Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-28 / 40. szám

1912. szeptember 28. 5 Főkapitány, fontra kincstári ispán. — Harc egy igazgatói állás körül. — (Saját tudósítónktól.) A nagybecskereki társadalmat nagy izgalomba tartja az a háborúság, mely Reitter Oszkár városi rendőrfőkapitány és Menyhárdt Károly kincstári ispán között tört ki. Az ügy háttere az, hogy Menyhárdt szeretné elnyerni a Reitter által közel busz éve a nagybeoske/eki rétlecsapoló társulatnál betöltött igazgatói állást. Az érdekek ilyetén összeütközése nyilt harcot provokált, minek egyik jele az a feljelentés, a melyet Reitter rendőrfőkapitány Menyhárdt ellen benyújtott a nagybecskereki járásbíróságnál s amelyben ezeket irja: Nagybecskerek rendezett tanácsú város élethossziglan kinevezett rendőrkapitánya vagyok. Egy emberöltőt, közel liárom évtizedet töltök a közpályán; 1893. óta a nagybecskereki rétleosapoló társulatnak is vagyok igazgatója. Hosszas, a közpályán töltött tevékenységem gyümölcse nem a vagyon, ilyet a szerényen dotált köztisztviselő becsületes keresményéből nem gyűjthet, hanem a — szegénység, melyet azonban magasabbra becsülök ezernyi kincsnél, mert vele jár polgártársaim és a társadalom részéről osztatlan megbecsülésem. A köztudatban él, liogy: „Reitter Oszkár tisztakezii ember!" És az ilyen köztudatot ne kicsinyeljen, ne \ becsüljön le egyetlen köztisztviselő sem. Mégis vannak, akik hozzám férkőzni igyekeznek. Néhány éve folyik a dicséretes munka. Megbecsülném elleneseimet, ba látnám és tudnám, hogy a közélet tisztasága megóvásának érdekei mozgatják őket. Ámde mások a rugók. Hamis hírek forgalomba hozásával, pletykázással, megbízhatatlannak akarnak feltüntetni és érdemetlennek a nagy liecSkereki rétlecsapoló társulatnál bírt, csekély tiszteletdíjjal dotált, igazgatói állás betöltésére. Ezeket előrebocsájtani szükségesnek találtam, mielőtt rátérek a konkrét vádra. A nagybecskereki rétleosapoló társulatnál 1893. óta viselt igazgatói állásomat tisztességgel, becsülettel és kötelességtudással töltöttem be bosszú éveken át; panasza elte- | nem senkinek sem volt, mig az 190fi-ik évben nem került ide Menyhárdt Károly nagybecskereki kincstári ispánként. Nem teszem fel, hogy bárkinek érdeke lett volna, liogy kutassa Származását, szüleit. Mégis hamarosan kipattant, — ki tudná mondani, honnan, — hogy ő unokaöccse boldog emlékű Gnllner Gyula volt belügyi államtitkárnak, utóbb országos képviselőnek, majd pestmegyei 'főispánnak. Némi nimbusz kezdte környezni Menyhárdt személyét. Az emberek előbb alázatosan tisztelni kezdték. Ezek után (Menyhárdt arra gondolt, liogy aknázza! ki a kedvező helyzetet és minél több állást egyesítsen kezeiben. Ambíciója lett, hogy a nagybecskereki ármentesitő társulatnál viselt igazgatói állásomban ő legyen utódommá. Hogy mi mindent követett el e cél érdekében, hosszas lenne elmondani. Vádiakat kovácsolt ellenem és e vádakkal felvonult Dellimanich Lajos dr, Torontálmegye főispánja elé. Ha a főispánt nem vezette volna ismert igazságszeretete, — ha egyébként sem lett volna meggyőződve az ő alantasa, beosülettességéről, — nyomban felfüggeszthetett. volna rendőrkapitányi állásomtól is. Ime, ez a veszély is fenyegetett Menyhárdt eljárása folytán. Hogy ez az eredmény be nem következett,, — ,'nem Menyhárdton