyon fárasztó volt ránk nézve. Taft erre ezt mondta: — Különösen három ember van az Egyesült-Államokban, akik sok dolgot adnak önöknek: Roosevelt, Bryn és én. Agyon izgatnak bennünket, mint a kutyákat. A két államférfin meleg kézszorítással vált el egymástól. — A home-rule ellen. Londonból jelenlik: Írország északkeleti részében a home ru le ellen való mozgalom oly terejdelmet ölt, hogy már a felsőbb köröket is aggasztja. Írországban .ma ünnepnap volt, amelyet a home rule ellenségei arra használtak föl, liogy iinnepies szerződést irtak alá, amely lyel arra kötelezik magukat, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel meg fogják hiúsítani a home rule megvalósulását és ha mégis rájuk erőszakolnák az ir parlamentet, akkor ennek auktoritását nem fogják elismerni. Belfasztban, ahol a gyárakat és a hajógyárat már korán bezárták, a templomokban rendkivül szenvedelmes hangon izgattak a home rule ellen. Attól félnek, liogy nagy zavargás lesz. — Jászai Mari megrendelte a sírkövét. A Nemzeti Szinház nagy művésznője, Jászai Mari, amilyen elsőrendű és nagyszabású talentum a .szinmüvészetben, olyan rendkiviili egyéniség az életben. Ime, Jászai Mariról egy adat, ami ismét csak az ő rendkivüíiségét bizonyítja: Jászai megjelent egy budapesti sirkőraktárban, ott kiválasztotta, megrendelte és kifizette a sírkövét, még a sírfeliratot is megszövegezte és rávésette. — A sírkövemet jöttem megrendelni! — mondta Jászai Mari a Gerenday-féle üzletben. Nem akarok halálom után senkinek a terhére lenni, nem akarom, hogy gyűjtsenek nekem, ezért veszem meg előre. És kiválasztott egy két méter magas, görög stiluBU sirkövet, hazai vörös márványból faragott impozáns oszlopot, aminek a tetején egy görög fej van, a közepén pedig egy nagy virág-koszoru. A sirkőraktárban már ott áll a Jászai Mari sirköve. Megható és gyönyörű a felÍrása: . j; BRNHT nÉLKÜL HRLTHm mEB É5 HALAoi SZALL HZOK FELE, RK1K ÉLETElDBEn SZERETTEK! jf15zri nrihri Milyen szép és nemes a gondolat, ami ebben a sírfeliratban van: érzések, amik erősebbek a halálnál! — Wahrman Richárd utolsó levele. Idegei olyanok voltak és olyanoknak nevelte, hogy szegényül nem tudott velük élni Wahrmann Richárd. Attól kezdve, hogy megszabott polgári évdijra volt szoritva, semmi kedvet, semmi jogot nem érzett az élethez, ami kitetszik abból is, hogy már két év előtt meg akart szabadulni a rossz és lealacsonyító szegénységtől. — El voltunk készülve arra, hogy szegény Richárd öngyilkos lesz — beszélte nekünk a család ügyvédje, Wittchen Lajos dr. Mióta tönkrement, ez a két téma váltakozott a leveleiben: pénz és öngyilkosság. Hozzám, családjához, régi barátaihoz írott leveleiben folyton az öngyilkosságról beszélt, — Utolsó éveiben az az apanázs szolgált alapul életéhez, amelyet nővére Wahrmann René folyósított neki. Évi tizenkétezer korona volt ez az összeg. Valójában azonban sokkal több. Maga Walirmann René többször küldött nagyobb összegű pénzf bátyjának. De én is, nem egyszer folyósítottam számára pénzt, azzal, hogy ezt az intézkedést a méltóságos asszony jóvá fogja hagyni. Utolsó levelét valami négy nap előtt kaptam meg. Miután október, november és december havi apanázsát eladta, a január, február és márciusit kérte. Azt kérte tőlem, adjam el ezt a negyedévi részletet és a pénzt küídjem el neki. Mire intézkedhettem volna, már itt volt a telegramul, amely szűkszavún jelenti párisi öngyilkosságát. Különben sem hiszem, hogy segített volna itt valami. Ezrek, tízezrek nem számítottak neki és három annyi apanázs mellett sem tudott volna élni. — Rémes katasztrófa a repülőtéren. Aussigból jelentik: lllner, az ismert osztrák