Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-26 / 38. szám

4 DfibMAOYARORSZÁq 1912. szeptember 19. és kereskedelmi cikkekben, nemkülönben ér­tékpapírokban, váltókban és pénznemekben." A tőzsde elöljárósága, a T. L. T. választ­mánya, amely a tőzsde közvetlen vezetésére saját kebeléből 7—7 tagú bizottságot vá'aszt egy évi működési időre. Az egyik bizottság az áruszakmabeli, a másik értékszakmabeli tagokból áll. Mindegyik bizottság maga vá­lasztja elnökét a bizottsági tagok sorából. A bizottságok és a Társulat igazgatója ügyei­nek a tőzsde rendtartásán. A bizottság 1—1 tagja betenkint felügyeletet tart az áru- és értéktőzsdén és felügyel a Társulat titkárá­val egyetemben, az előirt rend fenntartására. A kötésre alkalmas ügyletek a követke­zők: Adás-vételek és közvetítések mindenne­mű magok, egyéb földi- és nyers-termékek, továbbá áruk, ipari- és kereskedelmi cikkek, értékpapírok, váltók és pénznemekben. A tőzsdét csak a T. L. T. rendes tagjai és azok látogathatják, kiknek ezt a választmány, il­letve az igazgató-tanács megengedi. Ügylete­ket csakis ugyanazok a szeniéJyeK köthetnek, mint a budapesti tőzsdén. Ezek a főbb érdekességei a íemesváii tőzsdének. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor: CSÜTÖRTÖK: Asszony faló, operett, (Be­mutató.) PÉNTEK: Asszonyfaló, operett. SZOMBAT: Rákóczi Ferenc fogsága, dráma. VASÁRNAP: Asszonyfaló, operett. Sok a szinész, kevés a fóka. (Saját tudósítónktól.) Szinészek, igazga­tók szövetkeznek egymással és egymás el­len, de a fő-föbajt sem ők, sem az intéző fak­torok nem veszik komolyan, nem látják meg a magyar színészet csődjének közeli fotog­ráfiáját, a tulprodukciót, a szinészproletá­riust, a nagy szerződésnélküliséget. Augusz­tus végén a vidéki színtársulatok szervezke­dése körülbelül lezáródik. A szerződés nélkül álló szinészek száma meghaladja a három­százat. Ennek jórésze tehetséges, értékes szinész, sőt nem egy mögött a legszebb mult áll. Sok az eszkimó, kevés a fóka. Az ország területén működő harminchét-harmincnyolc színtársulat nem képes az évről-évre emelke­dő anyagot elhelyezni. A társulatok létszá­ma alig emelkedik, a szinésziskolák pedig öntik a színészt. A sok gólyaszinész eladja magát negyven-ötven forintokért, az igazgató persze kapva-kap rajta és igy esik ki az ob­iigóból a régebbi, a jobb szinész, aki éhbérért nem szerződik el. Fővárosi munkatársunknak alkalma volt a két legforgalmasabb és legnagyobb szinész­iigynökséghez betekinteni egy kicsit. Az ajtó szakadatlanul nyilik, özönlik be a sok szinész. Kétség és remény az arcokon. Rikitó vidéki szubrett, ösztövér és kövér komikusok, ki­vénhedt anyák és komikák, zord drámai hő­sök, fürge naturbursok és bonvivantok, el­bizakodott gólyák és keserű veteránok mind együtt, mind egy darab kenyérért. Itt ácso­rognak estig és az ideges ügynök hangja ki­hallatszik az előszobába: Jöjjön be majd holnap! Az ügynöki szoba ajtaja os un alatt van. Odabent az olcsóság a jelszó, -rés, kö­nyörgés, egy 80 koronás szerződés.rt 100— 200 koronás ügynöki dij. Egy jellemző eset: egy kedves, tehetséges fiu ajánlkozik 140 ko­rona havi gázsira. Jön egy gólya-szinész és