Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-29 / 41. szám

» 1912. augusztus 29. DELMAQYARORSZÁQ 7 tak Baróti és Ungváry. Az előadás egyébként nélkülözte a díszelőadás kellékeit. * A nagy cirkuszattrakció — utóljára. Az Uránia színház Nordisk filmje második napon is mérhetetlen érdeklődést váltott ki a közönségből. Ép ugy, mint tegnap, ma is •délután hat órától ikezdve éjjel tizenegyig áTL.ndóan zsúfolva volt a színház nézőtere js az előadások szakadatlanul tartottak. A sajtó s a publikum nagy elismeréssel nyilatkozott a képről s az az egyöntetű vélemény alakul ki, hogy a Nordisk Film Compagnenek ennél az alkotássánál szebb és nagyobhszabásubb mozgófénykép még nem kerül vetítésre. A darabnak az a jelenet a fénypontja, amikor az artisták szállodája lángokba borul. Az ember szive összeszorul az izgalomtól, fojtó csönd fekszi meg a nézőteret. A tűzoltók automobilokkal rohannak a helyszínre, eközben a fiatal gróf és a táncosnő a halálveszedelemtmel viaskodnak. A telefondróton akarnak kijutni a lángok közül. Ég és föld között vannak. Borzalmas pillanat: a leány lezuhan. A megkönnyebbülés sóhaja, tör fel: a táncosnő a tűzoltók kifeszített ponyvájába e§ik. De a többi jelenet is hozzájárul ahoz, hogy ez a film örökbecsű maradjon. Nem a reklám hangja beszél belőlünk, hanem az őszinte meggyőződés, amikor azt mondjuk, hogy ezt a képet megnézni minden ember szellemi és kulturszükséglete. A világhírű norvég filmet vasárnap vetiti az Uránia színház utoljára. * Legjobb szinházi cukorkák Lindenfeld Bertalan Első szegedi cukorkagyárában, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók. KALEIDOSZKÓP Délmagyarország előfizetési ára Szegeden: egy évre . . félévre . . negyedévre . egy hónapra 24.— kor. 12.- „ 6.— „ 2. ,, Vidéken: egy évre . . félévre . . negyedévre . egy hónapra 28.— kor. 14.- „ 7. - „ 2.40 „ BBBBBBBBBBBBBBBBB 'Révész Béla tánc- és testnevelő tanintézetében (Tisza-szálló, I. emelet) a tanítás október hó 5-én d. u. 5 órakor megkezdődik. Iratkozások 608 a kurzusokra szeptember hó 28-tól október hó 5-ig délelőtt 11—12 óra közt a Tisza kistermében és Kigyóutca 8. szám, I. emelet bármikor. Külön csoportok! Gyermekkurzus! Magánórák! Színpadi táncosnők kiképzése! bbbbbbbbb^bb^bbbb A magyar divat. A rokonszenv összehozott bennünket. Az én Íróbarátom már messziről jókedvvel üdvözölt. — No, csakhogy újra látlak, te buzgó „hozaffy." Még mindig vállaidan tartod a magyar glóbust? Vagy a piros-fehér-zöld eget? De nini! Se csizmád, se zsinóros mentéd, se kucsmád nincsen! Szegény jó öreg Gvadányi, ugyan kétsé.gbeesnék, ha mai irótársat látná! S még te hazaffynak, nemzeti ivónak mered magad mondani! Ab, a mai honfiak mely jgen elfajzottak! Hol a rojtos gatya, v. sarkantyú, az árvalányhaj, a kostök! Szegény magyar hazám, szegény árva honom, hát ilyenek a te nemzeti iróid! Egészen ugy járnak, mint azok az átkozott kozmopoliták, franciásan vagy angolosan. — Igazad van, öregem. De mért fáj ez neked? Hiszen legalább valamiben hasonlíthattok hozzátok, dicső berliniekhez. De vigasztalódjál. Nem a magam akaratából hasonlítok hozzátok. Átkozott szabóm az oka, ő a ti pártotokon áll, de meg a kalaposom is, nem kevésbbé a cipészem. Mind a te párthived. De, kedves barátom, nekem is feltűnik valami rajtad. Ugy tudom, hogy szocialista vagy. S mégis cilindert látok rajtad, orrcsiptetőt, mellényeden óraláncot, lábadon lakktopánt, kezeden manzsettát . . . Pedig stílszerűen rongyosan és borzasan kellene járnod. — Haha! Hát már „selber aner"-ekkel felelsz! — Nem egészen „selber aner." — Én ugy járok, ahogy az én híveim járni szoktak. Mivel pedig a magyar közönség általában ilyen ruhát visel, hát én is ilyet hordok. De a te hiveid rongyosak, kopott sarknak, nyakravalótlanak, manzsettátlanok. Te pedig valóságos dendi vagy. —• Szofisztika, Jközönséges rabulisztika. Ha hazaffy vagy, mutasd ki. Hadd lásunk egy eleven ősmagyart. — Nem riposztozok, sőt hogy kedved teljék, igazat adok neked. Bizony mi már sok mindenfélében elfogadtuk a külföldi szokásokat. Magyar divat nincs, nem fejlődött. Mert a világ a nagyok, hatalmasok szerint igazodik. Mig a franciák uralkodtak, egészen franciás volt a divat. Amióta az angolok, az ő divatjuk terjed el. Mi magyarok már jó pár száz év óta szegények vagyunk. A világ nem követ minket, — sőt már magunk se járunk a magunk izlése szerint. De lásd, te a szegények, elnyomottak buzgó harcosa vagy, miért nem tűzöd ki hát a szegény, elnyomott magyar nemzeti ruha lobogóját? — Én nemcsak szociálista vagyok, hanem nemzetközi is. De te hazfi vagy, neked sem szabad vasúton járnod, mert az idegen