aviatikus repülő gyakorlatot tartott ma nagy közönség előtt. A repülő tér alsó részén, egész külön a többi nézőtől. Reshm zibernicki polgármester nézte a repülő gyakorlatokat, feleségével együtt. Kétszázméter magasságban lehetett lllner, amikor kormányzókészülék hirtelen elromlott és le kellett szállnia. Minthogy gépét igy kormányozni nem birta a gyors leszállásnál, a gép épen a polgármester és feleségére esett s mind a kettőjüket agyonzúzta. Illnernek semmi baja sem történt. — Halálozás, özvegy Szabó Alajosné Kiss Anna Esztergomban meghalt. Az elhunytat szombaton temették nagy részvét mellett. A megboldogultban Szabó Gyula szegedi kir. főügyészhelyettes édesanyját gyászolja. — Tüntetés a templomban. Szabadkáról jelentik: Párját ritkító demonstráció volt a szabadkai görög keleti szerb templomban. A mikor vecsernye után Rudaics Izidor segédplébános a szószékre lépett, hogy felolvassa a szerb püspököknek és a pátriárkának együttes pásztorlevelét, a liivek egyszerre felkerekedtek és tüntetőleg távoztak a templomból, ugy, hogy a plébános üres falak előtt olvasta fel a pásztorlevelet. A pásztorlevél a szerb egyházi autonómia felfüggesztéséről szól és a püspöki kar a felfüggesztés ódiumát a hívőkre háritja át, a szerbeknek pedig ezzel szemben az a véleménye, hogy a püspöki kar az oka az autonómia felfüggeztésének. Azt mondják, hogy az autonómiát törvény szabályazza és ezt a tör vényt nem lehet kormányrendelettel, vagy királyi paranccsal hatályon kivül helyezni. Ennek a nézetüknek akartak a hivők kifejezést adni, amikor tüntetőleg távoztak a templomból. Érdekes, hogy az összes szerb püspökök és a patriárka aláírásával ellátott s szeptember 15-én kelt pásztorlevelet Kupuszárevics esperesnek kellett volna felolvasnia, de ugy látszik, megneszelte a tüntetést, amelynek a hitközség közgyűlésén is folytatása lesz, mert a pásztorlevelet ott fel kell olvasni. — Fényes Marcell öccse. A hirhedt vezérigazgató, Fényes Marcell emlékezetes szökése után öccsének, Fényes Béla dr ügyvédnek se volt Szegeden maradása. Bátyja kellemetlen szereplése és vakmerő manővere után elköltözött és itthagyta kezdődő ügyvédi irodáját. Hogy hová lett, eddig nem tudták. Most azonban kiderült, hogy Budapestre ment. Erről tanúskodik Az Est legújabb száma, melynek Nyilttere igy kezdődik: • • Dr. FÉNYES BÉLA • a ÜGYVÉDI IRODÁJÁT odqsrbk BUDAPEST V., ALKOTodqsrbk MÁNY-UTCA 27. SZÁM odqsrbk :: ALÁ HELYEZTE ÁT :: odqsrbk — A magyar iparért. Ezzel a cimmel lapunk legutóbbi számában hirt közöltünk a szegedi magyar iparpártoló szövetség központi tanácsának üléséről. A tudósításban megemlékeztünk Holtzer Aladár indítványáról. A hirt azzal rektifikáljuk, hogy Holtzer Emil volt az indítványozó. — Hirek az üzletvezetöségból. Szotyori Nagy Zoltán főellenőrt, a szegedi üzletvezetőség forgalmi és kereskedelmi osztályának főnökét a Máv. igazgatósága az aradi üzletvezetőséghez helyezte át és helyébe a szegedi üzletvezetőséghez Tripammer József főellenőrt, az eddigi osztályfőnök-helyettest rendelte ki osztályfőnökké. Horváth Lajos főellenőrt a Máv. igazgatósága nyugdíjazta, Oppenheim Imre a szeged-rókusi fűtőházba beosztott mérnököt pedig a budapesti-központi üzletvezetőség területére helyezte át. — Dagad az ár. A Maros áradása — mint Aradról táviratozzák — mérhetetlen károkat okozott a máriaradnai járásban. A kukoricaföldek és gyümölcsösök viz alatt állanak. Az idei termés teljesen elpusztult. Lippán a városi kórházat fenyegeti veszély. A radnai és solymosi hegyeken igen szép szüretre volt kilátás, de a sok esőzés miatt a szőlő háromnegyed része elpusztult, ami pedig megmaradt, az élvezhetetlen, savanyu.