előáll, hogy ö 80 koronáért is elmegy. Az utóbbi győz. Szomorú, sok jellemző momen­tuma van itt ennek a csábos, külsőleg csillo­gó pályának. Háromszáz színész szerződés nélkül! Mi lesz ezekkel és mi lesz jövőre és azután? Miért nem folyamodnak valami ra­dikális eljáráshoz és miért nem világosítják föl a szülőket és a könyelmü ifjúságot? Miért nem vetnek gátat a szinésztulprodukciónak, miért tartják lehetetlennek a szinésziskolák­nak néhány évre való bezárását és miért nem tartható fenn a fölvételi vizsgáknál a nume­rus clausus?! Ajánlom e sorokat a szinészek, az inté­ző körök és különösen a tanulmányaikat félbeszakító, könnyelmű ifjúság figyelmébe, akik meggondolatlanul törtetnek e szerencse­pálya felé. * Jászai Mari Hódmezővásárhelyen. A vásárhelyi nyári színházban három ünnepi estében részesül a szomszéd város közönsége. Szendrey Mihály színigazgató három napi vendégszereplésre megnyerte Jászai Marit, a Nemzeti Szinház világhírű tragikáját. Jászai Mari parádés szerepeiben mutatkozik be a vásárhelyi közönségnek. Első föllépése szer­dán este volt, Stuart Máriában. A publikum ' fölvonások után és nyílt színen is percekig ünnepelte Jászai Marit. A tragika csütörtö­kön a Tolonc-ban játszik, pénteken pedig a Borgia Lucrétiában befejezi vendégjátékát. * A Rákóczi-est. A szombati díszelőadás miisora ez: Rákóczi-nyitány, előadjia a zene­kar Miiller Mátyás karnagy vezetésével. A bujdosó Rákóczi, régú népének. Szavalja Al­mássy Endre. Messze, messze Rodostóba . . . régi kurucdal, énekli Ladiszlai József. Vé­gül következik Szigeti Ede történeti színmü­ve: „II. Rákóczi Ferenc fogsága." * Az asszonyfaló. Eysler elbájoló ze­néjii operettje készen áll a bemutatásra. Csü­törtökön délelőtt teljes, diszletes főpróbát tart belőle ia szinház, este pedig felliangza­nak a közönség számára a szebbnél-szebb me­lódiák. Az előadásban a teljes operett-sze­mélyzet részt vesz, még pétiig hozzáértők ál­lítása szerint sorozatos előadásban. * Tudományos előadás az Urániában. Csütörtökön este tudományos előadás lesz az Uránia színházban. Az igazgatóság nem kis áldozattal megszerezte az előadás jogát a legújabb drámai daraboknak, mely eddig mindenütt nagy sikereket ért el. A darab cime Románia. Minden szépség, mit ez or­szág magában rejt, összegyűjtve képezi a da­rab tárgyát. A reinek szép álló és mozgóké­pekhez Rejőd Alpár dr a bukaresti magyar lap szerkesztője irt szöveget. Rejőd kitűnő ismerője a romániai viszonyoknak, munká­ját művészi lelkiismeretességgel végezte el és igy a mii jóval felül emelkedik az átlag szirtjén. Megismerjük Romániát teljes egé­szében. A képekhői az országot, helyet, völ­gyet, folyót, síkságot és lakosságát. A felol­vasás lelket önt a képekbe és liüen tükrözi vissza romániai szellemet. Amellett, hogy az előadás elsőrangú szórakozást nyújt, tanul­ságos is. Minden müveit embernek szüksége van arra, hogy a külföldi országokról helyes fogalmat tudjon alkotni magának. A tudo­mányos előadás iránt Szegeden is nagy az érdeklődés, mert a kitűnő darab jó híre előbb érkezett Szegedre, mint maga a darai). Az Uránia-színház igazán kultürmissziót telje­sít, mikor ilyen tanulságos és nívós