Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-27 / 39. szám

1912. szeptember 27. PELMAQYARORSZAQ 5 Politikai hirek. A magyar delegációból. (Saját tudósít ónktól.) Becsből táviratozzák: A magyar delegáció hadügyi albizottságának élelmezési és elhelyezési bizottsága délelőtt tiz órakor Miklós Ödön főrendiházi tag elnöklésével ülést tartott, amelyen letárgyalta a hozzá utalt anyagot. Solymossy Ödön báró elkészítette jelentését és a bizottság elé terjesztette. A bizottság a jelentést jóváhagyta. A bizottság ülése déli tizenkét óráig tartott. A miniszterelnök hazaérkezése. Bécsből táviratozzák a „Budapesti Tudósitó"-nak: Lukács László miniszterelnök, Teleszky János dr pénzügyminiszter és Hazai Samu báró honvédelmi miniszter pénteken reggel Budapestre érkeznek. Az osztrák delegációból. Mint Bécsből jelentik, az osztrák delegáció külügyi albizottsága ma délelőtt ült össze a külügyminisztériumi költségvetés tárgyalására. Baernreither dr elnöknek arra a kérdésére, vájjon a miniszter a magyar delegáció albizottságában tartott ekszpozéjához kiván-e valamit hozzátenni, Berchtoíd gróf közös külügyminiszter azt válaszolta, hogy az ekszpozéhoz semmi hozzdtennivalója nincs, kész azonban a vita folyamán esetleg fölmerülő kérdésekre fölvilágositást adni. Miután azonban az ekszpozé politikai természetű, nincsen kereskedelempolitikai része. Kereskedelempolitikai téren az utolsó delegációs ülésszak óta szintén haladás vehető észre, igy például a Portugáliával létrejött legtöbb kedvezményi megállapodás, mely főleg az osztrák kasza- és sarlóipar régi óhajával számol abban az irányban, hogy uj piacot teremt számára, valamint a Japánországgal való kereskedelmi és hajózási szerződés, mely a jövő évben kerül aláirásra. E szerződés a legmesszebb menő, legtöbb kedvezményt biztosítja nekünk minden téren. Bacquehem márki előadó visszapillantást vetett ezután a külügyi politika alakulására a legutóbbi delegációs időszak óta. Az alkotmánypárt föltámadása. A Neue Freie Presse jelentése szerint a pártonkívüli hatvanhetes politikusok körében jelenleg sürün folynak bizalmas tanácskozások abban az irányban, hogy lehetővé tétessék egy uj, a jelenleg fönnálló közjogi viszonyokkal számoló hatvanhetes pártnak alapítása, amely pártnak élére Andrássy Gyula gróf állana. Az uj párt megalakítását október hónapban, lehetőleg még a képviselőház összeülése előtti időre tervezik. Az uj párt utódja lesz az alkotniánypártnak és valószínű, hogy az alkotmánypárt nevet is kapja. A párt programja a hatvanhetes alapra lesz épitve, de egyúttal olyan tartalmú lesz, hogy a függetlenségi pártok mérsékeltebb tagjait is ki fogja elégíteni s igy arra is számítanak az újonnan megalakítandó párt hivei, hogy nemcsak a jelenlegi pártonkívüli hatvanhetes politikusok, hanem a függetlenségi pártok számos tagja is csatlakozni j fog az uj párthoz. Andrássy Gyula gróf j még nyomatékosabban fogja hangoztatni azt a követelését, hogy a parlamentet a legutóbbi események után föl kell oszlatni és a döntést a választókra bizni. Hivei bizton remélik, hogy az esetben, ha Andrássy Gyula gróf saját párttal és programmal megy bele az uj választásokba, az uj országgyűlésben igen erős tábora lenne és nincs kizárva, hogy uj választások esetén még többséget is szerezne. Az uj pártalakitással Andrássy Gyula gróf hivei annak a kifogásnak is elejét akarják venni, hogy az ellenzéknek jelenleg nincs kormányképes programja. Egy ápoló beszél a közkórházról. (Saját tudósítónktól.) A szegedi kö/.kórliázról már olyan sok szó esett, szegedi lapokbban, meg budapestiekben is, hogy szinte megcsömörlött már tőle az újságolvasó is, meg az újságíró is. Éveken keresztül a szegedi kórház ügyén nyargaltak, megtisztelték botrány-kórház, szégyenkórház és egyéb titulusokkal és az az évszázados kőrakás csak inog és roskadozik, amig egyszer össze nem omlik és kileheli a párját, szegény. Hogy mostan újból leírjuk ezt a két kihullott fogú, összeroppant .mellű és kiálló pofacsontu szót: szegedi közkórház, alázatosan bocsánatot kérünk ós megígérjük, hogy roppant rövidek leszünk. Csütörtökön délután