múlott, Feljelentem, liogy Menyhárdt Károly kincstári ispán, nagybecskereki lakos e hónap elején azt híresztelte felőlem, állította rólam konkréten, liogy én a társulat (érteni kell a nagybecskereki rétleosapoló társulatot) költségén tiz napon át dőszöltem, E híresztelés közmegvetésnek tesz ki. A híresztelést igazolhatják: Dellimanich Lajos dr főispán, Bakalovich Pilátó, Demkó Miklós mindanynyian nagybecskereki lakosok és még többen, akiket bejelentenek. Kérem Menyhárdt Károlyt nyilvános rágalmazás vétségében bűnösnek kimondani és megfelelő büntetésben részesíteni. Adják vissza a gyermekemet! — Az örnagyné kálváriája. — (Saját tudósítónktól.) Ha el tetszik olvasni az alábbiakat, ne csak a betűket tessék látni, hanem próbálják meg hallani hozzá az asszony sírását is. Igy valami melodráma lesz ebből a borzalmas történetből, amelynek szereplői egy aranygalléros katonatiszt: Pietrzykowsky Kázmér őrnagy, a felesége, két kis gyerek, egy idegen asszony és egy vidéki rendőrkapitány. Valahogy mint szenzációs riportot kellene kezelnem a történetet, de — megvallom — félek hozzányúlni. Hadd mondja el az asszony minden szín nélkül a maga tragédiáját. Tessék meghallgatni. A KAPITÁNY SZERELME Közel tizenkét éve — kezdte az uriaszszony, — hogy megismerkedtem Kassán Pietrzykowsky Kázmér kapitánnyal. Mint egy dúsgazdag budapesti magánzó özvegye. kis fiammal csendesen éldegéltem a városban. Egy társaságban bemutatták a kapitányt, aki rögtön udvarolni kezdett nekem. Nemrég halt meg az uram, — igen tekintélyes, ismert lipótvárosi kereskedőcsalád gyermeke volt — én bizony nem igen hallgattam meg az udvarlást, őszinte, igaz fájdalommal gyászoltam a férjemet. Pietrzykowsky azonban kitartó volt. Minden léptemet követte, állandóan mellettem volt, a gondolataim elleste. Szomorú özvegységemet minden erejével meg akarta egy kicsit vidámítani. Három teljes esztendeig járt utánam. A gyászruhát már rég levetettem, férfi kezére kellett bíznom gyermekeim nevelését, három év után meghallgattam a kapitányt. Azonban kikötöttem: csak ugy leszek a felesége, ha áttér a zsidó hitre. Megígérte, hogy mert nagyon szeret, ez is megteszi. Meg volt a polgári esküvő, kevéssel rá az ungvári izraelita templomban fogadtunk egymásnak örök hűséget, Akkoriban nagy szenzáció volt, hogy egy katonatiszt áttért a zsidó hitre. Nagyon boldog voltam. Tudtam, milyen nagy áldozat egy katonatisztnek bitet változtatni, ő megtette értem, természetesen, hogy én voltam a legboldogabb asszony a városban. A boldogság azonban rövid ideig tartott. A mézeshetek második hetében egyszerre megváltozott az urain. Nem volt többé a régi szerelmes imádó, idegesen, szinte gorombán beszélt velem. Ugyanis ő nagyon csalatkozott, Azt liitte, első uram reám vagyonokot hagyott, pedig minden pénz a fiamé lett. Én csak havi 200 korona apanázst kaptam volt rokonaimtól. UJ ESKÜVŐ Pietrzykowsky csalatkozott és most arra akart kényszeríteni: egyezzem bele abba, hogy ő legyen a fiam gyámja. Igy akart öszszeköttetést szerezni a dúsgazdag rokonaimmal, Én nem egyeztem bele a dologba, mire kijelentette, hogy elválik tőlem. Később azonban mégis kibékültünk. Ekkor a zsidó bitről visszatért a katolikusra és nemsokára őrnagy lett, Folytonos veszekedések közt éltünk. Közben nagy adósságokba keveredett és követelte, hogy