darabo­kat hoz Szegedre. * Két órás moziműsor. Szenzációs mű­sora van most Szeged két legnagyobb möz­gófényképszinháznak az Urániának és Vass­fiak. Izgalmas drámák és kacagtató vígjáté­kok töltik be a műsort, mely két órán át tart, Ennyi szenzációs kép még sohasem került egyszerre műsorra egy mozgófényképszin­házban sem. Csütörtökön este kilenc órakor tudományos előadás lesz az Urániában, egyébként a rendes, nagy műsor kerül vá­szonra. * Legjobb színházi cukorkák Linden­feld Bertalan Első szegedi cukorkagyárá­ban, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók. Mamuska betoppant. — Szép kis szegedi történet. — i. Hallották kérem szombaton azt a csatta­nást? Azt a dörgést? Azt a dübörgést? Azt a ropogó sortüzet? Nem hallották? Tszsz, tszsz! . . . Hát tessék tudomásul venni, hogy akkor ütötte pofon a szép Dn­vad-né a férjét egyszer, kétszer, hatszor, ki­lencszer. Kilencszer ütött Duvadné, — igaz, liogy este volt. Gott! Micsoda botrány volt. Majd mind­járt elmondom. De előbb azt mondom el, hogy ez a Duvad csak álnév, egy öreg 'kujon álne­ve, akit azért csúfolnak a zsinagóga túlsó környékén Duvad-nak, mert, ha egy szok­nyát lát, ugy megvadul, mint a duvad. Csak egy szoknyától nem vadul meg, ez a felesége szoknyája. Mba, a felesége csakugyan nem szép asz­szony és az előbb csak azért mondtam az el­lenkezőjét, hogy (fölkeltsem az érdeklődést. És most, hogy ezeket már tudják, elmondom, mi történt: gród, hosszunapkor Duvadékkal. 2. Az asszony, akit nevezzünk röviden Mu­cusnak, a pusztán volt. Mi az, hogy a „pusz­tán?" Posztán volt, a rokonainál. Ezt az al­kalmat használta föl Duvad, hogy egy kicsit kirúgjon a hámból. Gród hosszunapkor. Meginvitált a lakására két táncosnőt egy éjszakai mulatóhelyről és'meghívta egy ba­rátját és ketten és négyen tszsz . . . tszsz! elkezdtek szupirozni és elkezdtek ímneutkod­ni és elkezdtek doliajkodni és elkedztek ki­rugdosni a ház falát és még sok mindent el­kezdtek volna, ha be nem toppan Mucus, az öreg Duvad mamuskája, aki hazajött a bűz­re ós wiegesagt: betoppant. Gott! Micsoda botrány volt. 3. Duvad ölelgette a szőke táncosnőt, a ba­rátja ölelgette a barna táncosnőt. A szoba fel volt dúlva. A szmirnára folyt a pezsgő és még a poloskák is kaviárt ettek. — Samu! — ordított a szép Duvadné és gyökereket vertek a lábai. Keserű gyökereket. És a keserű gyöke­rekből keserű ládák nőttek ki és a keserű lá­dákból Mucus átkokat szedett ki. — Zehn tausend! . . . 4. Samu megdermedten nézett a feleségére. — Mucus! — Te 'gazember! Gród hosszú napkor? Ausgerechnet? Hát persze, ha a nap hosszú. De Duvad­né ezt nem látta be, hanem neki esett a fér­jének, aki azonban nem várta ezt be, hanem a fürdőszobán át elmenekült és otthagyta a barátját, otthagyta a szőkét, a barnát és a ci­nóber színűt, ez volt a szép Duvadné. Gott! Micsoda botrány volt. És a szép Duvadné akkor neki esett a szőkének, a bar­nának. A férje barátjának csak azért nem esett neki, inert az térden állva esküdött: — Mamuska, nagyságos asszony! Engem ne bántson, én ártatlan 'vagyok. 5. Hanem a nők! Az volt egy cirkusz. Az nem volt egy link birkózás, ott eclit volt

Next

/
Thumbnails
Contents