bejött a szerkesztőségünkbe Hajdú András, a szegedi közkórház egyik ápolója. Tessék meghallgatni, mit mondott: — A kórház elmeosztályán vagyok ápoló. Huszonöt éves vagyok, .már hét éve ez a mesterségem. Külföldön is jártam. Szerdán délelőtt, ami nem igen szokott megtörténni velem, berúgtam. Amikor részegen becaonmogtarn a kórházba, jól megnéztek és aztán azt mondta a gondnok ur, hogy: disznó, gazember vagyok. Aztán rátettek egy szemeteskocsira és a rendörségre szállítottak. Akkor nem tudtam magamról, csak most tudom, hogy mit végeztek velem a rendőrségen. Elitéltek. A kihágása biró botrányos részegségért lecsukott, egy cellába, ahol rajtam kivül még négy embernek adtak szállást. A pricscsen kialudtam magam és amikor fölébredtem, megmagyarázták, hogyan kerültem én a rendőrség fogházába. — A cellában tartottak csütörtökön déli tizenkét óráig. Tehát huszonnégy óráig ültem. Aztán lefizettem husz korona büntetéspénzt, hogy ne kelljen tovább fogságban maradnom. Tessék ezt kérem kitenni az újságba. — Milyen botrányt csapott maga a kórházban? — Nem csináltam én botrányt. Tökrészegen még a száját is alig tudja kinyitni az ember. Azt csak rám fogták, hogy valami kellemetlenséget csináltam volna.. A szegedi kórházban az ilyesmi nagyon könnyen megy. Olyan ott az ápolás, mint a rabszolga. — Hogy — hogy? — Tessék csak elképzelni kérem, az elmeosztályon van huszonegy férfi és huszonegy vő elmebajos. Ott három férfi az ápoló, emitt három nő. Hogy azoktól a bolondoktól mi mindent, el kell szenvednie az embernek, azt ugy hamarjában el sem lehet mondani. Olyan a levegő, hogy alig menekülhet meg valaki a tüdővésztől. A koszt — .az direkt fantasztikus. Hol édes, hol nneg savanyu, hol sós, hol meg nem sós. Aki ezt az ételt lenyeli, az már nagyon bátor ember. De szöknek is ápolók. Nem is lehet az ilyen állapotokat kibirni. — Alászolgája! A DÉLMAGYARORSZÁQ TELEÉON SZÁMAI: SZERKESZTŐSÉG: 305. KIADÓHIVATAL: 81. Bulgária hadüzenete Törökországnak. (Saját tudósítónktól.) Az éjszakai órákban arról értesülünk, hogy a Balkánon duló konfliktus ma váratlan fordulóponthoz érkezett. Európa számára Bécsben, az osztrák delegáció ma délutáni ülésén pattantották ki Bulgária hadüzenetének hirét és bombacsapásként hatott az a hir, hogy Bulgária hadat üzent Törökországnak. A delegátusok eleinte azt hitték, hogy a Bulgária hadüzenetéről elterjedt hir csak humbug. Utánanéztek ugyanis, hogy a hir honnan jött. A hadüzenet hirét egy előkelő nagy bécsi bank hozta először, meg lehet tehát érteni, hogy Bécsben az első hiedelem az volt, mintha az egész hiresztelés csak börzemanőver volna. A delegátusok mégis jónak látták a legilletékesebb tényezőket megkérdezni ebben az irányban. A képviselők csakhamar körülfogták Berchtoíd gróf külügyminisztert, Stürgkh gróf miniszterelnököt és Bilinsky pénzügyminisztert és kérdéseikkel ostromolták őket. — Határozott tudomásunk ugyan nincsen a hadüzenetről, — mondták a miniszterek, — de nem tartjuk kizártnak, hogy tényleg megtörtént, mert az utolsó órákban nagyon sok nyugtalanító hir érkezett a Balkánról. A képviselők erre a legilletékesebb fórumhoz, a bécsi bolgár nagykövetséghez fordultak fölvilágositásért. A bolgár nagykövet ezeket mondta a kérdezősködőknek: — Délutánig nagyon sok távirati jelentést és expressz levelet kaptam Szófiából. A sürgős jelentések valamennyien nagyon nyugtalanítóak voltak. Közölhetem önökkel, hogy a távirataim szerint eddig még nem üzent hadat Bulgária. Nincsen kizárva, sőt véleményem szerint nem is lehetetlen, hogy a hadüzenet megtörtént. Persze a hadüzenetet azonnal publikálni kellene. Eddig még azonban nem publikálták. A hadüzenetnek nyilvánosságra való hozatala azért késhetik, mert Szófiában és Bulgáriában óriási az izgalom már amúgy is. A bolgár nagykövet elmondotta még, hogy az utolsó negyvennyolc óra alatt már történtek véres csatározások a török határon. Több bolgár hadosztály a török határ felé tart. A török csapatok pedig fegyvergyakorlat ürügye alatt a bolgár határ felé igyekeznek. Ha a bolgár-török hadüzenet valóban megtörtént, ugy európai konfliktus előtt állunk.