találmány, telefont, távirót, fényképet sem szabadna tűrnöd. Egyáltalán mindent el kellene vetned, ami nem magyar, amit a tudomány, művészet, közgazdaság, közforgalom külföldről hozott közénk. Nyers hust kellene enned, vagy lóháton kellene puhítanod e kellemes táplálékot, öregem, öregem, ugy látom, még se vagy te hazafi, hanem csak oly kozmopolita, amilyen én. Különös felfogásod van a hazafiságról. Mintha az egyértelmű lenne a visszafelé haladással, sőt a korlátoltsággal. Holott előretörekvós, szellemi emelkedettség nélkül nincs hazafiság. Hisz éppen az az igazi hazafi, aki minél fejlettebbnek, műveltebbnek, tökéletesebbnek kivánja nemzetét látni. S hogy érjen el nemzet magasabb szinvonalat, ha nem tanul másoktól ? — De hiszen ba tanul, feláldozza a maga sajátosságait. . __ Ugy?! Hát te nem tanultál soha? S ha tanultál, megszűntél az lenni, aki vagy? Van ugyan olyan ember akárhány, akinek nincs 8v._ \i jellegzetes tulajdonsága, hanem ide-oda in 'lik, minden divatot vakon majmol. De meg az ilyen sem változik: mindig ugyanaz a szélkakas marad, csak más és más szél szerint fordul. De van aztán igazi egyéniség, aki bár folyvást lialad, (folyvást tanul: csak önállóbbá, eredetibbé és tökéletesebbé válik. Igenis érintkezik más emberekkel, igenis okul mások tapasztalatain, elmélkedésein, találmányain, igenis hasznára fordit minden jót és szépet, — de megőrzi szelleme gerincét s nem válik puhánnyá. Sőt minél többet tanul másoktól, annál tisztábban bontakozik ki a maga egyénisége. Az igazi nemzet ilyen. Ezt csak a te „hazafiúi" bölcseséged tudja megérteni. Hogy nemzet maradjon, ami volt — s mégis vegye át mások vivmányait! Pedig vagy halad (s akkor már feladja a maga gyarlóbb álláspontját), vagy marad (s akkor visszatérhet az ősállapothoz). — De hiszen mondom: az éppen a nemzet, az igazi nemzet, amely igazi egyéniség gyanánt folyton tökéletesből s mégis folyton hü marad magához. S hogy ez nem benső ellentmondás, azt nemcsak példák mutatják, hanem a helyes gondolkodás is bizonyítja. Igenis, a valódi nemzet folyvást átveszi más nemzetek vivmányait, de (folyvást el is zárkózik ilyenek elől. Mindszüntelen tanul tő-, lük, de minduntalan tanitja is őket. Állandóan egynek érzi magát velük s állandóan különállónak is. — Hát hogyan lehet egyszerre vívmányokat át is venni s el is utasítani? Egynek is lenni mindenkivel ós különállónak is maradni? IS mit utasítunk el és mit vegyünk át? — Ez oly egyszerű. A mi igaz, szép: azt vegyük át. Ami hamis és rut: azt utasítsuk vissza. Amit például Newton gondolt, azt nemcsak angol ember gondolhatta volna, hanem magyar ember is. Sőt azért helyes az angoloknak is, mert helyes minden más népnek. iS ha igazán méltó emberi gondolat villan fel magyar ember lelkében: azt minden más nemzet is elfogadja s ha nem fogadja el, a maga kárára teszi. De ti, kedves barátom, sem nemzetiek, sem nemzetköziek nem vagytok. Mert a magyart lenézitek, a külföldtől pedig csak azt veszitek át, ami ott is rossz. Ha francia, vagy angol iró valami uj, ízléstelen modort eszel ki, azt valami dicső nemzetközi vívmányként ünneplitek. Pedig az saját hazájában is csúf, de ott legalább eredeti, áan ha ti utánozzátok, még csak ez a szomorú érdeme sincs. Ha egy párisi, éltes hölgy öltözködik babaruhába béliének s a francia vénasszonyok utánozzák, legalább francia bolondságot követnek el. Ha német tudós talál ki csodabogár doktrínát, legalább német hóbort az, amit germán hivei követnek. De az ő magyar követői még csak nem is eredeti hóbortosok. Mert itt az a szokás, hogy még a rosszat is csak ugy becsülik meg, ha külföldről jött. Mintha itt nem lenne elegendő rossz. ,S éppen csak a rosszat becsülik meg a külföldben. Nézd a külföldi „nemzetközieket". Különb franciák vagy angolok ők, mint amily magyar nálunk még akárhány hazafi is. Nem jut eszük be, hogy idegen, teszem magyar szokást, mo dórt. utánozzanak! Csak a magyart verte meg az Isten ezzel a szellemi vaksággal. Hiszen már a magyar beszéd se szép nektek, ha nincs benne minél több idegen szó. — Derék filippika. Dehát mit is utánozhatnának rajtunk a francia, német vagy angol „nemzetköziek?" A mi hazafias elfajultságunkat? Ök nemzetköziek .... — ördögöt nemzetköziek! — Nálunk a „nemzetközi" elv is csak a nemzeti törekvés egy módja? Mert a nagy és népes nemzetek, amelyek országuk határain tul is terjeszkednek s az egész világot fel akarják falni: a kisebb és gyérebb nemzetek megtévesztésére vallják a nemzetköziséget. „Jertek hozzám, kisebb és együgyübb népek, olvadjatok belém." Mert jól tudják, hogy ha a nemzetek megsz' lének, nem ők olvadnának a kisebbekbe, lem a kisebbek ő beléjük. Szívesen