ezeket az adósságokat fizessem ki érte. Ellentmondtam, újra válással fenyegetett, sőt most már Steckker Károly dr ügyvéddel be is adatta ellenem a válópert. Pénzt szereztem, kibékültünk és hogy a kibékülés teljes legyen, katolikussá lettem ón is. Az uj hitben megtartottuk újra esküvőnket. Ekkorra már két kis gyermekem is volt tőle: László és Hedvig. László most tizenegy éves, Hedvig kilenc. A most már harmadik esküvőnk után egy héttel az őrnagy brutálisan megvert. Valami csekély ellentmondás miatt támadt rám, ütött, rúgott és ledobott az asztal alá. Sérüléseimről Nagy Géza dr, Kassa város főorvosa, orvosi látleletet állított ki. A nyitott táblákon át látták a brutális jelenetet: Cirbesz Endre szepesbélai dohánygyári igazgató, a felesége és Bunyitai Béláné. ők már esküvel igazolták a törvényszék előtt, hogy látták, amint az uram összevert. Lehetetlen volt tovább együtt élnünk, külön mentünk lakni. (Bepereltem tartásdíjért és meg is ítéltek havi 120 koronát. Azonban az ítélet ellenére egy krajcár nem sok, de annyit sem fizetett. A válópert újra beadta, még pedig Bécsben, mert osztrák alattvaló. Válóokokként csak ifcét dolgot tudott tfelhozni: hogy szidtam a szenteket és hogy a kis gyerekeimet egymás előtt fürösztöttem. Megindult a per, amelynek folyamán a gyerekeket neki itélte a törvényszék. Az őrnagy urnák csak ez kellett! A kislánynak i ugyanis két ösztöndija van. A honvédelmi miniszter 136.436/24. számú rendeletével a Tornyai Schossberger iSimon Vilmos-féle 500 koronás ösztöndijat, a hadügyminiszter pedig 6147. számú rendeletében 300 koronás | Handstipendiumot adományozott kilenc éves Hedvig leányomnak. A pénzt nagykorúságáig kapja, Pietrzykowsky igy hozzájutott a kislány 800' koronájához. (Más neki ugylátszik nem is kellett, mert ahogy kezei között volt a gyermekekről szóló ítélet, a válópert rögtön visszavonta. HARC A GYERMEKÉRT Férjem a gyermekekkel Krakauba ment, ahová Kassáról helyezték. Én első (férjem rokonainál voltam Budapesten. Szeretetreméltóságuk és első férjemtől való nagy fiam kissé megvigasztaltak szomorúságomban. A mostani nyári vakációban elhatároztam, hogy leutazom Krakauba, 'meglátogatni a gyerekeimet. Irtózatos dolgok fogadtak. Megtudtam, hogy az őrnagy összeállt egy nővel ós arra bizta gyermekeim nevelését. Eszékre helyezték, ott már fel is vett egy nagy négyszobás lakást. Borzalmas volt látnom, hogy mit, müveit az az asszony a gyerekeimmel. A kis leányom teste csupa fekély volt, a feje tele volt bogarakkal. Az asszony ugy gyógyitotta, hogy Zacherlinnel öntötte le a kisleány haját. Szegényke majd megfulladt ettől az orvosságtól. A gyerekek sirva, jajveszékelve borultak a nyakamba. — A néni — panaszkodtak — nagyon rosszul bánik velünk. Van egy tizenhét éves lakatosinas fia, az üt-ver bennünket. Panaszkodnunk hiábavaló, a néni mindig a fiának ad igazat. Kétségbe estem. A gyermekeim könnyei megtörték a női büszkeségemet, elfeledtem mindé: lántalmat, a sértéseket, a veréseket és od( ultam az őrnagy lábai elé, hogy agyonrí, uoritott gyermekeim kedvéért lakjunk újra együtt, hadd gyógyithassam, ápolhassam, nevelhessem fel a leányomat és a fiamat. Pietrzykowskyt nem hatatta meg anyai fájdalmam. Rideg, üzleti módon egy szerződést tett elém, hogy írjam alá. A szer ződés a (következő pontokat tartalmazta: